Az otthon itt van - Egy nap a Cabernet franc-nal Villányban

Amikor hajnalban "becsekkoltunk" az autóba a közel háromszáz kilométeres utazás előtt, utolsó pillanatban még bedobtam a gumicsizmámat is a csomagtartóba, hátha... Ki tudja? Éppen az idei tavasz legesősebb-legszélviharosabb napján indultunk délnek, Villányba, és hát egy borvidéken előbb-utóbb könnyen egy dűlőben találhatja magát az ember lánya, mindenre fel kell készülni.

A Villányi Franc megnyitója - Ipacs Szabó Istvánnal, Bock Józseffel és Gere Andreával
Fotók: Wawrzsák László

Sőt, minden tervem az volt, hogy akkor sem jövök el anélkül a Cabernet franc "napjáról" úgy, hogy nem néztem meg néhány ültetvényt, ha az Onedin család hajónyikorgató jeleneteinek forgatására alkalmas szélviharral kell is ezért megküzdenem. Ezúttal azonban időhiány miatt elmaradt a dűlőjárás, lévén, hogy az egész napos kóstolás során négy helyszínen, 18 pincészet 40 körüli tételszámú Cabernet franc-jaiból kaptunk egy igencsak szép merítést, sőt, még egy közös vacsorát is elkölthettünk vendéglátóinkkal együtt.

Gere Zsolték pincéjében

Mivel szeretünk Villányba látogatni, legyen szó akár májusi piknikezős, dűlőben bringázós Borzsongásról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, Gere Zsoltis szüreti interjúról, vagy éppen pécsdevecseri látogatásról Susann és Ralf világába a Wassmann Pincéhez, így természetes volt, hogy Villány nagy napját sem hagyjuk ki. Mostani utazásunk apropóját ugyanis a villányi borászokból, valamint szakújságírókból, bloggerekből, sommelier-kből, kereskedőkből, étteremtulajdonosokból, szállodavezetőkből álló több mint kétszáz fő részvételével zajló Villányi Franc bemutatkozó esemény adta.

100% Franc, 100% Villány

A vastagított nevet érdemes megjegyezni jól, hiszen a villányi eredetvédelmi rendszeren belül meghatározták a super prémium kategóriás Cabernet franc fajtabor minőségi feltételeit is, így az ebbe a kategóriába sorolt borokkal a jövőben - már az akár idén palackokba kerülő, 2012-es tételekkel is - Villányi Franc név alatt találkozhatunk majd, a májusi esemény pedig a jövőbeni Villányi Franc kampányok, nagy rendezvények start pillanata volt.

Közös megjelenés a Franc-nal:
Vinatus Pincészet, Gere Tamás&Zsolt, Jekl Pincészet, Tiffán Ede Pincészete

Mivel fontosnak érezzük, hogy személyesen menjünk el oda, ahol terem a szőlő, ahol születnek, cseperednek, érnek a borok, ahol dolgozik a szőlész és a borász, így külön öröm volt számunkra, hogy ezt a bemutatkozó eseményt a borvidéken, és a borvidékre szervezték. Megérkezésünkkor a mi nyakunkba is Villányi Franc-os logóval ellátott szütyőke került, benne a szintén logózott kóstolópohárral, a szép és hasznos kóstolófüzettel együtt, és máris élvezhettük Gere Attila Pincészetének vendégszeretetét, és a megnyitó szavait. No meg a Franc-okat.

Májusi esőben is jó itt élni! - És a Franc is így gondoja

Ahogy azt Ipacs Szabó István, a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet főborásza is előre jelezte a megnyitón, a Villányi Franc eseményen korántsem a pincészetek "rangsorolása" a vertikális kóstolás célja, és mi sem ebben a szellemben töltöttük el ezt a napot, hanem inkább a Franc-ok különböző arcait, a pincészetek, borászok elképzeléseit, tehát a fajta otthonra találásának éppen aktuális fázisait kísértük figyelemmel. A borvidék 14%-át elfoglaló Cabernet franc igencsak szereti az itteni mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, tehát hazánk legdélebbi borvidékét, a vllányi terroir-t a meleg, de nem forró klímájával.

"Vylyanban" 

Évjáratok, dűlők, hordók jegyében telt a nap, időnként visszakalandozva egészen 2003-ig (Malatinszky Kúria Cabernet Franc, Gere Attila Cabernet Franc Selection), majd 2006-ba (Gere Tamás&Zsolt Cabernet Franc Válogatás, Jekl Villányi Cabernet Franc). A régebbi évjáratok is arról tanúskodtak, hogy valóban jól érzi magát a Villányi borvidéken a fajta, no meg persze arról is, hogy igencsak jó kezekbe került.

Ruppert Ákos

További "bizonyítékként" még néhány - számunkra kifejezetten tetszetős - tétel következett, így például Gere Zsoltiék 2006-os Válogatása, a Heumann Pincészet 2008-as és 2009-es válogatásai, Janusék 2009-ese, Jekl Béla 2006-os tétele, a már említett, organikus művelésből származó, szűretlen Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2003, Ruppert Ákos mostanában forgalomba került 2011-ese,  Tiffán Edétől a Domaine Mondivin Cabernet Franc 2009 Quintessence, a terület- és hordó alapú Vylyan Mandolás 2009-es válogatás, és a 2006-os évjáratban az első villányi biobort elkészítő Wassmann Bormanufaktúra Villányi Franc 2012 tétele.

A lista persze korántsem teljes, ráadásul a kóstolósort 2011-es és 2012-es hordómintákkal is kiegészítették a borászok, amelyekből szemezgetve ismét csak azt mondhatjuk, érdemes lesz a jövőben Villányra figyelni, ha Cabernet Francról van szó.

Bár a Franc pontosan az a fajta, amely nem siet sehová, és amellyel hosszasan, szálazgatva érdemes ismerkedni, a nap mégis úgy elrepült, mint a villányi legendában az ördög ekéje. A Villányi Franc-ozók tehát felkerekedtek, és az esti vacsorához indultak a Polgár Pincészethez. A vadul zúgó szélben még néhány szót váltottam Ralf Wassmann-nal arról, hogyan is alakul majd a szőlő élete, ha eláll az özönvízszerű eső, és berobban az előre jósolt rövid, de annál forróbb májusi nyár, majd mi is a többiekhez csatlakoztunk.

