Keszthely újratöltve – 100 Hungarikum Bormustra másodszor

Mivel az első alkalommal tavaly decemberben, Keszthelyen megrendezett, egyedülálló 100 Hungarikum Bormustrára  idén is sor került, múlt hétvégén ismét Keszthely, azon belül pedig a Balaton Színház felé vettem az irányt. A rendezvény kapcsán nem véletlenül emlegetem állandóan és makacsul az egyedülálló jelzőt, hiszen valóban az. A világfajták bűvöletében ugyanis néha mintha kicsit elfeledkeznénk arról, hogy léteznek hungarikum szőlőfajtáink – no meg belőlük készült boraink -, amelyek egy része valóban figyelemre méltó, és minden túlzás nélkül állítható, hogy sokra hivatott.

100 Hungarikum Bormustra (teljes galériáért kattintson a képre!)

Éppen ezért nem elhanyagolható tény az sem, hogy valakinek e honban végre eszébe jutott, hogy a hungarikum fajtáknak is kellene szentelni egy tematikus bormustrát. Előadásokkal, sétáló kóstolóval, szakmai beszélgetésekkel, hungarikum vásárral, ahogyan azt kell. Csengei Ágotának, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatónőjének jutott eszébe még egy évvel ezelőtt, hogy Bakonyi Karcsi bácsi szőlőnemesítő emlékére a Balaton Színház falai közé valamilyen boros eseményt kellene vinni. Az ötletet aztán Pampetrics György borkereskedő gondolta tovább, ő javasolta, hogy hungarikum fajtákról szóljon a bormustra.

Ezúttal a tavalyi rendezvény kínálata kiegészült új fajtákkal is, így idén kóstolható volt a Karát, a Purcsin, a Balafánt, a Néró, a Bajor, és a Messiás is. Ez utóbbi vörösborszőlő fajta nemrégiben éppen a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Karán látta meg a napvilágot. A bormustra mindössze 1.500,- Ft-os (!) belépőjeggyel volt látogatható, ezért cserébe egy egyedi kóstolópoharat, nyolc szakmai előadást, egész napos korlátlan kóstolási lehetőséget, egy Bakonyi Karcsi bácsi életéről és munkásságáról szóló fotókiállítást, és egy Szarka Gyula Bordal koncertet kaptunk. Engem is elkapott a bőség zavara, igazából bármelyik ujjamat haraptam, fájt, így a délelőtti óráktól késő délutánig tartó előadássorozat egy-két részéről le kellett mondanom, hogy a kóstolásra is jusson elegendő idő.

Az előadások mindegyike érdekes témákkal foglalkozott, idén már nem csak a szőlőfajták bemutatására korlátozódott, hanem egyéb szakmai kérdéseket is boncolgatott. A szőlő és a bor vertikum jövedelmezőségéről Dr. Brazsil József tartott előadást, melynek egyik elgondolkodtató mondata az volt, hogy a borászatban a szeretet a legkomolyabb közgazdasági tényező. Vagyis szeretni kell a természetet, a szőlőt, a bort, na meg egymást is. Sárkány Péter előadásában a szőlő hasznosításának további lehetőségeit ismerhettük meg, gondolva itt a mag és a héj felhasználására. Mivel a téma olyan mély és sokrétű, egészségünk megőrzése szempontjából ráadásul rendkívül fontos is, röviden csak annyit írnék róla, hogy a gyógyszergyártó cégeket mostantól lehetőleg felejtsék el, helyettük pedig klikkeljenek a szőlőmagból készült termékekre, ismerjék meg, és használják is azokat.

Visszatérve a bormustrára, Dr. Kocsis László tanszékvezető egyetemi tanár a keszthelyi Georgikonon született szőlőfajtákat mutatta be. Kedvenc hungarikum fajtája egyébként a Korona, amely a tavalyi bormustrán már az én szívembe is belopta magát, de idén felhívta a figyelmet a Nektárra is, amely egyébként a Judit és a Cserszegi Fűszeres keresztezése. A fajta komoly sikereket ért és ér el nemzetközi téren is, de sajnos keveset ír róla a hazai szaksajtó. A Duna Borrégióhoz tartozó Imrehegyi Béla Borászat 2009-es késői szüretelésű Nektár bora például a brüsszeli International Wine Contest borversenyről aranyérmet hozott el. A szőlőfajtákat bemutató előadók táborát erősítette Heimann Zoltán, aki előadása elején rögtön az Év Bortermelője cím idei birtokosának, Vida Péter szekszárdi borásznak gratulált. Mint elmondta, Szekszárd bizony jó úton jár, sikerük titka talán abban rejlik, hogy végre rátaláltak a szekszárdi bor saját stílusára: a villányinál könnyedebb, játékosabb, mégis komoly borok születnek itt. Majoros László Tokaj-hegyaljáról, pontosabban Tarcalról érkezett borász előadásának pedig azért örültem, mert még élénken él bennem egy Furmint vaktesztes élmény a Majoros Pincészet kapcsán. Az előadás során a Furmint és Hárslevelű fajtákat ismerhettük meg, na meg Tokaj-hegyalja löszös oldalát.

