Bortavasz 2013 - Újra bortúrára hív minket Dél-Burgenland borvidéke

Ismerős a pillanat, amikor az új szomszéd átjön, becsenget, bemutatkozik, és meghív magához például egy kis borozásra? Ideális esetben ez történik, amikor új lakó érkezik környezetünkbe. De ez történhet akkor is, amikor a régi, jó szomszédság valóban viszony, és nem iszony. Ha pedig a meghívást elfogadjuk, akár azt is elmondhatjuk: a jó szomszédét iszom. Az elmúlt héten második alkalommal kopogtatott be hozzánk nyugati szomszédunk, hogy áthívjon minket a határszéli borvidék Bortavasz 2013 rendezvényére, 2013. május 4-én és 5-én. Első alkalommal 2012-ben tette ugyanezt, akkor szintén az első májusi hétvégén ismerkedhettünk Dél-Burgenland boraival a Weinidylle pincéiben.

A tematika szinte változatlan az előző évihez képest, de bővült a pincészetek száma, a bevont hazai települések köre, illetve előzetes foglalással kedvezményeket is kínál a szervező Weinidylle Südburgenland. A borkóstolóval egybekötött sajtótájékoztatón a részleteket Harald Popofsits, Walter Dulmovits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette.

A Bortavasz 2013 sajtótájékoztatóján Harald Popofsits, Szabadfi Zoltán és Walter Dulmovits

Dulmovits úr a három napos rendezvény borászati oldaláért felel, így a szakmai szempontokat és főbb programokat ő ismertette. Megjegyezte, hogy az előző évi statisztika alapján a látogatók 30%-a magyar vendég volt, így idén is hasonló sikerre számítanak.

A Bortavasz 2013. május 3-án, pénteken a Wein Trophy-val indul. A borversenyen Dél-Burgenland három legjellemzőbb bora kerül a bírák poharába: Welschriesling, vagyis Olaszrizling, Kékfrankos Classic, és Kékfrankos Reserve kategóriában hirdetnek győztest egy gálavacsora keretében. A rendezvény a bor és gasztronómia szerelmesein kívül zenei ínyenceket is vár, hiszen a rendezők meghívását elfogadta egy japán hegedűművész, Mayeda Tomoko, valamint Theresa Ya-Lin Hsu zongorista, akik Bartók műveket játszanak majd, így szép és maradandó élményt nyújthat az est vendégeinek.

A szombat és a vasárnap a nyitott pincék jegyében telik majd, a résztvevő 67 pincészetnél 5-5 bort kóstolhatunk meg, melyek a helyi, egyszerűbb gasztronómiai termékek (pogácsa, sós stangli, stb.) kísérőjeként szolgálhatnak. Néhol a helyi gasztronómia számos ínyencsége is asztalra kerül majd, lehetőséget nyújtva arra, hogy a szakácsok és háziasszonyok tudásával is megismerkedhessünk, a tapasztalatgyűjtés érdekében pedig egy-egy pohár bor mellett bizonyosan lehet érdeklődni a finomságok készítéséről is.

Tavalyi nagy kedvencünk: Tökmagolajjal kevert, és balzsamecetbe áztatott aszalt szilvával, chilivel készült zsíroskenyér variációk Sylvia és Clemens Hafner-nél

 

Idén bővül a buszhálózat, amely a borvidék csatlakozó pincészeteit köti össze. A teljes élmény érdekében „házhoz” jönnek értünk, így az itthoni zéró tolerancia szabálya miatt felhőtlen kóstolást kínálnak - vezetési szempontból - a felelős borfogyasztó sofőröknek is. A kiterjesztett buszhálózat indulási és érkezési pontja két magyar várossal bővült: Szombathely mellett idén már Kőszegen és Körmenden is lehetőség nyílik a felszállásra, így egyre több magyar látogatót várnak a nyitott burgenlandi pincék.

A sajtótájékoztatón Harald Popofsits egy ideális képet festett elénk: képzeljük el, hogy 20 Celsius fokban ülünk egy kedves Buschenschank teraszán, jobbunkon egy friss, üde fehérbor, balunkon pedig egy szép, helyi, nehéz vörösbor… Tehát a szép időt ők megrendelték, nekünk már csak a borokra szükséges fókuszálni. A tavalyi évben ideális borozgatós idő nyújtózott a Vas hegy lankáin, a harsány zöld természet felett a kék égbolt varázsát csak egy kis árnyékadásnyi időre törte meg néhány felhő.

Kooperatív együttműködés, vagyis a Dél-Burgenland turisztikai egyesület és a Weinidylle egyesület, a borászatok egyesülete keltette életre a tavalyi évben a Bortavaszt, amelyet idén és még jövőre is biztosan megrendeznek, így nyugodt és ráérős bortúrára nyílik lehetőség, hiszen lehetetlen egyszerre végigkóstolni közel 330 tételt, így, ha valamelyik pince kimarad, oda jövőre vissza lehet térni.

Bortavasz a javából: napsütés, kék ég, és egy jól behűtött Uhudler Frizzante a Wiesler Schreiner pincénél 

 

De mi teszi egyedülállóvá a Dél-Burgenlandi Bortavaszt?

9 borrégió 67 borászata - köztük Garger Imre és Mittl András -, közel 330 bor, Rohonctól (Rechnitz) Ókörtvélyesig (Eletendorf) 60 km hosszú földrajzi távolság, amely a teljes Dél-Burgenlandi turisztikai régió is egyben. A borrégiók, és ezáltal a borok között is vannak különbségek, így - csakúgy, mint a hazai borvidékeinken - itt is találkozhatunk bőven egyedi, terroir-t tükröző borokkal. Ami igazán különleges azonban, az a buszhálózat. A turizmusban fontos trend a fenntarthatóság, valamint az ökológiai gondolkodás. A Bortavasz az első igazán „zöld” boros turisztikai rendezvény Ausztriában. Tavaly több mint 700 ember élt a buszhálózat adta lehetőséggel az 1200 látogatóból.