A gumicsizmám ezúttal tehát nem találkozott a villányi földdel, de ami késik, nem múlik. Vagyis nem múlott. Azóta újra jártunk Villányban, és kiállva a széljárta "nyeregtetőre", a madárcsicsergős Ördögárkot pásztázva halkan cseperegni kezdett az eső. Korántsem olyan intenzitással, mint a Cabernet Franc májusi napján, inkább csak halványan emlékeztetve rá. Lefelé gurulva a "tetőről" Cabernet Franc ültetvények mellett vitt az utunk, nekem pedig leginkább Malatinszky Csaba szavai jutottak eszembe azon a szinte tökéletes júniusi napon: "Franc az elegancia, a non plus ultra! Az elegancia számomra szinonimája a harmóniának, amelynek lényege a tökéletes egyensúly, a nagyzenekari megszólalás, a legmagasabb szintézis, a belső szépség kisugárzása - nekem ezt jelenti a Cabernet franc".

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

(Írásunk a Bor és Párlat online magazin 2014. nyári számában is olvasható)

------

A poszt megjelenését követően érkezett: Tarolt a Villányi Franc

A 2014. június 12-15. között rendezett VinAgora nemzetközi borversenyen villányi bor lett a cabernet franc-ok fajtabor versenyének nyertese.

A legjobb cabernet franc fajtabor kitüntetést a Malatinszky Kúria Organikus Szőlőbirtok, Kúria Cabernet Franc 2007 nyerte.

A Villányi borvidék termelőinek eredményei:

Arany:
Bock Borászat - Bock Cuvée 2011
Bock Borászat - Bock Magnifico 2011
Malatinszky Organikus Szőlőbirtok - Kúria Cabernet Franc 2007
Linbrunn Pincészet - Gemini Cuvée 2013

Ezüst:
Bock Borászat - Libra Cuvée 2011
Csányi Pincészet - Chateau Teleki Villányi Merlot 2011
Halasi Pincészet - Amonites 2011
Polgár Pincészet - Credo 2011
Vinart Pincészet - Villányi Csanád Cuvée 2011
Vylyan Pincészet - Villányi Cabernet Franc 2011

Gratulálunk!

Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

Az idei már a harmadik olyan év volt, amikor újra Bortavaszozni indultunk Dél-Burgenlandba. Ahogy az egy gyerkőc fejlődése során is történik, az első két évünk még nekünk is a "mi ez?, mi az?" kérdésekkel telt, vagyis ismerkedtünk a borvidékekkel, a borászokkal, a borokkal. A harmadik évben aztán beköszöntött a "miért?" korszakunk: az újabb borvidékek és pincészetek felfedezése mellett már visszatértünk néhány borászhoz, és kíváncsiak voltunk a "miértekre", vagyis az összefüggésekre, mélyebb értelmezésekre is, a talaj, a fekvés, a fajta, az évjárat, adott esetben a hordó adta válaszokra. No meg persze arra is, milyen irányt tartanak, vagy éppen vesznek a Dél-burgenlandi borászatok az elmúlt évekhez képest?

Az idei Bortavaszt Kopfensteineréknél kezdtük - Fotók: Wawrzsák László

A Shuttle buszozást idén kihagytuk, mert bár a rendszer jól működik, és rendkívül hasznos is, az örömszerző borivás helyett inkább az összefüggésekben "gondolkodó" kóstolást tartottuk szem előtt. Autóval vágtunk tehát neki a borvidékek látogatásának, visszatérve a már korábban bejárt termőhelyekre, és ellátogatva egy újabb kis régióba, délre, Eltendorfba (Ókörtvélyes) is. A két nap élménybeszámolója következik.

Szombat - Deutsch Schützen (Németlövő) 

Mondhatni, rögtön az elején biztosra mentünk, hiszen egy már korábban megismert pincészetnél, a Kopfensteinernél tettünk látogatást a Kékfrankosok földjén. Már 2012-ben leírtuk tapasztalatunkat, miszerint összességében szépen kimunkált, egyenletes vonalú és ívű, profi hordóhasználattal készült terroir borokkal találkozhattunk náluk. Két éve Thomas-szal kóstoltuk a borokat, idén felesége, Astrid vezetett minket végig a borsoron, ami - akárcsak korábban - jóval több kóstolni valót kínált, mint a Bortavasz hivatalos Wein Guide-jában felsorolt tételek, átfogó képet adva arról, mit is rejtenek a különböző területek a tőkék alatt.

A szinte kötelező, lendületet adó, friss "frühstück wine"-ok, vagyis a 2013-as Olaszrizling, Pinot Blanc, és Frizzante után még egy kis Rosé is felvidított minket pajkos gyümölcseivel. Persze elmaradhatatlan volt a friss savú borok mellől a reggeli kenegetős, a kedvencünk idén a frissen pirított, még tűztől pattogó héjú tökmaggal megszórt tökmagkrémes kanapé volt.

Aztán persze a Kékfrankosok kóstolásába is belevágtunk. A 2011-es évjáratból kaptunk merítést, körbejárva szépen a termőhelyeket, így a Königsberg, a Weinberg, a Szapary, a Saybritz, és a Hornig területeket. Ami rendre és szép ívben ismétlődött a borokban, az a gyümölcs-fűszer-ásvány itt szinte előre borítékolható hármasa. Mivel az úgynevezett Vas-hegy csoport területein meglehetősen változatosak a kőzettani adottságok, így a borok között is érzékelhető volt a különbség.

Szapary, Saybritz, Hornig... Ahány terület, annyiféle Kékfrankos

A Königsberg terület kicsit más stílusú borokat ad, mint a többi, lévén, hogy a zöldpala mellett ott már az agyag és a mészkő is megjelenik. Elegáns, könnyedebb ez a Kékfrankos, finom meggyes-virágos zamatokkal, frissítő savakkal, míg a Weinberg már erőteljesebb, de még mindig megmarad elegáns felépítésűnek, köszönhetően a jól használt barrique hordós érlelésnek is.

A Szapary 25-30 éves tőkék termése, kifinomult stílus, cseresznyével, szerecsendióval, sokat tud, de nem erőből akar sokat, hanem tudásból, vagyis "csupán" közvetíti a talaj és a fajta jegyeit. A Saybritz mellé felkiáltójel került, ásványos, szinte sós, masszív bor, szépséges savakkal és tanninokkal, bőven van még ideje, és ezt jól ki is fogja használni. A Hornig illatában pici dohány és leheletnyi füst, ízében pedig aszalt szilva, és érett fekete bogyós gyümölcsök, karonfogva a már jól megszokott mineralitással.

Gerald Ungernél

A konklúziót már Gerald Unger birodalma felé autózva vontuk le: ahány terület, annyiféle Kékfrankos, szépen és határozottan keretezett Kopfensteinerék borkészítésről, természet- és termőhely közeli gazdálkodásról alkotott elképzelése, sőt, nem csak a keret, a benne lévő kép is szép. Ja, és persze az új címkék is, hiszen ahogy az a két nap folyamán kiderült, több pincészet is újított e téren a tavalyi évekhez képest.

Aztán megérkeztünk Gerald Ungerhez, aki szüleitől, Maria és Franz Ungertől vette át a borászatot. A tágas terek, a súlyos hatalmas faasztal a vérvörös rózsákkal, a szürke betonfelületeket megtörő képek, a nagy üvegtáblák mögé "rejtett" hordók, és a modern dizájn adott egyfajta tavalyi Schützenhof hangulatot, amely egyébként aznap többször is megismétlődött (később StephanO-nál, és Uwe Schiefernél is hasonló környezetben szeretgethettük a Kékfrankosokat). A címkék itt is gyönyörűek és kifejezők, a polcokon összehasonlításképpen még láthattuk a régebbi évjáratos palackokat.

Gerald Ungernél kézzel fogható a termőhely

Itt már belekóstolhattunk az idősebb, 40-50 éves tőkék termésébe is: a Limitation nevet viselő 2011-es Kékfrankos barrique hordóban érett, intenzív, meggyes-fahéjas aromákkal, kerekséggel, bársonyossággal, ásványos vonalakkal. A 2011-es Gerus házasításban - Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot - pedig szépen kirajzolódott a Kékfrankos alap, fűszeres zamatokkal, némi sós karamellával, fekete bogyós, aszalt gyümölcsökkel, valamint erőteljesebb felépítéssel, határozott, mégis barátságos tanninokkal. Gerald Unger boraiban - bár határozott vonalakban jelen van a terroir - mégis leginkább a gyümölcsösséget, a fajta adta zamatokat és tulajdonságokat érezhettük, így egy újabb tapasztalattal - és megjegyzendő borásszal - találkoztunk személyében.  

Pezsgő(s) fogadtatás StephanO-éknál

"... az a felhő nem is tehet mást, mint hogy dézsából öntse az áldást (...) Elbújok itt, amíg elvonul a zivatar" - mondja a bolond Trinculo Shakespeare, A vihar című darabjában, és ezt mondtuk mi is, mivel az eső vadul zuhogni kezdett, miközben StaphanO-ékhoz autóztunk át. Jól is esett rögtön egy nyarat idéző citrusos, elegáns buborékokkal teli Olaszrizling-Zöldveltelini pezsgő, amely Golsban, Szigetiéknél vált pezsgővé, palackos erjesztéssel. Még egy érdekességet, a lilás színű StephanO Kékfrankos nagyszemű sót is megkóstoltuk, majd áttértünk a címketanulmányozásra, no meg persze a borászat és a borok névválasztása sem hagyott minket nyugodni.

Stephan Oberpfalzer

Monika (Dr. Monika Killer) és Stephan (Dr. Stephan Oberpfalzer) mesélt nekünk minderről, történetesen a StephanO név nagyon egyszerűen keletkezett: Stephan Oberpfalzer e-mail címe adta az ötletet, innen pedig már csak egy lépés volt a bornevek választása, Shakespeare, A vihar, és annak részeges komornyikja, Stephano nyomán. A borok a többi szereplő és karakter nevét viselik: Adrian, Miranda, Sebastian, Trinculo, Gonzalo.

Sebastiannal, vagyis a Zweigelt 2012-es tételével ismét öreg tőkék között járhattunk, 40 éves szőlőtőkék termése ez a szép felépítésű, finom zamatú "zweigi. Aztán a pici vaníliával és csipetnyi fűszerrel díszített Trinculo - Eisenberg DAC 2012, és a már fajsúlyosabb Gonzalo - Eisenberg DAC Reserve 2011 tétel következett, utóbbi telt, érett gyümölcsökkel teli, földes-ásványos jegyekkel.

Stephan kitartóan, és - minden túlzás nélkül állítható -, olaszos, "sztefánós" szenvedéllyel szaladgált a palackokkal, mindenkihez volt egy kedves szava, egy széles mosolya, egy vicces megjegyzése, tehát joggal érezhettük úgy, hogy igazán kerek ez a történet, termőhelyestül, borászostul, borostul, Shakespearestül, szóval úgy mindenestül. Kiválóak a karakterek, nem csak a borokban, de a borászat minden szegletében is.

Szombat - Eisenberg (Csejke)

A napsütésnek láthatóan búcsút inthettünk aznapra, így a hátradőlős-napozós-teraszozós élmény helyett a Groszer Wein pincészet háza tájára "menekültünk", és egyúttal átkereszteltük a Bortavaszt Borőszre. 2012-ben már jártunk itt, de akkor még a Vinum Ferreum név állt a "cégtáblán". Most ugyanott Marcus Bach, a Groszer Wein borásza töltötte poharainkba a borokat, és azonnal meg is tudtuk tőle, hogy a Vinum Ferreum egykori borászaként új útra lépett, méghozzá egy salzburgi üzletemberrel, Matthias Kronnal, akivel 2012-ben közösen létrehozták a Groszer Wein borászatot.

Az egy literes palackoknál Marcus Bach - Groszer Wein

Marcus és Matthias álma-vágya az volt, hogy autentikus terroir borokat készítsenek. A pincészet régimódi helyesírással írt neve is erről a filozófiáról árulkodik, ami azonban tökéletesen kifejezi ezt a törekvést, az a palackok formája, mérete és címkevilága. A borok egy literes palackokban kerülnek forgalomba, lévén, hogy ezen a vidéken régen ez a palackméret és forma volt használatban, és a címkegrafika is a 19. századot idézi.

Szóval visszautaztunk az időben kicsit, miközben itt is kóstolhattunk a különböző termőterületek (Saybritz, Szapary) Kékfrankosait, illetve a 2012-es Rote Küvee-t (Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah), ismét átkalandozva a gyümölcs-fűszer-ásvány váltakozó arányú intenzitásán, és tapasztalva az autentikus borok valóban egyedi stílusát.

Uwe Schiefernél

Aztán mivel az este közeledni látszott, még gyorsan átautóztunk Welgersdorfba (Velege), Uwe Schieferhez. Csakúgy, mint Kopfensteineréknél, itt is belekóstolhattunk a Kékfrankos Königsberg terület adta jegyeibe, vagyis telt gyümölcsösségébe, elegáns savaiba, finom sósságába. A többrétegű, sűrűbb szövésű, érett piros bogyós gyümölcsökkel teli, kakaóbabos, és cseppet animális lecsengésű Reihburg, majd a már-már Burgundia ízvilágát idéző Szapary kortyolásakor viszont már éreztük, hogy Uwe Schieferhez bizony vissza kell majd térni egy jóval nyugodtabb, lassúbb, és átfogóbb kóstolásra. Így is teszünk majd.

Eltendorf

Vasárnap - Eltendorf (Ókörtvélyes)

A szombatot az eső után hatalmas szélvihar zárta, a vasárnapot viszont - talán kiengesztelésül - szikrázó napsütés nyitotta. Délebbre indultunk, hogy felfedezzünk egy számunkra egyelőre ismeretlen régiót, Eltendorfot. Az Uhudler, vagyis a direkttermő szőlőkből készülő borok kis hazája ez, és bár érdekességképpen kóstolgattuk ezeket a borokat is, Eltendorf Uhudleren "túli" arcára is kíváncsiak voltunk.

Az itteni borászok nagyszerűen oldották meg Bortavaszos bemutatkozásukat, vagyis két helyen várták a vendégeket, az egyik pincénél hárman (Oberkofler, Pfeiffer, Gratl), a másik helyen ketten (Lorenz, Zieger) összefogva, közösen mutatkoztak be boraikkal.

David - Oberkofler bioborászat

Leginkább - bioborászat lévén - Oberkoflerék borait mustrálgattam részletesebben. A nagyon kedves és előzékeny David - aki egyébként Innsbruckban tanult biológiát, és 2008 óta borászkodik - egy olyan új szőlőfajta borát is bemutatta, amely rendkívül ellenálló a gombabetegségekkel szemben, így permetezésére egyáltalán nincs szükség. A Bronner névre hallgató fajta 2013-as borában friss fehér húsú gyümölcsök, pici fehérbors, és kicsattanó frissesség adott aznapra lendületet.

Weingut Gratl

Kóstoltunk persze direkttermők borából is: Pfeifferéknél az "Einer der Besten 2013" névre hallgató fehér Uhudler például Elvira szőlőfajtából készült. Érdekes játék volt egy teljesen otellós illat- és ízvilágot egy fehérborban "viszontlátni". Gratlék borai közül elsősorban a 2007-es szekció vöröseit mustrálgattuk, a Pinot Noir-t, a Syrah-t, és a házasításokat: a Medusa-t és Cerverus-t. Ziegeréknél egy másik érdekességet kóstolhattunk, a német eredetű Sämling 88 névre hallgató szőlőfajta illatos, könnyed fehérborát.

Némi hordófotelekben való pihenés-napozás még belefért a vasárnapba, majd szépen eltelt a nap az Eltendorfi lankákon, mi pedig konstatáltuk, hogy a friss, lendületes, jó savú fehérek, a jól iható, kedves, karcsúbb felépítésű vörösborok, valamint az érdekes szőlőfajták háza táján jártunk aznap. Érdeklődésünkre, hogy milyen is errefelé a tőkék alatt a talaj, a "lehm boden" választ kaptuk, vagyis agyagos. Innen tehát a finom és elegáns savkészlet, a kirobbanó gyümölcsösség, és a filigránabb, de mégis határozott felépítés.

Hazafelé tartva még beugrottunk Gaas-ba (Pinkakertes) Herczegék teltházas Buschenschankjába. Elsősorban friss és lendületes fehérborokat (Olaszrizling, Chardonnay, Pinot blanc) kóstoltunk, de bizony két nap Bortavaszozás az két nap Bortavaszozás, így becsuktuk a Wein Guide-ot, és már "csak" látogatóba ugrottunk be Rohoncra, hiszen aki nélkül számunkra nincs Bortavasz, az Thomas Straka. Szerencsénkre még a palackok mögött találtuk, így meg is beszéltük, hogy hozzá is vissza fogunk térni egy elmélyültebb kóstolásra.

Thomas Straka

Ez volt tehát a 2014-es Bortavasz Dél-Burgenlandban. Jó volt visszatérni a már korábban bejárt helyekre, jó volt új dolgokat felfedezni, jó volt megérteni, megérezni a termőhelyek egyedi adottságait, a borászok elképzeléseit, álmait, vágyait, jó volt új szőlőfajtákat, új stílusokat, és persze új borászokat is megismerni. És jó lesz 2015-ben is. Évről évre egyre többen és többen kíváncsiak - magyar részről is - a Dél-Burgenlandi borászokra, és ami nagyon fontos, ők is kíváncsiak ránk. Az idei szomszédolásunkról pedig meséljenek tovább a képek...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita
Szöveg: Nagy Zita

 
       

Bükfürdői amuse bouche - Kertész Zoltánnal borvacsoráztunk a Fürdő Étteremben

Szóval az úgy volt, hogy már az Amuse bouche-nál és a nyerspezsgőnél tudtam, hogy elvesztem... Nagy szájjal és slusszkulcsot lazán pörgetve indultam ugyanis Bükfürdőre a Fürdő étterembe, az etyeki Kertész Pincészet borvacsorájára. Gondoltam, hazafelé én vezetek, hiszen az út mindössze 26 kilométer, páromnak - mivel "gasztroszpíker" szerepet töltött be az estén, vagyis ő mutatta be az ételeket - mindenképpen kóstolnia kellett, a taxivalhaza-másnapautóértvissza kombó pedig macerásnak tűnt.

Kertész Zoltán és Pereznyák Zoltán - Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

Úgy éreztem, csak akarni kell - mondjuk hozzáteszem: nagyon -, és menni fog, vagyis bármennyire szeretem Kertész Zoliék borait, ezt az estét bár velük, de mégis nélkülük töltöm. Mert hát mindemellett meg úgyis imádom Pereznyák Zoltán (jelen esetben az ifjabb, mert hogy a szintén az étteremhez köthető édesapa is Zoltán), a Fürdő étterem fiatal séfjének kreatív ételkölteményeit, legfeljebb most majd bor (meg pezsgő) nélkül élvezem minden ízét...

Az amuse bouche

Ahogy mondani szokás: meg ahogy azt a Móricka elképzeli... Lehetetlen, képtelenség, ráadásul nincs is sok értelme, hiszen Zoli pontosan úgy alkotta meg ezeket az ételeket, hogy a borokkal együtt hívják életre a csodát. A köszöntő italnál még tartottam magam, nagyvonalúskodtam párommal az összekoccanó poharakat sóvárogva nézve, hogy persze, kedves egészségedre, te csak nyugodtan, ahogy megbeszéltük... Közben próbáltam elfordítani a fejem, befogni a fülem, és minden egyéb óvintézkedést megtenni, amikor kacarászva poharakba szisszent-csordult-pezsgett a gyönyörű színű 2013-as Kertész Carla Pinot Noir gyöngyözőbor.

Igyekeztem valami mással lefoglalni magam, például átszemezgetni részletesen a borvacsora menüsorát. És ekkor tévedt rögtön a szemem az Amuse bouche-ra - amely tulajdonképpen a konyhában tevékenykedő és alkotó séf egyfajta "kiköszönése", üdvözlése a kulisszák mögül a vendégek felé, belesűrítve egyetlen kis falatba a saját filozófiáját, gondolatait, stílusát, kreativitását. Egy miniatürizált kis "bemutatkozás", egyfajta felütése a borvacsorának, tulajdonképpen némi kis ízelítő abból, ki is ő, és hogy milyen elképzelések és stílus mentén halad majd a vacsora.

Szóval az amuse bouche: Gorbusa lazackaviár mini blinivel, hozzá pedig Etyeki Pinot Noir Rosé nyerspezsgő. Na, helló Bükfürdő, helló Zoli(k). Most mi legyen? Csak ültem szótlanul és kicsit lesújtva az elhamarkodott fogadalmam miatt, amikor is egy kedves(em) kéz ölelte át a vállamat, miközben "tulajdonosa" azt súgta a fülembe: - Hívunk majd egy taxit. Halleluja, másnapi autómacera ide vagy oda, máris kortyolhattam Kertész Zoliék nyerspezsgőjét, hozzá pedig ízlelhettem Pereznyák Zoli kanálkában tálalt, egyetlen üde falatnyi, szépen összefoglalt "önéletrajzát".

Pereznyák Zoltán, a Fürdő Étterem séfje

A blini - nevezzük orosz palacsintának - mostanság divatos étel, a hagyományos orosz recept szerint pedig hajdina lisztből és sima lisztből készül. Zoli a napfényszínű Gorbusa lazackaviárszemcséken kívül egy picinyke aprított vöröshagymával is megkoronázta a blini korongocskáit. Mondhatni, a két Zoli szinte berobbant az estébe, séfünk a finoman szétroppanó, lágy, "kocsonyás" kaviárgömbökkel, Kertész Zoli pedig a nyerspezsgő buborékjaival.

Aztán léptünk egyet, Etyek friss és üde savai szinte követelték az első fogást, az első fogás meg az első fehérbort. Érkezett a fogas tatár paradicsomsalátával, sült paprika dresszinggel, hozzá pedig a 2012-es Kertész Sauvignon Blanc.

A fogasfilé sóval történő szikkasztáson esett át, hogy szépen megszabadítsák levétől, majd limelével meglocsolva, paradicsom concassé-val (a paradicsom magjait, és belső, lédús részét eltávolítva, csak a paradicsom szép, piros húsát felkockázva készül) tálalva érkezett. Kertész Zoliék Sauvignon Blanc-jához tökéletesen passzolt a hal, a lime, és a paradicsom üde íze mellett a kápia paprika püré kicsit édeskés ízvilága is, hiszen aki ismeri a Kertész borokat, tudja, hogy még a sor elején álló "legkarcsúbb" tételeik sem a kimondottan ropogós, feszes, szikár "egynyári" etyeki stílusról szólnak, hanem inkább a kidolgozottságról, kerekségről, nagy fehérboros stílusról.

Majd a karalábé krémleves "tanyasi csirkecombbal" fogás következett a 2012-es Kertész Zöldveltelini kíséretében. Nos, bizony gondban lettem volna, ha egy "igazi" nyeles husi kandikált volna ki a levesből, de természetesen Zoli ezt az ételt is gyönyörűre komponálta.

A "tanyasi csirkecomb" ugyanis nem véletlenül került idézőjelbe, a sous vide-ált tanyasi csirkecomb csontjáról lefejtették a húst, és picinyke, gusztusos, szaftos-omlós korongok formájában került a tányérra. A krémlevesben, mint aprócska gyöngyök, zöldalma- és karalábégolyócskák huncutkodtak, roppanósságuk karöltve sétált a zöldveltelini savaival, a leves textúrája pedig a bor krémességével állt jó barátságban. Szívem szerint Etyek ásványosságához én még pár szem nagyszemű sót is hintettem volna a finoman édeskés levesre, de ez már csak felesleges kötözködés lett volna részemről.

Ha Kertész Zoliékról van szó, a Királyleányka előbb-utóbb biztosan színre lép. Már csak azért is, mert ahogy a borvacsorán Zoli elmesélte, ez feleségének, Áginak kedvenc fajtája, és amolyan "kikötés" volt Ági részéről, hogy ha egyszer pincéjük lesz, mindenképpen legyen Királyleánykájuk.

Ezen az estén is szerepelt tehát, a 2012-es Kertész Királyleánykához séfünk norvég tőkehalat álmodott "karfiol főzelékkel". Az idézőjel ismét nem véletlen, hiszen sokkal inkább egy rendkívül finomra és elegánsra hangolt karfiol "krémről" volt szó, amely a hal törékenységéhez, finoman pirult bőréhez, és natúr ízvilágához tökéletesen passzolt. Ahogy a Királyleányka is, aki egyáltalán nem akarta túlharsogni az ételt, inkább fényével és tartásával emelte a halas fogás egyszerűnek tűnő, mégis összetett ízvilágát.

Kertész Zoltán - Kertész Családi Pincészet

És aztán érkezett egy ételpárt nélkülöző bor, az Etyeki Sauvignon Blanc 2009. Ahogy Kertész Zoli viccesen megjegyezte, mellé azért nem tettek ételt, hogy kicsit magukról is mesélhessenek. Úgyhogy megismerhettük közelebbről a Kertész Pincészetet, és Zoli borról szóló gondolatait. - A bor tanít engem - mondta. - Alázattal kell a természet felé fordulni, presztízsből, vagy szórakozásból nem lehet pincét vinni, hiszen ez egy életforma. 

Zoliék a magunkkal szemben felállított elvárásoknak szeretnének megfelelni, ennek megfelelően a pincénél csakis első osztály létezik, tehát nincs több kategóriás boruk, csak egyenrangú, hibátlan, magas minőségű vonal, hiszen - ahogy Zoli kiemelte - a bor nem egy termék, hanem egy élmény.

Szinte kibólintott erre a kijelentésre a Sauvignon Blanc a pohárból, mintegy igazolva Zoli szavait. Egy kicsit hagytam is belőle, hogy még ne legyen vége, hogy még kicsit élvezhessem ezt a dús, buja, életigenlő zamatot, hogy még kicsit átmerenghessek az aranyló csillámokon. De érkezett a 2011-es Pinot Noir laza eleganciával, hozzá pedig a grillezett borjúkaraj burgonyapürével, fekete ribizli borsos meggyraguval.

Az ételeket  Wawrzsák László mutatta be

Körbe is járt a kis fiola, amely a fekete ribizli borsot tartalmazta, így kézzel foghatóvá vált a fogás fűszere. Persze azonnal megszagolgattuk, a rózsaborsra hasonlító illatvilággal rendelkezik, némi citrussal. Egyébként ez a fűszer a fekete ribizli rügyéből készül, melyet liofilizálnak, vagyis fagyasztva szárítanak, majd porrá őrölnek. Remek fűszere csokoládés ételeknek, például trüffelnek, fagyinak, brownie-nak, de a grillezett borjúkarajt kísérő meggyraguban is jól mutatott, főleg a Pinot Noir leheletnyit édesfűszeres és meggyes ízvilága mellett.

A desszert sajttorta volt őszibarackkal, hozzá pedig Chardonnay 2012-ből. Az őszibarack fagylalt formájában érkezett, finoman pirított diós, mandulás "morzsával", a sajttorta habos, légies textúrájához tökéletesen működött a jéghideg krémes fagylalt, a Chardonnay tejszínességével, pörkölt magvas aromáival és lédús gyümölcsösségével sem talált kivetnivalót párjában.

Bár a késői órán kint hideg szél rázta a bükfürdői fákat, bent mégis kisütött a nap. A 2011-es Pinot Gris-hez sajtválogatás érkezett, aztán nagy örömünkre Pereznyák Zoli is a kulisszák mögül. Az est további része meglehetősen visszakóstolósra-beszélgetősre sikerült, én meg kifejezetten örültem, hogy még időben a taxi mellett döntöttem...

- A borvacsora teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán - 

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

 

Bortavasz 2014 – Dél-Burgenlandi ki- és betekintés

Tavasz van. Már igazi tavasz. Az idei tél nélküli téli esték egyikén pakolgattam a borokat a borhűtőmben. Melyik is legyen az est bora? Nézegettem a palackokat. Válogattam. Aztán, ahogy fogyott a sor, egyre erősödött bennem az érzés, hogy újra bortúrára mennék. Ki a szabadba, ki a termőhelyre, a tőkék közé, oda, ahol a csendnél az ember a vendég. Távol az utca zajától, dudáló autóktól, lökdösődő, türelmetlen emberektől... 

Uhudleres invitálás - Szabadfi Zoltán és Harald Popofsits
Fotók: Wawrzsák László

Meggyőződésem, hogy minden bort szerető, minden szőlőt, és borászt tisztelő borfogyasztó kíváncsi a termőhelyre, kíváncsi a bor szülőhelyére. Biztosan sokan jártak már borpincében, de aki még nem, annak itt az alkalom, most érdemes élni a lehetőséggel. Ha esetleg valaki pedig gyakorló borturista, részére újabb alkalom nyílik megkóstolni a Vas-hegy, így a dél-burgenlandi borvidék terméseinek levét. Valójában otthonról csak kitekintésünk lehet más bort készítő országok borászatára, de a termőhelyen betekintést nyerhetünk a borvidék, és egy-egy pincészet életébe is.

Az előző évi sikeres Bortavasz után most újra szívélyes - Uhudleres koccintással köszöntő - invitálást kaptunk a szomszédoktól. 2014 májusának első hétvégéjén a Weinidylle Südburgenland szervezésében ugyanis ismét megrendezik a Bortavaszt. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A borhétvége részleteit a sajtótájékoztatón turisztikai szakemberek, vagyis Hans-Peter Neun és Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette.

A Bortavasz még anno „lánykorában” települések szerinti borfesztiválok formájában működött, amelyek lokális szinten jól szolgálták a közösséget, de felvetődött egy regionális rendezés lehetősége. Így bekapcsolták Dél-Burgenland turizmusának vérkeringésébe a rendezvényt, majd 2012-ben első alkalommal értünk jött a „hegy”. 

Harald Popofsits bemutatta a Shuttle busz rendszert

Kilenc kis borvidék vált látogathatóvá a Shuttle busz rendszerrel, amely az évek során az igényekhez és a látogatók számához folyamatosan és rugalmasan igazodott, így a zéró toleranciának is eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást is. A rendszer rugalmasságát jól mutatja, hogy 2014-ben már három Vas megyei városból indul - és érkezik is oda - busz. Az előző évben még Szombathelyről Kőszegen át lehetett csak kiutazni Rohoncra, amely plusz egy órás, felesleges buszozást igényelt, de mára változtattak, így közvetlen járat indul Szombathelyről és Körmendről mindkét napon 10 és 12 órakor, Kőszegről 11 és 13 órakor.

Számok, változások, újdonságok, árak

10 fő buszvonal fedi le a 9 kis borvidéket (hegyközség), ahol 70 borász 350 bora lesz kóstolható, amely 50 különböző fajta bort jelent. A vendégek száma folyamatosan emelkedik, az előző évben körülbelül kétezren vettek részt a Bortavaszon.

Az egyik fő változás, hogy május 2-án, pénteken este a Wein Trophy borversenyt a régió legrangosabb éttermében rendezik meg, amely a Gaullt & Millau által két szakácssapkával kitüntetett Csencsits Étterem, Harmisch-ban. A borverseny keretein belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borokhoz a séf, Jürgen Csencsits háromfogásos ételsorát szolgálják fel a vendégeknek.

A résztvevő borászatok száma változott, egészséges rotálódással emelkedett. Új termelőként kapcsolódik a sorozatba egy „nagyágyú”, Uwe Schiefer, aki ígéretes Kékfrankosokat készít. És mivel a bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztropontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani.

 

            

Idei újdonság, hogy Moschendorfban (déli szeglet, Nagysároslak, az Uhudler hazája) az Uhudler egyesület a 2013-as Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat majd be. Az Uhudler direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon, de Dél-Burgenlandban a leggyakrabban termesztett fajták a Ribatella, a Noa, és a Clinton. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik az Izabellát is, az Uhudlerbe nem tehető bele. És bár Uhudlert Ausztria szerte sokan készítenek, ezzel a címkével ellátott tétel csak Dél-Burgenlandban palackozható, és hozható forgalomba, méghozzá olyan minőségben, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

          

Jó hír, hogy csökkent az ár, kedvezőbb, mint az előző években.  Az egynapos jegy megszűnt, de a kétnapos jegy ára 28 Euro/fő (2013-ban 44 Euro/fő volt). A belépő tartalmazza a „start csomagot” (buszhálózat használata, buszmenetrend, térképek, 5 bor kóstolása a résztvevő pincészeteknél, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro-s bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 27-ig igényelhető, ára 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy, 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ez esetben a buszokat használhatjuk már kiutazásra is.  

Előző évi tapasztalataink alapján is alátámasztjuk, hogy ezen a kis területen változatos borok születnek, így termőhelyek alapján:

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja. 600 méteres magasságban is vannak dűlők. Alapvetően fehérboros régió, itt főleg Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk, de vörösborokat is készítenek az alacsonyabban fekvő területekről. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Josef Mandl Welschriesling-je is igazi terroir bor, amely hűen tükrözi az északi fekvést, de kihagyhatatlannak ígérkezik az idén is a Straka birtok. A 2013-as Bortavaszon szereztünk csodálatos élményeket Rohoncon.

  

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. 2012-ben elsősorban ezzel a résszel ismerkedtünk. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. Kopfensteiner, Grosz, Mittl, Stubits. Kékfrankosok különböző kézből, különböző évjáratokból, más-más dűlőkről, de egy talajról. A kóstolt négy stílus a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Családias hangulatú, szép tételekkel tarkított Csaterberg, amely gyalogosan is könnyedén lejárható.

Vidám hétvége lesz - Hans-Peter Neun, Harald Popofsits és Szabadfi Zoltán

Számunkra még ismeretlen, feltérképezésre váró szeglete a déli tájegység a 498 hektáros Eisenbergi borvidéknek. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Idén az Uhudler kap kiemelkedő szerepet a két nap során, de mellette érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Ziegartig, és az Oberkofler bioborászatot.

Ha esetleg valaki tanácstalan, merre is induljon el az „ismeretlenbe”, annak figyelmébe ajánljuk korábbi élményeinket itt a blogon, és képgalériánkat a facebook oldalunkon. Amennyiben pedig járt már valaki egy-egy részen, akkor érdemes az újdonságokat keresni, hiszen a korábban jól bevált pincészeteknél biztosan történtek évjáratváltások, így egy-egy szeretett tétel új köntösben újra kóstolható.

A borvidéki betekintés után - immár kis tapasztalattal a hátunk mögött - érdemes aztán kitekinteni hazafelé a buszok ablakán… Az édes hazatérés előtt pedig - ha tetszett a két nap -, bátran integessünk vissza azzal az érzéssel, hogy újra többek lettünk, mert többet láttunk, többet kóstoltunk a világból.

- A Bortavasz 2014 sajtótájékoztatóján készült képek teljes galériája a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg és fotók: Wawrzsák László 

További részletek a Bortavasz 2014 oldalán.

Minden étel egy különleges momentum - Zsirai borvacsora vendégszemmel

Ahogy azt már korábbi interjúsorozatunkban beharangoztuk, a Zsirai Pincészet és az Almárium Gasztro Art Bisztró egy nyolcfogásos borvacsorával készült április 10-ére. Megtudhattuk, hogy milyen ötletekkel, ételekkel, és fogásokhoz párosított borokkal készült erre a napra Bacsa Gábor executive séf, és azt is, hogy mit gondol mindezekkel kapcsolatban a pincészet egyik tulajdonosa, Zsirai Kata.

Az est háziasszonya: Zsirai Kata - Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró

A borvacsorát követően azonban arra is kíváncsiak voltunk, hogyan sikerültek, működtek a valóságban ezek a párosítások, sőt, arra is, hogy vajon az egyik nagyon fontos "kritikusnak", vagyis magának a vendégnek, mi volt a benyomása egy ilyen gondosan előkészített és megálmodott estről. Így először a borvacsora egyik vendégét, Ravasz Lászlót kérdeztük minderről, majd természetesen az est "háziasszonyát", Zsirai Katát, és a vacsorán szintén jelen lévő Zsirai Petrát is megkérdeztük tapasztalatairól.

- Laci, te tulajdonképpen egy facebook játékon nyerted a borvacsorán való részvételt. Csak a játék kedvéért "pályáztad meg" a borvacsorát, vagy más indíttatásod is volt?

- Ismertem a Zsirai Pincészetet, néhány borukkal ismerőseim által találkoztam már, illetve a 2014-es Borjour-on volt szerencsém személyesen is találkozni velük. Láttam a borvacsora beharangozóját a facebook-on, és amolyan próba-szerencse alapon jelentkeztem a játékra. Olvasva a menüsort nagyon megtetszett, főleg a borok kiválasztása, és a változatosságuk, hiszen három területről - Tokaj, Villány, Somló - származnak.

- Ezek szerint kedveled és figyelemmel is kíséred a borokat... A gasztronómiával is ilyen jó viszonyt ápolsz?

- 27 éves vagyok, tehát amolyan "fiatal borbarát". Egy külföldi multinacionális cégnél dolgozom, Sourcing specialistaként. Néhány éve kezdtem el borokkal foglalkozni kóstolás, megismerés terén, főleg édesapám borszeretetének hatására. Mivel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származunk, Tokaj közelsége is hatással volt ránk, gyakran jártunk át a Kopasz-hegyre kirándulni. A gasztronómiával és vendéglátással pedig édesanyám miatt szoros a kapcsolat, ő a Vendéglátóipari Főiskolát végezte el, nem mellesleg kiváló szakács, és kreatív, kísérletező típus, szinte minden héten valami különleges ételt talál ki. 

- Melyik étel tetszett legjobban a Zsirai borvacsorán?

- A fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó a Somlai 2011-es borral. Első ránézésre egy "egyszerű" hal-rizs páros, egy somlói borral, no de az első kóstolás! A petrezselyem-lime rizottó olyan ízvilággal rendelkezik, amit kár lett volna kihagyni. Hozzá a Somlai tökéletes választás volt, a maga szép savaival, és beltartalmával egyszerűen lenyűgözött.

- Ha csak önmagában - hozzá párosított étel nélkül - a borok közül kellene választanod, melyik ízlett különösen?

- Könnyű a választás, hiszen a Tokaji Sárgamuskotály a kedvencem. Tokaj a favorit borvidékem, évről-évre látogatom. A Fordításra is nagyon kíváncsi voltam, hiszen ez egy különleges desszertbor, és nehezebben elérhető, mivel kevés Tokaj-hegyaljai borászat készíti.

- Milyen érzésekkel távozol az Almáriumból?

- Rendkívül nagy élménnyel gazdagodtam, hiszen sosem volt szerencsém ez idáig ilyen jellegű eseményen részt venni. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a borászat, mind pedig az étterem meglátogatását. Külön felhívnám a figyelmet a borászat sokszínűségére, hiszen hazánk "Top 3" híres borvidékén jelen vannak, teljesen különböző, az adott területre jellemző borokkal. Az éttermet pedig a séf kreativitása miatt ajánlom, hiszen minden étel egy különleges momentum.

Kata nővére, Zsirai Petra is részt vett a vacsorán

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Zsirai Pincészet lányai, Petra és Kata hogy érezték magukat az estén, illetve mely ételek nyerték el leginkább tetszésüket.

- Mind alapanyagokban, mind elkészítési módokban nagyon érdekes és változatos volt a borvacsora menüsora. Melyik ételek tetszettek, ízlettek nektek a legjobban?

- Nehéz kérdés - mondja Petra. - Mindegyik más ok miatt tetszett nagyon. Ha ki kell emelnem mégis valamelyik ételt, akkor a bőrös malackaraj, sárgarépa püré, viola gnocchi fogás tetszett leginkább. Nagyon különleges és ízletes volt, gyönyörűen tálalva.

- Egyetértek Petrával - veszi át a szót Kata -, valóban nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen remek ételeket kóstoltunk az est folyamán. Ha mégis választanom kell, akkor a fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó főétel mellé tenném le a voksomat. Egyszerű, de nagyszerű volt, fantasztikus ízekkel, és a tálalás is nagyon tetszett. A lime-os megoldás rendkívül frissé, kalandossá tette a fogást.

- Melyik bor-étel párosítást éreztétek a legtökéletesebbnek, legharmonikusabbnak a borvacsorán?

- Tudom, hogy Hugi a Rákóczi túróst fogja mondani - nevet Petra -, így én akkor a másik kedvencemet választom. Az első, üdvözlő falat, a gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta mellett a Múzsa rozénk szerintem nagyszerű párost alkotott. Az étel izgalmas volt, és a borral szépen harmonizált.

Petra egyik kedvenc fogása: gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta

- Petra lebuktatott - mondja mosolyogva Kata -, valóban a desszertet, és a hozzá párosított Fordítást mondanám az egyik legjobb választásnak, hiszen a Gábor (Bacsa Gábor, séf - a szerk.) által megálmodott, abszolút nem hagyományos Rákóczi túrós egy nagyon kellemes, nem túlzóan édes desszertté vált a valóságban, és a hozzá párosított 2008-as Fordítás a maga üdeségével, savaival, barackos illat- és ízvilágával nagyon szépen mutatott mellette.

- Kata, említetted a korábbi interjúkban, hogy nagyon szeretsz sütni-főzni. Sikerült esetleg olyan ötleteket merítened a borvacsorából, amelyeket majd otthoni étkezésekkor, vagy éppen vendégeket várva "bevetsz"?

- Nagyon szeretem a halakat, de eddig csak nagyon alap köretekkel készítettem el, mint például valamilyen friss saláta, vagy rizs egy kis kukoricával megspékelve. Ezután a vacsora után viszont biztosan ki fogom próbálni otthon a petrezselyem-lime rizottót. Összességében pedig úgy gondolom, sok mindent tapasztalhattunk, és tanulhattunk az ételekről a borvacsorának köszönhetően. Nemcsak a tálalás szépségét, az alapanyagok kiválasztásának fontosságát, hanem azt is, hogy a viszonylag egyszerű hozzávalókból szenvedéllyel és kreativitással milyen fantasztikus dolgokat lehet megvalósítani.

- A borvacsora után merre tart tovább a Zsirai Pincészet?

- Mostanában nagyon sok dolog történik a pincészetünk életében. Talán az egyik legfontosabb, hogy ismételten mérföldkőhöz közelítünk, ugyanis május elejével elkészül Mádon a vendégházunk a hozzá tartozó borterasszal. Ezzel valóra válik egy nagy álmunk, lehetőségünk adódik arra, hogy a vendégeink nyitottságától és érdeklődésétől függően programokkal teli, akár több napos kikapcsolódást is biztosítani tudjunk majd a hozzánk érkezőknek. Szervezünk majd borkóstolókat, dűlőtúrákat, borvacsorákat, és reméljük, most már csak a képzeletünk szabhat határt programok terén. Körvonalazódik például egy koncert is a Jó éjszakát! program keretein belül.

- Érkeznek majd újabb borok is tőletek a piacra?

- Igen, hiszen jövő héten több, különleges tételünk is palackba kerül. Somlóról a már jól ismert Somlai házasításunk, valamint a Nagy-Somlói Olaszrizlingünk mellett a 2012-es évjáratból Juhfarkunkat szólóban hozzuk ki. Tokaj-hegyalján pedig szintén a 2012-es évjáratból fogunk palackozni két Furmintot is, egyet a mádi Középhegy dűlőből, egyet pedig a Tokajban lévő Teleki dűlőből. A két Furmint összekóstolása nagyon szépen bemutatja a Hegyalján lévő területek változatosságát. A tavalyi év a hegyaljai területeinken a kísérletezésről szólt, ennek köszönhetően elkészült pincészetünk első száraz Sárgamuskotálya is, amelyet palackozás után, pár hónap múlva a nagyközönségnek is bemutatunk majd.

- Hogy tetszett a borvacsora, hogy éreztétek magatokat?

- Remek hangulatban telt a borvacsora, a visszajelzések alapján mindenkinek tetszettek az ételek, és a borok - mondja Petra. - A végén alkalmunk nyílt beszélgetni a vendégekkel, így nagyon közvetlen és családias volt az este.

- Így van - veszi át a szót az est "háziasszonya", Kata. - Remek kis csapat gyűlt össze, mindenki érdeklődő volt, és nagy izgalommal várta a fogásokat, a borokat. Jó volt hallani az őszinte véleményeket is. Mindegyik ételben volt valami különleges, számomra ismeretlen, így az összes fogás megvalósítására nagyon kíváncsi voltam. Már az elején sejtettem, hogy a fogások le fognak nyűgözni. És nem is csalódtam...


Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró