Pirosbor, hájas kráfli, bossa nova – A Kislaki Őszön jártunk

In memoriam Dezső

Ezen az őszön meghalt Dezső. Történt mindez egy szerdai napon, Szőlőskislak egyik csendes kis utcácskájában. Aztán szombaton némi rizlinges káposzta és céklás chutney kíséretében meg is ettük. De erről később. Előbb egy kis őszi lamentálás. Vagy tán nem is az. Mert lehet, hogy el- és meg kell érni egy bizonyos kort, hogy az őszt ne csupán a bőrünkön érezzük, hanem valahol belül is. Ahhoz meg főleg korosodni kell, hogy a balatoni őszt értékeljük. Elcsendesedő partok, szélben magányosan nyikorgó strandkapuk, halkan susogó nádasok, szélhárfaként csilingelő kikötők. Pár hónapig nem tapossuk a bringa pedálját a balatoni utakon, megállva egy mennyei, sűrű révfülöpi halászlére, és Oszi bácsi – polgári nevén Juha Gyula – szigligeti, fogalommá vált keszegsütödéjében sem nyalogatjuk kéjesen vigyorogva sült halas és kovászos uborkás ujjainkat, miközben a gerincéig sűrűn beirdalt keszeg ropogósra sült szálkáit öblögetjük rizling hosszúlépéssel. Mégsem szomorkodunk. Inkább a déli partra látogatunk. Merthogy oda is beszökött az Ősz. A Kislaki Ősz.
 

A házigazda: Légli Géza - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Szorgosan fel-le hajtogatjuk a napellenzőt a kocsiban az autópályán, az ablaktörlő is morcosan csikordul időnként, hogy na, ne hülyéskedjünk már, ezért a pár cseppért nem érdemes. Hol süt a nap, hol esik az eső. Jobbra a nagy víz kéklik, néhány kósza vitorlás pöttyözi fehéren. Éles kanyarral térünk le a Töklámpás fesztiváltól zsibongó Balatonboglár-Szőlőskislak felé, ahol már készül a tökös palacsinta, a tökfasírt, meg a tökös-gombás nudli. Akár itt is szívesen maradnánk, de nem ezért érkeztünk. Meg kell ennünk Dezsőt. Ha már egyszer meg kellett halnia. Na meg a Kislaki Bormanufaktúra debütáló borait is meg kell kóstolnunk, tehát arrafelé gurulunk tovább. A bejáratnál a házigazda, Légli Géza, és a Káli-medencéből, Szentbékkálláról érkezett vendégborász, Trombitás Tamás. Na meg a borok. Tamástól főképp Olaszrizlingek, Gézától Pirosbor, Piros Habzó, a Jánoshegy szépségei, a Lakitető Syrah, a Válogatás Pinot Noir, és még nincs vége a sornak. Álldogál benne egy Merlot is, 2012-ből. Érintetlen névre hallgat.

Egy kis őszi bossa nova

 

A takaros porta kerekes kutas, szilvafás udvara ilyenkor Borkertté alakul át. Bár októberi késő délután lévén mindenki puha, meleg sálakba, vastag kardigánokba burkolózik, a háttérben swinget és bossa novát játszó Barta Zsolt és Jász András mediterrán pezsgést varázsol a kertbe. Bár kicsiknek már szigorúan fülre húzott sapis idő van, szép számban szaladgálnak gyerekek is, a homokozó és a hinta is folyton teltházas, a kistalicska sem árválkodik sokáig magányosan, pakolják és szállítják benne a homokot a kiskölykök rendületlenül. Hangulatteremtésből csillagos ötöst kap tehát a házigazda, pedig az olyan nagyon apró, de mégis fontos, kedvesen átadott információkat még nem is említettem, mint a mosdó helyének meghatározása a nyomtatott kis programlapocskán. Így hangzik, ni: „a borházban (kisebbik parasztház) jobbra, majd balra (a cserépkályha mellett)”.

Pál Jani - Piac Bistro

Persze boroktól gyorsan megéhezik az ember. A lánya azért nem, mert éppen egy slusszkulcs lapul a kistáskájában. Marad tehát a békebeli házi bodzaszörp, és az egykoron 150 kilós Dezső, akit Bubi vett kezelésbe, már úgy értem, henteskésileg. Aztán az alapanyagokból Pál János (Piac Bistro) készített frissen sült pecsenyét, házikolbászt és hurkát, Bakcsy Árpád, és Nemesvölgyi Attila (Sarki Fűszeres) pedig szabadtűzön készülő tartalmas leveseket, egytálételeket, krémeket és egyéb kiegészítőket alkotott. A hatalmas, kemencével és mindenféle egyéb sütő-főző alkalmatossággal elkényeztetett teraszra zarándokolunk, ahol orjaleves, lucskos káposzta, Kislaki kenős zsír pörccel, rillette oldalasból, hurka, kolbász, pecsenye, tepsis krumpli, házi zalai savanyúság, lekváros és diós hájas kráfli, és a már említett céklás chutney és rizlinges káposzta várja elkerülhetetlen sorsát.

A házigazda Nemesvölgyi Attilával - Sarki Fűszeres

Megsúgom, nem először brillíroz itt a Sarki Fűszeres. A Kislaki Ősznek, csakúgy, mint rügypattintós, fűzöldellős, madárcsicsergős partnereseményének, a Kislaki Tavasznak ugyanis már több éves hagyománya van. Sokat látott a Kislaki Borkert. Látta vendégborászként Balogh Zoltánt a Somlói Apátsági Pincétől, Szecskő Tamást, Karner Gábort, Tamás Ervint, a konyhát pedig birtokolta a balatonszemesi Kistücsök stábja, és Várvizi Péter, a Csillagánizs főzőiskola séfje is. Ez tehát az a hely, ahol a pohárba és bendőbe valón kívül a szellemi táplálék sem marad el soha. Zsebében a Képzőművészeti Egyetem festődiplomájával, majd közel tíz éves Magyar Iparművészeti Egyetemi tanári múltjával Trombitás Tamás, az idei vendégborász is masszívan erősíti a hely szellemét. A művésztelepek és alkotóműhelyek világa mellett még egy csoda rabul ejtette, a Káli-medence, Szentbékkálla, és a Veléte-hegy. Nemcsak a szőlője, de a mandulása és a gyümölcsöse is ott mosolyog: almák, körték, magyar kajszi, Bereczky birs, besztercei szilva.

Szerettünk, Dezső...

Aztán egyre makacsabbul kúszik be a kardigánok és kabátok alá az ősz. Miközben Gézától búcsúzkodunk, hallgatjuk a házba rejtélyes módon beköltözött tücsköt. Tegnap óta a komód alatt lakik, a kisebbik parasztházban, a cserépkályha közelében. Talán az előző nap ott járt Kistücsök stábja rejtette oda, de az is lehet, hogy aprócska testébe Dezső hatalmas lelke vándorolt át… Ki tudja… Szőlőskislakra leszállt az este. Elkészültek a töklámpások is, a házak előtt pislákolnak, táncolnak az apró narancsszínű fények. Mintha csak „kis rőzse-dalok” lennének… 

- Teljes képgaléria a facebookon -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Susann és Ralf világa - A Wassmann Pincénél jártunk

Villányba nemcsak megérkezni és ott lenni jó, de onnan hazaindulni is. Rögvest meg is magyarázom, miért. A dimbes-dombos baranyai utakon vidáman hullámvasutazva ugyanis egy határozott kanyarral könnyen útba lehet ejteni Pécsdevecsert, a völgyben megbújó, aprócska, békakuruttyolós, régi pincesoros, templomtornyos falucskát. Itt él – immár 14 éve - a Németországból Dél-Magyarországra költözött Susann Hanauer és Ralf Waßmann. A tavaszi villányi BorZsongás egyik esti teraszozása alkalmával ismerkedtünk meg, és már akkor meghívtak minket otthonukba és pincéjükbe. Hazafelé úton be is néztünk hozzájuk, nem kevés maradandó élménnyel – na meg persze borral - távoztunk, így a mostani villányi utazásunk során is meglátogattuk őket egy kis beszélgetés erejéig.