A Shuttle buszrendszer célja, hogy minél könnyebben, gyorsabban, és környezetbarát módon lehessen közlekedni a pincészetek között. A buszok útvonali térképe már-már egy metróhálózat képét idézi - valahol ez is a rendezők célja. A hálózaton közlekednek majd gyorsjáratok, de lesznek rajta minden állomáson megálló buszok is. Összesen 9 busz közlekedik majd a hálózaton belül folyamatosan, így fél-1 órás ütemben minden településről eljuthatunk egy másikra. Konkrétan a régió összes panziójából, településéről elérhető a rendszer, illetve Szombathelyről, Kőszegről, Körmendről is lesz csatlakozási pont, így busszal, saját autó használata nélkül két nap alatt be lehet utazni a teljes borvidéket.

Helybeli szálláslehetőségeket is kínál a turisztikai egyesület kisebb hotelekben, panziókban, de érdemes előre foglalni, ugyanis az előző évben teljes kihasználtsággal működtek az autentikus szálláshelyek. Az „ottalvós” hétvége kulináris élményekkel, hosszabb pihenéssel, és kedvezménnyel is kecsegtet, ugyanis szobafoglalás esetén egy napijegy áráért (22 euró) 2 napi belépő jár. Az opció foglalási határidőtől mentes, de érdemes mielőbb foglalni!

Gyorsjáratok, minden állomáson megálló buszok - A busztérkép nagy segítségünkre lesz

Árak tekintetében…

A szervezők különböző rendszereket alakítottak ki. Napijegy 22 euró, ehhez különböző módon lehet hozzájutni, bizonyos esetekben jelentős kedvezménnyel.

Online jegyrendelés, speciális ajánlattal (április 15-ig!): 22 euró/2 nap, azaz egy napijegy áráért 2 napi belépő jár! Egyszerű a rendszer… formanyomtatvány, név, e-mail cím, voucher nyomtatás, biztonsági kód, majd helyszíni fizetés a rendezvény napján egy borászatnál, vagy vinotékában a borvidéken, és máris átvehető a két napos karszalag.

Elővételi jegy az összes dél-burgenlandi Raiffeisen bankfiókban hozzáférhető, ebben az esetben az ár: 18 euró/nap. Beszerezhető a bank nyitvatartási ideje alatt május 3-a péntek estig.

Helyszíni jegyvásárlás: 22 euró/nap, a rendezvény napján minden résztvevő borászatnál, vinotékánál.

Csoportos kedvezmény 10 főtől, ez esetben a jegyár 18 euró/nap. (Előzetes bejelentkezéssel az office@weinidylle.at címen).

Szoba foglalása esetén egy napijegy áráért két napi belépő jár, azaz 22 euró/2 nap.

Mit kapunk?

„Túlélőcsomagot”, amely egyfajta ismertetőjel is egyben a két nap alatt. Jó példa erre, hogy tavaly a dűlő menti sétánk közben 50 fős busz állt meg mellettünk a két megállóhely között, a sofőr pedig kedvesen invitált minket.

A csomag tartalma, szolgáltatási:

- a buszhálózat ingyenes használata

- a buszhálózat menetrendje

- ingyenes borkóstoló (pincészetenként 5 különböző bor)

- egy borospohár (praktikus pohártartóval)

- Wein Guide a látogatható borászok és valamennyi kóstolható bor felsorolásával, jegyzetelési lehetőséggel

- a borvidék részletes térképe (bejelölve a pincészeteket és az éttermeket is)

- 5 euró értékű bon, mely 6 palack bor vásárlása esetén váltható be (szükség esetén a központi vinotékába szállítják a palackokat, így ott átvehető hazautazás előtt).

Gyalogosan is érdemes lesz majd néhány megállót megtenni

Válaszok a kérdésekre, azaz fontos tudnivalók!

Útvonal

- Szombathelyről Kőszegen át vezet a busz útja. Ez egy olyan változás az idei évben, amely a tavalyi buszos nehézségek elkerülése érdekében történt, hiszen korábban a gyanútlan, borosan vidám turista könnyen másik buszra szállhatott. Ezért most a járatok érkezését kissé „széthúzták”, így a buszok Rohoncra (Rechnitz) (észak), és Nagysároslakra (Moschendorf) (dél) érkeznek. A településeken szintén kínálnak bort a nyitott pincék, de innen lehetőség nyílik a továbbutazásra is, például a gyorsjáratok igénybevételével.

- Az 1-es vonalon kétszer annyi busz közlekedik majd, így hamarabb juthatunk el A-ból B-be.

Borok

- Magyar borászokkal is bővült a tavalyi létszám, Garger Ime és Mittl András Bildein-ben, a Borarchívumban lesz megtalálható.

- Különlegesség: A Ferreum borászat a tradíció őrzése jegyében 1 literes, csavarzáras, - a későbbiekben parafa dugó zárási móddal is - palackokba töltött borokkal jelent meg a piacon három tétellel (Gemischter Satz, Kékfrankos, Kékfrankos alapú cuvée). A palackforma - és méret - ideális piknik borospalack lehet…

- A résztvevő 67 borászatból 48, összesen mintegy 200 ezer palackot termelő borászat tagja az Eisenberg DAC rendszerének, amely bizonyos előírások alapján egyfajta minőséget takar.

A sajtótájékoztató borai - 6 tétel a közel 330-ból, amelyet a Bortavaszon kóstolhatunk

 

Terroir

- Terroir-ok tekintetében más-más stílusú borok születnek:

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja, 600 méteres magasságban is vannak dűlők. Alapvetően fehérboros régió, itt főleg Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk, de vörösborokat is készítenek az alacsonyabb területekről. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Josef Mandl Welschriesling-je is igazi terroir bor, amely hűen tükrözi az északi fekvést. Ropogós frissességgel üdítő kezdet lehet egy bortúrához.

A következő tájegység Eisenberg és vidéke, mi tavaly elsősorban ezzel a résszel ismerkedtünk. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas hegy kiemelkedik a régióból. Kopfensteiner, Grosz, Mittl, Stubits. Kékfrankosok különböző kézből, különböző évjáratokból, más-más dűlőkről, de egy talajról. A megkóstolt négy tétel a Vagy hegy tükörképe borra vetítve.

Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Feltérképezésre érdemes tájegysége ez is a 498 hektáros eisenbergi borvidéknek.

Két nap Dél-Burgenland lankáin...

