A trüffelkrém esete a faszenes kecskesajttal - A Móló étteremben borvacsoráztunk

Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám" említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"

A Móló étterem séfje, Németh Dániel

Maximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.

A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.

Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.

A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta be

Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.

A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!

Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta

A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).

Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom

A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).

Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya

Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).

Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.

A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.

Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).

Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab

A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.

Kávés trüffelkrémmel töltött füge faszenes kecskesajttal

Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.

A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.

Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.

Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...

- Teljes képgaléria a facebookon - 

Chuao! - Csokoládékat és borokat kóstoltunk a Cuvée-ben

Nos, bár továbbra is tartom magam amellett, hogy névvel nem viccelünk, mégis "becsúszott" baráti körben egy kis poénkodás a Cuvée Borszaküzlet&Bár decemberi kóstolóestjén, amikor is Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével csokoládé- és bor párosokat kóstoltunk. Mentségünkre legyen mondva, földrajzi névről van szó, és többünknek olyannyira megtetszett az egyedülálló kakaóültetvényeiről híres Chuao-völgy neve, hogy ezt a szót használtuk tetszésnyilvánítástól kezdve, helyeslésen át, egészen az est végi elköszönésig. Ráadásul valamiért az az érzésem, hogy ez most már így is marad, ami azért is jó, mert legalább soha nem felejtjük el a legjobb minőségű kakaóbabok észak-venezuelai termőhelyének nevét, na meg azért is, mert ebből is látszik, hogy meglehetősen vidám este volt.

Csokoládé-bor est a Cuvée-ben - Fotók: Cuvée Borszküzlet&Bár

Mivel pár évvel ezelőtt már volt szerencsém egy csokoládé-bor kóstolón részt venni - akkor Csiszár Kati (Rózsavölgyi Csokoládéműhely) kézműves bonbonjaival és tábláival kalandoztunk a csoki-bor párosítások világában - úgy gondoltam, ideje megismételni-felfrissíteni az élményt. Akkoriban ráadásul Kati hatására, és egy másik cikkem kapcsán kicsit áttanulmányoztam a csokoládé útját a kakaóbab-ültetvénytől a kész táblákig, és egyre izgalmasabbnak találtam a témát, naná hogy a kakaóbab-szőlő és a csokoládé-bor párhuzam miatt!

Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével kóstoltunk

Terroir, ültetvények, mikroklíma, fajták, szüret, erjedés, pörkölés - csakúgy, mint a szőlőtermesztés és a borkészítés során - rendkívül fontos tényezők, alaposan meghatározzák a kakaóbabok, majd a kész csokoládé minőségét, és ízvilágát. Mint ahogy - akárcsak a bor esetében - az is, hogy ki, és hogyan készíti. A Cuvée estjén három csokoládékészítő munkáival ismerkedhettünk: a Harrer Csokoládéműhely, a Fabric Csokoládé, és Szántó Tibor tábláival, no meg persze nem maradhatott el a kakaóbab-kóstolás sem. Lássuk csak a részleteket, és Adél csokoládé-bor párosait! 

Elsőként kakaóbabot kóstoltunk, méghozzá Costa Rica-it, amely - ahogy azt Adéltól megtudtuk - "pőre" kakaóbabként nagyon gyümölcsös ízvilágú, azonban amit kóstoltunk már átesett egy erőteljesebb pörkölésen, így egy kávés ízvilágú babocskát ropogtathattunk. Gondolom, nem csak nekem jutott eszembe ismét a borok világa, vele együtt meg a különböző pörkölésű hordók borokban felfedezhető aromái. És ahogy eszembe jutott, érkezett is az első bor, na meg persze az első csokoládé, mi pedig máris alkalmaztuk az "egy korty bor, egy falat csoki, még egy pici korty bor" kóstolási technikát.

A Harrer Csokoládéműhely táblái

Első páros
Tóth Ferenc Egri Csillag 2013 - Harrer Csokoládéműhely: Gyömbér-calamansi csokoládé
Első körben talán mindenkinek kérdőjel villant a buksija felett: mi a szösz az a calamansi? A választ gyorsan megkaptuk Adéltól: egy citrusféle, amely többféle citrus keresztezéséből jött létre. Maga a csokoládé egy "cuvée", hiszen tej- és étcsokoládé "házasításával" készült, méghozzá a hozzánk közeli, vagyis a soproni Harrer Csokoládéműhelyben, a citrus mellé pedig még egy pici pikáns-csípős gyömbér is került. A Karl Harrer és Harrer-Abosi Beatrix nevéhez fűződő csokoládéműhelyben egyébként bátran nyúlnak olyan aszalt és kandírozott gyümölcsökhöz, fűszerekhez, melyek a legjobb termőhelyekről érkeznek, és amelyek nem szokványosak, így a calamansi is csak náluk található meg csokoládé ízesítőjeként.

A csokoládéhoz a friss, lendületes 2013-as Tóth Ferenc Egri Csillag érkezett a pohárba, ahogy azt Adél is kiemelte már csak azért is, hogy láthassuk, száraz fehér borok is jól párosíthatók csokoládékhoz. Személy szerint nálam a sorban a vörösborok jobban szerepeltek a csokoládék mellett, és viszont, de voltak olyan vendégek is, akiknek pont ez a páros nyerte el leginkább a tetszését a csokiban és borban is visszaköszönő trópusi, citrusos, és friss gyömbér aromák miatt, szóval mindig más és más párosoknál hangzott fel a Chuao!-"felkiáltás".

Szántó Tibor táblái

Második páros
Ruppert Ákos Chardonnay 2011 - Szántó Tibor: Ecuadori tejcsokoládé nádcukorban karamellizált mandulával
No itt elérkeztünk ahhoz a pároshoz - nem csak a borban és a csokoládéban, hanem bizony a készítőiket tekintve is! - amely kifejezetten a termőhely(ek)ről, és azok ízvilágáról szól. Szántó Tibor csokoládékészítő szakterülete ugyanis kimondottan a területszelektált csokoládék és kakaóbabok világa, hiszen ahogy a szőlő is, úgy a kakaóbabok is különböző karaktereket "produkálnak" a különböző termőterületeken. Tibornál a csokoládékészítés a megfelelő kakaóbab gondos kiválasztásával és vásárlásával kezdődik, és a csokoládékészítés során mindvégig úgy jár el, hogy a csokoládéiban is a termőhelyek tiszta ízvilágát tudja megmutatni.

Kakaóbabok

Ebben a párosban a 42%-os tejcsokoládé finom aromájú Arriba kakaóbab alapanyaga 100%-ban természetes szemléletű gazdaságból származik, Ecuadorból. Nádcukorral, alpesi tejjel és hazai termelőtől származó, saját karamellizált mandulával készült, vanília nélkül, és egyéb adalékoktól mentesen. Hozzá Ruppert Ákos 2011-es Chardonnay-a érkezett a pohárba, krémes-vajas textúrával, ízeiben pörkölt csonthéjasokkal, finom fűszerekkel. Csokoládé és bor jól játszottak együtt, talán csak lecsengésben győzte le a csokoládé édessége a bort, főképp, mert egy cukros manduladarabkát is sikerült jól telibe találnom. Önmagában viszont a bor és a csokoládé is nagyon gazdag és egyedi ízvilágú, szép tétel volt.  

A Fabric Csokoládé táblái

Harmadik páros
Heumann Pincészet Lagona 2011 - Fabric Csokoládé: Arriba tejcsokoládé aszalt meggyel és mákkal
Elérkeztünk a vörösborok világába, ráadásul rögtön délen, Villányban kezdtünk, a Heumann Pincészet 2011-es Lagona házasításával (Cabernet Franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon), mely 15 hónapot töltött hordóban. Érett gyümölcsösség, teltség, aszalt-füstös és vaníliás-fűszeres illatok-ízek játszottak a pohárban, így a Dél-Amerikai 39%-os Arriba tejcsokoládé aszalt meggye és a mák nagyon jó esélyekkel indult a bor mellett. Ahogy azt Adél is kiemelte, a meggy a bor gyümölcsösségére, a mák pedig a hordó pörkölt aromáira hivatott "válaszolni", és így is lett, a végén egy nagyon szép aszalt gyümölcsös ízvilág bontakozott ki a párosításból.

Bevallom, amikor először láttam Fabric csokoládét, elsősorban a külső megjelenése, vagyis a külső csomagolása, és a csokoládék gyönyörű, önmagában csipkés mintázata nyűgözött le, de most már az íze is. A Szeleczky-Takács Viki nevéhez fűződő Fabric Csokoládé minden csokoládét kézzel készít, melyek soha nem tartalmaznak semmilyen ízfokozót, aromát, adalékanyagot, minden felhasznált fűszer és ízesítés természetes, és minden csokoládétábla termőföld-szelektált.

Szántó Tibor csokoládéjához Pastor Cabernet Sauvignon

Negyedik páros
Pastor Pince Cabernet Sauvignon 2011 - Szántó Tibor: Vörösáfonyás, konfitált meggyes Afrikai étcsokoládé
A negyedik körben ismét Szántó Tibor egyik gyönyörűre komponált tábláját kóstoltuk: 70%-os étcsokoládé vörös áfonyával és konfitált meggyel. A csokoládé két top ültetvény alapanyagaiból készült, a gerincet a kongói Virunga Nemzeti Parkban termesztett kakaó adja. Beleharapva az élénk és gazdag savassága, finom keserűsége, gyümölcsössége és fűszeressége azonnal elbűvölt, csakúgy, mint a keményen roppanós, mégis lágy, selymes textúrája, és a meggy, valamint az áfonya édeskés-savanykás íze.

A csokoládéhoz a Juhász Tibor nevéhez fűződő szekszárdi Pastor Pince 2011-es Cabernet Sauvignon-ja érkezett testes, likőrös, picit már-már portóira emlékeztető aromavilággal, a csokoládéval persze azonnal egymásra találtak, és ez már egy igazán sok rétegű, finom részletekben összepasszoló párosítás volt, intenzívebb, cizelláltabb ízvilággal.       

Ötödik páros
Ruppert Ákos Cabernet Franc 2011 - Fabric Csokoládé: Santo Domingo étcsokoládé kardamommal és datolyával
Adél viccesen "perverz párosításként" vezette be ezt a párost, amely egyébként az egyik kedvencem volt ezen az esten. Takács Vikiék csokijában a Santo Domingo-i kakaó alapanyag trópusi gyümölcsös, mézes, citrusos ízvilága adódott össze a kardamomos, kámforos, ánizsos fűszerességgel, és a datolya finom édes gyümölcsével, Ruppert Ákos 2011-es Cabernet Franc-ja pedig hol babusgatva ölelte át feketeszedres, gyümölcsös, gyógynövényes finomságával, hol meg "leteperni" készült éppen robusztusabb testével és erőteljesebb hordós jegyeivel.

Kicsit amolyan "húzd meg-ereszd meg" játék lett a vége, de kétségtelenül izgalmas páros volt, váltogatva a jópofa játékosságot, és a vérkomoly "farkasszemet nézést".    

Hatodik páros
Borbély Pincészet Olasz rizling késői szüret 2011 - Harrer Csokoládéműhely: Big Shot Caramel
A végére egy édes páros érkezett. A Harrer csokoládé fehércsokoládé és karamellizált tej "keveréke", a szájban finoman krémes, lágyan olvadó, mely kényeztet, szeretget, melegséggel tölt el. Finom grillázsos ízeivel azonnal elvarázsolt, főleg, amikor párja, a késő szüretből származó badacsonyi Borbély 2011-es Olaszrizling kísérte mézes-barackos, pirított mandulás zamataival, no meg a 70 g/l cukortartalommal.

Balra a Harrer Big Shot Caramel, jobbra a gyönyörű csipkés Fabric tábla

A hat páros kóstolása közben persze sok mindent tanulhattunk Adéltól, szó esett kakaóbabfajtákról, termőhelyekről, magukról a csokoládékészítőkről és a csokoládé készítéséről, de a legizgalmasabb rész talán mégiscsak a borok és a csokoládék összekóstolása volt. Erről árulkodik az is, hogy a csokik és a borok mind egy szálig-kortyig-kockáig elfogytak, mi több, szinte a Cuvée-ben fellelhető összes csokitábla elkelt azon az estén. Mit is mondhatnék amolyan összefoglalásképpen, véleménynyilvánításként, és búcsúzóul, mint azt, hogy Chuao!

- A kóstoló teljes képgalériája megtekinthető a Cuvée Borszaküzlet&Bár facebook oldalán -          

Örökké nem eshet... - Budavári Borfesztivál 2014

"Odaát is esik? Ideát is esik..." - jutott eszembe szemközt nézve a poharamban lévő vörösborból visszatükröződő arcképemről az idei Budavári Borfesztiválon Micimackó, no meg az ő tükör előtti meditálása. Aztán meg eszembe jutott az is, hogy talán azért esik napok óta, mint a ló dereka, mert Sir August de Wynter kaparintotta kezébe az uralmat az időjárás felett, mint tette azt ezerkilencszázkilencvenvalahányban egy nagyon rossz filmben, amit kizárólag Ralph Finnes elbűvölő tekintete miatt néznék meg újra...

Örök téma a Borfesztivállal kapcsolatban az időjárás, idén ez még hatványozottabban érvényes volt, igazából a végére már én sem számoltam, hányszor is áztam el - mármint szigorúan eső által. Borozni ennek ellenére remekül lehetett, fotózni-jegyzetelni már kevésbé, a szakadó eső próbára tette mind a technikát, mind a "türcsihatárt", ahogy egyik kedves barátnőm mondaná, de azért megbirkóztunk persze a feladattal.

Akkori élményeimről még nem írtam, bor körüli elfoglaltságok tartottak távol a billentyűzettől, no meg sütöttem is, remek pékekkel, igazi pékműhelyben - ezúton is köszi mindenkinek, aki támogatott, segített a kivitelezésben! - naszóval dolgoztam, aztán meg örültem az eredménynek, így most jönnek a "borfesztes" élmények és képek, kicsit visszatekintve a szeptemberi Borfesztiválra.

Pezsgő kezdet - A Kreinbacher Birtok és a Futur Classique

Ha imádott somlói Juhfark-rajongó "fogadott" nagypapám még élne, biztosan elcsodálkozna mi minden történt az utóbbi időben a Somlón (bár néha mesélek neki ezt-azt, tudom, hogy hallja). Többek között azon is, hogy mostantól már remek somlói pezsgőket is kortyolhatunk. Mivel nagyon vártuk a Kreinbacher pezsgők Borfesztiválon történő debütálását, a hóvirág motívummal, huszárvágás szimbólummal, és óriás időkapszulával "felszerelt" somlói Kreinbacher standnál kezdtünk.

Fotók: Wawrzsák László - Képgaléria a képre kattintva

Jó tudni, hogy ha ezután a Futur Classique kifejezést halljuk, akkor a Kreinbacher pezsgők elkészítésének elveit összefoglaló keretrendszerről beszélnek nekünk, melybe beletartozik a Somló és a Furmint, tehát a terroir és a fajta tökéletes kifejezése, de Champagne több száz éves tapasztalatának megjelenítése is. A Kreinbacher Birtok pezsgői ugyanis a Méthode Traditionnelle - vagyis a palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőkészítés - útját járják be, méghozzá a Champagne Paul Bara pincemestere, Christian Forget útmutatásával, és olyan apró részletekkel megspékelve, mint például a Champagne-ban alkalmazott Coquard prések használata.

Négy pezsgő áll a Birtok szortimentjében, a Brut Nature, a Prestige Brut - mindkettő 100% Furmintból -, valamint a Brut Classic, és az Extra Dry - mindkettő 85% Furmint, 15% Chardonnay -, és mindegyiket meg is kóstoltuk jól, miközben aktívan verte az ördög a feleségét, vagyis míg az Oroszlános udvarban locsogott az eső, addig a kapun túl vakítóan sütött a nap.

Mivel a natúr pezsgő, vagyis a Brut Nature műfaj (0 gramm/liter cukortartalom) meglehetősen közel áll hozzám, így azt gondoltam, ő lesz az esélyes kiemelt kedvencem az amúgy rendkívül tetszetős sorból - de végül a Prestige Brut tételre mondtam azt, hogy soha többé el sem engedném a palackot, ő érdekel, vele akarok lenni, és kész.

Nagyon finom, bársonyos-elegáns pici buborékokkal, 9 gramm/liter dosage-zsal, ami érzetre egyáltalán nem "cukisabb", mint a Brut Nature, viszont általa teltebb, krémesebb, "haraphatóbb" pezsgő, gyönyörű gyümölcsösséggel, és kifejező somlói Furmint jegyekkel. Ez alatt azt értem, hogy bizony határozott, és beszédes "nyoma van" az alapbor precíz kimunkáltságának.

Persze a többiek - Brut Nature, Brut Classic, és Extra Dry - számára is találok majd helyet és alkalmat, a Brut Nature csodás aperitif, a Brut Classic baráti összejöveteleken lazán bevethető, értékelni - és garantáltan inni is - fogják, az Extra Dry-t pedig már a konyha is szereti majd, remek dolgokat lehet főzni hozzá. Szóval összességében tökéletesen lefedi a 4 tételes sor a fogyasztói igényeket, hogy ilyen csúnyán-sterilen fejezzem ki magam, úgyhogy hajrá Somlói pezsgő, Napinak pedig egy nagy puszi innen lentről (és somlói pezsgőzünk mi még együtt majd valamikor, valahol...)

Mert enni kell... - Frutti di Mare, KOLBice, szarvasgomba, húshagyó buci

Mivel a boroknak meg kell "ágyazni", elérkezett az a pillanat is, amikor bendőbe valóért indultunk. Az idei fesztiválon találtunk egy-két csemegét, amelyek kalóriatartalma miatt ugyan Schobert Norbi bizony bőszen csattogtatná ostorát, de ötletesek voltak, klasszul néztek ki, az ízük-állaguk is jó volt, és kreatív módon "tálalták" őket.

Szóval bejött az olasz ízeket felvonultató gasztronómiai stand Frutti di Mare-ja, amely tulajdonképpen egy "elvihető" tenger gyümölcsei mix volt, kis papírtölcsérben, pálcikával és citromgerezddel "felszerelve". Aki könnyű, meleg, finom, és gyors ételt szeretett volna csipegetni, annak tökéletes választás volt - ráadásul remekül működött friss, könnyű fehérborokkal, vagy éppen pezsgővel.

Szerettük a Kemencés Szittya Buci húshagyó, azaz füstölt gomolyás-paradicsomos buciját is, amelyben a bucival együtt a füstölt gomolyát is megsütötték vaslapon kérgesre a kemencében, az igazi sztárok azonban az egyszerű, de nagyszerű ételek között egyértelműen a KOLBice műremekei voltak. Az ötlet zseniális: egy nagyon finom, friss, ropogós kenyértölcsérbe kerül a pici, roppanós, akár többféle ízben készült grillezett kolbász, a feltét, és a szósz, és már mehetünk is a dolgunkra mindenféle papír- vagy műanyagtányérról lelógó kolbász, csöpögő mustár, lebillenő kenyér, kolbászba beletörő műanyag villa kombó nélkül vidáman, míg a másik kezünkben vihetjük akár a borospoharat is.

Aki kifinomultabb ízvilágra, amolyan gourmet melegkonyhára vágyott, az a Szarvasgomba Világa standon megtalálta. Néhány - természetesen szarvasgombára felépített - étel szerepelt a kínálatban, köztük az általunk is választott frissen sült libamáj szőlővel és szarvasgombával. Igaz, "előjegyzésre" készültek az ételek, azaz várni kellett rájuk, de megérte, ráadásul addig el lehetett szaladni választani az ételhez egy megfelelő bort is.

Meg tudjátok jegyezni a Clarence Joubert Du Cellier nevet? - Pedig érdemes!

Az egyik legjobb kalandunk az idei Borfesztiválon két nyakunkba zúduló esőhullám között talált ránk, vagy mi rá, de ez mindegy is... Miközben az etyeki Kertész Családi Pince standjánál ismerkedtünk az újdonságokkal, vagyis a Királyleánykából készült bájos, kedves, kicsit behízelgő Frizzante-val, illetve a 2011-es Carla Le Blanc-nal - amely egy blanc de noirs, azaz egy fehér Pinot Noir, befutott a standhoz a francia illetőségű, de jó pár éve Magyarországon élő Clarence Joubert Du Cellier, vagyis a Le Gourmet de Bordeaux névre hallgató vállalkozás fiatal, és nagyon közvetlen tulajdonosa.

Néhány röpke mondat után standjához invitált minket, ahol egy tisztességes hosszúságú és nagyon tetszetős francia borokból álló sort kóstoltatott velünk (a kóstolt borok a képgalériában megtekinthetők).

Mint megtudtuk, Clarence a leghíresebb francia szarvasgombatermő-, és gasztronómiai szempontból jelentős  vidéken, Périgord-ban nevelkedett, úgyhogy magyarországi "küldetése" nem más, mint az onnan származó gourmet ételek bemutatása és forgalmazása, legyen az pástétom, szárazkolbász, sajt, sonka, zöldségkrém, kacsamáj, csigakrém, ecet, ecetkrém, borzselé, üstben főzött lekvár, kézműves csoki és praliné, no meg persze bor.

A Francia Intézetben található boltja tehát abszolút kincsesbánya a francia kulinária felé nyitott hedonistáknak, no meg érdemes Clarence remek főzőtudományát is figyelembe venni, és tanácsokat kérni tőle, vagy éppen elmenni egy Périgord-i borvacsorájára jól, ahol a francia konyha - és pincészetek - remekeit sorakoztatja fel.

És akiknél még jártunk - Recas, Vylyan, Lenkey Géza

Sokéves tapasztalat, hogy csak egy bizonyos pontig sikerül tartani a "mindenhol figyelmesen kóstolunk és jegyzetelünk" szisztémát, utána kőkeményen beszippant mindenkit a Borfesztivál, és jönnek  az ismerősök, meg a bor melletti beszélgetések - sokszor már nem is borról, hanem minden másról - és a végére tényleg az lesz, hogy jön a szaladgálás, hogy még itt sem jártunk, meg ott sem voltunk, és aztán lehetetlen a teljesség igényével összeállítani egy beszámolót, főleg, ha közben még egy olyan égi áldás is a nyakunkba zuhan, hogy bokáig állunk a vízben.

Amikor ez történt, akkor éppen az erdélyi Recas Pincészet borait kóstoltuk, és nem is adtuk fel egy darabig, csak amikor már végképp esélytelenné váltunk a patakokban csordogáló vízzel szemben. Szóval Rékás (Recas) a történelmi Magyarország egyik elismert borvidéke volt, a Pincészet pedig Temesvártól 40 km-re található, és olyan szőlőfajtákkal foglalkozik, mint az eredetileg Erdélyből származó Királyleányka, vagy Erdély őshonos gyöngyszeme, a Fekete leányka.

Nagyon tetszett a fehér (egy kékszőlő fajtát is tartalmazó) házasítás, a Solo Quinta 2013, melynek öt összetevője: Chardonnay, Viognier, Királyleányka, Muscat Ottonel, és Kadarka. Sok-sok virág és gyümölcs, kedves, maracujás-mézes ízvilág, lendületes savak, leheletnyi ásványosság, nagyon teljes, szépre komponált bor. Aztán nem maradhatott el a La Puture Fekete Leányka 2013 sem a málnás-aszalt meggyes-kökényes, karácsonyi fűszeres, izgalmas ízvilágával.

Mivel a Borfesztivál "másik oldalán" tényleg sütött a nap, oda igyekeztünk, méltóképpen lezárandó az idei fesztivált. Egy pici kanyart beiktatva - Pinot Noir rajongóként - megkóstoltuk a Vylyan Pincészet már 2011. áprilisa óta palackban pihenő, de csak az idei Borfesztiválon debütáló Gombás 2009 Pinot Noir dűlőválogatását, mely válogatás - a 2008-as évjáratot követően - másodszor kerülhet a borrajongók poharába... vagy borhűtőjébe... vagy pincéjébe. Vagy ki, hogyan, mikor - és persze kivel/mivel - szereti. Az erdő hűvös illatai - pici avar, némi fűszeres-illatos gomba - valamint érett, apróbogyós gyümölcsök, aszalt áfonya a pohárban. Cseppet sem nehézkes, nem terjengősen "mediterrán", inkább lendületes, vibráló, elegáns, élettel teli és tettre kész.

Idei fesztiválozásunkat úgy fejeztük be, hogy tudtuk, a mádi illetőségű Lenkey Gézát nem hagyhatjuk ki, lévén, hogy Gézával személyesen viszonylag ritkábban hoz össze minket a jó sorunk.

Vele kapcsolatosan talán ugyanazokat - vagy közel ugyanazokat - a szavakat, gondolatokat tudnám itt és most ugyanúgy leírni, mint ahogy tettem azt 2011. tavaszán, egy Lenkey Géza évjáratbemutató kapcsán. Borfesztiválos standja is magáért beszélt, a családi fotókkal - és magukkal a családtagokkal - "kicsinosított" házikó minden apró szegletében találtunk valami személyeset. No meg persze a palackokban is...

Nagyon szerettük a 2009-es dűlőszelektált Hárslevelűjét, (18 hónap hordóban, 3 év palackban) a barátságos, érett, mosolygós gyümölcsökkel teli, tűzköves-ásványos, citrusos, füstös, telt jegyeivel, aztán a 2008-as Túlélőt is (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály), melyhez Géza csak annyi információt írt az árlistára: Mély... Azt hiszem, bármilyen más borleírás hiába való volna, ez az egy szó mindent elárul a 2008-as, lisztharmatfertőzést túlélő alapanyagból készült borról.

Jó volt újra találkozni a Vilmány 2007-es tételével is (58% Furmint, 42% Hárslevelű), főleg, mert a fent említett évjáratbemutatón pár évvel ezelőtt Géza még azt mondta erről a borról: "Fennhordja az orrát. Feszes a szerkezete, de majd talán barátságosabb lesz." Nos, orrfennhordás helyett én már akkor is inkább egyfajta fegyelmezettséget, szabályosságot, gondos kimunkáltságot éreztem benne, de már akkor ott bujkált a szájszegletben a barátságos mosolya, és a harmónia. Mára ennek a bornak minden zamata kedvesen bújt össze, a méz a mazsolával, a barack a vaníliával, a citromlekvár a sóskaramellával...

Ezzel a borral zártuk az idei Borfesztivált, ezek az ízek kísértek le minket a Vár lépcsőin, az ismét felsorakozó sötét felhők árnyékában, hogy aztán újra lezúduljon az eső. És bár tudom, örökké nem eshet, idejét láttam annak, hogy megkérjem Napit, ha tehet valamit, bármit ott fenn, tegyen... A később beköszönő napsütés és nyár, na meg egy zizegősre pöndörödött, hajamba ragadt rozsdabarna falevélke jelezte, hogy az üzenet célba ért...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

  

    

Vigyázz, kész, sajt! Öőő... bor! - Budavári Borfesztivál on

Hihetetlen, de már megint szeptember jön, és megint Budavári Borfesztivál. Mintha csak pár hónapja lett volna, hogy a tavalyi újdonságkeresős, "kapuzárási pánikos" borfesztiválos posztomban azon aggódtam, hogy mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál, erre tessék, máris nyit (újra). No hát ezért sem érdemes aggódni az idő múlásának gyorsaságán - vagy éppen lassúságán -, meg azon sem, hogy mi lesz, hogy lesz, mert úgyis minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell, írom ezt kicsit a magam megnyugtatására is, no meg egyúttal kortyolok is egyet a poharamban lévő vörösborból. Szóval lássuk csak, mi is történik majd idén szeptember 10. és 14. között a Budai Vár teraszain. Először is, ez a pohár lesz a legjobb barátunk, és ezzel a pohárral fogunk nagyon-nagyon sokat koccintani:

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Aztán... Mivel az idei - huszonharmadik - Budavári Borfesztivál a "Vigyázz! Kész! Bor!" - mottócska jegyében zajlik majd, a bor és az egészséges életmód összefonódását keressük-kutatjuk, például sportoló borászaink megismerésén, no meg persze a mértékletesen fogyasztott borokon keresztül. Mert hát mindennapi mozgás (Borfesztivál ideje alatt megteszi a Várba felkaptatós lépcsőzés is), egészséges életmód, meg egy pohár jó bor - vagy egy jó pohár bor, kinek mi - és máris megvan az "alaplé" ahhoz, hogy jóízűen együk meg azt, amit napról napra főzünk magunknak. 

Az idő oly gyorsan száll... - Nemsokára nyit a Borfesztivál!

És még... Lehet ismét okosodni, méghozzá a Boregyetemen, ahol az évek során mi is többször megfordultunk, és mindig szerettük, és mindig tanultunk újat, akár a szarvasgombákról - vagy éppen vadászukról, Zengőről, akár a francia kulináriáról, akár fiatal borászainkról, akár Horvátország, akár Portugália borairól volt szó. 

Az egyik kedvenc Boregyetemi előadásunk volt -
Isztria és Dalmácia borait Saša Špiranec mutatta be

Idén a "mínusz egyedik", valamint a "nulladik" napon, vagyis szeptember 8-án és 9-én lehet beülni az "iskolapadba", vagyis a Boregyetem kurzusaira - figyelem, nem csak szakmabelieknek! - ahol teljesen közérthető módon, színvonalas, érdekes, borkóstolóval egybekötött naprakész előadásokon tanulhatunk. Az első nap témája: Tiszta borokról világosan, vagyis kiderül, hogy mit takarnak pontosan azok a borvilágban most oly divatos szavak, mint a bio, az organikus, vagy az autentikus. Második nap felhúzzuk az olasz csizmát, ugyanis a Borfesztivál díszvendége, Olaszország mutatkozik be, vele együtt pedig az olasz borvidékek kínálta sokszínűség, elég csak a Prosecco-ra, a Chianti-ra, az Asti-ra, a Brunello-ra, a Barolo-ra, a Primitivo-ra, vagy a Nero d'Avola-ra gondolni.

Az egyik kedvenc Borfesztiválos fellépőnk volt: Kerekes Band

Aztán persze nincsen Borfesztivál zene nélkül, úgyhogy rögtön első nap, szerdán reggae-hiphop-rock és funk "házasítást" kóstolhatunk, vagyis jön az Irie Maffia, aztán csütörtökön világzene kerül a "poharunkba" Bognár Szilviával és az etNoé zenekarral, az estét a Csík Zenekar zárja, pénteken fellép a Makám, és Rúzsa Magdi, vasárnap pedig Ghymes koncert zárja majd a fesztivált. Lesz persze színes, látványos, táncos-zenés forgatag is a szeptember 14-i Szüreti felvonulás - Népzenei és Néptánc Gála ünnepén, szóval mindenki találhat kedvére - és lábára - való muzsikát a fesztiválon.

Ami persze kiemelten vonzó "elfoglaltság" lesz számunkra, az a bor és a gasztronómia. A kiállítók listája olyan terjedelmes, hogy ide bizony le nem írom, ezért tessenek szívesek egy lazát kattintani, mondjuk ide. Az évek során már az előzetes karikázgatásról és az "útvonaltervezésről" is leszoktam, felesleges időtöltés, hiszen úgysem úgy lesz, ahogy azt tervezzük, hanem - ahogy azt a bevezetőben is írtam - úgyis minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és punktum. Egy biztos, bor nélkül soha nem maradtunk a Budavári Borfesztiválon, és ez idén is így lesz.

Vár a Vár!

Szóval pár nap múlva startol a Budavári Borfesztivál, ahogy azt minden évben sokan és sokszor leírják, hölgyek ne jöjjenek magassarkúban, kutyusok maradjanak inkább otthon, a gyerkőcö(ke)t ellenben érdemes elhozni, egyrészt az időben megkezdett borkultúrára nevelés okán, másrészt meg a kézműves foglalkozások, arcfestések, és a lurkók által nagyon kedvelt miazmások miatt.

Netfüggőknek pedig egy nagyon jó hír: ingyenes lesz az internet a Borfesztiválon, szóval lehet majd a barátokkal, ismerősökkel, no meg a nagyvilággal tartani a kapcsolatot, okostelefonokra pedig letölteni a Borfesztivál applikációját.

Mindenféle hasznos információ, valamint jegyekkel, részletes programokkal kapcsolatos ismeretek a Budavári Borfesztivál oldalán találhatók. 

Szöveg és fotók: Nagy Zita - Borgőz

   

Ha szerelmes az ördög, tudod ő nem szeret hiába - Egyéjszakás kaland az Ördögkatlanon

Nos, előre leszögezem, hogy soha nem jártam még az Ördögkatlanon, egészen 2014. augusztus 5-ig. Nem tudom, miért alakult így, talán nem is fontos, csak azt tudom, hogy évek óta húzott a szív valamiért délnek, Villány felé Katlanozni, de mindig volt valami más, valahogy máshogy, valahol máshol... Aztán kedd éjszaka mégis megtörtént...

"Vigyél el innen kicsi eső" - énekli Kiss Tibi a nagyharsányi focipálya színpadán, kezemben Kakas rozé hosszúlépés, másik kezembe meg valahogy egy Kékfrankos került, a szurokfekete égből apró ezüst pálcikaként csilingelnek lefelé az esőcseppek, egy mosolygós felfújható krokodilt úsztatnak a tömegben, beindul cikázó villámok formájában az égi stroboszkóp, támad a szél is, de nem jár sikerrel, mert senkit sem érdekel a dühöngése, szóval ott állunk az Ördögkatlan nyitó estjén, a Quimby koncerten, és jó nagyon...

Délután érkezünk a Katlanra, és már a Vylyan terasz felé tartva, Kisharsányon átautózva érezhető a zsizsegős hangulat. Pedig még csak nyitónap van, amolyan ide-oda andalgós, helykeresős "ismerkedődélután". Csendesen álldogál a Katlanbusz a faluban, hátizsákos fiatalok és kézen fogva sétáló idősebb párok sétálnak a kanyargós kis utcácskákon. A hegyre felvezető út mellett harsogó zölden bólogatnak a szőlősorok, a nap jusztse süt ki, mintha szabadságolta volna magát, a Horvátországból kíváncsian lábujjhegyre állva átkukucskáló hegyek feje búbján meg tejszínhabként ücsörögnek a felhők.

Jól esik a hideg Pinot Noir gyöngyözőbor meg a rozéfröccs, szemben a Szársomlyó, a legendabeli Ördög Herkáért vívott küzdelmének színhelye, de inkább nem beszélünk a boszorkányokról, biztos, ami biztos, hiszen az Ördög soha nem alszik. Átutazunk Villányba - ofkorsz Gere Zsoltiékhoz Comisozni -, majd Nagyharsányba is, az idő múlásával egyre hömpölygőbbé válik a tömeg, szóval ideje becélozni a focipályát, no meg a Quimby koncertet.

Előtte még a lengyel Mitch&Mitch zenekar a színpadon, zenéjükben néhány "quimbys" lúdbőröztető fordulattal, szóval nagy bajunk már nem lehet, még néhány rizling és rozé fröccs, és indulhat a mulatság. Este tíz körül kerül a jópofa, csajos-rózsaszín Kakasos fesztiválpohár a kezembe, és megsúgom, hajnali fél 4-kor engedem majd el először, de cssssss...

És aztán jönnek a Quimby számok szép sorjában, Halleluja alatt teljes megőrülés, bár Líviusz most kivételesen nem ugrándozik velünk, hiszen mankója is elkísérte, aztán énekeljük, hogy "ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen...", autózunk a szerpentinen, lámpát gyújtunk a sötétben, elvisz minket a szél, aztán senki se menekül, meg rendre megjelenik a dalokban az Ördög, de hát ez az ő mulatsága (is).

Időt nem érzékelünk, csak helyet, meg pillanatokat, szóval kezdem érteni, miért is a Quimby nyitja a Katlant, úgy űzi el a fejünkből az időre történő élést, hogy észre sem vesszük. Koncert után a boros pavilonok köré koncentrálódnak a Katlanozók, az eső belehúz, az egyik standból Kispál koncert szól, úgy énekeljük-kiabáljuk a Zsákmányállatot, mintha tényleg koncerten lennénk... Aztán lassan kerítünk egy taxit, és "hazatérünk", ezúttal egyéjszakás szállásunkra, Villányba.

Másnap sajnos véget is ér számunkra a mulatság, az Ördög még midig Herkát siratja, áznak a Villányi lankák, füstölög a Katlan, pipálnak a hegyek, de a fesztiválozók színes esőkabátokban és továbbra is mezítlábasan jönnek-mennek. Nincs sietség, nincs kapkodás, csak nyugalom. Lassan ereszkedünk alá mi is a Mecsek szerpentinjén, befelé dudorászva a Quimby dalt...

"Hát szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé

Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz.

És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed

De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlenegy kis életed..."  

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -
Fotók: Wawrzsák László

Akik élnek, azok délnek mennek... - Ördögkatlan Fesztivál on!

Nemrég jöttünk haza Villányból, és az a szép, hogy már megyünk is vissza. Na de már hogyisne mennénk, amikor nemsokára indul a borvidék emberi tempójú fesztiválja, az Ördögkatlan! Négy kis baranyai faluban, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, Beremenden, és a Vylyan teraszon dúskálhatunk majd a sok-sok összművészeti jóban, no meg kortyolgathatjuk majd a Katlan borát, az Ördögöt.

Vagy az Ördög Harka iránt érzett szerelme - vagyis inkább annak bánata - itatja (át) annyira a tájat, hogy az ember nagyon hamar azon kapja magát, hogy már megint bor van a poharában, vagy egyszerűen csak ilyen vidék ez, nem tudjuk... mindenesetre akárhányszor arra járunk, legyen szó januári pincekoncertezős Vince napról, májusi Borzsongós, főzős "Ede a levesben" könyvbemutatóról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, vagy éppen a Villányi Franc nagy napjáról, mindig így járunk... Persze legnagyobb örömünkre.

Szóval augusztus 5-én indul az Ördögkatlan Fesztivál, amely immár hetedik éve üzeni és bizonyítja létével, hogy szükség van olyan régimódi érzetekre, élményekre, mint a békés fűben ücsörgés, a jóízű beszélgetések régi barátokkal, vagy rácsodálkozás új emberekre, a gyerekekkel való közös játszás-zenélés-táncolás, a különleges hangulatú koncertek a szabadban, udvarokon, pincék előtt, kertek mögött, a jó színházi előadások utáni merengések egy pohár bor mellett. Mindez roppant korszerűtlen, szinte nem-normális, de ezért szeretik annyira a katlanozók - fellépők és fesztiválozók - ezt az öt napot minden évben.

Idén több mint 400 komoly- és könnyűzenei koncerttel, színházi előadással, kiállítással, irodalmi esttel, beszélgetéssel, cirkuszi előadással, családi programmal és szeretetteljes légkörrel "fűtik be" a Katlant, olyan fellépőkkel, előadókkal, résztvevőkkel, mint például Lajkó Félix, Katona József Színház, Quimby, Csík Zenekar, 30Y, Pintér Béla és Társulata, Rájátszás, Wahorn András, Kiscsillag, Budapest Bár, Tompos Kátya, de a teljes programért érdemes inkább egy lazát kattintani, mondjuk ide.

És ha már Borgőz, meg borblog, meg borok, érdemes a Katlan boráról is ejteni pár szót, főleg, ha már szóba került a szegény szerelmes ördög. Tavaly óta ugyanis az örökös "Fesztivál bora" címmel büszkélkedhet a Vylyan Pincészet helyi fajtákból álló házasítása, az Ördög. No és hogy mi volt előbb, az Ördög (bor) vagy a Katlan? Az Ördögkatlan születése idején már a harsányi hegy, s a pince mélyén érlelődött a bor. Ahogy a fesztivál, úgy a bor névadója is ez a bizonyos harsányi Ördög, akinek a gyönyörű Harka nem adta magát, a Boszorkány pedig túljárt az eszén, de az Ördögszántotta hegy legendáját inkább mesélje tovább a Vylyan Pincészet.

No de jó a rosszban, hogy az Ördög 2008-tól szerelmi bánatának enyhítésére mulatságot rendez, s várja a borra és a kultúrára szomjazó vendégeit az Ördögkatlan Fesztiválon, méghozzá hol máshol, mint ahol utoljára látta szerelmét, Herkát az Ördögszántotta hegy szoknyáján.

Szóval indulunk mi is, megfogadva a tanácsot, és elrejtve némi fokhagymát is a zsebünkben, mert még a végén tényleg igaz a mondás, miszerint "Add az ördögnek a kisujjadat, egészen elkap!" A magunk részéről egyébként állunk elébe, ugyanis nem vetjük meg az Ördögöt, már ami a róla elnevezett bort illeti.

További részletek: www.ordogkatlan.hu