Susann és Ralf

Takaros pécsdevecseri porta, a kapuban Ginkgo biloba integet, hátul a karámban kicsi, de bitang erős izlandi lovak bólogatnak, bentről „Jövök!” kiáltás hallatszik, és a sváb parasztház üvegablakos tornácán Susann szalad, illetve törékenységét nézve inkább suhan végig ajtót nyitni. Lágy, nőies, jogászosan komoly, egyben kislányos, huncut alkat, mindig mosolygó szemekkel. Azonnal a házba invitál minket, ahol polgári, letisztult berendezés fogadja a betérőt. Hatalmas, súlyos, patinás étkezőasztalhoz telepszünk, és beszélgetni kezdünk, elsősorban szeptemberek és októberek kedvelt témájáról, a szüretről és az évjáratról. Közben a pincében sem áll a munka, Ralf kint a falucska végében a pincesoron dolgozik, palackozással foglalatoskodik éppen. Mivel a Wassmann Pince bioborászat, így egy kicsit más felfogásban, más megközelítésben is hallhatunk az idei év tapasztalatairól.

- Bio szempontjából ez egy nagyon jó és egyszerű év volt – meséli Susann. – A peronoszpóra és lisztharmat gombák kevésbé voltak életképesek, mivel nekik jó feltételek kellenek ahhoz, hogy a földön történő áttelelés után aktivizálódjanak. Ennek lehetőségét azonban csökkentette a nagyon száraz március-április. A májusban végre megérkező eső pont jó volt, mert akkor nagyon szépen nőtt a szőlő. Júniusban és júliusban csak minimális csapadék esett, sajnos Villányban ez csak jég volt, nem is eső. Akkor mindenki nagyon megijedt, de szerencsére nem lett beteg a szőlő, mert utána is nagyon meleg volt, így a szemek sérülései beszáradtak, és nem tudta megtámadni semmilyen kórokozó. Nálunk minden fajta mindenhol egészséges lett, de idén kérdéses a minőség, mert sajnos június elejétől fogva szenvedtek a szőlők a kánikula miatt. Bár a vörösbor alapanyagnak egy kis stressz mindig jó, de az idei túl nagy volt, és korán le kellett szedni a gyümölcsöt. Ez nem túl optimális, hosszabb időszak jobb lett volna a virágzástól a szüretig, hogy több ásvány épüljön be a bogyókba, és több aroma tudjon képződni… Egészségünkre! – emeli poharát mosolyogva koccintásra, mert közben észrevétlenül 2011-es Wassmann Olaszrizlinget varázsolt az asztalon álló poharakba.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Nagyon kedvelem Susannék Olaszrizlingjét. Él, vibrál, csodálatosak a gyümölcsei, szép tartásúak a savai, a test telt, az alkohol dorombolóan melegít, egyszerre üdít és ellazulósan kényeztet. 

- 2011 is egy szép, száraz, meleg év volt, akkor nagyon jó borok születtek. Ebben az olaszban 13% az alkohol, ez már több évjáratban előfordult. Ha megvan hozzá a test, akkor nem egy fröccs-olasz születik, hanem egy komoly, igazi Olaszrizling, ami akár egy nagy kakaótartalmú csokoládéhoz is remekül passzol, mint fehérbor, és ez is egy ilyen típus – mutatja be a bort Susann, majd az idei szüretről mesél.
   

- A Portugieserrel kezdtünk, mert a hatalmas szárazságban és melegben a darazsak már nem találtak vizet, az Oportó finom héját pedig könnyen át tudták rágni. Majd folytattuk az Olaszrizlinggel, a Chardonnay-val, a Kékfrankossal. A késői fajták, a Cabernet-k esetében is korábbi szüretre volt szükség. A szőlő már nagyon sietett pihenni, mert sokat szenvedett, kifáradt, próbált védekezni és túlélni, már nem akart több energiát tenni a gyümölcsbe. A levél már sárgult, a növény le akarta dobni, hiszen visszaszívta már belőle mindazt, ami számára a túléléshez kell. Ilyenkor már nincs mire várni, hiszen a növény már nem tárol be semmit a gyümölcsbe, sőt, inkább onnan is visszaszívja azt a tápanyagot, amire a téli pihenéshez szüksége van. A Szársomlyón is látható volt, hogy a hegy felső egyharmadáról teljesen eltűnt a víz egy éles, vízszintes vonal mentén. Ilyet egyébként még nem láttunk, pedig 14 éve itt vagyunk, és ez idő alatt több száraz év is volt.

Tavasszal, amikor Susann-t megismertem, első témánk nem is annyira a szőlő és bor volt, hanem a lovak, amelyek a Wassmann borok címkéjén is szerepelnek. Amikor először jártunk Susann-ék portáján, láthattam, milyen szeretettel hívja magához, majd vezeti be a karámba az erős, robusztus izlandi paripákat, amelyek hű segítőtársaik a munkában is. Aztán weboldalukat olvasgatva nagyon megtetszett a párhuzam, amelyet a lovak és a borok között vontak. Ugyanolyan öntörvényű mindkettő, szeretik saját maguk egyengetni útjaikat, és ezt Susann-ék maximálisan tiszteletben is tartják. Felmerült hát bennem a kérdés, hogy a szőlő is tudja és teszi a dolgát, de vajon hogyan és mivel lehetett segíteni a növénynek ilyen extrém szárazságban és forróságban? 

- Egyetlen nagyon fontos dolog volt, – mondja – hogy nem terheltük túl a szőlőt. Ez a legjobb segítség. Ezen kívül minden nap mentünk és levágtuk a kacsokat, hogy oda se kelljen a szőlőnek vizet és tápanyagot betárolni. Mindig vannak persze új anyagok és szerek is, például Gere Zsoltinál meghallgattunk egy előadást, amely az élő alga használatáról szólt. Kaptunk is mintát és ki is próbáltuk, kétszer ezzel permeteztünk ott, ahol komoly stressz érte a szőlőt, de valószínűleg akkor már túl késő volt. Azonban a szomszédunk, egy idős bácsi mesélte Ralfnak májusban, hogy szövevényes úton kapott egy csodaszert, és ezzel kezeli a szőlőt, amely olyan sötétzöld lett, és olyan szépen nőtt, hogy szinte felkiáltott, hogy „világbajnok vagyok!”. Akár egy doppingszer... Később kiderült, hogy az élő algát használta ő is, de már tavasz óta. Ha mi is ezt alkalmaztuk volna már korábban, segített volna.  

Nem hagy nyugodni ez a téma, és bár előző nap Gere Zsoltinál jártunk, ahol szintén hallottunk már az új „csodaszerről”, megkérem Susann-t, magyarázza el, hogyan is „működik” ez az alga.

- Vízzel érkezik a levélfelületre – magyarázza. – Az élő alga befér a levél gázcserenyílásain, kis ajtóin, majd miután bejutott, találkozik más egysejtűvel, és a bennük lévő ásványok, nyomelemek kicserélődnek. Ha az egyiknek például kálium, vagy foszfor hiánya van, átveszi a másiktól, így kialakul egy nagyon egészséges tartalom, és minden növény – nem csak a szőlő – nagyon jó egyensúlyba kerül. Biológiai, kémiai, fizikai szempontból ez mind helytálló. És a szomszédnál tényleg működik! – teszi hozzá nevetve. – A szőlő stresszben nem tud kielégítően felvenni tápanyagokat, hiszen nincsen elegendő víz, tehát az algával tudunk neki segíteni. Normál időjárási viszonyok között nem értek egyet vele, hogy ilyet adjunk a növénynek, olyankor inkább dolgozzunk a földön, hogy a humusz jó legyen, hogy a vizet jól tudja tartani, és elég nedvesség legyen, hogy a szőlő a gyökéren keresztül felvehesse a tápanyagokat. Ez a természetes út, a levélen keresztüli rásegítés már nem feltétlenül az.

