Balaton, 2010, rozék, illatos fehérek - Tapolcán bormustráltam

Bevallom, a magam részéről a kezdők mit sem sejtő nyugalmával vágtam bele pár hete a 34 fehér, és a 14 rozé bor kóstolásába Tapolcán, a IX. Sándor Napi Bormustrán. A második vallomásom már kicsit kényesebb: nagyjából a harmincadik bor tájékán kezdtem menthetetlenül fantáziálni egy hatalmas malacsültről, némi házi savanyúságról és kemencében frissen sült kenyérről, hozzá meg egy nagy pohár masszív vörösborról. Ami akár vérlázító is lehetne, de szerintem bocsánatos bűn, lévén, hogy a Balatoni Borrégió 2010-es évjáratának fehér és rozé borait vettük górcső alá, és bizony időnként ember-, és fogzománcpróbáló, valamint enyhe gyomorsavtúltengető mutatvány volt ez, még akkor is, ha a borok egy része kis „rágcsálás” után a kiöntőben végezte. 

Borsor - és ez még csak az eleje...

Mert hogy nehéz műfaj az időnként karcos, időnként barátságosabb savakkal operáló, még alig tartályba vagy hordóba tett, és onnan is kivett friss, hosszabb-rövidebb életük legelején járó borok kóstolása, főleg a 2010-es évjáratból, amely köztudottan sem a borászok, sem a borkortyintók számára nem szívcsücsök. Ennek ellenére több olyan ígéretes tétel is került a pohárba, ahol azonnal kinyiffant a pesszimizmus, hiszen érezhetően megvannak az alapok ahhoz, hogy jó irányba fejlődjenek. Néhányról ejtenék is pár szót, bár előrebocsátom, hogy a borok nagy száma, és a rendelkezésre álló rövid idő miatt Dr. Kállay Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem Borászati Tanszékének vezetője, az este borbemutató-moderátora meglehetősen feszített tempót diktált, persze kellő határozottsággal, profizmussal és lelkesedéssel, ahogy ezt a műfajt művelni kell. Szinte valamennyi borász jelen volt, akinek borát ezen az estén mustráltuk, így az ő információik is sokat segítettek egy-egy tétel „megértésében”. Mivel a tapolcai Sándor napi bormustra kimondottan szakmai rendezvény, nem maradhatott el a szakmai előadás sem. Sajnos nekem – bármennyire érdekel a téma – még nem nagyon tudott egyetlen emberfia sem csapadékeloszlásról, hőösszegekről, peronoszpóráról lebilincselő előadást tartani, de istenúccse, dr. Májer Jánosnak, a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójának valahogy most még ez is sikerült. A 2010-es évjárat sajátosságairól tartott részletes beszámoló után belevágtunk a kóstolásba.

Borelemzés - Dr. Kállay Miklós professzorral

A mustrált borok részletes listája a poszt végén olvasható, én csak néhány figyelemre méltó tételt emelnék ki, mint például a fehérek közül rögtön a badacsonyi Németh Pince Olaszrizling válogatását. November 20-án szüretelt alapanyag, gazdag, meleg tónusok, szőlős-mazsolás, ásványos illatok, szájban szép test és harmonikus savak. A balatonfüredi Hudák Zoltán Csopaki Olaszrizlingje október végi szüretből készült, virágos, kedves, édeskés illatával, mindemellett a kortyban a problémás 2010-es évjáratra egyáltalán nem utaló savaival és friss citrusaival győzött meg. A Villa Tolnay Csobánc-hegyi Rajnai rizlingjében a gyümölcsösség és némi fűszer mellett diszkréten fel-felbukkan a frissen csiszolt fa, a testességhez pedig harmonikus savak társulnak. Ígéretes a Szeremley Birtok Badacsonyi Olaszrizlingje is, dűlőszelektált, a legszebb savakat adó Gróf-domb termése. Nemes rizling, a gyümölcsösség mellett pirított kenyérhéjjal, az erőteljes de elegáns savaknak pedig kifejezetten jól áll a hosszú ásványos-sós-bazaltos íz.

Dobogógyanús tétel volt még a balatonlellei Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon blanc-ja, már most szépen összerendeződve, ízben és illatban is csiszolt tisztasággal, karakteres jegyekkel, határozott tartással, bodzával, szőlővirággal, mézzel, citrusokkal. A Lesence Zrt. Lesencefalui Ottonel Muskotálya sárga löszön termett, hűvösebb stílust képvisel. A füves, vegetális illatok mellett ízben narancs és szőlő, a savak pedig finomak és lágyak. A szigligeti Szatmári Pincészet Csobánc-hegyi Ottonel Muskotálya is említésre méltó, illatban tűzkő, utóízben pedig fruttis, teltebb jegyek játszanak.

Tapolcai kóstolópohár

Néhány szó essék a rozékról is. A mezőnyből egyértelműen kiemelkedett a Szent György-hegyi 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Sangiovese fajtából készült bora, és nem csak azért, mert ehhez a tételhez februárban már volt szerencsém, és már akkor is nagyon tetszett, hanem mert azóta még inkább komolyodott-kerekedett. Természetesen ennek a nagyon gazdag, gyümölcsös, mellette ásványos, komplex rozénak az a titka, hogy nem rozénak készült. Vagyis, hogy alacsony terhelésű, nagy odafigyelésben részesített Sangiovese tőkékről származik, csak hát, mint sok helyütt, a 2010-es évjárat itt is felülírta a terveket, így idén a pincészetnél nem készült ebből a fajtából vörösbor. Két Shiraz-ból készült tétel is jól jön majd a nyári repertoárba: az uzsai Nagy és Nagy Kft. Szent György-hegyi Shiraz rozéja, mely illatban málnacukorkás-szörpös, ízben ribizlis, feketecseresznyés, ásványos, és a Somló-hegyi Kreinbacher Birtok Shiraz rozéja, melyet a visszafogottabb gyümölcsösség melletti kenyérhéjas, ázott köves ízek tesznek izgalmassá. Légli Ottó Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos rozéja pedig valóban a nyár kedves szomjűzőjévé válhat, akár fröccsként is (és aki „tudatosan” fröccsözik az tudja, egyáltalán nem sértés egy borról ezt állítani). A bormustrán egyébként a Légli birtokot Ottó bácsi, azaz idősebb Légli Ottó képviselte, aki e rozé kapcsán azt is elmondta, hogy amikor megkérdezték véleményét arról, mi álljon a bor hátcímkéjén, azt mondta, hogy szerinte olyan ez a bor, mint amikor egy meleg tavaszi napon a szőlősorok között munkálkodó leül pihenni egy pohár borral a virágzó cseresznyefa alá, és a lágy szellő belefúj a poharába néhány cseresznyevirágot. Hát így... Akár egy szép haikuban...

Szarka Gyula, a Ghymes frontembere -
Saját pincéje van a Szent György-hegyen

A 48 bor mustrája után az este vendége, Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr tartott záróbeszédet, melyből megtudtuk, hogy hobbija a bor, és azt is elárulta nekünk, hogy amikor Budapestről elindult erre az estére, azt gondolta, hogy egy könnyű kóstolásra érkezik, de bizony tévedett (egyetértve szorgosan bólogattam). Felsorolta azokat a balatoni termelőket is, akik mindig nagy hatással voltak rá (Jásdi István, Figula Mihály, Szeremley Huba, Légli Ottó, Konyári János, Garamvári Vencel), valamint a bormustrán neki legjobban tetsző tételeket, úgy mint a Villa SANDAHL Badacsonyi Silver Line Rajnai rizlingjét, a Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon Blanc-ját, vagy a Garamvári Szőlőbirtok Balatonlellei Sauvignon Blanc-ját. Aztán Kállay professzor úr vonta le a végső konklúziót, miszerint a '10-es olaszrizlingek nagyon szépek, érződik rajtuk a borászati tudás, a roséknak viszont nem áll jól a nagy savtartalom. A magunk részéről megállapítottuk, hogy 48 tétel talán túl sok egy pár órás kóstolóra, és hogy érdemes lenne ezeket a tételeket egy év múlva visszakóstolni, hogy igazán megértsük a borok fejlődésének fázisait. Az estét  Mezőssy Zoltán borász-gasztronómusnak köszönhetően vacsora zárta, de azt már nem árulom el, hányszor vettem a libagombóccal töltött káposztából, és az is maradjon az én titkom, hogy desszertnek pörköltet ettem nokedlival.    

Balra Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr...
és magyar hangja

A 2011-es tapolcai Sándor-napi Bormustra bemutatott borai a 2010-es évjáratból

Fehér borok

1. Somlói Juhfark Cuvée 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Somogyi Lajos Somlóvásárhely, Somló-hegy

2. Somlói Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Csordás-Fodor Borház Somlóvásárhely, Somló-hegy

3. Badacsonyi Olaszrizling válogatás 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Németh Pince Badacsony - Szalai Attila

4. Badacsonyi Olaszrizling 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Első Magyar Borház - Szeremley Birtok Kft. Badacsonytomaj

5. Csopaki Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Hudák Zoltán Balatonfüred

6. Csobánc-hegyi Rajnai rizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Villa Tolnay Gyulakeszi, Csobánc-hegy
7. Badacsonyi Rajnai rizling Silver line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa SANDAHL Kft. Badacsony

8. Badacsonyi Rajnai rizling Gold line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa  SANDAHL Kft. Badacsony

9. Cserszegtomaji Rozália 2010. száraz minőségi fehérbor (Olaszrizling×Piros tramini)
           Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Tanüzem Keszthely

10. Tagyon-hegyi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Dr. Brazsil József Szentantalfa

11. Csáfordi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Veress János Csáford

12. Szőlősgyöröki Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent Anna Borház Szőlősgyörök

13. Badacsonyi Pinot noir 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: PEAC Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Badacsony

14. Pécselyi Pinot blanc2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Söptei Pince Csopak

15. Badacsonyi Királykeányka 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Kiss István Hegymagas, Szent György-hegy

16. Balatonedericsi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Effenperger Győző Balatonederics

17. Szent György-hegyi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent György Borház Kft. Nyári Pince Hegymagas, Szent György-hegy

18. Balatonaligai Sauvignon blanc.2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Feind Lajos Balatonfőkajár

19. Balatonboglári Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Bujdosó Pincészet Balatonlelle

20. Balatonlellei Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Garamvári Szőlőbirtok St. Donatus Pincészet Balatonlelle

21. Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Istvándy Pincészet Káptalantóti

22. Cserszegtomaji Corvinus 2010. száraz minőségi fehérbor        (OR×Ezerjó)×(OR×SZB)×(OR×RSZ)
            Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszék Keszthely
23. Balatonfüred-Csopaki Zenit 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Figula Pincészet Balatonfüred

24. Pogányvári Cserszegi fűszeres 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Németh Borház Kft. Keszthely

25. Zamárdi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Podmaniczky Szőlőbirtok és Pincészet Balatonföldvár

26. Szent György-hegyi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
             Termelő: Boksay Pince Hegymagas, Szent György-hegy

27. Balatoni Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Varga Pincészet Kft. Badacsonyörs

28. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Badacsony Borászati Szövetkezet Rizapuszta

29. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Horváth Pince Kft. Hegymagas, Szent György-hegy

30. Lesencefalui Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Lesence ZRT. Lesencetomaj

31. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szatmári Pincészet Szigliget

32. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Borbély Családi Pincészet Badacsonytomaj

33. Balatonboglári Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Országh Zoltán Balatonlelle

34. Badacsonyi Tramini 2010. száraz minőségi fehérbor
           Termelő: Badacsonyi Pincegazdaság ZRT. Balatonfüred

           
Rozé borok

1. Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Gyukli Pince Balatonfüred

2. Zánkai Zweigelt - Pinot noir 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Varga Zoltán Zánka

3. Dörgicsei Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Dörgicse Bor Kft. Dörgicse

4. Balatonfüred-Csopaki Kékfrankos - Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Varga György Révfülöp

5. Pécselyi Kékfrankos - Merlot 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Koczor Kálmán Balatonfüred

6. Szent György-hegyi Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Nagy és Nagy Kft. Uzsa

7. Somlói Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Kreinbacher Birtok Somló-hegy

8. Szent György-hegyi Sangiovese 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Szent György-hegy

9. Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Légli Ottó Balatonboglár

10. Szigligeti Cabernet sauvignon - Pinot noir 2010. száraz rozé minőségi bor
            Termelő: Szántó Zsolt Szigliget

11. Tihanyi Cabernet sauvignon - franc 2010. száraz minőségi rozébor 
            Termelő: Salánki Sándor Aszófő

12. Szent György-hegyi Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Szászi Endre Hegymagas

13. Nagyradai Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: „CEZAR WINERY” Kft. Nagyrada

14. Aszófői Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Fodor Gyula Aszófő

 Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Hajó a kertben, turbolyás rák a tányéron, Furmint a pohárban

Kóstolt tétel: DemeterVin Úrágya-dűlő Tokaji Furmint 2008

A történet valamikor tavaly kezdődött, amikor is a fiúk tavasszal a badacsonyi kertünkben építették a Vulkánt, ami egy polinéz proa (két test, egyetlen nagy lélekkel), és azóta már sokat vitorláztunk vele a Balatonon. Szóval a nagy hajóácsolási munka közepette a fiúk megéheztek, és hát mi a leggyorsabb és legkézenfekvőbb bendőbevalóság egy hatalmas tó partján? Hát a hal. Be is dobták a serpenyőbe, de bizony egy kis pirulás után a hal valamiféle zöldfűszer után kezdett kiabálni. Mivel fűszerkertem a mai napig csak egy kockás lapra hevenyészve felskiccelt változatban létezik, tehát nincs (egy olyan kertben, ahol egy egész hajóflotta épül, ugyan már!?), a fiúk egyszerűen kimentek a ház elé, és ott az akácfák alatt, a meredek rézsű oldalából – vagy hogy is hívják azt az út menti lejtős részt, amiből nagy esőzések után kimosódnak az útra a kisebb-nagyobb bazaltkövek – egyszerűen leszedtek valami zöld növényt. Szerintük turbolyát. Szerintem meg soha sem hallottam addig a turbolyáról, pedig a turbolya ugyanaz a kategória, mint a medvehagyma, régóta létezik, régóta használják – azok, akik tudják, hogy létezik, és hogy használható – szóval korántsem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A hal azonban örült neki, és mi is a végeredménynek.

Badacsony fűszerkertje - részlet

Azóta aztán volt egy kis elbizonytalanodásunk - ezért ne piszkáljuk túl sűrűn a kis növényhatározót! -, hogy talán mégsem turbolya az, ami a házunk előtt terem, legalábbis hogy nem zamatos turbolya, hanem erdei, de aztán még az a szörnyű feltételezés is fészkelődni kezdett bennünk, hogy esetleg bürökkel van dolgunk, de ezt a tényt hamar elvetettük, hiszen ha az lett volna, mi már régen alulról szagolnánk a kis házunk északi oldalán bujálkodó ibolyáinkat. Mert bár a bürök észvesztően hasonlít a turbolyára, de a fő hatóanyaga a koniin, amely összetevő ugyanolyan mérgező, mint amilyen hülyén néz ki leírva, tehát a növény minden részében ott van, rágcsálhatjuk a levelét, a szárát, a gyökerét vagy bármijét, először az alsó végtagjaink bénulnak le, majd nem is sorolom, de válogatott borzalmak után sajnos a történet vége cseppet sem happy and. Példának okáért szegény Szókratész is a bürökből készült főzetet tartalmazó méregpohár által költözött át a másvilágra. Summa summarum, nekünk turbolyánk (más néven olasz salátánk, vagy édespetrezselymünk) van, legalábbis szerintünk ez most már biztos, mert élünk és virulunk, pedig azóta is gyakran használjuk ezt a növényt a konyhánkban. És akkor ígérem, lassan előkerül a poszt címébe „beollózott” rák, meg persze a DemeterVin Úrágya-Furmint is feljön a pincéből. A franciák a „fines herbes”-kultuszuknak köszönhetően egyébként sok mindenbe beleteszik ezt az édeskés, ánizsos fűszert, és hát valóban, a tojásrántottától a salátákon át a különböző mártásokig mindenhez jó, de nálunk otthon halakhoz és tengeri herkentyűkhöz vált be leginkább. És akkor most már tényleg rátérnék a rák és a bor „meccsére”.

Turbolyás garnéla

Vannak olyan esték, amikor nincs kedv a nagy főzésekhez, mégis szeretnénk, ha nem csupán pár szelet májkrémes kenyérrel kellene búcsúztatnunk a napot, na meg felbontanánk valami jó fehérborocskát is, de hát ahhoz meg végképp illene alkotni méltó társat. Na hát ilyenkor jó, ha van otthon némi rák. Most persze sokan furán néznek, hogy nem egy kiló krumpliról beszélünk, ami csak úgy elheverészik a spájzban hónapokig, meg hogy a rák frissen jó, és hát hol van nekünk tengerpartunk, meg hajnali fogást kínáló halpiacunk? Sajnos sehol, ez tény, tehát marad a hibernált, vagy a konzerv változat. (Bár halkan jegyzem meg, van ám nekünk itt, e honban Zalai rákunk!). Szóval egyik este magam is úgy jártam, hogy rám tört az alkotási kedv, meg nem mellesleg már régóta szerettem volna a borkészletből kiemelni a DemeterVin 2008-as Úrágya-dűlő Furmintját. Volt otthon némi rák, a turbolya meg lassan körbenövi az egész házat, úgyhogy nem volt kérdés, mit főzök a borhoz. Bár a főzés szó kicsit túlzás, hiszen a recept annyi, hogy serpenyőben melegítettem (és nem füstölésig hevítettem!) egy gyűszűnyi olívaolajat, és annyi fokhagymát zúztam össze, amennyit egy hangya még el tudott volna cipelni a hátán. Tehát nem túl sokat, mert aztán a bornak – meg az ízérzékelésünknek - annyi lett volna. A zúzott fokhagymát, némi sót és fehérborsot beleszórtam a serpenyőbe, majd belezuttyantottam a rákot is, és egy picit feltekerem a volumét a serpenyő alatt, tehát pirítani kezdtem, de éppen csak szempillantásnyit, nem aranybarnára, mert olyat zsemlemorzsával vagy hagymával teszünk, rákkal nem. És aztán előkészítettem egy szép nagy tányért, olívaolaj és citromcseppecskékkel kidekoráltam, majd ráhalmoztam a meleg rákot, némi friss citromot facsartam rá, és megszórtam kevés fehérborssal, meg természetesen az apróra (nem miszlikre) vágott friss turbolyával.   

Furmint az Úrágyából

És akkor jött hozzá persze a bor is, természetesen egy száraz fehér. Tokaj-hegyaljáról, azon belül is a mádi Úrágya-dűlőből (ahol a nagy, tokaji száraz borok etalonja a 2000-es évjáratban „megteremtődött” a Jóisten és Szepsy István közbenjárásával). A DemeterVin 2008-as Úrágya-Furmintjával – és Demeter Endrével - egy Tokaj Grand Tour állomáson  találkoztam korábban, az Úrágya-dűlőben meg pár hete jártam, és csak ámultam a hatalmas kőbástyákon, melyeket a dűlő kitermelt köveiből raktak. Itt a talaj ugyanis elsősorban köves, rajta vékony termőréteggel. Cseppet sem lepődtem meg tehát, amikor mindez a borban is visszaköszönt, sőt, hálás voltam érte, hiszen ez a finoman sós-ásványos vonal pontosan illett a „tengeri” vacsorához. A savak elevenek, vibrálók (a 2008-as tokaji évjárat kicsit nehezebb volt, magasabb savtartalom, lassúbb érés-kerekedés jellemzi az évjárat borait), mellette a test krémes, telt, az ízben pedig a körték és almák mellett ott játszanak a citrusok, a finoman vegetális, kicsit gyógynövényes, valamint kenyérhéjas aromák, és a nagyon diszkrét hordó. Karaktereiben érződik, hogy nem pihe-puha, meleg, védett, párás dűlő terméséből készült a bor, hanem széljárta, köves „edzőpályán” izmosodott.  Nem döntöttünk rosszul, amikor a turbolyás rák mellé választottuk, ráadásul a palackban megmaradt bor másnap még egy krémes, tengeri herkentyűs rizottóhoz is gyönyörűen muzsikált.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Balaton-felvidéki anziksz - Gyepűtiprás a Csobáncon

Bevallom, időnként – a költő szavaival élve - jó letenni a lantot. Nyugodjék. Jó otthon hagyni a jegyzetfüzetet, a pennát és a kalamárist, takarékra állítani a fotómasinát, félretenni az új kor egyéb csörgetőző-kergetőző vívmányait, és csak úgy, „civilként” elindulni borozgatni. Mit borozgatni? Ünnepelni, énekelni, pincét járni, gazdákkal együtt mulatni, zöldellő szőlősorok és virágzó gyümölcsfák között sétálni, orgonát hajba tűzni, majd este lebandukolni a hegyről egy jó babgulyásra, és letelepedni a helyiekkel együtt a nagy kemence mellé – összefoglaló nevén tehát „gyepűt tiporni”. Méghozzá a Balaton-felvidék „gyalult” tetejű kis hegyén, a Csobáncon. 

Csak vidáman!

Az elején rögtön leszögezem, egyáltalán nem vagyok fesztiválellenes, hiszen jó pár nagyobb eseményen magam is előfordulok, még kiemelt kedvenceim is vannak, ahová, ha esik, ha fúj, megyek, de az ilyen pincejárások egészen mást tudnak, és nem kis varázs rejlik bennük. Itt nincs biztonsági őrös beléptetés és eligazítás (pedig jó nagy csapatban közlekedtünk a hegyen, és a Jóistenen kívül nem vigyázott ránk senki, mégsem esett bajunk, és mi sem kevertünk bajba senkit), nincs karszalag, kóstolójegy- vagy feltöltő kártya-rendszer, számozott standok, térkép, és a „kóstolópohár” is olyan, amilyet az ember hoz magával, lett légyen az akár egy műanyag, narancssárga, cicás bögre. Senki sem néz ránk furán, ha nem Riedel pohárral grasszálunk a hegyen. 

Kóstolópohárral a kézben

Persze - mondanák sokan – de itt nincsenek szakmai értelemben vett csúcsborok sem, és Jancis Robinson sem nyomná meg a ceruzáját pontozás közben. Valóban. Például a „selection” is mást jelent itt. Leginkább azt, hogy az adott gazda melyik számára kedves borát választja ki a pincéjéből, és kínálja szívvel-lélekkel a gyepűtipróknak. Igazi hegyi borok ezek, melyek a Magyar Néprajzi Lexikon megfogalmazásában „magasabb alkoholtartalmúak, zamatosabbak, a köztudat „tüzesebbek”-nek tartja őket, mint a síkvidéki vagy a homoki borokat”, de – bár semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg! - mégis az örök érvényű sor a legbeszédesebb: „A hegyi bor mellett állok egész lényemmel”. Ezek után fura lenne elemezésekbe bocsátkozni, savhangsúlyról, maradékcukorról, illat- és ízjegyekről anekdotázni… egyszerűen mert egy bizonyos kontextusban – például ebben, itt – nem ez a fontos, kövezzen meg most bárki és bármilyen irányból. Én így gondolom.

Jóízű "hegyi beszéd"

Mert hát mi a lényeg? Hogy gyerek-, kamasz-, fiatal-, közép-, és szépkorú együtt volt, és őrizte a hagyományt. A gyepűtiprás hagyományát. A gyepű a birtokok határát védő területsávot jelenti, és a régi időkben a borosgazdák a gyepű átlépésével, egy-egy pohár borral köszöntötték egymást a tavaszfordulón. Ezt tettük hát mi is, Diszel zászlaja alatt járva pincéről pincére, tangóharmonikával, énekléssel, időnként a hegyoldal simogató fűszálai közé ledőlve, majd újra csatlakozva a társasághoz. A társasághoz, amelynek tagjai között éppúgy ott volt a tapolcai Sándor napi bormustrán megismert asztaltársaság, mint Tatay Sándor unokája, vagy azok az emberek, akikkel Nemesgulácson, a forráshoz tartva, vagy éppen Káptalantótiban, a piacon járva-kelve már találkoztam, de itt, mint régi ismerősök köszöntek vissza.   

Ismerős arcok

 

Persze a jó borocskák mellé némi elemózsiára is igény támadt. A pincejárás utolsó állomásán elő is kerültek a lila hagymával koronázott zsíros deszkák, és a szép szelet szalonnák. Mi több, valaki halmozta is az élvezetet és a kalóriákat, vagyis szalonnás zsíros kenyeret állított elő a feltálalt finomságokból. Követtük a példáját, és cseppet sem bántuk meg, ráadásul még a vacsorának is maradt hely. Lassan szürkület szállt a Csobáncra, kiürültek a poharak, elbúcsúztunk az utolsó gazdától is, és Diszel felé vettük utunkat, ahol „körbetelepedtük” a közösségi ház udvarán álló kemencét, forró babgulyást kanalazva.     

Zsíros kenyér szalonnával

Nos, a gyepűtiprás tanulsága nem más, mint hogy kár keseregni, hiszen igenis léteznek még igazi borünnepek, ott, ahol a szőlő terem, kint a hegyen, és ahol a bor készül, lent a pincében. Igen, elengedhetetlen mindehhez a vendégszerető borosgazdák jelenléte, és azoknak a szervezőknek a munkája is, akik immár tizedik éve hívták életre a gyepűtiprást, de annak a közösségnek az összetartása – pontosabban összetartozása – sem utolsó szempont, akik tavaly a Hajagoson, idén pedig a Csobáncon lépték át a gyepűt. Jövőre pedig mégiscsak nálam lesz a penna és a kalamáris is, hiszen megérdemlik a gazdák, hogy név szerint említsem majd őket, és a náluk szerzett élményekről részletesen is beszámoljak.   

Fotógaléria:

(Fotók: Nagy Zita - Borgőz)

Aki rátalált a helyes útra - Oszvald Lajos kóstolóján jártam

„A világvárosokkal mindig bajban vagyok” – mondja nevetve a Somlóról érkező Oszvald Lajos, amikor kis késés után beviharzik a teltházas székesfehérvári kóstolóra. Kicsit kezdtünk már aggódni érte, néhányan arra gondoltunk, talán elé kellene menni, hogy átvezessük Székesfehérvár kacskaringós útvesztőin. A gondolatot biztosan cselekvés is követte volna, ha Gábor, a kóstoló vezetője egy telefonhívás után fel nem kiált: „Lajos rátalált a helyes útra!” Igen, az arra érzékenyek máris filozófiai eszmefuttatásba kezdtek, mint például magam is.

Oszvald Lajos

Egyébként nincs mit Oszvald Lajos szemére vetnem… Mert, hogy én is tévedtem már. Úgy értem: el. Méghozzá pontosan a Somlón, kétezer valahányban, egy nyári napon, amikor a tikkadt szöcskenyájas, forrón remegő levegős Somló egyetlen dörrenéssel, és egy nyugat felől berohanó tintakék felhősávval mindenféle külön kérés és kérdés nélkül „haragszomrád”-ot kezdett játszani. Ott maradtam tehát valahol Dobán innen, Somlóvásárhelyen túl, vacogva egy szál átázott nyári ruhában, egy számomra akkor már ismeretlen helyen parkoló autóval, na meg egy bőrig ázott magyar vizslával egyetemben. A történet persze – cseppet sem meglepő módon - végül egy pincében ért véget, de akkor még nem tudtam, hogy ezen a hegyen él és „alkot” Oszvald Lajos is.

Ma már tudom, köszönhetően egy, az „eltévelyedésem” után pár évvel, immár nem egyedül kivitelezett somlói bortúrának, amelynek tapasztalatai alapján nem hagyhattam ki a székesfehérvári Monarchia borszaküzlet mostani kóstolóját. Kihasználtam a ritka alkalmat, mivel az Oszvald Pincészettel borfesztiválokon, és egyéb „megrendezett” jelenetekben (hacsak nem pincelátogatásról van szó) nem igazán találkozhatok. Befutott tehát maga a borász is, sportosan elegáns stílusában, a maga közvetlenségével, humorával, fesztelenségével. Rögtön az elején a balatoncsicsói emlékekről mesélt, ott kezdett ugyanis borászkodásba 1984-ben, majd – „köszönhetően” a csicsói pince galád feltörésének és kirablásának - a Somló-hegyen, annak is a somlójenői, somlószőlősi és dobai ültetvényein folytatta munkáját a kilencvenes évek végén.

Ismét Szurok Gábor vezetésével kóstoltunk

És aztán persze érkeztek a borok is. 2008-as hordómintákkal kezdtük a kóstolót, a borvidék Juhfark-Furmint-Hárslevelű-Olaszrizling szent négyesét sorba véve. A 2008-as Olaszrizling – ahogy azt Oszvald úr is megfogalmazta: „Még harapós, és hiányzik belőle a hordó”. Illatban friss, szőlős-mazsolás, a „somlós” ásványosság csak visszafogottan jelentkezik. Ízben még kicsit valóban nyers a tétel, kócosak a savak, ráfér némi érlelés, hogy a rakoncátlansága komolyságba forduljon. A 2008-as Hárslevelű már testesebb és komplexebb, illata és íze intenzív, növények és virágok kedvességével, finomabb savszerkezettel. Harmadikként a 2008-as Furmint kerül pohárba, telt, gazdag, több rétegű illattal, gyümölcsökkel, ásványokkal, szájban sóval, markánsabb savakkal, utóízben némi fémes lecsengéssel. Aztán érkezik a 2008-as Juhfark. Egyértelműen az est kiemelkedő tétele, aki jegyzetel, az máris vadul felkiáltójelez, a többiek hangosan tetszést nyilvánítanak. Illatban-ízben maga a Somló, nagyon szép, koncentrált, testes, kis alkohol-édesség mellett sok és kemény vágású, de egyáltalán nem bántó sav. Illatban tűzkő, ananász, rumos-mazsola, mézes sütemény, szájban finoman pezsgő frissesség mellett gazdag és érett aromák, tartás, elegancia, határozottság, lendület.  

Oszvald Juhfark 2008

Aztán a tartályról palackra váltunk, vagyis a „nyersebb” tételek után az érettebbeket környékezzük. A 2007-es Olaszrizling illatban növényi, kicsit fülledtebb, zelleres jegyekkel. Szájban só és citrusok, a hosszú utóízben sokáig nyújtózik az ásványosság. És ha már a talajt is „kóstolgatjuk”, Oszvald úr erről is ejt néhány szót. Például a kukoricaköves bazaltról. A Somló bazaltja ugyanis a természet szobrászkodásának köszönhetően gyorsan elmállik, fehér foltok jelennek meg rajta (innen a „kukoricaköves” jelző), majd apró darabokra hullik szét, egészen addig, amíg apró, sörét nagyságú „murva” nem lesz belőle. Aki már próbálkozott a somlói várrom igencsak lejtős belső udvarán néhány pohár somlai bor után közlekedni, az ismeri a „srétes” bazaltot, na meg a gatyaféken történő közlekedés minden csínját-bínját. Szóval ezek az apró bazaltgolyók igencsak kedveznek a szőlő érésének, azonban a hegy változatos altalaja, vagyis a pannon rétegek (vályog, mész, homok, kavics, agyag) feladták Oszvaldéknak a leckét a szőlőfajták telepítésekor. Az Olaszrizling például emiatt került a dobai oldalra, ahol a talaj vas- és magnéziumtartalma ideális a fajta számára. A kis földtani kurzust követően a 2007-es Hárslevelűt próbáltuk „szóra bírni”, de ő halkan és bájosan mosolygott csak a pohárban. Nem kirívó, és pontosan ettől szép. Zárkózottsága, lassan nyíló természete, vékony, kecses teste, visszafogottabb savai teszik kedvessé.

Elgondolkodva

És aztán erre a kis szende teremtésre gondolkodás nélkül „ráeresztettük” a 2007-es Juhfarkat… Tettem ide is néhány felkiáltójelet. Jó, nem annyit, mint a „nyolcas” mellé, de került ide is. Bár az alkohol illatban kicsit támadós, mellette dúsak, teltek és érettek a gyümölcsös aromák. Az illatbeli ígéretek után szájban kicsit szikárabb a bor, némi gyógynövényes lecsengéssel a végén, de összességében szép és kerek a történet. Aztán érkezik a 2006-os Olaszrizling, amelyhez első blikkre csak annyit írtam oda: „somlói”. Kész, ennyi, talán nem is kell több, úgyis az a bajunk, hogy mindig mindent görcsösen meg akarunk magyarázni. Mi több, időnként a másikkal akkurátusan el is akarjuk magyaráztatni mindazt, amit ő „csupán” csak érez, ráadásul az égvilágon semmi kedve sincs magyarázkodni. Itt sincs mit cifrázni: kenyérhéj, kis fűszeresség, erdei gombák az illatban, kortyban a savak húzósabbak, a végén kevéske tannin, és keserűmandula teszi markánsabbá az amúgy diszkrét ízeket. Utolsó tételként egy 2001-es Hárslevelű került a pohárba, amire nagyon kíváncsiak voltunk, de kóstolása után nézve elhagyható lett volna. Erőteljes és markáns savai még őriztek némi friss, citrusos vonulatot, de már kihátrált mellőlük minden zamat és aroma. Szétesett. Nem elnehezülten, diósan-likőrösen öregedett meg, hanem egyszerűen csak elhagyta díszeit, lecsupaszodott, és csak egykori tartásáról árulkodó szikár savai maradtak.

Családi körben

A 2009-es, Oszvald Pincészetnél tett látogatásomat tehát ez a kóstoló követte most, 2011-ben. A közte eltelt két évben - bevallom - nem nagyon kóstolgattam az Oszvald borokat. Amit most már meglehetősen bánok. És ami miatt biztosan jobban odafigyelek majd a jövőben a Somló-hegy somlószőlősi oldalára, az elsősorban a pincészet borainak letisztultsága, és a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűsége. Oszvald Lajos rátalált a helyes útra... És nem csak Székesfehérváron.

A kóstoló képekben ide kattintva.
Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Nyolcadik utas a passió-barack bonbon

Csokoládékat és borokat kóstoltam a Monarchiánál

Mindenhez fel kell nőni. Vagy legalábbis nem árt. Ilyen például a csokoládé is. Mert bármilyen fura, a csokoládé nem gyerekeknek való. Most aztán sokan azt mondják, hogy naaa, ne hülyéskedjek már! Pedig nem teszem. Mert valahol ez is a felnőttség jele. Na meg az, hogy megtanulunk – jó esetben – igazán értékelni dolgokat. Például azokat, amelyekről tudjuk, hogy mennyi szív és lélek van benne. Na meg munka, igényesség, és odafigyelés. Mint a csokoládéban. Úgy értem az igazi csokoládéban. Aki már végigkövette – én egy cikk megírása kapcsán megtettem - legalább ismeretszerzés céljából, fejben a csokoládé útját a kakaófa-ültetvénytől a kézműves műhelyen át a mesésen csoki illatú üzletig, elismeri, hogy a csokoládé tényleg nem gyerekjáték.

Az este csokoládé mesternője: Csiszár Katalin

 

Én sem „gyerekfejjel” indultam el a budapesti Monarchia szaküzletbe, hogy még többet megtudjak a csokoládék világáról, méghozzá borok kíséretében. Az este csoki felelőse, vagyis Csiszár Katalin munkájával ugyanis már találkoztam korábban, a Rózsavölgyi Csokoládéműhely néhány remeke okozta nekem az első igazi, hangsúlyozom IGAZI csokoládé-élményt még pár évvel ezelőtt. Azóta kicsit másképpen gondolok a csokoládéra, és már régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is egy szépen és gondosan összeállított csokoládé-borsorból álló kóstoló.

Az este borszakértője: Hős Virág

Elöljáróban annyit, hogy nehéz. Hja, de amit meg olyan könnyen kap meg az ember, vajon kellőképpen értékeli-e? Egyáltalán nem, de nem bölcselkedem, lássuk inkább az este történéseit! Szóval „terítéken” nyolc párosítás, vagyis nyolc csokoládé (közülük négy bonbon, egy trüffel, és három tábla), valamint a hozzájuk álmodott nyolc bor. Teltház van a Kinizsi utcai üzletben, ráadásul a mai „bónusznap”, a nagy érdeklődésre való tekintettel amolyan ráadás egy előző napi ugyanilyen csokoládé-boros este után, de a Monarchiás lányok gyakran dupláznak kóstolókat, hogy minél többen részesülhessenek a jóból. Ketten vezetik az estét, a borok szakértője Hős Virág, és a csokoládék mesternője, Csiszár Katalin. A tányéron ott sorakozik Kati nyolc csokoládéja, mellette a kakaóbabszemek. Virág máris tölti az első bort. Belevágunk. Állítólag nehéz este elé nézünk… cseppet sem titkos naplóm részletei következnek:   

Kóstolásra készen

Első páros:

Kínai Zöld tea bonbon – Monarchia Selection Irsai Olivér 2009

Könnyed kezdés, nem is értem, mi lesz ezen majd annyira nehéz. Egyszerűen csak élvezem a tejszínbe áztatott mentával és zöld teával készült bonbon, valamint a friss, bodzás, illatos bor találkozását. Csak játszom önfeledten, közben tanulmányozom a bonbont leheletnyi vékony rétegben bevonó roppanós csokoládét, amelyben harapás után határozottan ott maradt a fognyom, vagyis nem töredezik össze-vissza. Katitól megtudjuk, ez a jó csokoládé, illetve a jó bonbon egyik ismérve. A bor gazdag illata és íze szépen passzol a zöld tea aromáihoz. Bujaság, könnyedség, játékosság, „dőlj hátra és élvezd!”-érzés, kellemes és hosszú utóízekkel. De jó, hogy itt vagyok!

Így kezdődik a csokoládé élete

Második páros:

Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009

A legbájosabb páros. Édesek, kedvesek, szeretnivalók. A bonbon lelke ismét tea, vagyis Earl Grey, tejszínbe áztatva. A három különböző dűlőről származó bor narancsos, citrusos, fűszeres jegyei előcsalogatják a csokoládé teából nyert bergamottnarancsos aromáit. Ketten együtt finoman selymesek, tejszínesek, krémesek, a csokoládé a borhoz simogatón bújva szelídíti annak ficánkoló savait. Az utóízben illatos citromos, teás-füstös fűszeresség, és némi kesernyésség jelentkezik. Közben Kati már szakmai titkokat oszt meg velünk (garantáltan nem tudsz olyat kérdezni a csokoládéval kapcsolatban, amit ne tudna!): kakaóbab fajtákról, pörkölésről, konsírozásról mesél, és már utazunk is Venezuelába. A veszélyes helyekre is, ahová már nem tanácsos csak úgy, egy szál - turistaságunkat nem éppen leplező - hátizsákkal megérkezni, még akkor sem ha kifogástalanul beszéljük az „español venezolano”-t. Kati erről is sokat mesél, hiszen férje rendszeresen járja Venezuelát kakaóbab-beszerzés céljából.

A kóstolt csokoládék

Harmadik páros:

Carenero tábla - Heumann Merlot 2007

Érzem, hogy kezd „eldurvulni” az este. Nem, ez már nem vicc, a könnyed, illatos, simogató, ölelgető, tejszínesen kedveskedő bonbonok után ez itt már a táblás csoki műfaja, és abból sem a kispályás kategória. Mondhatnám, hogy keserű-, vagy étcsokoládé, de azt is megtudjuk Katitól, hogy tulajdonképpen ilyen fogalom nincs, mivel az általunk lekeserűzött és leétezett csokoládé nem más, mint maga A csokoládé. Az igazi csokoládé. Na, ez nem való gyerek kezébe a kés, villa, olló mellett. Szóval „lakik” Venezuelában egy kakaóbab, Carenero. Hát ezért a név. Ez a kakaóbab fajta már alapjáraton is fűszeres-gyümölcsös ízvilágú, ezért aztán a pörköléssel is nagyon vigyáznak, hogy megőrizzék a kakaóbab Isten és Természet adta csodáit. Benne is maradt szépen, és átjött a csokoládéban is, amely már némi „melegséget” kíván, borban déli, testesebb, érettebb ízekre vágyunk. Tölti is Virág a málnás, ribizlis, csokoládés Merlot-t, és máris Villány siklósi részén járunk. A párosításban kicsit alul marad azonban a bor, „kevésnek” bizonyul a nagyon határozott és erőteljes Carenero mellett, inkább a csokoládé viszi a prímet. 

Kakaóbabokat is kóstoltunk

 

Negyedik páros:

Trincheras tábla – Kovács Nimród Winery Rhapsody 2006

Hát ide bizony kitettem az első felkiáltójelemet. Mivel a Trincheras kakaóbabját kicsit tovább pörkölték, a csokoládéban jobban érvényesülnek a pörkölt ízek. Közben ismerkedünk a kakaóbabbal is, mert hogy Kati azt is hozott magával. Ki bizalmatlanabbul, ki merészebben teszi a szájába a csemegét, de szépen fogy, tehát mindenkinek ízlik. Nekem régóta az egyik kedvenc ropogtatnivalóm – lenne, ha nem lenne annyira nehéz hozzájutni. Apropó, Katinál kapható! És azt is megtudjuk, hogy nagyon finom kakaó ital készíthető 3-4 kakaóbab leforrázásával. Garantáltan iszunk majd még egy pohárral, csak nem fogjuk rá a nyuszira, mert a „nyuszis” kakaó kicsit más műfaj. Visszatérve a Trincheras és a Rhapsody találkozásához. A bor Merlot, Cabernet Sauvignon és Franc, valamint Kékfrankos házasításával készült. Testes, erőteljes, ízben, illatban erdei bogyós gyümölcsök, kakaó, fűszerek. Bársonyos tanninjai szépen ölelik át a csokoládét, a nagyon hosszú „utójátékban” egymás dohány és füst aromáit csalogatják elő és erősítik. Szép, érett, komoly páros. Nehezedik a kóstoló.

Kati Porcelana táblája - saját tervezésű csomagolásban

Ötödik páros:

Porcelana tábla - Monarchia Bazilika 2005

A Porcelana a világ legritkább kakaóbabfajtája. A magok fehérek, csak a pörkölés során változnak világos barnává. Kati Porcelana csokoládéjának különlegessége, hogy a kakaóbab pörkölésétől a csokoládé finomításáig minden az ő műhelyükben történik. Szóval amolyan „referencia” tábla mindarról, amit Katiék a csokoládéról gondolnak: rövid pörkölés, hosszú finomítás, mindez annak érdekében, hogy a kakaóbab természetes íze megmaradjon az elkészült csokoládéban is. A Porcelana tábla erőteljesebb, robosztusabb ízű, és ehhez kimondottan jó társ a kávés, málnás, nagy testű elegáns egri házasítás (Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot, Pinot Noir). A két „nagyágyú” szépen emeli egymás fényét, a bortól tejesebb, tejszínesebb, barátságosabb lett a csokoládé íze, míg a bor határozott savait a csokoládé picit visszafogta.    

  

A trüffel kedves párja

Hatodik páros:

Porcelana Truffle - Geografico Le Mire Rosso 2009

No, hát elérkezett az én nagy kedvencem, a trüffel! Félelmetes mennyiségeket tudok belőle enni, és ha Franciaországból érkezik otthonra „szállítmány” kulináris csemegékből, ez az első, amit a csomagok között keresek (a sajtok után, de az a téma egy külön, testes posztot érdemel). Szóval Kati trüffele magyar tejszínből készült, viszont a kakaópor és a vaj is francia. Felkapom a fejemet. Miért is francia a vaj? Kati válasza meglep: Magyarországon nincs megfelelő állagú, ízű, színű, minőségű vaj, de nem csak a csokoládé-készítők problémája ez, hanem például a séfeké is. Szóval érdemes lenne Franciaországban kitanulnom a vajkészítés mesterségét? Sokáig ezen nem tudok meditálni, mert érkezik a pohárba a trüffel párja, vagyis a Le Mire Rosso (95% Sangiovese, 5% Merlot), a toszkán Geografico pinceszövetkezettől. A csokoládé lekváros-vajas ízéhez a kicsit visszafogottabb, gyümölcsös és minerális bor szép aláfestés. „Akik élnek, azok délnek mennek…” - dúdolgatom magamban, és utazni vágyom.

Szilvapálinka bonbon

             

Hetedik páros:

Szilvapálinka bonbon - Starry Night Lodi Zinfandel 2006

A bonbon a már kóstolt Trincheras csokoládéból készült, szabolcsi szilvapálinkával. És újra egy felkiáltójel. Talán a pálinka teszi (oda), nem tudom, de tény, hogy az egész nagyon pazar. Érkezik hozzá egy kaliforniai kísérő, a Lodi Zinfandel, feketecseresznyés, égetett cukorkás ízekkel-illatokkal, és sült szilvalekvár ízzel. A csokoládé szilvapálinkája az utóízben hosszan elnyúlik, de a bor hozzáadott szilvás jegyei karon ragadják, és együtt sétálnak bele a naplementébe. És most már mi sem bírjuk ki, megkérdezzük Katit, szereti-e a csokoládét? Lökött kérdésnek tűnhet, de kiderül, hogy mégsem az, ugyanis volt, amikor nem szerette. Ma azonban már nagyon, és kérdésünkre, hogy mennyi csokit eszik, kislányosan elmosolyodik, és csak annyit mond csillogó szemmel: - Sokat. Virág hozza a nyolcadik bort, a tányéron pedig már csak egy versenyző árválkodik…

Pohár által homályosan...

Nyolcadik páros:

Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009

A csokoládé Carenero babból készült, ehhez társul a passiógyümölcs és a barack, valamint a bonbon különlegességét adó koriander mag. A tokaji édes birtokbor részben töppedt, részben aszúszemekből készült, aszalt barackos illata és íze már előre sejteti, hogy „összeeresztve” a csokoládéval egy igazán nagy találkozás tanúi lehetünk. Így is lett, nálam gyorsan ásó-kapa-nagyharanggal végződött a történet, és gondolkodás nélkül odaírtam a párosítás mellé az 1-est (ami nem osztályzat, hanem helyezés).

Virág összesít

Elfáradtam. Kellemesen. Már csak egy nehéz feladat van hátra, vagyis két kategóriában végső sorrendet állítani. Legjobb párok, legjobb csokoládék. Megküzdünk a feladattal, Virág összesít és végeredményt hirdet (lásd lent). Mi pedig nem törődve a késői órával, rágcsáljuk tovább a kakaóbabokat fáradhatatlanul, és még mindig kérdezünk… Mert a csokoládé megunhatatlan. Kati meséje pedig még tartogat meglepetéseket…

      

A kóstoló összesített végeredménye:

A legjobb párok:

1. helyezett: Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009

2. helyezett: Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009

3. helyezett: Kínai Zöld tea bonbon - MS Irsai Olivér 2009

A legjobb csokoládék:

1. helyezett: Passió-barack bonbon

2. helyezett: Earl Grey bonbon

3. helyezett: Trincheras tábla

A kóstoló képekben a facebookon.

Ajánló:

Egy kisfilm Katiról és csokoládéműhelyéről

Köszönet a kóstolóért a Kinizsi utcai Monarchia Borszaküzletnek, és a Borászportál online bormagazinnak!

Fotók: Nagy Zita - Borgőz