Aztán belevetettem magam a kóstolásba. A tavalyi év tapasztalatai alapján inkább elfelejtettem az A-tól Z-ig történő kóstolási stratégiát, helyette csak bele-belecsipegettem a kínálatba. Mindenről írni lehetetlen, csak úgy, mint mindent megkóstolni, ezért csak néhány tételt emelnék ki a sorból. Első utam a Pintes fajta borához vezetett, a csáfordi Veress Pincészet 2008-as tételéhez. A fajtából hazánkban csak másfél hektár maradt fenn, ez a Veress Pincészetnél található, mindössze pár ezer palacknyi terem belőle évente. Illat- és aromagazdag bor, sok-sok szőlővirággal, finom parfümösséggel, frissítő citrusokkal. Szájban kis kesernye díszíti, a savhangsúlyt pedig a lecsengésben pergő ásványos-sós jegyek ellensúlyozzák. Aztán a Nektárt vettem górcső alá, a már említett Imrehegyi Béla Borászat tételét, és a Georgikon Tanüzem tételét. Előbbi tiszta, virágos-mézes, sok-sok muskotályos jeggyel, utóbbi már kiegészül némi pörkölt mogyoróval, teltebb, érettebb, komplexebb ízzel és felépítéssel. Nem maradt ki a Pannon Egyetem 2011-es Messiása sem, nagyon gazdag, érett, málnás-ribizlis illatával és finom tanninjaival.

És ha már vörös szekció, akkor kötelező kóstolás a Csókaszőlő! Elsőként Bussay 2009-esére csaptam le. Illatban érett meggy, némi ázott avar, füst, picit támadós alkohol. A test talán kicsit karcsú, de ez már csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a poharamba került a Vylyan Csóka 2009-es tétele. Számomra egyértelműen az este egyik legizgalmasabb és legszebben felépített vörösbora, benne érett meggy, fekete cseresznye, rózsabors és édesfűszerek, finom, lágy tanninok, friss savak, szép test és makulátlan tisztaság. Hosszas kóstolás következett aztán: Balafánt, Turán, Néró, Barátcsuha, és még sokáig sorolhatnám, hiszen közel 100 fajta sorakozott az asztalokon.

A következő igazán nagy élmény a Kerkaborum Vörcsöki Furmint 2008 volt, amely Bussay László, Heimann Zoltán és Sz. Kis László közös munkájának eredménye. A Kerka-patak mentén álló vörcsöki hegyen termett az alapanyag, érezhetően gyönyörűre. Telt és zamatos Furmint, benne mézes, körtés vonulat és vibráló ásványosság. Az este utolsó óráiban legnagyobb örömömre befutottak a bormustrára az etyeki Kertész Családi Pincészet tulajdonosai, Kertész Zoltán és felesége, Ágnes, akik 2008 óta készítenek borokat a szőlészetért és borkészítésért felelős Monostori Balázzsal. A 2008-as Kertész Zenit meggyőzött arról, hogy tényleg komolyan gondolják. Cizellált, komplex bor, novemberben szüretelt alapanyagból, kétévnyi hordós érleléssel, áradó ásványossággal, gyönyörűre érett gyümölcsökkel, kristálytiszta illatokkal és ízekkel, krémes, telt testtel.

A bormustra nagy tanulsága tehát, hogy ha a hungarikum fajták jó kezekbe és megfelelő termőhelyekre kerülnek, egyedi, izgalmas borok születhetnek belőlük. Természetesen akadt azért olyan fajta is, amelynek bora nem kimondottan állja meg önmagában a helyét, házasításokban azonban még mindig kiválóan teljesíthet. Érdemes tehát megismerni a hungarikum fajtákat, és erre a 100 Hungarikum Bormustra kiváló lehetőség. Mivel az idei rendezvény is sikeresen zárult, a tervek szerint jövőre is megrendezik. Én pedig addig is az alábbi gondolattal búcsúzom a keszthelyi eseménytől:  

„Vannak, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi az ő kedvükért, laptopon írt e-mailjeikre jöttünk le a fáról. Nekik üzenem, hogy a magyarságnak több mint százféle őshonos szőlőfajtája van.”

(részlet Dlusztus Imre Akár a cövek - Látogatóban a hajdújárási Maurer Oszkárnál című írásából)

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Akinél töltődik a lélek - Vida Péter az Év Bortermelője 2011 díj nyertese

Mivel legnagyobb bánatomra ma nem tudtam jelen lenni azon az ünnepélyes eseményen, ahol kihirdették az Év Bortermelője 2011 díj nyertesét, sajnos személyes élményekről ezúttal nem tudok beszámolni. Mivel azonban a mai esemény fontos hír a borvilágban, és - most már elárulhatom - jómagam is Vida Péterre adtam le voksomat, az alábbiakban boldogan osztom meg a hivatalos tájékoztatást, benne a szekszárdi borász néhány "lélektöltő" gondolatával:    

forrás: www.vidabirtok.hu (nagyításhoz kattintson a képre!)

2011. december 2-án 12 órakor, sajtótájékoztató keretében kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője 2011” cím nyertesét.

A díj nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.

 A 2011. Év Bortermelője díj nyertese:

 Vida Péter,
a Szekszárdi borvidékről.

 „A Bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala. Negyven éve a szőlő és a bor körül forgolódom. Azt hiszem, a bor mindig előttünk jár, kevés a földi élet ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Az alábbi gondolatot egy bölcs idős embertől hallottam: fiam, te olyan úton jársz, ahol sok probléma és feladat lesz az örömök mellett. Legyen célod az életben, s ha már úgy érzed, a cél közelében jársz, jusson eszedbe, hogy nem csupán a cél elérése volt fontos, hanem inkább az, hogy hogyan tudtad megtenni az odavezető utat.”

Egykor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán diplomázott, 58 éves szekszárdi borász egy konkrét esemény hatására kötelezte el magát a borászat mellet: "Rég történt már, első kadarka boromat beneveztem a helyi borversenyen, természetesen apám nevét írtam a nevezési lapra. Telt múlt az idő, már el is feledkeztem róla, amikor egy reggel édesapám kinyitja a helyi újságot, és a középső két oldalon nagy, öles betűkkel ezt olvassa: Vida Sándor kadarkája a megye legjobb kadarkája. Apám szigorú ember volt, de akkor elcsukló hangon mondta: meglásd, a jó Isten meghálálja. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a bor és az én életem összekapcsolódik.”

Dolgozott üzemgazdászként, szőlészeti ágazat vezetőként is az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetnél, de 1995-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, a Vida Családi Birtokot, ahol három gyermekük is kiveszi részét a munkából. A La Vida sorozat sorra söpri be díjakat, Péter szívéhez mégis a Merlot és az Öregtőkék Kadarkája áll legközelebb, ez a két végtelenül kedves, bársonyos, szeretettel ölelő, melegséget árasztó bor szólítja meg igazán.

Mint minden embernek, neki is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Péternek mindennél fontosabb, hogy a Jó Isten segítségével még sok szép és különleges évjárat szüreténél ott lehessen, szeretné minél több emberrel megismertetni a borvidéket, borait, és folyamatos törekvése, hogy a legnagyobb harmóniában éljen a természettel. Az elkövetkező tíz évben szeretné a meglévő területek folyamatos korszerűsítését, újratelepítését, új dűlők elindítását elérni, a borbirtok állandó technológiai újítása mellett szeretnék a magas színvonalú vendéglátást biztosítani.

Van egy munkaeszköz, amit soha nem adna kölcsön senkinek. A metszőollója. Féltve őrzi, hiszen ahogy 40 éve egyik tanítójától megtanulta, ez az eszköz nem más, mint pincéjének a kulcsa, hiszen a megfelelő metszés alapkövetelmény egy kiváló bor készítéséhez.A szekszárdi borásznak különösen szép, lírai gondolatai vannak a bor, mint csodás élőlény megszületéséről, a szőlőtőke szüret előtti szépségéről, aki ilyenkor megmutatja neki kikandikáló kék fürtjeit, és minden évben elvarázsolja őt őszi ruhakölteményének vöröses-sárgás színkavalkádjával. Ezek a gondolatok minden egyes bora kóstolásakor érezhetők, átélhetők. Amíg ő borairól mesél végtelen szeretettel, hosszú perceken át, addig borai róla, és két keze munkájáról suttognak hálával.

És mit ígér a borász annak, aki ellátogat hozzá?

„Nálunk a borkóstolók kissé mások, mint az általában megszokottak. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy a bor isteni csoda, nekünk embereknek kell megváltoznunk, hogy ezt igazán megértsük. Ezért nemcsak magát a bort mutatom be, hanem ami mögötte van: megszólal a zene, elhangzik néhány epigramma, és a lélek töltődik, ez mindenkit megérint.”

A díjért versengők közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász (ABC sorrendben):

Áts Károly – Tokaji borvidék

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék

Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék

Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék

Vida Péter – Szekszárdi borvidék




(forrás: Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft.)

A végén csak egy maradhat – Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Van az az esemény, amiért érdemes futni. Például a Városligetben, a gomolygó ködös sötétben átugorva szoknyában meg magas sarkú cipőben néhány természet alkotta, vagy éppen mesterségesen ottfelejtett tereptárgyat is. Illik, nem illik, hát valahogy így „rontottam be” a Bor Akadémia Borestjére a Mezőgazdasági Múzeum barokk épületszárnyába, mentségemre legyen szólva, kicsit távolabbról, pár száz kilométerről érkezve éppen.

Fotók: Nagy Zita (Teljes képgalériáért klikkeljen a képre!)

Ezen az estén mutatkoztak be az Év Bortermelője 2011 díj jelöltjei: Áts Károly, Dúzsi Tamás, Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán és Vida Péter. Nagyon szerettem volna valamennyiük bemutatkozását, valamint a borról, az életről, a természetről alkotott gondolatait végighallgatni… Sajnos most nem sikerült, de nézzük a dolog pozitív oldalát. A zsúfolásig megtelt nagy konferenciaterembe belépve ugyanis az éppen utolsóként bemutatkozó Vida Péter mondatai fogadtak: „A bor semmihez sem hasonlítható Isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala. Az élet maga.” Késni tudni kell, nekem ezek szerint kivételesen jól sikerült!

Az egyik szekszárdi jelölt: Vida Péter

Amiről sajnos lemaradtam, és a kollégák elmesélése alapján sajnálhatom is, az Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnökének megnyitója, majd a nemrég megjelent borszakmai kiadvány, a Hatnyelvű szőlészeti-borászati szakszótár bemutatása. Ezután következett a Kárpát-medencei Borverseny hivatalos díjkiosztó eredményhirdetése, és Berecz András ének- és mesemondó műsora. Majd szép sorjában bemutatkozott az öt jelölt. Nézzük csak, kik is ők, ezúttal azonban nem életrajzokkal, vagy a szakmai pálya ismertetésével szeretném őket bemutatni, hanem saját szavaikkal, vagyis egy-egy gondolatukkal:

Áts Károly – Tokaji borvidék (a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborásza):

"Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van."

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék:

„Számomra az a legnagyobb öröm, ha egy fogyasztó azt mondja a boraim kóstolása után, hogy jól esett meginni belőlük egy pohárral.”

Gálné Dignisz Éva – Kunsági borvidék:

„Egy kis lépést mindig előre kell lépni, mindig kell fejlődni, mert anélkül megáll az élet.”

Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék:

„Az élet szeretete a zsigereinkben él. A szőlő és a bor a természet ajándéka, olyan ősi érték, mely az ember örömét sugározza.”

Vida Péter – Szekszárdi borvidék:

„A bor fantasztikus élőlény, nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy megértsük, mi a lényege. Ha ez sikerül, akkor elképesztő dolgokat mond és mutat nekünk.”

Vida Péter zárta tehát a bemutatkozást a Bor Akadémián, utána pedig a jelöltek boraik által is bemutatkozhattak egy sétáló kóstoló keretében. A szervezők finom, kenyérre való kencékről, ízes, magyaros hideg falatkákról, sajtokról és meleg ételekről is gondoskodtak, így a borok mellé csúszhatott a dödöllétől a töltött káposztán keresztül a pörköltig minden, mi szem-szájnak ingere. A jelöltek borain kívül a Kárpát-medencei borverseny díjazott borait is végigkóstolhattuk (lista a poszt végén). Közben persze találgattunk, ki lesz majd az Év Bortermelője 2011 választás győztese, de mindig oda lyukadtuk ki, bárki is kapja a díjat, megérdemelten kerül hozzá. A képzeletbeli lepel lehullásáig azonban még péntekig várni kell, a végső, legizgalmasabb pillanatokra december 2-án kerül sor, amikor Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke kihirdeti, hogy ki érdemelte ki az „Év Bortermelője 2011” díjat.

Aztán bezárultak a Múzeum kapui, hazafelé már nincs Városligetben szaladgálás, csak csendes, bandukolós séta, miközben Vida Péter gondolatai járkáltak a fejemben, akivel sikerült még az est vége felé néhány szót váltani: „Mindenkinek sokkal jobban kellene bíznia magában. Hiszen mindenkiben el van vetve egy kis mag...”   

Kívánok valamennyi jelölt borásznak további szép borokat és sikereket, titkos favoritomnak pedig péntekig külön drukkolok!

A Kárpát-medencei borverseny díjazott borai – és további képek a Borestről 
(Fotók: Nagy Zita - Borgőz)

Nagy Arany Érem
Kasnyik Családi Pincészet Kürt - Dunaj 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cabernet sauvignon 2009

Arany Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Müller Thurgau 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Kékfrankos 2008
Mátyás András Kisújfalu - Kékfrankos 2009
Varga Zoltán Negyed - Zweigelt 2009
Vinszalkontakt Dunamocs - Dornfelder 2009

Ezüst Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Rajnai rizling 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Szent Lőrinc 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Zöld veltelini 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Cabernet sauvignon 2009
Kasnyik István Kürt - Kékfrankos 2009
Mátyás András Kisújfalu - Orsus cuvée 2009
Mátyás András Kisújfalu - Pinot noir 2009
Primavin Nagymegyer - Morva Muskotály 2011
Vinszalkontakt Dunamocs - Cabernet sauvignon 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cserszegi fűszeres - 2011
VVD-Dvory Nad Zitavou Udvard - Devin 2009

 

Terra Hungarica – Borszalon a Gerbeaud-ban

Ha a szalon szót hallom, óhatatlanul mindig valami elegáns, művészi, különleges, ünnepélyes dolog jut eszembe. Na meg egy olyan közeg, ahol hasonló érdeklődésű és affinitású emberek gyűlnek össze. A borszalon összetétel hallatán pedig úgy érzem, olyan helyről beszélünk, ahol a borok – és készítőik - végre igazán méltó környezetben mutatkozhatnak be. Ez így történt a Terra Hungarica Borszalon esetében is, ahová Az ihatóbb Magyarországért Egyesület jóvoltából érkeztem. Nem kell semmiféle kisujjeltartós, szmokingban feszengős kóstolóra gondolni, azonban a helyszín, vagyis a mézeskalács illatú Vörösmarty térre néző Gerbeaud dísztermei eleve megadták az alaphangot a kivételes kóstolóhoz.

Szalon hangulat - Fotó: Nagy Zita (teljes képgalériáért klikkeljen a képre!)

A Terra Hungarica nem másra vállalkozott, mint hogy bemutassa a természet- és tájhű gazdálkodásra törekvő magyar borászatokat. Hiánypótló kóstoló volt ez, mert egyrészt olyan pincészetekkel is találkozhattunk, melyek nagy borfesztiválokon, kóstolókon, borbemutatókon egyáltalán nem, vagy csak ritkán jelennek meg, gondolok itt például az egri Kaló Imrére vagy a somlói Takács Lajosra, másrészt itt mindenki egy téma, egy cél, egy filozófia, vagyis a terroire-szemlélet, illetve az organikus, vagy a biodinamikus gazdálkodás köré csoportosulva mutatkozott be. Kis, külön szegmense ez a hatalmas borvilágnak, de szerencsére az utóbbi időben mintha nagyobb odafigyelést és elismerést kapna. Egyediség, szellem és lélek, adott esetben cseppnyi spiritualitás - talán ettől is volt különleges a kóstoló, na meg attól, hogy jó volt látni egymás borát kóstolva például a tehetséges és feltörekvő nemzedékhez tartozó Losonci Bálintot a már tapasztalt Szentesi Józseffel együtt, aki büszkén mesélte el buján fűszeres, finoman bársonyos 2009-es Kadarkájáról, hogy Bálinttal közösen válogatták a klónokat. Ebből is kiderült, hogy nem puszta marketing fogás az a közösségvállalás - egymás szakmai segítése -, amelyet a jelen lévő borászok alapelvként is megfogalmaztak.

Szentesi József - Fotó: Nyulasi Gábriel

De picit térjünk még vissza a helyszínhez és a programokhoz. Ritkaság egy induló, bemutatkozó rendezvény esetében, hogy már rögtön első évben kinövi a helyszínt, márpedig a Terra Hungarica esetében szinte már ez történt. Talán a nagy érdeklődés is jelzi a BorSzalon kivételességét és hiánypótló voltát. A Gerbeaud Fő, Oszlopos, és Tükrös dísztermeit – amelyben egyébként egykoron a Gerbeaud család lakott – pillanatok alatt belaktuk, kicsit szellősebb közlekedésre-kóstolásra már csak Isabelle Legeron Master of Wine természethű borokról tartott mesterkurzusa után nyílt lehetőség. Aki nem ült be a Dorottya díszterembe megtekinteni a L’esprit du vin – Le réveil des terroirs (A bor szelleme – A termőhely újjáéledése) című, biodinamikus gazdálkodásról és az e szemléletben szőlőt művelő és bort készítő borászokról készült dokumentumfilm premierjére, az este még „belehúzhatott” a kóstolásba, hiszen a belépőjegy ellenében erre korlátlanul volt lehetőség a széles nagyközönség számára is.

Balogh Zoltán - Fotó: Nyulasi Gábriel

Mi is beleharaptunk hát a nagy falatba, és igyekeztünk minél több benyomást szerezni a borokról. A csopaki Tamás Ervin sós, ásványos, izmos 2010-es Olaszrizlingjével kezdtünk, majd a Tokaj Kikeletnél folytattuk. Berecz Stéphanie egy száraz, friss, 2010-es Furmint-Hárslevelű házasítást csurgatott a poharunkba, mézzel és körtével, mellette lendületes savakkal. Aztán annyira kedvet kaptunk a szépséges savakhoz, hogy felkerestük a Somlói borvidéket. A Somlói Apátsági Pince kínálatán Balogh Zoltán vezetett minket végig. Számára egy hegy létezik, és az a Somló. Szinte fanatikus, vagy tán egészen az. Kedvenc fajtájával, a Traminivel kezdtük a sort. Ezen meglepődtem, ismerve a juhfarkas-furmintos „Somló imázst”. De ahogy ő fogalmaz, a Tramini fajtában nagyon sok van, csak le kell előle bontani a nőies, díszes, cifra álarcot. Aztán a 2010-es Olaszrizlinggel folytattuk. Keserűmandula, ásványos-köves jegyek, acélos savak, na és az „árulkodó” érett illatok. Mert hogy Zoltánék a teljes érettségnél még egy gondolatnyival később szedik le az alapanyagot. Ebben hisznek, és így készülhetnek magas beltartalmú, komplex borok. Jött aztán a 2010-es Hárslevelű, bájos, maradékcukros, ásványos, érett jegyekkel, majd a Furmint, amely erőteljesebb, vibrálóbb és határozottabb vonalat képviselt.

Takács Lajos - Fotó: Nyulasi Gábriel

Innen nem is mehettünk volna máshova, mint a szintén Somlóról érkezett Takács Lajoshoz. Három Hárslevelű: 2010, 2009  és végül 2008. Mindhárman mást tudnak, a 2010-es karakán, erőteljes savkészletű, a 2009-es visszafogottabb, virágosabb, bájosabb, mézesebb vonulat, a 2008-as pedig az érett, férfias világról szól. Szentesi Józsefnél álltunk meg legközelebb. A nadapi szőlősorok gondos gazdája egy igazán szépen felépített Kékfrankossal lepett meg minket, 2009-ből. Dús és buja, a test, a sav, az alkohol kerek egészben, friss gyümölcsösséggel és fűszerességgel. A Somlóiról a Badacsonyi borvidékre utaztunk, Szászi Endréhez. A 2006-os Olaszrizling egyszerre határozott az ásványosságtól és a lendületes savaktól, és kedves a terroire-ra jellemző extraktédességtől.

Gerbeaud - Fotó: Nagy Zita

Losonci Bálint következett a sorban, elsőként a még alakulóban lévő 2010-es Cabernet Sauvignon hordóminta került a pohárba a Paskomból. A friss, mentás, hordófűszeres, édeskés aromákra aztán „rátöltöttük” a Gereg-dűlő 2009-es Kékfrankosát. A Mátra hűvösebb oldala után szinte átjárt a meleg, intenzív, gyümölcsös, szépen kimunkált a bor. A továbbiakban igyekeztünk még bele-belekóstolni a kínálatba, így jártunk Kaló Imrénél is, ahol azonban sajnos már „csak” a 2011-es Chardonnay tartálymintát és a 2002-es édes Chardonnay-t tudtuk górcső alá venni, a többi tétel elfogyott. Az estét Demeter Zoltán 2009-es Szerelmi Hárslevelűjével, a Bott Pincészet 2009-es Csontos Furmintjával, és némi kétségbeeséssel zártuk, tekintve, hogy sajnos a Terra Hungarica BorSzalon bezárta kapuit.  

Isabelle Legeron búcsúzik - Fotó: Nyulasi Gábriel

És a vége? Hát igen, talán néhányaknál - hogy stílszerű legyek - egy kis vidám szalonspicc, majd villanyoltás, kifelé Isabelle Legeron egyesével búcsúzott a távozóktól (szokatlan gesztus mifelénk!), pár tartalmas beszélgetés a ruhatárnál, és séta hazafelé, keresztülvágva a forralt bor illatú  karácsonyi vásáron. Aki pedig a kiállítók borait végigkóstolta, meggyőződhetett arról, hogy valóban egyedi, a termőhelyek jegyeit közvetítő, természetes és nagy odafigyeléssel készült tételekről van szó. Aki idén nem jött el, vagy a limitált férőhely miatt már nem fért be, jövőre ne hagyja ki a magyar természet- és tájhű borászatok bemutatkozását!

    

Köszönet a lehetőségért és a fotókért Az ihatóbb Magyarországért Egyesület stábjának!

A Terra Hungarica BorSzalon kiállító borászatai az alábbi alapelvekkel azonosulnak:
(fotók: Nyulasi Gábriel)

- eredetiség

(forgalomba hozott boraikat kizárólag a saját borvidéken termett szőlőből készítik, és azokat a borvidéken kívül csak palackozott formában értékesítik)

- szőlőgazdálkodás

(kerülik a felszívódó gyom- és rovarirtó szerek, a műtrágya, a gépi szüretelő eszközök használatát)

- hozzáadott anyagok kerülése

(aromákat befolyásoló fajélesztők, enzimek, hozzáadott sav, cukor, tannin, fa chips, stb. mellőzése)

Fotó: Nagy Zita

- borászati beavatkozások kerülése

(tartózkodnak a mesterséges eljárásoktól a borok természetességének és egyediségének megőrzése érdekében)

- hitelesség és közösség-vállalás

(szabad betekintést adnak szőlőikbe és pincéikbe, közösséget vállalnak a hasonlóan gondolkodó és cselekvő borásztársaikkal, tapasztalataikat és tudásukat megosztják egymással)

 

Kiállítók:

Balassa István (Tokaj), Barta Pince (Tokaj), Best of Terroir Club, Bott Pince (Tokaj), Chateau Lagarette, Csobánci Bormanufaktúra, Demeter Zoltán (Tokaj), Kaló Imre (Eger), Karner Gábor (Mátra), Királyudvar (Tokaj), Kreinbacher Birtok (Somló), Losonci Bálint (Mátra), Maurer Oszkár (Szerémség), Meinklang (Burgenland), Nikolaihof (Wachau), Orsolya Pince (Eger), Pelle Párlat (Tokaj), Pók Tamás (Eger), Pósta Borház (Szekszárd), Ráspi (Sopron), Somlói Apátsági Pince, St. Andrea (Eger), Szászi Endre (Badacsony), Szecskő Tamás (Mátra), Szentesi József, Takács Lajos (Somló), Tokaj Kikelet, Tokaj Nobilis, Tamás Pince (Csopak), Franz Weninger (Sopron), Franz Weninger (Horitschon)

Minden szinten, szinte minden – Egy délután Áts Károllyal a Royal Tokajinál

Nem, a címnek semmi köze a ma oly divatos retróhoz meg a Corvin áruházhoz, inkább arra az élményre utal, amelyben Mádon részesültem a Royal Tokajinál. A főborász, Áts Károly (vagy ahogy szinte mindenki ismeri: Áts Karcsi) vezényletével ugyanis „pincétől a padlásig” végigkóstoltunk mindent, ami csak beleférhetett az ott töltött időbe. „Fél hatkor elengedem a kutyát!” – mondta Karcsi amolyan vendégmarasztalásképpen, na de aki ismeri, tudja, hogy csak viccelt, igazából csak biztosított minket afelől, hogy időben végzünk, hiszen aznap még az Oremusnál is tiszteletünket kellett tennünk. Az Áts borokkal 2010-ben, egy borvacsora alkalmával találkoztam utoljára, volt ott akkor minden, mi szem szájnak ingere, de ez a mostani találkozás itt, „hazai terepen” egészen más volt, bár kétségtelen, hogy 20 bor - köztük a nehezebb műfajú aszúk - tisztességes végigkóstolásához ez az idő kevésnek bizonyult.

 

 Áts Károly, a Royal Tokaji főborásza - Képgalériáért klikkeljen!

A helyszín még mindig Mád. Miután elbúcsúztunk Szepsy Istvántól, kőhajításnyit sétálva máris a Royal Tokaji bejáratánál álltunk. Eltelve a délelőtt élményeivel, na meg persze a kiadós ebéddel, azt gondoltuk, majd itt szépen, komótosan elborozgatunk, az idő szép, tele a pince száz pontos, vagy ahhoz közelítő borokkal, hívogató az árnyas tornác, egy fűben heverészés is jól esne, és... És akkor felébredtünk. Nincs kecmec, Karcsi eltökélt, nem ismer lehetetlent, akármennyi idő van csak rá, amit meg akart nekünk mutatni, azt meg is fogja mutatni. Az irányt tehát rögtön a pincészet hatalmas „csarnokai” felé vesszük. A riolit tufa lapokkal burkolt hangárokba hatalmas kapun keresztül lépünk be. Itt nincs bolyhos pincepenész, girbegurba pinceágak, pislákoló gyertyák, meg szőlőhegyi borlopózó nosztalgia, ez itt már egy új világ, grandiózus terekkel, gépek surrogásával, műszerek által temperált levegővel, masszív, beton falakkal, műgyanta padlóval, és óriás, szigorú acéltartályokkal. Még mindig nehezen szokom hozzá borászatok kapcsán ehhez a stílushoz. Persze építészet terén laikus vagyok, elismerem, de az első benyomással kapcsolatban Karátson Kristóf üvegművész véleményével értek egyet: „Ha sétálnék az épületek között, az utolsó, ami eszembe jutna, hogy itt nemsokára bort fogok inni”. De ennyit az épületről, mert márpedig itt bort fogok inni.

2010-es reduktív Sárgamuskotállyal kezdünk. Könnyű, nyáresti bor 2010 karakán savaival, persze még lázadozik, mint egy kiskamasz, így csak azt lehet megállapítani, hogy ha egyszer megnyugszik és már nem csapong, jó lesz vele beszélgetni a verandán. Majd a 2010-es Áts Cuvée leendő alapanyagait mustrálhatjuk egyesével, úgyhogy már a fahordókat környékezzük. Először a Hárslevelűt kóstoljuk. Ő adja majd az Áts Cuvée eleganciáját koncentráltságával, és határozott, szép ívű savaival. Még akkor is, ha belőle van általában a legkevesebb (5-10% között) a házasításban. A Furmint következik, ő képviseli majd az erőt, érett déli gyümölcseivel és frissítő citrusaival, az október végi szüretnek köszönhető botritiszes jegyeivel, savaira nézve egyenes tartásával, és 125 g/l maradékcukrával. A Sárgamuskotály az Áts Cuvée harmadik alapanyaga, és talán már ki is találták: ő lesz majd a bája a házasításnak, díszességével és bujaságával. 

Aztán kilépünk újra a napra, a társaság egy része már az épületek közötti ligetes-füves részeken sziesztázik, a kitartóbbak pedig tovább szaladnak Karcsi után. És akkor kinyílik egy ajtó, és elénk tárul a pince. Igen, az a penészes falú, sötét, labirintus hangulatú, borszagú, fahordókkal sűrűn megrakott, hatalmas pince. Karcsit senki sem akarja szem elől téveszteni, pontosabban nem nem akarja, hanem nem meri, hiszen a 600 éves, kilométer hosszú pincében elég csak egyszer rossz irányba fordulni, és máris ott ragadunk örök életünkre a minket biztosan túlélő, szó szerint jóízűen érlelődő aszúk között. Na itt kezdtem el úgy jegyzetelni, hogy azt még én sem tudom elolvasni, de aki már próbált egyik kézzel poharat tartani, másik kézzel fényképezni, a harmadik, nem létezővel jegyzetelni, miközben eluralkodik rajta az „el ne tévedjek” pánik… Nem részletezem. Cikázni kezdünk a pinceágakban, hordótól hordóig. Három dűlőszelektált Furmint 2010-ből, majd három „régebbi” aszú következik – az idézőjel csak azért, mert egy-két év egy aszú életében ugyebár csupán csak egy lélegzetvételnyi idő. A kóstolási jegyzeteket (már amit ki tudtam belőlük hámozni) a poszt végén találják, addig is olvassanak tovább, csak úgy simán odagörgetni egyszerűen nem tisztességes, meg Áts Karcsit is most fogom bemutatni.

Miután a pincét végigjártuk, és pár hordóba belekóstoltunk, újra a napon találjuk magunkat. Karcsi a régi, tornácos udvarház felé invitál minket, ott még vár ránk valami. Út közben az egyik kis árnyas-parkos részen összefutunk a világhírű angol borszakíróval, Hugh Johnsonnal is. No persze nem igaziból, ő azon kevesek közé tartozik ugyanis, akiről még életében szobrot mintáztak, és azt jelenlétében le is leplezték. Furcsa érzés lehetett, na de miért is álldogál Hugh Johnson a Royal Tokaji kertjében? Még 1970-ben, a Jancis Robinsonnal „elkövetett” nagy alapmű, A világ boratlasza előkészítésén dolgozott, amikor először járt Magyarországon. A találkozásból szerelem lett, majd 1989-ben visszatérve Mádra, megalapította – első külföldi Hegyaljai befektetőként - a Royal Tokaji Borászati Zrt-t. Hát ezért. Áts Károly 1994 óta főborász a Royal Tokajinál, előtte a Tokaj Kereskedőházban volt gyakornok, majd pincevezető helyettes, később pincevezető. "Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van." - nyilatkozza egy helyütt, de a legbeszédesebb mégis az a szenvedély, amellyel ott jártunkkor a pincét rótta, amellyel a poharainkba töltögetett, és amellyel a borokról beszélt. A szakma is felfigyelt rá, 2006-ban Tokaj-Hegyalja Év borásza lett, 2010-ben a Magyar Borakadémia tiszteletbeli tagjává fogadta, és nem utolsósorban, tavaly ott állt, idén pedig ismét ott fog állni az öt jelölt között a legrangosabb díj esélyeseként az Év Borásza választáson.

Azt pedig talán már mindenki tudja, hogy a szigorú Wine & Spirits borszakértők bírálataik során először adtak egy bornak maximális, 100 pontot. Ez a bor nem volt más, mint a Royal Tokaji 1999-es Tokaji Essenciája. Elvileg nincs tökéletes bor, ez mégis annak találtatott. Karcsi azt is elárulja, ennek a natúr eszenciának az a titka, hogy benne vannak a tarcali Mézes Mály dűlő virágai, a kamilla és a hárs, a mádi dűlők nyiroktalajainak markánsabb, citrusosabb jegyei, a köves talajú Nyulászó és Szent Tamás minerális, sós jegyei, a Birsalmás dűlő mentás, kapros ízei, valamint a Betsek testessége és ereje is. Hát így... Mi pedig a verandán kóstolunk tovább, ezt a híres-neves natúr eszenciát nem, de a 2003-ast igen. Előtte még csodás Furmintok és gyönyörű aszúk, a nap néha bekukucskál a pohárba, Karcsi pedig csak tölt és mesél, ugyanazzal a fáradhatatlan lelkesedéssel, mint amivel fogadott minket... Tolcsvára, a Tokaj Oremus Pincészethez gördülünk tovább, Áts Karcsi ezen a napon kóstolt további 16 boráról pedig alább olvashatnak.  

…folytatása következik…

A hatodik, befejező részben a Tokaj-Oremushoz látogatunk. 

Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!

A bortúra teljes fotógalériája a facebookon - Fotók: Nagy Zita – Borgőz

Élmények a pincében:

Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2010 (hordóminta)

A dűlő Tarcal határában található, a talaj lösz és agyag, vulkanikus altalajjal, így két szép tartópillére van a bornak, a határozott savak és az ásványok. Rakoncátlan még, de biztos alapokon áll.

Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2010 (hordóminta)

Alapját az Úrágya dűlő és a vegetális jegyek adják, mellé társul a Mézes Mály parfümössége, virágossága, bája, és a Szent Tamás ásványossága.

Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2010 (hordóminta)

Komplex és robusztus. Nem szól másról, mint az ásványokban gazdag talajról, a tűzköves jegyekről, és a mineralitásról.

Royal Tokaji 5 puttonyos aszú 2009 (hordóminta)

Odaírtam mellé a hűvös pincében szaladva, hogy „Nyár!”. Ez volt ugyanis a pohárban, minek bonyolítsam? Mint egy friss, citrusos sorbet, lédús déligyümölcsökkel, némi pirított mogyoróval. Ha egyszer felnő, Kék Címkés aszú lesz belőle. Erre azonban még várni kell, csak most kezdett el borosodni, most lépett túl a „mazsolás” korszakán.

Royal Tokaji Szt. Tamás 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)

Méz, birs, aszalt füge, narancshéj, némi dohány. Rendkívül koncentrált bor melegebb illatokkal, ízekkel.

Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)

Kicsit acélosabb stílus, nem akar dorombolni és hízelegni. Köszönhető a kemény tufás és agyagos, nyirkosabb dűlőnek.

Élmények a verandán:

 

Royal Tokaji Furmint 2009

Körte, sárgabarack, méz, friss és markáns savak. Birtok Furmint, benne a Szent Tamás, a Nyulászó és a Mézes Mály karakterei.

Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2009

Parfümös, púderes illatok, nőies, virágos, kamillás aromák. Kerek savak, feszes test.

Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2009

2/3 Úrágya dűlő, 1/3 Betsek. A 30 éves tőkék gyökere elérte azt a pontot, amikor már igazán meg tudja mutatni a talaj jegyeit. Ásványok, rózsabors, lestyán, némi vanília és kenyérhéj. Tartalmas, komplex bor.

Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2009

15 hónapot töltött hordóban. A gyümölcsösség és az ásványok mellett kicsit kilóg a vaníliás-fás jegy, még nem integrálódott be teljesen.

Royal Tokaji Áts Cuvée, Késői szüret 2008

70% Furmint, 25% Sárgamuskotály, 5% Hárslevelű. Friss, nyári, érett gyümölcsök, narancs és sárgabarack lekvár, ázott kövek, só, birsalmasajt. Szép és gazdag bor, talán némi sav még jól állt volna neki.

Royal Tokaji Kék Címkés 5 puttonyos aszú 2007

Fiatal még és bohó. Birs, citromlekvár, és érett füge a pohárban, nagyon buja és tobzódó.

Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2006 

Szirupos, lassan hömpölygő. Sárgabarack lekvár és sárgadinnye némi fehérborssal.

Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2005

Fantasztikus koncentráltság, az aszalt és déli gyümölcsös jegyek mellett nagyon szép dohány illat és némi csokoládé.

Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2003

Kandírozott narancs, lépes méz. Töltés után azonnal bujálkodni kezd. Füstös, dohányos aromák, némi parfümmel. Lehengerlő.

Royal Tokaji Natur Essencia 2003

Viola, erőteljes virágillatok. Ízben tejeskávé, mazsola, pörkölt kakaóbab, aszalt datolya, füst, sült fahéjas alma. Azt gondolnánk, nincs annyi sav a világon, ami ilyen gigantikus cukormennyiséget ellensúlyozhatna. De van. Itt van ebben a natúr eszenciában. A lecsengése olyan hosszú, hogy még Tolcsván is érzem. Szép emlék Mádról.     

 

A Tokaj Prestige Csillagos Bortúra korábbi részei a Borgőzben:

1. rész: Gondolatok egy filagória árnyékában – A Disznókő Szőlőbirtokon jártam

2. rész: Begurultunk! – Látogatás a Tokaj Hétszőlőnél

3. rész: Egy nehéz nap éjszakája – Borvacsora az Andrássy Rezidencián

4. rész: „Akiknek találkozniuk kell, találkoznak.” – Szepsy Istvánnál jártam