A szőlőből a pincébe jutunk, legalábbis a beszélgetésben. Tekintetünk lassan a régi komódra vándorol, ahol a Wassmann borok sorakoznak, a pezsgőtől kezdve a fehérborokon át a vörösborokig. Kíváncsi vagyok arra, Susann-ék most melyikkel a legelégedettebbek.

- Hú, most olyan szép sorunk van! – nevet fel lelkesen. – Nálunk hangulattól függ, hogy éppen melyiket isszuk este, mert mindegyiket egyformán szeretjük. Saját stílusában most mindegyik bor nagyon jó. Rendszeresen küldünk Németországba a Wine Plus nemzetközi borportálhoz tételeket. Most kaptunk újabb borokról pontszámokat, a Mundia 2009-es 89 pontot ért el, ami eddig a legmagasabb a borainkat tekintve. Stuart Pigott (boríró, kritikus – a szerk.) is kóstolta, és azt írta róla, hogy ez a legszebb vörösbor, amit eddig kóstolt a Wassmann Pincétől. Pedig ez csak Portugieser és Kékfrankos, de ez valamit tud! – mondja Susann mosolyogva.

Mielőtt megkóstolnánk, Susann a konyhába szalad, és a kedvencemet, a Wassmann Olaszrizling pezsgőt hozza magával. Előkerülnek a szüleitől örökölt cseh kristálypoharak, kint az ördög feleségverésbe kezd, a napsütés ellenére csendesen esik az eső. Cseppek az ablakon, buborékok a pohár falán.

- Ez egy 2010-es, tiszta Olaszrizling Brut Nature. Kemény, férfias pezsgő. Legtöbbször Traminiből vagy Muskotályból készülnek a pezsgők, de mi ezt nem akartuk, mivel leginkább a német piacra szántuk, és ott a rizling pezsgő a megszokott. Az Olaszrizling hasonló karakterű, mint a Rajnai rizling, és mindenképpen szerettünk volna egy német stílusú pezsgőt készíteni. Nagyon almás és citrusos. Itt lehet készíteni Brut Nature-t, mert a savak alacsonyak. Németországban ez szinte lehetetlen, mert olyan korán kell szüretelni, hogy ne legyen túl magas alkoholtartalma az alapbornak, hogy mindig nagyon magasak a savak, ezért leginkább Extra Brut, vagy Brut pezsgő készül, mivel a savat valamivel tompítani kell, ízben legalább. De itt lehet Brut Nature-t készíteni, ez ritkaság, és ennek nagyon örülünk! Józsi (Szentesi József – a szerk.) pedig nagyon szépen elkészítette ezt a pezsgőt, nagyon finomak a buborékok, és sokáig pezseg a pohárban.

Aztán kinyílik a 89 pontos Mundia 2009 is, és visszacseng Susann korábbi mondata: Pedig ez csak Portugieser és Kékfrankos… Igazából a „csak” szócska ütötte meg a fület. Bár fele-fele arányú a palackban a két fajta, a Kékfrankos ízjegyei viszik a prímet. Könnyed, mégis komoly, gyümölcsös és fűszeres, nem véletlen, hogy marhapofáról, aszaltszilváról és áfonyáról fantáziálunk mellé, miközben arról érdeklődünk, a Portugieser milyen megfontolásból került a Kékfrankos mellé?

- Az Oportó csak egy kis kerekséget ad, nem nagyon érezni a fajtajelleget benne. Azért nem maradt egyedül a Portugieser, mert 2009-ben nagyon érett volt, testes, és már nem volt fajtajelleges. Németországban sem ezt várják, nagyon eltér a német Portugiesertől, nem is hitték volna el, hogy az, és elveszítették volna a bizalmat. Ezért került bele a Kékfrankos. A Kékfrankos mindent tud, mindenre képes. Rozéként, könnyű vörösborként is nagyon szép, de lehet nagyon testes, nagyon komoly bort is készíteni belőle, barrique-ba is lehet tenni, és minden más szőlőfajtához passzol házasításokban, tehát olyan sokoldalú fajta, mint a Kékfrankos, más nincs is.

Mivel előttünk még több száz kilométeres kacskaringós utazás áll, vásárolunk néhány palack bort, és lassan elköszönünk. Susann-nal még néhány szót váltunk az itteni „biosok” életéről, mindennapjairól.

- Többször, rendszeresen találkozunk. Ilyenkor Gere Attilánál jön össze minden itteni bioborász, például a Baranyában elsőként bio szemléletmódban dolgozó Hárs Pincészettől Tibor és József, valamint egy cseh professzor, egy német szaktanácsadó, és a bioszereket forgalmazó Biocont cég képviselői. Ilyenkor a legújabb kutatási eredményekről tartanak előadást, kimegyünk a szőlőbe is, tehát tovább fejlődünk mi is.

Egy új pécsi helyet, a Csinos Presszót is megemlíti Susann, ott is kaphatók a Wassmann borok. Felkapom a fejem, mert a helyi termékeket népszerűsítő, alkotói piaccal rendelkező, művészettel, kultúrával foglalkozó közösségi terek mindig bekerülnek a memóriámba. A Csinosban az itallapon a házi gyömbérszörp mellett harkányi tea és környékbeli borok is szerepelnek. Amíg mi beszélgettünk, nem messze tőlünk a pincében palackba került pár újabb tétel, Ralfnak köszönhetően. A mindig tartalmas beszélgetéseken és kedves vendéglátáson túl lesz tehát miért visszatérni Pécsdevecserre.

- Természetesek a boraink – mondja a búcsúpohárnál Susann. – A Pécsi borozó magazin írta egyszer, hogy minden túlzás nélküli, természetes boraink vannak. Ezt jobban nem is lehet megfogalmazni, mert valóban ez a cél.

A kapuig kísér minket. Kifelé végigsimítom a ginkó leveleit. Kövér esőcseppek gördülnek le róla. Susann integet utánunk huncut mosolyával. Éles kanyar, egyre szélesedő utak, végül az autópálya monoton zaja. Félálomban eszembe jut a Susann-éknál tett tavaszi látogatás, ahol az egyik palackból kihúzva a dugót, kedves üzenet fogadott minket a parafára írva: "Taste the sun, the stars, the life! Yours, Susann and Ralf" Dél felől eső illatot hoz a szél. Elringat az álom.  

Fiatalosan a Boregyetemen – 21. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Három téma, hat fiatal borász, tizennégy bor. Az idei Boregyetem első napjának szereplői a fiatal borászok voltak, akik nem mellesleg a Junibor egyesület tagjai is. Nem is sokáig – talán csak az előadást megnyitó bemutatás erejéig - hallhattuk nevüket Tibornak, Tamásnak, Andreának, Endrének, Angelikának, és ekkor találkoztunk csak a dr. megjelöléssel is. Utána már oldódott a kezdeti izgalomból származó, apró, zizegő feszültség, előbb-utóbb fészkelődni kezdett a pulpituson a komolyságot felváltó felszabadultság, és később már leginkább csak Titi, Andi, Tomi, Angi és Endi neveket hallhattunk a teremben.

Fiatal borászok a Boregyetemen - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

A Boregyetem első napjának előadói egytől egyig a 70-es évek vége, 80-as évek szülöttei. Síelés, strand, vitorlázás, kosárlabda, külföldi és hazai tanulmányok, utazások, széles látókör, nyitottság, önfeledt szórakozás, családi események, öröm és nehézségek – ugyanúgy zajlik az életük, mint a mostani huszonévesek, vagy harmincas éveik elején járó fiatalok zömének. Azzal a különbséggel, hogy ők emellett szorgalmasan dolgoznak a szőlőben, egyengetik a borok útját a pincében, marketinggel foglalkoznak, iskolában oktatnak, blogolnak, cikkeket írnak, interjúkat adnak, esténként pedig borbemutatókon, borvacsorákon, borfesztiválokon mesélnek a boraikról, és adnak válaszokat a kifogyhatatlan kérdésekre. Életkorukból és habitusukból adódóan a saját nyelvükön tudják megszólítani a fiatal korosztályt, utat mutatva számukra.

Talán picit otthonosabban mozognak a szőlőben, a pincében, vagy éppen fő „bázisukon”, a mindig nyüzsgő DiVino borbárban, mint a Boregyetemen, a Magyarság Háza súlyos falai, áradóan tágas terei között, de közösen ezzel a feladattal is megbirkóztak. Ismerkedjünk meg a hat fiatal borásszal, és a Boregyetem három témájával.

ifj. Gál Tibor előadása az Egri csillagról

 

Első töltés: A XXI. század Bikavére és Egri csillaga

Az első szakasz két előadója az egri borvidék képviseletében ifj. Gál Tibor, és a szekszárdi borvidékről Sebestyén Csaba. Eger új fehér házasítása, az Egri csillag bemutatásával kezdődik az idei első Boregyetem. 2010 februárjában indult el a kezdeményezés, hogy legyen Egernek egy, a Bikavérhez hasonló, de fehér fajtákból készült házasítása.

– Mivel rájöttünk arra a nyilvánvaló tényre, hogy mi egy hűvös, északi elhelyezkedésű borvidék vagyunk, és a borvidék közel ötven százaléka fehér szőlőfajta, gondolkodni kezdtünk, mi lenne, ha egy olyan házasítást készítenénk, amely a sok elaprózódott fehér fajtát egymásba integrálja – kezdi előadását Gál Tibor. Annak idején, a Bikavér létrejöttekor is hasonló gondolat volt a vezérfonal a kékszőlők kapcsán, most, 100 évvel később pedig megszületett Eger fehér cuvée-je, az Egri csillag is. A névválasztást egy szakmai zsűri segítette. – A névválasztó kampány során a beérkező szavazatok láttán jobbnak láttuk egy szakmai zsűri felállítását, különben Chuck Norris lett volna az új fehér cuvée-nk neve, ezt pedig nem akartuk – meséli mosolyogva Tibor.

Az Egri csillagot az egész borvidék felkarolta, és 2011-ben már közel 20 termelő jelentette be, hogy elkészítik saját fehér cuvée-jüket. Az egri borászok összefogását szimbolizálja, hogy valamennyi Egri csillagot egyszerre, egy időben hozzák forgalomba, méghozzá a tavasz kezdetén, március 15-én. A fehér cuvée olyannyira népszerű lett, hogy a 2011-es évjárat a pincékből szinte már el is fogyott, pedig a következő év március 15-e még nagyon messze van.

Közben persze kóstolunk is, Bolyki Jani 2011-es Egri csillagát, amely alnévvel is rendelkezik: Pocok a szántásban. Ahogy Tibortól megtudjuk, a Pocok a Hazug Mókus és az Ördöngös Nyúl barátja, a bor pedig Hárslevelű, Olaszrizling, Királyleányka és Sauvignon Blanc násza. Egyedül a Királyleányka ücsörgött acéltartályban, a többiek hordóban érlelődtek. Innen a szép felépítés, a cizellált illatok és az érett gyümölcsös ízek, leheletnyi ásványossággal díszítve.

Közben az Egri csillag legendáját is elmeséli Tibor. A történetben szereplő zarándokok kőkunyhói életre is kelnek majd, az Ostoroson ma is álló kőkunyhót rendbe teszik, a többit pedig felépítik, és ezekkel a kunyhókkal fogják jelezni Eger dűlőit. - Hosszú távon hiszek abban, hogy az egri bormennyiségnek a 80-90 százaléka két bor lesz, az Egri Bikavér, és az Egri csillag – fejezi be előadását Tibor, és adja át a szót Sebestyén Csabának, aki a szekszárdi Bikavérről mesél.

1986-ban kapta vissza a borvidék a Bikavér név használatának jogát. A kezdeti nehézségek, és a sokféle szemléletben készült Bikavérek kavalkádja miatt alakítottak ki egy koncepciót, amely már egységes karaktert és arculatot ad a szekszárdi Bikavéreknek. Azokat a Kárpát-medencei fajtákat preferálják, amelyek megtalálhatók a szekszárdi borvidéken, ilyen a Kékfrankos és a Kadarka, utóbbi kötelező alkotóeleme a szekszárdi Bikavérnek, ezzel is segítve a fajta köztudatba való visszatérését. 

Sebestyén Csaba a mikrofon beállítás után a szekszárdi Bikavérről beszélt

– Egyelőre a Bikavér feltámasztási fázisában vagyunk – mondja Csaba. – Sokan próbálták megfogalmazni, milyennek kellene lennie a szekszárdi Bikavérnek. Mint a Bikavér történetbe utolsóként bekapcsolódó fiatal borász, megpróbáltam összefoglalni a gondolatokat, és arra jutottam, hogy olyan bort kellene készíteni, amelyben szépen tükröződik a Kárpát-medencei fajták fűszeressége, egyedi ízvilága, amely a világon sehol nem kóstolható, ugyanakkor megvan benne a nemzetközi fajtáknak az a fajta textúrája, teste, vastagsága, amitől egy Bikavér Bikavérré tud válni.

Közben 2007-es Takler Bikavért kóstolunk. Telt, de nem nyomasztóan súlyos, érett és meleg aromákkal. Kékfrankos alap meggyel és fekete cseresznyével, benne a Merlot lágysága, a két Cabernet határozottsága - ebből hangsúlyosan a Sauvignon "tökössége" ahogy Takler Feri bácsi fogalmazta meg egyszer - és a Kadarka fűszeressége. Aztán a 2009-es Sebestyén Bikavér kerül pohárba. Dűlőszelektált bor, 50-60 éves tőkékről szüretelt alapanyagok. A dűlőszelektált borok új fejezetet nyitottak a szekszárdi borvidék életében.

- Mindenképpen mellőzzük az új, első töltésű fa használatát - mutatja be a bort Csaba. - A mi boraink zömében inkább nagyobb hordóban, illetve sokadik töltésű hordóban érlelődnek. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy újfahordót is kell használni, ez szükségszerűség, de a törekvés az, hogy a szekszárdi Bikavérben a szekszárdi borvidék karaktere, arca jelenjen meg, ne pedig a legjobb kádár munkájának lenyomata.   

  

Második töltés: Minden a szőlőben dől el... vagy a facebook-on?

A pulpituson a villányi, közepes méretű családi pincészet képviseletében Gere Andrea, és a kis, etyeki családi birtokot bemutató Hernyák Tamás. Az előadás címe elsőként – akárcsak Gere Andinak - nekem is furcsának tűnt, illetve nekem is egyértelműen a „persze, hogy minden a szőlőben dől el” válasz jutott eszembe. Azonban Tomi gondolata már más irányba indított el: - Az csak egy dolog, hogy jó minőségű borokat készítünk, de a mai világban ezeket a borokat el is kell tudni adni. És ha valamihez, hát ehhez biztosan kiemelten fontos felület a facebook, különösen, ha nem feltétlenül közösségi oldalként, hanem egy folyamatosan frissülő, azonnali információkat közlő „újságként” gondolunk rá. 

Hernyák Tomi

Akár félreérthető is lehet azonban a pincészetek facebook-on történő kommunikációja. – Mi egy közepes méretű családi pincészet vagyunk – mondja ezzel kapcsolatban Andi. – Megjelent a médiában és a sajtóban egy jelenség, ahol kizárólag a kézműves borászatok sajátjának tekintik a minőséget, és az ilyen méretekben dolgozó családi pincészetek, mint amilyenek mi is vagyunk, pusztán tömegtermelést jelentenek az ő számukra, mi csak egy kirakat vagyunk, mi a facebook-on „dőlünk el”, tehát pusztán a marketingről és a nagy stratégiákról szól az életünk, de ez nem így van. A birtok méreteiből adódóan nem mi kapálunk már a szőlőben, nem mi metszünk, nem mi mossuk a prést, viszont én ettől nem érzem azt, hogy kevesebbet tennénk. Egy bor nem attól lesz jobb, hogy a tulajdonos személyesen műveli a szőlőt, vagy végzi a munkát a pincében, azt ugyanis lehet rosszul is csinálni. Nagy méretekben ugyanúgy lehet kellő gondossággal dolgozni. Tehát nálunk is a szőlőben dől el a minőség, nem vagyunk felfújt lufi, nem vagyunk facebook-borászat, annak ellenére, hogy használjuk ezt a felületet.

Gere Andi

 

Andi még két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet a facebook-kal kapcsolatban: - Ma már sokkal gyorsabb ütemben növekszik a borászatok száma, mint a borfogyasztó közönség. Nyilván minden borászat igyekszik kiemelni magát ebből a tömegből valamilyen filozófiával, mondanivalóval. Erre egy kis borászatnak is kell áldozni, hiszen megjelennek az új szereplők, akik adott esetben nem biztos, hogy rossz minőségű bort hoznak a piacra, és megfelelő apparátusuk is van marketing terén. Ezen kívül nagyon fontos dolog, hogy az információk közönséggel való megosztásával segítenünk kell a borkereskedőink munkáját is, hiszen ők is a borainkkal foglalkoznak. Nem várhatjuk el tőlük, hogy csupán ők promotálják, kóstoltassák, mutassák be a borokat, ez egy nagyon kényelmes álláspont lenne.

Közben a jövő év áprilisában piacra kerülő Gere Kopár 2009-es tétele érkezik a pohárba. Bár még nagyon fiatal bor, de máris telt, kiegyensúlyozott, szép hordóhasználattal, érett gyümölcsösséggel és finom pörkölt aromákkal, csokoládéval, kávéval.     

- Mi is nagyon tiltakoztunk a facebook ellen - mondja befejezésként Andi – de aztán be kellett látnunk, hogy megjelent egy új fogyasztói réteg, akik lehet, hogy korábban nem is ittak bort, és akik lehet, hogy annyira nem akarnak belemélyedni a borászkodás, és a terroir témájába, mert ez elveszi az idejüket a hétköznapi teendőktől. Nekik annyi a fontos, hogy jó bort kapjanak, és az ő megszólításukhoz a facebook kiváló felület. Petőfi szavaival élve pedig „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, vagyis ha valaki nagyon példamutató marketing stratégiával rendelkezik, de mögöttes, valós tartalma nincs, az előbb-utóbb úgyis el fog tűnni.

Harmadik töltés: Tokaji – édes mostoha?

Édes téma következik, az előadók Árvay Angelika, és dr. Demeter Endre Tokaj-hegyaljáról. - Az a különbség az előző előadók és köztünk, hogy mi nem különböző borvidékekről jöttünk, és méretben sincs köztünk hatalmas különbség – kezdi nevetve előadását Angelika. Az előadás célja a tokaji édes borokkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása. - Szeretnénk megmutatni, milyen a tokaji bor, mint a mindennapok bora – folytatja Angi – amelyet, nagyon örülnénk, ha felbontanának akár minden este egy jó kis borozgatáshoz, egy könyv mellé, vagy egy sajttálhoz.

Árvay Angelika az Édesemmel érkezett

Hogy mindehhez azonnal kedvet is kapjunk, Angelika saját, 2011-es évjáratú „Édesem” Sárgamuskotálya csordul a pohárba. Mosolyog, dorombol, szép, könnyed, kiegyensúlyozott. – A muskotály szerintem nagyon alkalmas arra, hogy megszerettessük a fiatalokkal a bort. Emlékezetes, felismerik, azonnal tudják, hogy mit kóstolnak. Önmagában, beszélgetéshez is remek, de vacsorához, ételhez is párosítható, egy könnyed, mascarpone-s, gyümölcsös desszerthez bármikor el tudnám képzelni – mondja, majd Demeter Endre veszi át a szót.

- A fiatalos Tokaj üde arcát igyekszünk bemutatni. Az egyetemen voltak barátaim-évfolyamtársaim, akik azt mondták: a te szádból soha ne halljunk panaszt, mert annak az embernek, aki egy faluban dolgozhat Szepsy Istvánnal, és Árvay Jánostól meg Orosz Gábortól tanulhat, annyira könnyű az élete – meséli nevetve. – Az „édes mostoha” előadáscím azonban pozitív és negatív tartalommal is bír. Pozitív, hiszen jó hír, hogy a Juniborászok minden évben megválasztják az év juniborát, és ez a cím másodszor került a tokajiakhoz. Ha minden tag elismeri, és úgy gondolja, hogy érdemes ezen a vonalon dolgozni, akkor véleményem szerint a tokajiaknak olyan nagy gondja nincs. Ez egy szakmai szervezet, egy jó baráti közösség, egymástól tanulunk, jól érezzük magunkat együtt, de alapvetően van egy kifelé irányuló tevékenységünk is, történetesen, hogy a saját generációnkat bevonjuk a minőségi borfogyasztásba. 

Demeter Endre

- A tokaji borkülönlegességek azonban jelenleg kevésbé vannak jó helyzetben – folytatja Endre. - A Juniborban próbálunk a fiatalok számára olyan borokat készíteni, amelyek hagyományos módon, kézi préseléssel, spontán erjesztéssel, helyi kádárok zempléni tölgyből készült hordóit használva készülnek. Ez azonban önmagában csak számomra érdekes, hiszen csak a végeredmény számít. A mai világban, amikor nagyon kevés idő van annak elemzésére, hogy miről milyen véleményt formálunk, egyetlen nagyon fontos kérdés van a fogyasztók szempontjából: ízlik, vagy nem ízlik. A lényeg, hogy kellemes, jól iható bor szülessen. Szeretnénk nagyon divatossá tenni Tokaj-hegyalját itthon, mert ha mi magunk nem szeretjük, akkor ki más fogja? Egy jó csapatban, együtt, erős háttérrel ez sokkal könnyebb!

Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
      

- Teljes képgaléria a facebookon- 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

 

Különleges magyar borok a királyok városában – I. Székesfehérvári Bormustra

Márai Sándor szerint viszonyunk a szülővároshoz az évek múlásával mind bensőségesebb lesz, és még nagyon sokszor szeretném ezzel a mondattal kezdeni az írásaimat. Vagyis remélem, hogy a szülői ház látogatásán kívül egyre több borhoz kapcsolódó esemény miatt is vissza kell majd térnem szülővárosomba, Székesfehérvárra.

Érzelmileg még egy nagyon fontos tény visz majd szeptember 28-án a gyönyörű, belvárosi Hiemer-házba. A Borgőz már 2010-ben, azaz két évvel ezelőtt hírt adott az első keszthelyi 100 Hungarikum Bormustráról, majd egy évvel később folytatásáról is. Már akkor szívügyemmé vált a hungarikum fajták sorsa, maga a rendezvény is, egyrészt azért, mert valóban egyedülálló, és olyan fajtákat mutat be, amelyekkel talán még a legdörzsöltebb borértő sem találkozott soha, másrészt azért, mert hiteles szakmai elhivatottságról tett tanúbizonyságot. Nem egyszerű küldetés ugyanis néhány olyan fajta beszerzése, amelyet elvétve, csekélyke területen termesztenek csak hazánkban. Pampetrics György keszthelyi borkereskedő kitartó munkájának köszönhető, hogy egy napon, egy helyen közel 100 hungarikum szőlőfajta bora kóstolható egész napos szakmai előadások kíséretében, és persze az esti szórakozás sem marad el.