Ha valaki tanácstalan, merre is induljon el az „ismeretlenbe”, annak figyelmébe ajánljuk előző évi élményeinket itt a blogon, és képgalériánkat a facebook oldalunkon.

Tehát ha valaki meghív minket, azt érdemes meglátogatni, a szomszédot pedig illik ismerni. Mi, magyarok, szerencsés helyzetben vagyunk, sokrétű és izgalmas a borvidéki térképünk, de a szép boraink mellett sok bortermelő szomszédunk is van. Felvidék, Erdély, Horvátország, Ausztria… Sokan bemutatták már boraikat a hazai rendezvényeken - Boregyetem, VinCE, Kárpát-medencei Borászok Találkozója - sőt, bizonyos határon túli borfesztiválok szereplői magyar borászok. Így van ez rendjén, szükséges az együttműködés. Most tehát Ausztriából érkezett meghívás, hogy bemutassák nekünk is kis régiójukat, annak titkait, hangulatát.

Illik ismerni a szomszédot, jó átmenni, jó együtt borozni, jó tapasztalatot szerezni. S jó utána hazatérni is, azzal az érzéssel, hogy megint többet láttunk a világból

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

A Tanga ösvényen át – Csepregen bortúráztam

Wawrzsák László írása

Egy téli bortúra élményeit áprilisban „papírra vetni” akár elítélendő cselekedet (is) lehetne. Kontrasztos tevékenység, az tény, de életünk mindennapjaiban mindig találkozhatunk kontrasztokkal, amelyek csodás, vagy épp kevésbé szerethető színt visznek életünkbe. Az egyik legegyetemesebb „vágást” az évszakok okozzák, bár egyre ritkábban találkozhatunk a nagybetűs tavasszal és ősszel, kitolódik, és egyre melegebb a nyári időszak, a mostani napjainkat pedig épp a hosszúra nyúlt tél teszi emlékezetessé. A szőlőfajták érési ideje közötti különbség is kezd elhalványulni. Az utóbbi évjáratokban szinte minden egyszerre kívánkozott le a tőkékről, így néhány fürt teljes érettsége átcsúszhatott a túlérettségbe, amely megváltoztathatta a gazda eredeti szándékait.

Fotók: Wawrzsák László

Természetellenes reakciót válthat ki belőlünk a természet, pedig a természethez jó, illetve jó lenne igazodni. Valójában hozzá kellene igazodni. Hófúvás, havazás, olvadás, áradás... Településeket is elzárt a külvilágtól az idei hamisítatlan tél. Csepreg városát és szőlőskertjeit is többször bevette a hó, a település neve az utóbbi időben többször szerepelt a médiában, mert bizonyos irányokból megközelíthetetlenné vált. Megközelíthetetlen? Valahogy ez vált bennem akkor is kérdéssé, amikor az előszilveszteri forralt boros túrán túrabakancsban, bögrével és kóstolópohárral a kézben, fényképezőgéppel a nyakamban „caplattunk” át a lankákon.

 

Bár azóta túl vagyunk a szilveszteren, az újévi fogadalmakon, a farsangi időszakon, és a húsvéton is, én már akkor megfogadtam, hogy leírom földi (Vas megyei) élményeimet. Egy szó, vagyis a kérdésre magamban akkor adott válasz hozta ki belőlem ezt a fogadalmat, ugyanis: megközelíthető! Tudjuk, hogy van. Itt van, a lábunk előtt fekszik. De mit teszünk mi? Jövünk-megyünk, utazunk, bort keresünk, történeteket hajszolunk. Aztán borokkal és emberekkel találkozunk, érzéseket élünk meg, és hallgatunk. Majd továbbállunk, de egyszer biztosan megérkezünk valahová… Sokan megközelítenék tehát, de ismeretlen számukra. Ismeretlen, vagy csak külsőleg megítélt, mint egy sokat megélt, messziről jött vándor. S mi is a valóság? Hát érdemes megnézni, ki is ez a vándor itt, egy nagy borvidék kevésbé híres szegletén.

Dűlőtérkép

A karácsonyi családlátogatás és a kiadós evés-ivás után a csepregi hangulat „vitt ki” a dombokra. Baráti társaságommal – hetedmagammal - épp az első sátornál „fogyasztottunk” (zsír alapú csirkemájas kenegetőst), amikor Baráth Sándorral találkoztam. Ő Szombathelyen él, többször jár(t) a csepregi hegyen, figyelemmel kíséri annak boros életét. Ideális, szép időben a Somlóról talán még Csepreg is látható. Főleg, ha tudjuk, hogy merre is szükséges fordítani fejünket. Váltottunk néhány szót a metsző hidegben, majd Sanyi kérdésére („Beszámoltok róla?”) adott válaszom megszilárdult bennem, de ebben közreműködhetett Tóth Kálmán Rizlingszilvánija is. Életemben az adott szónak súlya van, és hiányérzetem volt addig, amíg a billentyűzet érintetlen maradt a csepregi élményekkel kapcsolatban. A bennem élénken élő tél emléke most kikívánkozik, mint az első tavaszi hóvirág a hó borította földből.

 

János napi bortúrának indult, majd előszilveszteri bortúrává vált. 2012. december 30-án már harmadik alkalommal indultunk neki a kalandnak. „Idén” végre elmondhatjuk, hogy bejártuk a hegyet. A három alkalom elegendő volt ahhoz, hogy abszolváljuk a téli túra teljes útvonalát. Térkép, bögre. E kettő induláskor járt a túrázónak, minimális bankó fejében. Jó szóból, mosolyból, és igazi vendégszeretetből sem volt hiány. Felszerelésemet kiegészítettem egy otthonról hozott fesztiváli ereklyével, így a gazdák igazi borait (vagy, ahogy többször kérdezték: szűz bort is tölthetek?) is megízlelhettem.

2011-ben – ugyan véletlenül - de jártunk már Horváth Antalnál. Idén tervezett út vezetett hozzá. Tóni bácsinak volt tokaji kötődése, így a kis pincében még gönci hordóból is kóstoltunk fiával, Csabával, de a Zöldveltelininek valahogy szűk volt az a ruha. Mert, ha úgy nézzük, a bor átmeneti ruhája a hordó. A következő lépés már biztosabb volt. Nagyobb hordóban még megőrizte ropogósságát, de a bor inkább a zárt tartály biztonságát kereste. Hamisítatlan őszinteséggel ecsetelte nekem Csaba a pincetitkokat. Jó úton járnak, ezt már „tavaly” konstatáltam. A 2012-es borverseny díjazottjai között is szerepelt egy tétel Tóni bácsiéktól, mégpedig a Szürcse, amely Szürkebarát és Cserszegi Fűszeres egymásra találásából házasított tétel. Sok elismerést őriznek a falon, de a legjobb visszajelzés a gazdának a borait kortyolók szavakba öntött érzése. Hetedmagammal bíztam abban, hogy a hegyi forgatag visszahoz minket még aznap…

 

A „szokásos” irányt vettük célba: fel a hegyre. Éreztük a hely szellemét, a természet varázsát, az utat pedig a sok-sok szőlőtőke, és az ösvény mutatta. Az az ösvény, amely, ha mesélni tudna… Mesélhetne a sok testi örömről, amely lelki felvidulásba csapott át, amelytől mindenki elhagyta a… fejét. A fán, a bokron izgalmasan ringatózó női fehérneműt ugyanis biztosan nem a szél hozta ide - így kevésbé tekinthető egyszerű urbánus legendának -, ennek az ösvénynek lelke van, amelyet merészen felvállalnak a helyiek. A Tanga ösvény autentikusan hirdeti magát.

Tanga ösvény - Lelke van...

           

Az ösvény kapujából érkeztünk a Rámók-dűlőbe Horváth Józsefhez, aki volt csepregi hegybíróként is ismeri a dűlők szőlősorait. A Horváth Kert varázslatos, tele tervekkel, kandallóval, emlékekkel, a pince falán dűlőtérképpel, a kertben hintával, összességében erdőszéli nyugalommal. Horváth úr már a tavalyi évben is kitett magért, de érzésem szerint inkább a borvidék csepregi szegletéért. Figyelmességét mutatta, hogy minden vendég érkezésekor kürtölt egyet, karakterét pedig dicsőíti, hogy Pinot Noir tőkéket is gondoz. De figyelt ő az ételre, a forralt borra, a szűz borra, az üres pohárra, és az érkező lovasokra is. Tökéletes harmóniában él együtt kedves feleségével, a heggyel, a vendégekkel. Aztán újra útnak indultunk. A kandalló melegétől egyre távolodtunk, végtelennek tűnő léptekkel hagytuk el a valódi bejáratot.

Belátható távolságba került, hogy visszatérhetünk a 2009-ben is meghódított dűlőkre. Az első évben három pincészetben jártunk, akkor szippantott be minket a hegyi varázs. Emlékszem, az első helyen egy bácsika kínálta borát, amely az egy mindenkiért, mindenki egyért elvet követte, benne volt a gazda szőlőjének összes leve. Első illatra kikacsintott belőle a legkisebb mennyiségben bedolgozott direkttermő is, amivel hazánkban kereskedelmi forgalmú tételként lehetetlen találkozni, mivel tiltja a bortörvény. Azonban a hazánk nyugati felén található Vas-hegyen átfutó határvonal másik oldalán szép számmal kóstoltunk belőle a Bortavaszon, ott ugyanis Izabellából, Othello-ból Uhudler-eket készítenek, amit borként, és habzóborként is forgalmaznak. A csepregi gazdák közül sokan kizárólag önmaguk és családjuk részére készítenek bort, vagy épp a koma, barát jószándékú terelgetésére, amolyan kvaterkázó célzattal.

A fiatal generáció is egyre gyakrabban nyitogatja az egyelőre csendes pincék ajtóit. Minden évben a tavaszi hegyen búcsúzhatunk végleg a téltől a nyitott pince napok alkalmával. Ilyenkor a táj csak nyomokban hasonlít előző évszaki arcára. Ahhoz, hogy tudjuk értékelni a tavaszt, áldozatul kell esnünk. A tél áldozatává váltunk mi is, amikor hangos harmonikaszó törte meg az erdő fagyos csendjét. A szunnyadó napsugár ereje az árnyékban már kevésnek bizonyult, így felkanyarodtunk egy újabb pincéhez. Univerzálisra vizsgázott előttünk Tóth Marcell, aki a fiatal generáció képviseletében a hagyományokhoz hű vidámsággal játszott a harmonikán, miközben Kékfrankosát kínálta. Először a szűz bort kóstoltam, de sajnos a hideg inkább már a tepertőkrémes kenyér, és a forralt bor irányába invitált. Népes csoportot hagytunk magunk mögött, amikor a „kertek alatt” elindultunk szomszédolni. 

 

Molnár Gyula pincészetéhez érkeztünk, ahol újra a fiatal generáció képviselte magát. Ausztriából hozott tapasztalattal, Hamburgi muskotállyal, és néhány régebbi tétellel találkoztunk. Szürkebarát héjon tartva. A gyümölcsnek bőven hagytak időt az áztatás munkafázisában, így a bor rozéra emlékeztető színt mutatott. Az évekkel ezelőtti első látogatás emlékképe villant fel, amikor néhány tétel utolsó előtti palackját töltötték poharunkba. A felső szintről gitár, szájharmonika, és csörgő hangja hallatszott, de trió helyett egyetlen virtuóz zenész szórakoztatta a gyermekközpontú közönséget. Igazi családbarát rendezvény a csepregi szőlőjárás, ahol a legtöbb borosgazda az öröm ünnepeként éli meg az ilyen délutánokat. Előző alkalommal Iliás Istvánnál a citera került elő „véletlenül”, míg első túránk zárásaként a csepregi asszonykórus mutatta be néhány éneken keresztül a hosszú évek kitartó munkájának eredményét.

A történelem ismétli önmagát. Közhelyes kifejezésként csenghet, de a realitás azt mutatja, hogy az idei túra záró etapja is a János áldással kezdődött a csepregi asszonykórus gyűrűjében, majd lehetetlen volt visszautasítani a gyümölcsökkel elkészített ellenállhatatlan forraltbort. Az évekkel ezelőtti első túránk utolsó állomása volt ez a kert.

Forrástól forrásig... Forrástól forrásig elkészül(het) egy újabb adag forraltbor, de bejárhatjuk a hegyet is néhány óra alatt. A délutánt a Bene kúttól indítottuk, és egy Tangás kitérővel, majd a Sajbók forrás érintésével itt zártuk csepregi borkalandunkat. Tábortűz, melegre fűtött sátor és vadpörkölt, amely minden „megfáradt” túrázónak járt az ötórai forralt bor mellé. 

Mi már harmadik alkalommal közelítettünk az egyre nagyobb látogatottságnak örvendő csepregi szőlőskertek felé. A szóbeszéd szerint az idei túrára tervezett bögremennyiség kevésnek bizonyult, és ez a tény megerősített választ adhat kérdésemre, vagyis a valós megközelíthetőségre. Győr, Sopron, Szombathely, Paks, Bük, Sárvár… Ezen városokba szóbeszéd útján biztosan eljuthatott Csepreg programjának híre. Tudjuk, hogy utazni érdekes és érdemes, mert ilyenkor beszívjuk egy másik táj illatát, érezzük annak ritmusát. Majd továbbállunk, de egyszer biztosan megérkezünk valahová, és talán átültetjük életünkbe az addig megtett út minden tapasztalatát.

- További képgaléria a facebookon -

Fotók és szöveg: Wawrzsák László

Mi is az a Kopi Luwak? - A KávéBár Bazár zamatai

Néha kell egy kis változatosság... Így a mostani poszt nem borról szól majd - bár továbbra is tartom azt a véleményemet, miszerint a kávé zamatai, aromái legalább annyira varázslatosak és összetettek, mint egy szép felépítésű boré, és ahogy a bor, úgy a kávé kultúrája is rendkívül izgalmas és különleges. A változatosság ezúttal abban is megnyilvánul, hogy a mostani poszt kivételesen nem az én "tollamból" született, hanem vendégszerzőnk szemüvegén át pillanthatunk be egy kicsit a múlt hétvégén a Corinthia Hotelben megrendezett KávéBár Bazár eseményre. Lássuk csak...

Mi is az a Kopi Luwak?
szerző: Hegedűs Géza

A címben szereplő kérdéssel a fejemben indultam a Corinthia Hotelben február 23-24-én megrendezett KávéBár Bazár bemutatójára. Maga a helyszín jó választás volt, a hotel patinás, amely jól illik a minőségi kávék és párlatok bemutatásához. Hogy mi is az a Kopi Luwak, és miért erre gondoltam induláskor? Nos, erre majd egy kicsit később térek vissza.

Az ember sokfélét képzel egy ilyen eseményről, főleg, ha még nem járt hasonlón. Az én vízióm egy olyan hely volt, ahol kötényes baristák sertepertélnek, a helyiségben tömény pörköltkávéillat úszik, és a közönség az elfogyasztott kellemesen üdítő főzettől hiperaktívan közlekedik fel s alá... A valóság mást hozott.

Esős szombati napon, délidőben érkeztem feltűnően csinos és kedves kísérőmmel. Mivel felkészültem az eseményből az internet segítségével, tudtam, hogy milyen italokkal fogok találkozni, és már képzelegtem is: átfagyott kezeimet majd egy jó meleg kávéval, bensőmet pedig egy illatos konyakkal (írd helyesen: cognac) állítom vissza a kellemes hőfokig. A bejáratnál máris szétzilálták eme álmomat, ugyanis a belépést követően jeges gyümölcsfrappéval fogadtak... brrr... de finom volt!

Aztán... két tér, két érzésvilág. Az első helyiségben cognac, pálinka volt a fő vonal, ehhez társultak az édesipari forgalmazók, és a "nemzetközi" konyha képviselői. Az elrendezés vegyes, az érzés is. A kínáló pultoknál sorban: panírozott csirke alkatrészek (Gustonette), a következőnél főzéstudományt nem igénylő "finom boxok" (de végül is nem főzőshow-n vagyok - PasiaWok), majd olasz sonkafinomságok, később olasz fagylaltalapok különféle gyümölcsszószokkal (CoolCoffeBar). Joghurt, panna cotta, és az isteni bombardino. Összegezve az első tér hangulatát, egy kicsit "BNV feeling" volt érezhető, elegáns környezetben.

A második térbe lépve kávémárkák logói, klasszikus kávéfőző gépek, mögöttük képzett kávéértők álltak. Itt már megkaptam azt, amiért odamentem. Jött a kávéillat, kóstolásoknál a különféle karakterek, enyhe gyümölcsösség, csoki hatás... Az érkezésemben volt tudatosság, ugyanis a délben rendezendő török kávé készítés programja volt ebben irányadó. Az első térben rendezett bemutatón sajnos az előadó halk volt, a hangosítás hasonlóképp, és az érdeklődők gyűrűje miatt nem sikerült olyan közel férkőzni, hogy tisztán hallhassam mire is kellene odafigyelni ezen kávéital elkészítésénél. Egy órakor barista verseny indult a második térben. A műsor érdekes volt, legfőképp nekem, hiszen nálam a kotyogós kávékészítés a "non plus ultra". Itt azért egy "pár" szinttel magasabban volt a színvonal. Nem sokkal később elbúcsúztam az előadásoktól, a sürgő-forgó hostessek világától, a baristáktól, és a panna-tól. Pedig utóbbit igencsak kedvelem.

És akkor mi is az a Kopi Luwak? Aki látta a Bakancslista című filmet, az már tudja, aki nem, annak elmesélem. Ez egy olyan különleges kávéfajta, amelyet a cibetmacska ürülékéből készítenek, speciális eljárással. Ennek a kávénak fél kilója 600 dollár. Bővebbet a wikipedia-n lehet megtudni róla. Azt hittem, ezen az eseményen majd bemutatnak belőle. Nos ez nem volt, de volt sok más... Kávék, illatok, kíváncsi emberek, akik a rendezvényen betekintést nyerhettek a kávézás elegánsabb szféráiba. Profi baristák, koktélkeverők, csinos hostessek, finom ételek és illatos párlatok.

Köszönet a részvételi lehetőségért Nagy Zitának.

Fotók az eseményről a facebook-on az ursha jóvoltából.    

      

Mindenki céllal érkezik a földre – Gálaebéd Áts Károly tiszteletére

Havazik. Ilyenkor valahogy a villamosok is halkabban surrannak a körúton. Egy tavalyi februári nap jut eszembe a Corinthia Hotel felé tartva. Akkor is ünneplőbe öltöztette Budapestet a tél, a csillámló ezüst gyöngyökkel díszített selyemruha fölé puha fehér szőrmekabátot terített vállára. Mintha ő is tudná, hogy ma Áts Károlyt, 2012 Év Bortermelőjét ünnepeljük, a mosolygó, fehér kesztyűs londiner ma az ő tiszteletére rendezett Gálaebéd vendégeinek nyitja az ajtót. A márványpadló aranyló kacskaringói kísérnek fel minket a bálteremig. Előtte egy kis kötelező, és hozzáteszem, nagyon udvarias biztonsági ellenőrzés, a Gálaebéd díszvendége ezúttal ugyanis Magyarország köztársasági elnöke, Dr. Áder János. Aztán a kinti tél ellenére a teremben azonnal a nyár mosolyog ránk: az üdvözlő ital Tokaji Sárgamuskotály. Huncutul kikacsint a napsugár a pohárból, mézzel csurgatott barack íze a szánkban.

Áts Károly, 2012 Év Bortermelője - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Aztán utazunk. Egy falat, egy korty… A fogadás borokhoz hangolt koktélfalatkái már a tavalyi Gálaebéden is körberepítettek a világon, akkor a shitake gomba, a véres hurka és a kéksajt ízei utaztattak. Idén ismét egy-egy falatka pakoltatta be velem a képzeletbeli bőröndöt: Áts Károly Furmintjaihoz csípősen édes és ropogós töltött mini peppadew paprika fetasajttal, Dúzsi Tamás 2009-es Görögszó borához és roséjához rántott marhanyelv naspolyával, Szigetcsép ropogósságához, vagyis Gálné Dignisz Éva roséjához és Cserszegi fűszereséhez indiai hal curry zöldség juliennel, Heimann Zoltán Kékfrankosához és Birtokborához magyaros kolbászchips körözöttel, a Balaton napsütéséhez, vagyis Borbély Tamás Olaszrizlingjéhez és Szürkebarátjához pedig linzertészta kosárka tonhalas krémmel, édesköménnyel és avokádóval. 

A díszvendég, Áder János köztársasági elnök, és felesége, Herczegh Anita

Majd a vendégek és poharak keltette zaj finoman kihátrál a teremből, puhán lépdel végig a csend a süppedő szőnyegen. A színpadon Áts Károly veszi át a 2012 Év Bortermelője díjat, vagy ahogy ő fogalmaz, a borászok Kossuth díját. – Én szentül hiszek abban, hogy mindenki céllal érkezik a földre – kezdi beszédét. – Az, hogy valaki mikor találja meg a célját, idő kérdése. Hogy itt állok, nekem is cél volt. Majd a kezdetekről mesél: - Egy olyan borvidékre születtem, ami úgy gondolom, egy csoda. Nekem a hazám. Egy olyan családba születtem, ahol édesapám és édesanyám a természetre, a szeretetre nevelt. Édesapám mindig azt mondta, fiam, te csak mindig legyél saját magad, ne más. Nem is akarok. Én mindig az az Áts Karcsi akarok maradni, akire ő nevelt. – mondja Karcsi könnyes szemmel, majd a folytatásról beszél. – Az ember, amikor terveket, célokat sző, mindig szeretne valamit elérni. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve még valami inspirál, hogy tovább menjek az úton. Szeretném Tokajt, Mádot egy palackba zárva, egy pohárban bemutatni, hogy mi ez a csoda. Szentül hiszem azt, hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia. 

Dr. Csizmadia András, gasztrofilozófus

Nehéz ilyen szavak után bármit mondani, csak kortyolgatjuk a 2009-es Áts Cuvée-t, és csendben vonulunk át a Valetta terembe, az ebéd helyszínére. A házigazda és műsorvezető szerepét betöltő Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus amolyan Kabos Gyula stílusban vezeti fel a menüsort: „Ma még a paprikás krumplihoz is tokajit fogunk inni!” – mondja, és tényleg. A menükártyán négy Áts Károly, pontosabban Royal Tokaji bor, és négy hozzá álmodott étel. Rögtön az első fogásnál elkerekedik a szem, ugyanis azonnal 2008-as 5 puttonyos Kékcímkés Aszúval indítunk, hozzá füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és „paprikás krumplival”.

A Gálaebéd séfjei

Amikor azt olvasom, hogy a hideg előétel két megálmodója Takács Lajos, és Ádám Csaba, nyugodtan dőlök hátra, és úgy várom az ételt, mint gyerekkoromban a vakációt. Takács Lajos ételei ugyanis számomra mindig őriznek valamit a vidék hagyományaiból, de ott van bennük az a magabiztos és kiapadhatatlan kísérletező kedv is, amely csak világot látott és nagyon nyitott emberek sajátja lehet. Varázsvegytan… Hiszen úgy párosítja a curryt, a kacsacombot, az ananászt és az algát a savanyú káposztával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen számára az is. Ádám Csaba erdélyi származású séf keze is benne van az előételben, és mivel nála nem áll meg a magyar konyha a pirospaprikánál és a határoknál sem, biztosan lehet számítani valamilyen csavarra.

Füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és "paprikás krumplival"

 

Valahogy érzem, hogy nincs félnivalónk az aszútól sem, bár sokan merészségnek tartják, és megkérdőjelezik a helyét a menüsor elején. - Szeretnénk az aszúhoz fűződő attitűdöket lebontani, ami a libamájról szól – érkezik máris az indoklás a közben a konyhából megérkező séfektől. A tányérunkon egy vékony burgonyaszeletekből rétegezett „tortaszelet”, a rétegek között, és a tortácska tetején paprikakrém. Körülötte citrusokkal frissített sült paprika leve, karakteres, füstölt ízű leső-harcsa, és tápiókagyöngyök. A harcsában komolyan gyönyörködöm egy kicsit, hófehér húsán ide-oda cikáznak a vékony rózsaszín erecskék, tetején aprócska szőlőfürt alakban az egyébként hazai vizekben tenyésztett tokhalak ikrájából készült kaviárkorona. Elég finoman hozzáérinteni a halkést, és máris szabályos rétegeire bomlik szét a hal. Az aszú pedig… Győzne az édesség, ha nem lennének az élénk és vibráló savak, és az általuk felerősödött citrusos zamatok. De vannak. Ezt tudja Tokaj, és ezt tudja Áts Karcsi is. Valóban merész, sokak számára talán nehéz kezdés… nekem nagyon tetszik. A háttérben halkan, szinte észrevétlenül játszik a VOICE&GUITAR duó, Micheller Myrtill hangja lágyan úszkál az asztalok között, de szerencsére a délután második felében megtudhatjuk milyen az, ha kiengedi a torkán kiférő összes hangot.

Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal

A meleg előétel már a 2009-es Mézesmály Furmint mellé érkezik. A Borkonyha étterem séfje, Sárközi Ákos varázsolta a tányérra a tönköly rizottót kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal. Színek és formák játéka a tányéron, narancsos napsárga, harsogó zöldek, és egy patyolatfehér pamacs a velőtorta tetején. - Szeretném, ha ez az étel mindenkinek kedvet adna a belsőségekhez – vezeti fel Ákos a fogást, amelynek egyik alkotóeleme, a tönköly, vagyis minden búzák őse és eredője. – Tulajdonképpen nem is rizottó, inkább „tönkölyottó” – fűzi hozzá Csizmadia András, és a fogás további összetevőit is felsorolja: cukorborsó, napon szárított paradicsom, cukkini, mogyoró, turbolyás vaj, velőhab, kamilla, és egy kis árvácska, a tetőn pedig egy karcsú tintahal ropogós napozik. Roppanós és selymesen krémes textúrák játéka, a kamilla bája pedig úgy simul a bor leheletnyi vaníliájához, mint egy csepp parfüm egy picike fülcimpa mögé.

A főfogás előtt Eperjes Károly színművész nevettet minket a borszerelmes Bánhidi Laci bácsiról – a Tüskevár Matula bácsijáról -, vagy éppen a fanyar humorú, különc egyéniségű Csortos Gyuláról szóló rövid anekdotáival. Képzeletben mi is kicsit felállunk az asztaloktól, és lemegyünk a Bástyába, ahol egy régi vágású pincér vár minket, még a Krúdy korból, vagy éppen ott állunk Csortos asztalánál, amikor kihozzák részére a homárt, amelynek egyik ollója hibádzik. Csortos harsogva inti asztalához a pincért, mi pedig kuncogva hallgatjuk végig magyarázkodását - „Művész úr, ez egy harcias állat, ezek összevesznek, és néha egyik-másik elveszíti az ollóját”, majd végképp kirobban a nevetés Csortos válaszán: - Kérem, én nem biológusnak hívtam ide, hozza ki a győztest!     

Porhagyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal

- Amint visszamasszírozom az ajkamat a mosolyból, folytatom – mondja Dr. Csizmadia András, és addig is érkezik a főétel, Fülepi Kálmán, a NU Bisztró, és Vidák Zoltán az etyeki Rókusfalvy Fogadó séfjeinek közös fogása: porhanyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal. A poharakba 2010-es Szent Tamás Furmint csordul. - Nagyon szép volt a kirándulás Tokajban, megihletett bennünket, és innen jött az olívahomok ötlete – kezdi az étel bemutatását Vidák Zoltán. A marhahátszínre és a tetején nyújtózkodó vargányás kolbászra ugyanis olívaolajból készült por és hawaii só kevercse, vagyis olívahomok került. A vajpuha, mégis ruganyos textúrájú marhahátszín alá diós csicsókapürével, és némi meleg salátával ágyaztak meg, vagyis sütőtök, zeller, karalábé, petrezselyem, és - ahogy Csizmadia András fogalmaz -, a zöldségpaletta eminens tagja, a feketegyökér a tányéron. A marhahátszínt tehát most nem egy klasszikus pár, vagyis egy vörösbor ölelgeti, hanem Áts Karcsi veretes Furmintja. Tengeri só, hozzá csodás savak és citrusok, a hús omlik a szájban, a zöldségek pontosan annyira roppannak, amennyire kell. Két külön karakter az étel és a bor, mégis csodás páros. Egyszerűen egymásnak teremtettek.

Ákos és a Vivat Bacchus

Ahogy Ákos és a Vivat Bacchus is. „Nosza lányok adjatok bort” – kezdik közös éneklésüket, majd Ákos mond néhány szót Karcsiról. – Életemben nem láttam ilyen halk szavú embert, akinek nem lehet a szavába vágni. Könnyes meghatottsággal, pilláin rezgő könnyekkel képes beszélni a battonage-ról. Majd az ünnepelt kívánságára beleremeg a föld az Utolsó hangos dalba, a pincérek pedig az idézőjeles „desszertet” helyezik az asztalokra. A valódi desszert ugyanis majd kint, a bálteremben vár ránk, most – Györffy Árpádnak, az Aranykaviár Étterem séfjének köszönhetően - hízott kacsamáj torta, Karcsinak köszönhetően pedig Royal Betsek 6 puttonyos, 2007-es Tokaji Aszú érkezik.

Hízott kacsamáj torta

A torta rétegei: omlós tészta, kacsamáj terrine, kacsamáj mousse és mangózselé. A tortaszelet körül egy rezgő körtezselé gömböcske, némi illatos narancsolaj, aprócska birsalmasajt kockák, sóskalevélkék, és mintha egy haiku elevenedne meg, almavirág szirmok. Az aszú selymes olajossága lassan és végtelenül hosszan csókolózik a kacsamáj mousse krémességével. A birs, a körte, a mangó, a narancs pedig mind ott nevetgél a borban is. Én már nem is vágynék másra, de még csak ezután következnek a bálteremben a desszertek, a sajtok, a kávék és a korábbi „Év Bortermelője” díjazottak borai, vagyis az „uzsonnaborok”. Dr. Csizmadia András idézi ugyanis Márai Sándor szavait, miszerint az uzsonnabort délután öttől fél hétig isszák. Ezt tesszük hát mi is, „mert az uzsonnabor több és más, mint a poharazás. Az uzsonnabor jellem és műveltség kérdése.” Nagy tapssal köszönjük meg a délután séfjei, felszolgálói, valamint a Magyar Sommelier Szövetség, és a Bor Schola értő és gondos segítségét.

- Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje. Érezze azt a szeretetet, ami áthatja az embert, és köszönöm azoknak az embereknek, akik bíznak bennem, bíztak bennem, bízni fognak bennem – így fejezte be Áts Károly, 2012 „Év Bortermelője” a beszédét. Karcsi februártól elhagyja a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászi posztját, és feleségével együtt vezetik saját családi borászatukat. A 2012-es évjárat első palackjai tavaszra várhatók.

Kitartóan és makacsul havazik, amikor hazaindulunk. Halk az este, ma valahogy az autópálya hófehér takaróval borított sávjai sem engedik meg a rohanást. Karcsi őszinte és bölcs szavain gondolkodom. Még nagyon sokáig. Mindenki céllal érkezik a földre...

- Teljes képgaléria a facebook-on -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Tölts újra! - A témához kapcsolódó korábbi cikkek a Borgőzben:

• Egy gálaebéd előétele - "Év Bortermelője 2012" díjátadó Áts Károly tiszteletére 
• Minden szinten, szinte minden - Egy délután Áts Károllyal, a Royal Tokajinál
• Tizenkilencre szeretek lapot húzni - Borvacsora Áts Károllyal
• A bor pontosan olyan, mint az ember - Gálaebéd Vida Péter tiszteletére
• Akinél töltődik a lélek - Vida Péter az Év Bortermelője 2011 díj nyertese
• A végén csak egy maradhat - Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Ahol a kávé más értelmet nyer – KávéBár Bazár a Corinthia Hotelben

Félreértés ne essék, ez továbbra is egy borblog. Viszont mivel egyrészt imádom a kávét, másrészt nemrégiben – egy borkóstoló keretében - volt szerencsém kóstolni Tóth Sándor, a szekszárdi „A Kávé Háza” tulajdonos-baristájának kimondottan Bikavér borhoz hangolt kávéját, kicsit más szemmel nézem a zamatos, gőzölgő csodát. Az igazi szerelem persze továbbra is a bor, de a kávé zamatai, aromái legalább annyira varázslatosak és összetettek, mint egy szép felépítésű boré. Ráadásul, ahogy a bor, úgy a kávé kultúrája is rendkívül izgalmas és különleges, a kávé útját pedig az ültetvényektől a kávéscsészénkig legalább olyan szakértelem és odafigyelés övezi, akár a szőlőt, vagy a bort.

      

Mivel hétvégére mindenféle havas, esős, borús időt jósolnak, legjobb döntés kézen fogni a kedvest, és ellátogatni a zamatos kávék, a buján melegítő párlatok, és a jókedvre derítő koktélok világába. Február 23-24-én az ötcsillagos Hotel Corinthia ad otthont a KávéBár Bazár rendezvénynek, ahol világhíres kávék, italkülönlegességek, vezetett kóstolások, gasztro-lounge, kiállítók, workshopok, bemutatók várják a látogatókat, ráadásul a baristákért az Országos Barista Bajnokságon, a bármixerekért pedig a Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon izgulhatunk majd, amelyet szintén a KávéBár Bazár keretein belül rendeznek meg.

 

Néhány korty a nagyon zamatosnak és izgalmasnak ígérkező rendezvényből: különleges, kóstolóval egybekötött bemutatót tart a török kávékészítés világbajnoka, Kis Zoltán, és nem kevésbé lesz egyedi Orosz Ákos Coffee in Good Spirits világbajnok alkoholos-pálinkás kávéitala, melyet szintén kóstolhat a közönség. A szombati napot az extrém Gerilla Art Show zárja, ahol a kávét, biztos, hogy nem csészében szervírozzák… A február 24-i Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon több, mint ötven bármixer versenyez majd látványos show keretében, de érkezik Franciaországból Christian Ferrand cognacmester is, aki majd a legexkluzívabb, leghíresebb szőlőbor párlatok világában segít eligazodni. 

A vezetett párlatkóstolókon rumokkal, whiskykkel, ginekkel, vodkákkal ismerkedhetünk, de a kávék és párlatok mellé finom falatok is tartoznak majd: a spanyol sonkától a kézműves macaronokig rengeteg ínyencséggel találkozhatunk. Molnár Attila magyar barista bajnok a Brew bar világába kalauzol majd minket, vagyis kávékészítés másképp, otthon is! László Péter a pörkölés tudományáról, Lukács Roland az újvilág rumkülönlegességeiről tart majd előadást, míg Tóth Sándorral világhíres kávék ízpróbáján, Bálint Nikolettel csúcsminőségű vodkák kóstolóján vehetünk részt.

A belépődíj – mely mindössze két koktél árának megfelelő összeg – magában foglalja a standoknál történő kávék és számos alkoholos termék díjtalan kóstolását, és a vezetett kóstolókon való részvételt. Mivel a kávéktól garantáltan éberek leszünk, a párlatoktól és koktéloktól pedig táncolhatnékunk lesz, érdemes megjegyezni, hogy február 23-án zajlik majd a rendezvény Carnival@Buddha-Bar partyja is a Buddha-Bar Lounge-ban, a két napos kávézás után pedig after partyra indulhatunk: február 25-én, hétfőn KávéBár-BAARPULT party a MIX Clubban, ide a KávéBár-karszalaggal rendelkezők ingyenesen, előzetes regisztráció nélkül mehetnek.

Részletek, jegyek, további információk itt.    

Kiállítók:

  

- KÁVÉ -

 Aeropress

Caffé Carraro

Café Diemme

Cellini Caffé MONIN

Costadoro Caffé

Café Rose

Has Bean Coffee

Illy

KSW

Lucky Cup

My Little Melbourne Café

Pasco Caffé

Pellini

Spazio Caffé Manuel

 

 

- BÁR -

 

MONIN Frappé Bar

NU Bor és Bisztronómia

Royal Cognac Lounge

DLB-Legendaro

Liqiud Gold

Frizzante

The Gin Shop

Matheus Pálinkabár

Stolichnaya Vodkabár

Perhács pálinkapult

Servus pálinkapult

- GASZTRO  -

 

CSM Magyarország desszertsarok

Delizia Gourmet&More delicat bar

Gustonette-Plusfood chicken snack bar

Kézműves Desszert Manufaktúra

Top Csoki

Foodbox tésztabár