Ezt a hagyományt folytatva szeretnénk Székesfehérváron elindítani egy exkluzív eseménysorozatot, melynek első állomása lesz a szeptember végi seregszemle” – nyilatkozta Kertész Zoltán, a Kertész Családi Pincészet vezetője, a bormustra egyik főszervezője. 75 magyar fajta szerepel a bormustra listáján, mindezt 80 borászat 200 borán keresztül ismerhetjük meg. Rozália, Bakator, Csomorika, Pátria, Valentin, és még nagyon sok őshonos magyar, illetve magyar kutatók által nemesített szőlőfajta, és az ezekből készített borok állnak a program középpontjában, amely a sétáló kóstolón túl itt is kiegészül szakmai beszélgetésekkel, borászok előadásaival. A bemutatkozó 80 borászat nem csak boraival lesz jelen, de több borász is fontosnak érezte, hogy személyesen is részt vegyen a mustrán, így is népszerűsítve kedvenc fajtáit. 

A szakmai előadásokon hallhatunk majd Dr. Brazsil József egyetemi adjunktustól a Badacsonyi magyar fajtákról, a Magyar szőlőfajták című előadást Szentesi József borász prezentálja, Miklós Csaba borász pedig a Tradíció és a marketing a borászatban kérdéskörét fejtegeti majd. Mindeközben a Lovagteremben a Mangalica Húspatika ételkülönlegességeit kóstolhatjuk, az udvaron pedig a Kádármesterség hagyományai kiállítást, a Törley pezsgőkülönlegességek bemutatóját, illetve az Agárdi pálinkák kóstolóját látogathatjuk szorgosan.

A belépőjegy ára (3.500,- Ft/fő) tartalmaz egy pálinka kóstolót, korlátlan borfogyasztást, egy pohár Törley pezsgőt, mangalica termékeket tartalmazó ételkóstolót, és az előadásokon való részvételt. A rendezvény fővédnöke dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár MJV polgármestere, a szakmai fővédnökséget pedig id. Kamocsay Ákos borász vállalta. Az esemény házigazdája Váczi Gergely.

I. Székesfehérvári Bormustra
Székesfehérvár, Hiemer-ház
2012. szeptember 28. 17 óra

Bővebb információ: www.fehervari-bormustra.hu, www.facebook.com/FehervariBormustra

Nemcsak attól lesz valami prémium, hogy ledobáljuk a fürtöket – Szüreti interjú Gere Zsolttal

Gere Zsoltival májusban találkoztunk utoljára. Már akkor is rekkenő volt a hőség, többet toltam a bringát a dűlőkben, mint tekertem, de az Ördögárok szépsége mégis azt mondatta velem a felforrósodott völgykatlanban, hogy megérte. Akkor mezítláb BorZsongtunk két napon át, rendesen csavargattuk a jéghideg, gyöngyözően kacagó Comis kupakját, a panzió kitárt ablakainál csocsóztunk a villányi éjszakában, és még senki nem tudta, mire készül a nyár. Most újra Villány, újra a jól megszokott, hangulatos kis panzió, és újra mennyei stifolder reggelire. A verandán ücsörögve méregetjük az eget. Éjszaka hidegfront érkezett. Megint eső nélkül.

Gere Zsolt és nagypapája - Fotók: Wawrzsák László

 

Gere Zsolti fordul be autójával az udvarra, majd telepszik mellénk a verandára. Rögtön a szüretről és az évjáratról kérdezem.

- Villány, Nagyharsány és Siklós. Három különböző részen fekszenek a területeitek. Hogyan nyilvánul meg az évjárat a különböző fekvésekben, és hogy álltok a szürettel?

- Nagy várakozásokkal néztünk az elé, hogy mi is lesz ebből az évjáratból. Hatalmas aszály, és nagyon nagy meleg volt, amely végül sajnos nem az optimális fejlődés irányába vitte el a szőlőket. Augusztus elején még bíztunk benne, hogy legalább egy kis eső érkezik, és megmenekülnek a szőlők. Sajnos ezt nem kaptuk meg, és ennek komoly következménye van. A Kopár-dűlőben és a Szarkás-dűlőben 2,2 hektár terület fordult volna termőre, sajnos ezek az ültetvények nagyon hamar feladták a harcot. Ezeken a területeken Kékfrankos, Cabernet Franc, Merlot fajták találhatók, amelyeket nem most szerettünk volna szüretelni.

- Mely tételek vannak már bent a pincében?

- A tavalyi év tapasztalatai után idén próbáltunk arra felkészülni, hogy a rozénak való alapanyag és az Oportó beférjen a pincébe, ezért a héten összesen 650 hektoliter befogadóképességű kóracél hűthető tartály érkezett. Tulajdonképpen az évjárat mentése történik, tehát egyik vonalon Oportót, Zweigeltet szüretelünk, elindult a rozé- és vörösborkészítés, de emellett már olyan tételek is bent vannak a pincében, mint a Pinot Noir, a prémium tételnek szánt Pinot Noir, a prémium Merlot, a Cabernet Franc, és az Olaszrizling a Kopár-dűlőről, ahonnan a héten mindent próbáltunk lemenekíteni.

Hogy mindezt a valóságban is láthassuk-kóstolhassuk el is indulunk a Nagyharsányi feldolgozó-pince felé. Nagy örömünkre velünk tart Zsolt 93 éves anyai ági nagypapája is. Ahogy Zsolt fogalmaz, minden tőle indult, ő „fertőzte meg” a családot a szőlő és a bor szeretetével. Amíg autózunk, nézem a tájat. Furcsa ez az augusztusi szüret. Mintha elsiette volna a természet a dolgokat, mintha kapkodna és vadul rohanna bele az őszbe, miközben mégsem tudja elengedni a nyár forró ölelését. Minden dűlő portól homályos, a Szársomlyó teteje rozsdabarna a kiégett bokroktól. Az egész borvidék dolgozik, minden ültetvényen szorgos kezek szüretelik a szőlőt, szüretelőládákkal megpakolt traktorok araszolnak az úton, mindenki int egymásnak. Zsoltiék nagyharsányi pincéjénél is javában zajlik a munka, a bejáratnál több ládányi Chardonnay vár feldolgozásra. Átküzdve magunkat a falatozó darazsak raján, mi is kóstolgatjuk a szemeket.       

- Miben mások az idei szüreti körülmények, mint a „normál” évjáratokban?

- Ebben az extrém melegben a szüret is lassabban megy. Ha rajtam múlt volna, természetesen hosszabb ideig szüretelünk. Az embereket nem lehet hajtani még jobban, még többet, mert vannak olyan területek például Kisharsány és Nagyharsány között, ahol vásárolt tételt szüretelünk, és ahol a sorok megszakítás nélküliek, és közel 400 méter hosszúak. A levegő áll, a szüretelők nagy része idősebb generáció, köztük idősebb hölgyek, tehát a határokra oda kell figyelni, nem lebeghet minden áron csak a szüret a szemünk előtt. De most már beindultunk, haladunk.

- Technológiában kellett-e valamin változtatni az idei évjárat adottságai miatt? Jelent-e plusz feladatot a pincében a mostani helyzet?

- A préseléssel történő rozékészítés idén öngyilkosság, mivel annyira érettek az alapanyagok, hogy minimális nyomás hatására már vörösbor folyik ki, tehát nem világos rozé színek, hanem teljesen sötét vörösbor színek jelennek meg. Ezt próbáljuk kerülni. Technológiában annyit változtattunk, hogy bedaráljuk az alapanyagot a tartályba, és ott történik a léelválasztás. 3-4 nap erjedés után gyorsan kipréseljük, leszedjük a törkölyről és így is készítünk vörösbort. Azt már látjuk, hogy a fenoltartalom az egekben van, sajnos ez a szárazság hatása. Viszont a fenoltartalmat muszáj csökkenteni, mert egy könnyű rizlingnél, vagy rozénál barnulást okozhat a későbbiekben. Erre is új technológiát találtunk ki, flotálást alkalmazunk, tehát felfelé ülepítünk. Nem nitrogén gázt használunk mindehhez, hanem levegőt, tehát direkt oxidáljuk egy kicsit a mustot, hogy a későbbiekben a szín ne barnuljon be. Ez persze azt is jelenti, hogy a szüret után még éjszaka ezzel is kell dolgoznunk, de a cél a fontos, amely mindig a minőség.

Közben kóstolgatjuk a már pincében lévő 2012-es tételeket. Zsolti időnként megvitatja nagypapájával a tapasztalatokat.    

- Családi vállalkozásként hogyan osztjátok be a szüreti feladatokat, miközben zajlanak a fesztiválok-kóstolók, a villányi panzió is teltházas, és a borértékesítés sem állhat meg?       

- A borászati rész csak az én személyemben családi, az összes többi munkatárs külsős. A szőlészeti vezető irányítja a szüretelőket, a területeken folyó munkákat, tehát ezt a részt vele beszélem át. A felvásárlásainkat én ellenőrzöm, én vagyok ilyenkor a pincében non-stop. Ide-oda „sétálva” a panzió ügyeit és a palackozást is intézem, de van egy palackozó vezető is, és a kiszállítást is rábíztuk a munkatársakra. A kereskedelmet a feleségem intézi, neki arra van rálátása. A panzió jól működik, év eleje óta külön vezetője van, mivel a nővérem, aki eddig a panziót vezette babát vár, így ő egy ideig ellenőrző szerepet tölt majd be.
 

- Melyik fajta az, amely most a legígéretesebbnek tűnik, amely szépen hozta a formáját?

-   Hatalmasak a különbségek. Érdekes, hogy például a siklósi Pinot Noir területünk alsó része - ahol kezdtük a szüretet a héten - és a felső része között mindössze csupán körülbelül 3 méter szintkülönbség van, de savban több mint 2 gramm különbséget észleltünk. Évek óta így van, mindig megvan ez az eltérés.

- Mi ennek az oka?

 - A terület egyedi mikroklímája. Érdekes dolog ez, ha összehasonlítjuk például a Várerdő-dűlővel, ahol a területen belül 20 méter a szintkülönbség, és a terület aljáról és tetejéről vett minták között szinte nincs is különbség, mindössze csupán 0,5 mustfoknyi. Nekünk azonban ez kedvező, mert a Pinot Noir olyan szőlőfajta, amely túlérésre hajlamos, és így van némi technológiai előnyünk.

- Hogyan teljesített idén a Pinot Noir?

- Eleinte volt olyan elképzelés, hogy készítünk egy kis pezsgőt, de miután leszedtük a Pinot Noir terület alsó részéről a termést, és konkrétan 22-es mustfokkal rendelkezett, nemhogy pezsgőnek, de rozénak is kicsit túlzás lett volna. Kerestünk azonban alternatívákat, nézegettünk felvásárlásra Pinot Noir-t, hogy egy kicsit előre tudjunk menekülni, hogy az alkoholtartalom csökkenjen, és szebb savak legyenek. Vannak olyan Pinot Noir és Kékfrankos területek, amelyek még mindig sokkal hátrébb tartanak, mint a saját területeinken, úgyhogy, bár nem akartunk ilyen mennyiségben felvásárolni, mégis megtesszük.

 

- Az idei évjáratot elemző megszólalásokban mindenütt terméskiesésről és magasabb felvásárlási árakról hallunk. Hogyan nyilvánul ez meg a borok piaci árában?

 

- Az már most látszik, hogy átlagosan 30%-kal kevesebb a termés, egy-két területet kivéve. Elég komoly ára lett idén a szőlőnek, úgyhogy kíváncsian állunk a jövő évi értékesítés elé, hogy ezeket az árakat be tudjuk-e vinni a borok értékesítési árába. Sajnos a szőlő tavalyi átlagárához képest 30-40 Ft-tal az összes szőlőfajta ára emelkedett, és ha hozzávesszük azt, hogy majdnem 20 hektárról vásárolunk termést, és ezt idén 30%-kal bővítenünk kell, ez elég nagy teher a cégnek. De örülünk, hogy van piac, a piacot pedig ki kell szolgálni. A lehetőségek adottak, bár a hazai piac némileg beállt, és főleg a prémium vonalban inkább csökkenést látunk. Szerencsére a sok éves munkának látszik már az eredménye, a külföldi piacon is ott vagyunk, például a lengyel és a belga piac is szépen fejlődik, úgyhogy dolgozunk azon a vonalon is. 

Lassan átsétálunk a szomszédos, gyönyörűen felújított régi épületbe, amely az újonnan érkezett tartályoknak ad helyet.

- Várható valamilyen újdonság mostanában a pincéből?

- Ami újdonság és piacra kerül, azok a kis „játék tételeink”, próbálkozásaink, mégpedig a Kopár-dűlőről egy Kadarka és egy Tramini, utóbbi a múlt szombati Junibor kóstolón debütált. A Tramini mindössze 300 palackos tétel, a Kadarka pedig 2011-es szűztermés, direkt arra a célra telepítettük, hogy egy igazán szép, fűszeres Kadarkát tudjunk készíteni. Ez egy nagyon izgalmas kis tétel, 1300 palack készült belőle. Ez a két újdonság, és a Borfesztiválra is viszünk belőlük. A többire még várni kell...

- Most tettél igazán kíváncsivá...

- Lesz például prémium Kékfrankos, amely még hordóban maradt, és még érlelődik, de várjuk, hogy december környékén le tudjuk palackozni és bemutathassuk. Nagy lehetőséget látunk abban, hogy egy igazán nagy, szép Kékfrankost is palackba zárjunk, mert a fajtát sokan degradálják, hogy nem lehet belőle nagy bort készíteni, főleg Villányban. Én azt gondolom, hogy lehet, csak úgy kell hozzáállni, hogy prémiumot szeretnénk készíteni belőle, és ez nem biztos, hogy csak terméskorlátozást jelent. Nemcsak attól lesz valami prémium, hogy ledobáljuk a fürtöket, hanem fontos az egész szemlélet, hogy ebből a fajtából nagy bort szeretnénk készíteni, és úgy gondolom, hogy megfelelő szemléletmóddal ez nem is olyan nehéz feladat.

- Mitől kivételes bor ez a Kékfrankos?

- A 2011-es évjáratból az összes prémium bor sav-alkohol arányai a harmónia szélén táncolnak, tehát nagyon magas alkoholokkal és relatív magas savtartalmakkal rendelkeznek. Ezzel szemben az összes Kékfrankosunk esetében, amelyek nagyon jó dűlőkben teremnek, a tavalyi évben minden az optimális szinten állt. Ha el akarjuk helyezni egy optimális sav-alkohol arányt mutató elméleti görbén, a prémium borok - a Cabernet-k és a Merlot-k - szinte a szélén állnak, tehát már-már kilógnak a harmóniából. Ettől függetlenül kóstolás szempontjából szépek, ígéretesek, de a Kékfrankos teljesen kiegyensúlyozottan, középen halad, azt lehet rá mondani, hogy egy nagy csoda. Csodás tételek is lesznek, nagyon várjuk, hogy palackba kerüljenek!

- További fotók a facebookon -

Fotók: Wawrzsák László 

Momentán Kisharsány - Szüret és születésnap a Vylyan-nál

Kisharsány, pontosabban a Fekete-hegy volt hétvégén azon szeglete a világnak, ahol Mata Hari - eredeti polgári nevén Margaretha Gertruida Zelle - holland származású, kémkedéssel foglalatoskodó bártáncosnő szelleme a szőlősorok és a nagy fa árnyékában megidéződött, méghozzá egy svájci részecskegyorsító laboratórium képzeletbeli falai között. Túlságosan szürreális kép? Lehet… De aznap nem ez volt az első, és nem is az utolsó. Ez azonban itt, a számomra mindig misztikus és különös világba repítő, borokat, találkozásokat, zenét, irodalmat, színházat és egyéb művészeteket sokat látott Vylyan teraszon egyáltalán nem szokatlan jelenség. Fleckenstein Aurél, alias Au számomra örökké emlékezetes májusi történetei, majd az Ördögkatlan történései után ugyanis most a Momentán Társulat brillíroz ugyanitt. Élethelyzetek, kapcsolatok, játszmák, jellemek. Improvizációs színház, annak is rekeszizom-próbáló és lélekmozgató legjava. Na meg perzselő napfény, kéklő Merlot fürtök, hűvös terasz, hömpölygő vörösborok, és finoman édes Sacher-torta szeletek. Egy szüret és egy születésnap története.

Bemelegítés - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

„Ez az Ipacs metszőollója?!” – szakad fel a hazatérő féltékeny férjből (Harsányi Bence) a felismerés a porban heverő tárgy láttán, míg háta mögött rettegő-remegő rajtakapott asszonykája (Várady Zsuzsi) körömrágcsálva valami hihető magyarázaton töri a fejét. Mindez 2012. augusztus legutolsó napján játszódik, rekkenő hőségben, a Villányi borvidék Mandolás-dűlőjében. Ide érkezünk ugyanis szüretelni, az éppen a legszebb korba, vagyis húszas éveibe forduló Vylyan Pincészethez. A háttérben a főborász, Ipacs Szabó István is nagyokat derül a Momentán Társulat rögtönzései alatt. Mint később bebizonyosodik, nem áll tőle távol a móka, látva őt később a szőlősorok között a kollégákkal szódásszifon-csatát vívva vágtázni, vagy mezítlábasan vidáman szőlőt taposni, mindvégig arcáról letörölhetetlen mosolyával. Merlot-t szedünk, a szintén betyáros jókedvvel megáldott szőlész, Balogh Kornél utasításai alapján, de előtte még megnézzük, hogyan zajlik a csömöszölés, mint olimpiai versenyszám Momentán-módra, úgy, hogy a társulat tagjainak fogalma sincs róla, mit is jelent ez a szó. Félelmetes röhögések szakadnak fel, megállíthatatlanul tör elő mindenhonnan, ahogy Simonyi Balázs versenyszerűen, időnként a földet nyalogatva "csömöszöl".

A Momentán társulat

Mindeközben leginkább a sátor árnyára és a hideg Boszorkány rizlingfröccsre jelentkezik kereslet, de szépen fogy a vesszőkosárból a frissen sült stangli, a hozzá hatalmas tálból kínált apró, édes, friss paradicsom, meg a Vylyan Cabernet Franc és Merlot törkölyéből készült bársonyos Báró Harruckern pálinka is. Aztán metszőollóval a kézben irány a szőlősorok hosszasan kéklő szalagja. Szüretelünk… Nagyjából az ötödik percben kezdek el imádkozni egy árnyat adó akármiért, legyen az szalmakalap (direkt szóltak, hogy hozzak, persze nem hoztam), vagy akár egy Deep Impact-szerű mozi jelenet, amikor is szépen lassan elsötétül az ég, és… De semmi nem történik, csak a nap perzseli kitartóan a tájat, immár negyedik hónapja.

Csattogtatjuk a metszőollót, külön válogatjuk azokat a fürtöket-szemeket, amelyek feladták a küzdelmet, töppedtek, vagy éppen teljesen kiszáradtak, közben kitartóan veszítjük, majd pótoljuk a folyadékot, pakoljuk a szüretelőládát, és egyre inkább tiszteljük a „hivatásos” szüretelőmunkásokat. A mellettünk lévő soron a birtok tulajdonos-igazgatója, Debreczeni Mónika szüretel – precíz és gyors mozdulatainak köszönhetően nem kis lemaradásba kerülünk pillanatok alatt - Ipacs Szabó István mindeközben pedig fröccsnek valóval kínálgatja, vagy kívánságra szódavízzel nyakon spriccelve frissíti a sorok között dolgozókat. Aztán végzünk a ránk bízott szőlősorral, és elindulunk a gomolygó portól homályos Pillangó-dűlőn átsétálva az autóhoz, majd vissza Kisharsányba, a Fekete-hegyre. Életmentő a hatalmas hűvös Vylyan terasz, a szél leszalad a szőlősorok közül, kacskaringózva átjár a terített asztal poharai között, majd újra elnyargal kacagva. A poharamban hideg Kakas rozé, hátradőlés és rövid pihenés.

Ilyen az igazi csömöszölés

Aztán Mónika invitálására és István vezetésével elindulunk mi is a "szőlő útján", egészen a pincéig. Szőlőfeldolgozó gépsorok, prések, tartályok, hordók, és közben egy valódi csömöszölés-bemutató, Ipacs Szabó Istvánnak köszönhetően. Merül is a törkölyalap a must felszíne alá, először acélcsömöszölő segítségével, majd a főborász tulajdon mezítlába által. Közben kóstolgatunk a pincében, meg-megnyílnak a hordók csapjai, majd visszatérünk a teraszra. Az ebédért Koszér Attilát, a harkányi Zöldkert Vendéglő séfjét illeti meg mindenféle dicshimnusz. Vörösborban párolt marhapofa szilvával, aszalt áfonyával, szalvétagombóccal. Mennyei. A hús lágyan, szaftosan omlik szét szálaira, mindehhez az aszalt áfonya savanykás édessége és a 2009-es Vylyan Ördög gyümölcsei-fűszerei a kifinomult kísérők.

Boldog szülinap - Sacher torta és Duennium 2006

Kis színpad áll a nagy fa alatt, oda sétálunk még pohárral a kézben ebéd után. A Momentán Társulat rögtönöz újfent, immár a karéjban körülöttük ülő közönséget is bevonva a játékba. Bódy Gergő adja az instrukciókat szakadatlanul, így sorban jönnek az újabb és újabb szituációk. Megtudhatjuk például, hogyan viselkedjünk, ha egy elemes hónaljventillátort szeretnénk kicserélni egy Tourette-szindrómás eladónőnél és egy perverz eladónál, majd egy robbanékony vulkánkutató és egy feledékeny mozdonyvezető is belép a képbe, sőt, a svájci részecskegyorsító intézetben is rejtélyes dolgok történnek. Megválasztjuk a Vylyan szüreti hercegnőjét Megyeri Sára személyében, majd a pincészet 20. születésnapja következik, de ez már tényleg a valóság. Sacher tortával és 2006-os Duennium-mal ünneplünk. A háttérben felhők gyülekeznek, szél támad, de a vihar csak incselkedik az ördögszántotta heggyel. Az ünneplő sereg elvonul, mi még maradunk kicsit, majd átutazunk Kisharsányból Villányba. Gere Zsoltéknál térünk nyugovóra, majd másnap Zsolttal és a Gere családot szőlővel és borral "megfertőző" nagypapájával együtt pincelátogatásra indulunk.

- Folytatása következik - 

A születésnap és a szüret pillanatai képekben a facebookon

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz