Chuao! - Csokoládékat és borokat kóstoltunk a Cuvée-ben

Nos, bár továbbra is tartom magam amellett, hogy névvel nem viccelünk, mégis "becsúszott" baráti körben egy kis poénkodás a Cuvée Borszaküzlet&Bár decemberi kóstolóestjén, amikor is Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével csokoládé- és bor párosokat kóstoltunk. Mentségünkre legyen mondva, földrajzi névről van szó, és többünknek olyannyira megtetszett az egyedülálló kakaóültetvényeiről híres Chuao-völgy neve, hogy ezt a szót használtuk tetszésnyilvánítástól kezdve, helyeslésen át, egészen az est végi elköszönésig. Ráadásul valamiért az az érzésem, hogy ez most már így is marad, ami azért is jó, mert legalább soha nem felejtjük el a legjobb minőségű kakaóbabok észak-venezuelai termőhelyének nevét, na meg azért is, mert ebből is látszik, hogy meglehetősen vidám este volt.

Csokoládé-bor est a Cuvée-ben - Fotók: Cuvée Borszküzlet&Bár

Mivel pár évvel ezelőtt már volt szerencsém egy csokoládé-bor kóstolón részt venni - akkor Csiszár Kati (Rózsavölgyi Csokoládéműhely) kézműves bonbonjaival és tábláival kalandoztunk a csoki-bor párosítások világában - úgy gondoltam, ideje megismételni-felfrissíteni az élményt. Akkoriban ráadásul Kati hatására, és egy másik cikkem kapcsán kicsit áttanulmányoztam a csokoládé útját a kakaóbab-ültetvénytől a kész táblákig, és egyre izgalmasabbnak találtam a témát, naná hogy a kakaóbab-szőlő és a csokoládé-bor párhuzam miatt!

Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével kóstoltunk

Terroir, ültetvények, mikroklíma, fajták, szüret, erjedés, pörkölés - csakúgy, mint a szőlőtermesztés és a borkészítés során - rendkívül fontos tényezők, alaposan meghatározzák a kakaóbabok, majd a kész csokoládé minőségét, és ízvilágát. Mint ahogy - akárcsak a bor esetében - az is, hogy ki, és hogyan készíti. A Cuvée estjén három csokoládékészítő munkáival ismerkedhettünk: a Harrer Csokoládéműhely, a Fabric Csokoládé, és Szántó Tibor tábláival, no meg persze nem maradhatott el a kakaóbab-kóstolás sem. Lássuk csak a részleteket, és Adél csokoládé-bor párosait! 

Elsőként kakaóbabot kóstoltunk, méghozzá Costa Rica-it, amely - ahogy azt Adéltól megtudtuk - "pőre" kakaóbabként nagyon gyümölcsös ízvilágú, azonban amit kóstoltunk már átesett egy erőteljesebb pörkölésen, így egy kávés ízvilágú babocskát ropogtathattunk. Gondolom, nem csak nekem jutott eszembe ismét a borok világa, vele együtt meg a különböző pörkölésű hordók borokban felfedezhető aromái. És ahogy eszembe jutott, érkezett is az első bor, na meg persze az első csokoládé, mi pedig máris alkalmaztuk az "egy korty bor, egy falat csoki, még egy pici korty bor" kóstolási technikát.

A Harrer Csokoládéműhely táblái

Első páros
Tóth Ferenc Egri Csillag 2013 - Harrer Csokoládéműhely: Gyömbér-calamansi csokoládé
Első körben talán mindenkinek kérdőjel villant a buksija felett: mi a szösz az a calamansi? A választ gyorsan megkaptuk Adéltól: egy citrusféle, amely többféle citrus keresztezéséből jött létre. Maga a csokoládé egy "cuvée", hiszen tej- és étcsokoládé "házasításával" készült, méghozzá a hozzánk közeli, vagyis a soproni Harrer Csokoládéműhelyben, a citrus mellé pedig még egy pici pikáns-csípős gyömbér is került. A Karl Harrer és Harrer-Abosi Beatrix nevéhez fűződő csokoládéműhelyben egyébként bátran nyúlnak olyan aszalt és kandírozott gyümölcsökhöz, fűszerekhez, melyek a legjobb termőhelyekről érkeznek, és amelyek nem szokványosak, így a calamansi is csak náluk található meg csokoládé ízesítőjeként.

A csokoládéhoz a friss, lendületes 2013-as Tóth Ferenc Egri Csillag érkezett a pohárba, ahogy azt Adél is kiemelte már csak azért is, hogy láthassuk, száraz fehér borok is jól párosíthatók csokoládékhoz. Személy szerint nálam a sorban a vörösborok jobban szerepeltek a csokoládék mellett, és viszont, de voltak olyan vendégek is, akiknek pont ez a páros nyerte el leginkább a tetszését a csokiban és borban is visszaköszönő trópusi, citrusos, és friss gyömbér aromák miatt, szóval mindig más és más párosoknál hangzott fel a Chuao!-"felkiáltás".

Szántó Tibor táblái

Második páros
Ruppert Ákos Chardonnay 2011 - Szántó Tibor: Ecuadori tejcsokoládé nádcukorban karamellizált mandulával
No itt elérkeztünk ahhoz a pároshoz - nem csak a borban és a csokoládéban, hanem bizony a készítőiket tekintve is! - amely kifejezetten a termőhely(ek)ről, és azok ízvilágáról szól. Szántó Tibor csokoládékészítő szakterülete ugyanis kimondottan a területszelektált csokoládék és kakaóbabok világa, hiszen ahogy a szőlő is, úgy a kakaóbabok is különböző karaktereket "produkálnak" a különböző termőterületeken. Tibornál a csokoládékészítés a megfelelő kakaóbab gondos kiválasztásával és vásárlásával kezdődik, és a csokoládékészítés során mindvégig úgy jár el, hogy a csokoládéiban is a termőhelyek tiszta ízvilágát tudja megmutatni.

Kakaóbabok

Ebben a párosban a 42%-os tejcsokoládé finom aromájú Arriba kakaóbab alapanyaga 100%-ban természetes szemléletű gazdaságból származik, Ecuadorból. Nádcukorral, alpesi tejjel és hazai termelőtől származó, saját karamellizált mandulával készült, vanília nélkül, és egyéb adalékoktól mentesen. Hozzá Ruppert Ákos 2011-es Chardonnay-a érkezett a pohárba, krémes-vajas textúrával, ízeiben pörkölt csonthéjasokkal, finom fűszerekkel. Csokoládé és bor jól játszottak együtt, talán csak lecsengésben győzte le a csokoládé édessége a bort, főképp, mert egy cukros manduladarabkát is sikerült jól telibe találnom. Önmagában viszont a bor és a csokoládé is nagyon gazdag és egyedi ízvilágú, szép tétel volt.  

A Fabric Csokoládé táblái

Harmadik páros
Heumann Pincészet Lagona 2011 - Fabric Csokoládé: Arriba tejcsokoládé aszalt meggyel és mákkal
Elérkeztünk a vörösborok világába, ráadásul rögtön délen, Villányban kezdtünk, a Heumann Pincészet 2011-es Lagona házasításával (Cabernet Franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon), mely 15 hónapot töltött hordóban. Érett gyümölcsösség, teltség, aszalt-füstös és vaníliás-fűszeres illatok-ízek játszottak a pohárban, így a Dél-Amerikai 39%-os Arriba tejcsokoládé aszalt meggye és a mák nagyon jó esélyekkel indult a bor mellett. Ahogy azt Adél is kiemelte, a meggy a bor gyümölcsösségére, a mák pedig a hordó pörkölt aromáira hivatott "válaszolni", és így is lett, a végén egy nagyon szép aszalt gyümölcsös ízvilág bontakozott ki a párosításból.

Bevallom, amikor először láttam Fabric csokoládét, elsősorban a külső megjelenése, vagyis a külső csomagolása, és a csokoládék gyönyörű, önmagában csipkés mintázata nyűgözött le, de most már az íze is. A Szeleczky-Takács Viki nevéhez fűződő Fabric Csokoládé minden csokoládét kézzel készít, melyek soha nem tartalmaznak semmilyen ízfokozót, aromát, adalékanyagot, minden felhasznált fűszer és ízesítés természetes, és minden csokoládétábla termőföld-szelektált.

Szántó Tibor csokoládéjához Pastor Cabernet Sauvignon

Negyedik páros
Pastor Pince Cabernet Sauvignon 2011 - Szántó Tibor: Vörösáfonyás, konfitált meggyes Afrikai étcsokoládé
A negyedik körben ismét Szántó Tibor egyik gyönyörűre komponált tábláját kóstoltuk: 70%-os étcsokoládé vörös áfonyával és konfitált meggyel. A csokoládé két top ültetvény alapanyagaiból készült, a gerincet a kongói Virunga Nemzeti Parkban termesztett kakaó adja. Beleharapva az élénk és gazdag savassága, finom keserűsége, gyümölcsössége és fűszeressége azonnal elbűvölt, csakúgy, mint a keményen roppanós, mégis lágy, selymes textúrája, és a meggy, valamint az áfonya édeskés-savanykás íze.

A csokoládéhoz a Juhász Tibor nevéhez fűződő szekszárdi Pastor Pince 2011-es Cabernet Sauvignon-ja érkezett testes, likőrös, picit már-már portóira emlékeztető aromavilággal, a csokoládéval persze azonnal egymásra találtak, és ez már egy igazán sok rétegű, finom részletekben összepasszoló párosítás volt, intenzívebb, cizelláltabb ízvilággal.       

Ötödik páros
Ruppert Ákos Cabernet Franc 2011 - Fabric Csokoládé: Santo Domingo étcsokoládé kardamommal és datolyával
Adél viccesen "perverz párosításként" vezette be ezt a párost, amely egyébként az egyik kedvencem volt ezen az esten. Takács Vikiék csokijában a Santo Domingo-i kakaó alapanyag trópusi gyümölcsös, mézes, citrusos ízvilága adódott össze a kardamomos, kámforos, ánizsos fűszerességgel, és a datolya finom édes gyümölcsével, Ruppert Ákos 2011-es Cabernet Franc-ja pedig hol babusgatva ölelte át feketeszedres, gyümölcsös, gyógynövényes finomságával, hol meg "leteperni" készült éppen robusztusabb testével és erőteljesebb hordós jegyeivel.

Kicsit amolyan "húzd meg-ereszd meg" játék lett a vége, de kétségtelenül izgalmas páros volt, váltogatva a jópofa játékosságot, és a vérkomoly "farkasszemet nézést".    

Hatodik páros
Borbély Pincészet Olasz rizling késői szüret 2011 - Harrer Csokoládéműhely: Big Shot Caramel
A végére egy édes páros érkezett. A Harrer csokoládé fehércsokoládé és karamellizált tej "keveréke", a szájban finoman krémes, lágyan olvadó, mely kényeztet, szeretget, melegséggel tölt el. Finom grillázsos ízeivel azonnal elvarázsolt, főleg, amikor párja, a késő szüretből származó badacsonyi Borbély 2011-es Olaszrizling kísérte mézes-barackos, pirított mandulás zamataival, no meg a 70 g/l cukortartalommal.

Balra a Harrer Big Shot Caramel, jobbra a gyönyörű csipkés Fabric tábla

A hat páros kóstolása közben persze sok mindent tanulhattunk Adéltól, szó esett kakaóbabfajtákról, termőhelyekről, magukról a csokoládékészítőkről és a csokoládé készítéséről, de a legizgalmasabb rész talán mégiscsak a borok és a csokoládék összekóstolása volt. Erről árulkodik az is, hogy a csokik és a borok mind egy szálig-kortyig-kockáig elfogytak, mi több, szinte a Cuvée-ben fellelhető összes csokitábla elkelt azon az estén. Mit is mondhatnék amolyan összefoglalásképpen, véleménynyilvánításként, és búcsúzóul, mint azt, hogy Chuao!

- A kóstoló teljes képgalériája megtekinthető a Cuvée Borszaküzlet&Bár facebook oldalán -          

Örökké nem eshet... - Budavári Borfesztivál 2014

"Odaát is esik? Ideát is esik..." - jutott eszembe szemközt nézve a poharamban lévő vörösborból visszatükröződő arcképemről az idei Budavári Borfesztiválon Micimackó, no meg az ő tükör előtti meditálása. Aztán meg eszembe jutott az is, hogy talán azért esik napok óta, mint a ló dereka, mert Sir August de Wynter kaparintotta kezébe az uralmat az időjárás felett, mint tette azt ezerkilencszázkilencvenvalahányban egy nagyon rossz filmben, amit kizárólag Ralph Finnes elbűvölő tekintete miatt néznék meg újra...

Örök téma a Borfesztivállal kapcsolatban az időjárás, idén ez még hatványozottabban érvényes volt, igazából a végére már én sem számoltam, hányszor is áztam el - mármint szigorúan eső által. Borozni ennek ellenére remekül lehetett, fotózni-jegyzetelni már kevésbé, a szakadó eső próbára tette mind a technikát, mind a "türcsihatárt", ahogy egyik kedves barátnőm mondaná, de azért megbirkóztunk persze a feladattal.

Akkori élményeimről még nem írtam, bor körüli elfoglaltságok tartottak távol a billentyűzettől, no meg sütöttem is, remek pékekkel, igazi pékműhelyben - ezúton is köszi mindenkinek, aki támogatott, segített a kivitelezésben! - naszóval dolgoztam, aztán meg örültem az eredménynek, így most jönnek a "borfesztes" élmények és képek, kicsit visszatekintve a szeptemberi Borfesztiválra.

Pezsgő kezdet - A Kreinbacher Birtok és a Futur Classique

Ha imádott somlói Juhfark-rajongó "fogadott" nagypapám még élne, biztosan elcsodálkozna mi minden történt az utóbbi időben a Somlón (bár néha mesélek neki ezt-azt, tudom, hogy hallja). Többek között azon is, hogy mostantól már remek somlói pezsgőket is kortyolhatunk. Mivel nagyon vártuk a Kreinbacher pezsgők Borfesztiválon történő debütálását, a hóvirág motívummal, huszárvágás szimbólummal, és óriás időkapszulával "felszerelt" somlói Kreinbacher standnál kezdtünk.

Fotók: Wawrzsák László - Képgaléria a képre kattintva

Jó tudni, hogy ha ezután a Futur Classique kifejezést halljuk, akkor a Kreinbacher pezsgők elkészítésének elveit összefoglaló keretrendszerről beszélnek nekünk, melybe beletartozik a Somló és a Furmint, tehát a terroir és a fajta tökéletes kifejezése, de Champagne több száz éves tapasztalatának megjelenítése is. A Kreinbacher Birtok pezsgői ugyanis a Méthode Traditionnelle - vagyis a palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőkészítés - útját járják be, méghozzá a Champagne Paul Bara pincemestere, Christian Forget útmutatásával, és olyan apró részletekkel megspékelve, mint például a Champagne-ban alkalmazott Coquard prések használata.

Négy pezsgő áll a Birtok szortimentjében, a Brut Nature, a Prestige Brut - mindkettő 100% Furmintból -, valamint a Brut Classic, és az Extra Dry - mindkettő 85% Furmint, 15% Chardonnay -, és mindegyiket meg is kóstoltuk jól, miközben aktívan verte az ördög a feleségét, vagyis míg az Oroszlános udvarban locsogott az eső, addig a kapun túl vakítóan sütött a nap.

Mivel a natúr pezsgő, vagyis a Brut Nature műfaj (0 gramm/liter cukortartalom) meglehetősen közel áll hozzám, így azt gondoltam, ő lesz az esélyes kiemelt kedvencem az amúgy rendkívül tetszetős sorból - de végül a Prestige Brut tételre mondtam azt, hogy soha többé el sem engedném a palackot, ő érdekel, vele akarok lenni, és kész.

Nagyon finom, bársonyos-elegáns pici buborékokkal, 9 gramm/liter dosage-zsal, ami érzetre egyáltalán nem "cukisabb", mint a Brut Nature, viszont általa teltebb, krémesebb, "haraphatóbb" pezsgő, gyönyörű gyümölcsösséggel, és kifejező somlói Furmint jegyekkel. Ez alatt azt értem, hogy bizony határozott, és beszédes "nyoma van" az alapbor precíz kimunkáltságának.

Persze a többiek - Brut Nature, Brut Classic, és Extra Dry - számára is találok majd helyet és alkalmat, a Brut Nature csodás aperitif, a Brut Classic baráti összejöveteleken lazán bevethető, értékelni - és garantáltan inni is - fogják, az Extra Dry-t pedig már a konyha is szereti majd, remek dolgokat lehet főzni hozzá. Szóval összességében tökéletesen lefedi a 4 tételes sor a fogyasztói igényeket, hogy ilyen csúnyán-sterilen fejezzem ki magam, úgyhogy hajrá Somlói pezsgő, Napinak pedig egy nagy puszi innen lentről (és somlói pezsgőzünk mi még együtt majd valamikor, valahol...)

Mert enni kell... - Frutti di Mare, KOLBice, szarvasgomba, húshagyó buci

Mivel a boroknak meg kell "ágyazni", elérkezett az a pillanat is, amikor bendőbe valóért indultunk. Az idei fesztiválon találtunk egy-két csemegét, amelyek kalóriatartalma miatt ugyan Schobert Norbi bizony bőszen csattogtatná ostorát, de ötletesek voltak, klasszul néztek ki, az ízük-állaguk is jó volt, és kreatív módon "tálalták" őket.

Szóval bejött az olasz ízeket felvonultató gasztronómiai stand Frutti di Mare-ja, amely tulajdonképpen egy "elvihető" tenger gyümölcsei mix volt, kis papírtölcsérben, pálcikával és citromgerezddel "felszerelve". Aki könnyű, meleg, finom, és gyors ételt szeretett volna csipegetni, annak tökéletes választás volt - ráadásul remekül működött friss, könnyű fehérborokkal, vagy éppen pezsgővel.

Szerettük a Kemencés Szittya Buci húshagyó, azaz füstölt gomolyás-paradicsomos buciját is, amelyben a bucival együtt a füstölt gomolyát is megsütötték vaslapon kérgesre a kemencében, az igazi sztárok azonban az egyszerű, de nagyszerű ételek között egyértelműen a KOLBice műremekei voltak. Az ötlet zseniális: egy nagyon finom, friss, ropogós kenyértölcsérbe kerül a pici, roppanós, akár többféle ízben készült grillezett kolbász, a feltét, és a szósz, és már mehetünk is a dolgunkra mindenféle papír- vagy műanyagtányérról lelógó kolbász, csöpögő mustár, lebillenő kenyér, kolbászba beletörő műanyag villa kombó nélkül vidáman, míg a másik kezünkben vihetjük akár a borospoharat is.

Aki kifinomultabb ízvilágra, amolyan gourmet melegkonyhára vágyott, az a Szarvasgomba Világa standon megtalálta. Néhány - természetesen szarvasgombára felépített - étel szerepelt a kínálatban, köztük az általunk is választott frissen sült libamáj szőlővel és szarvasgombával. Igaz, "előjegyzésre" készültek az ételek, azaz várni kellett rájuk, de megérte, ráadásul addig el lehetett szaladni választani az ételhez egy megfelelő bort is.

Meg tudjátok jegyezni a Clarence Joubert Du Cellier nevet? - Pedig érdemes!

Az egyik legjobb kalandunk az idei Borfesztiválon két nyakunkba zúduló esőhullám között talált ránk, vagy mi rá, de ez mindegy is... Miközben az etyeki Kertész Családi Pince standjánál ismerkedtünk az újdonságokkal, vagyis a Királyleánykából készült bájos, kedves, kicsit behízelgő Frizzante-val, illetve a 2011-es Carla Le Blanc-nal - amely egy blanc de noirs, azaz egy fehér Pinot Noir, befutott a standhoz a francia illetőségű, de jó pár éve Magyarországon élő Clarence Joubert Du Cellier, vagyis a Le Gourmet de Bordeaux névre hallgató vállalkozás fiatal, és nagyon közvetlen tulajdonosa.

Néhány röpke mondat után standjához invitált minket, ahol egy tisztességes hosszúságú és nagyon tetszetős francia borokból álló sort kóstoltatott velünk (a kóstolt borok a képgalériában megtekinthetők).

Mint megtudtuk, Clarence a leghíresebb francia szarvasgombatermő-, és gasztronómiai szempontból jelentős  vidéken, Périgord-ban nevelkedett, úgyhogy magyarországi "küldetése" nem más, mint az onnan származó gourmet ételek bemutatása és forgalmazása, legyen az pástétom, szárazkolbász, sajt, sonka, zöldségkrém, kacsamáj, csigakrém, ecet, ecetkrém, borzselé, üstben főzött lekvár, kézműves csoki és praliné, no meg persze bor.

A Francia Intézetben található boltja tehát abszolút kincsesbánya a francia kulinária felé nyitott hedonistáknak, no meg érdemes Clarence remek főzőtudományát is figyelembe venni, és tanácsokat kérni tőle, vagy éppen elmenni egy Périgord-i borvacsorájára jól, ahol a francia konyha - és pincészetek - remekeit sorakoztatja fel.

És akiknél még jártunk - Recas, Vylyan, Lenkey Géza

Sokéves tapasztalat, hogy csak egy bizonyos pontig sikerül tartani a "mindenhol figyelmesen kóstolunk és jegyzetelünk" szisztémát, utána kőkeményen beszippant mindenkit a Borfesztivál, és jönnek  az ismerősök, meg a bor melletti beszélgetések - sokszor már nem is borról, hanem minden másról - és a végére tényleg az lesz, hogy jön a szaladgálás, hogy még itt sem jártunk, meg ott sem voltunk, és aztán lehetetlen a teljesség igényével összeállítani egy beszámolót, főleg, ha közben még egy olyan égi áldás is a nyakunkba zuhan, hogy bokáig állunk a vízben.

Amikor ez történt, akkor éppen az erdélyi Recas Pincészet borait kóstoltuk, és nem is adtuk fel egy darabig, csak amikor már végképp esélytelenné váltunk a patakokban csordogáló vízzel szemben. Szóval Rékás (Recas) a történelmi Magyarország egyik elismert borvidéke volt, a Pincészet pedig Temesvártól 40 km-re található, és olyan szőlőfajtákkal foglalkozik, mint az eredetileg Erdélyből származó Királyleányka, vagy Erdély őshonos gyöngyszeme, a Fekete leányka.

Nagyon tetszett a fehér (egy kékszőlő fajtát is tartalmazó) házasítás, a Solo Quinta 2013, melynek öt összetevője: Chardonnay, Viognier, Királyleányka, Muscat Ottonel, és Kadarka. Sok-sok virág és gyümölcs, kedves, maracujás-mézes ízvilág, lendületes savak, leheletnyi ásványosság, nagyon teljes, szépre komponált bor. Aztán nem maradhatott el a La Puture Fekete Leányka 2013 sem a málnás-aszalt meggyes-kökényes, karácsonyi fűszeres, izgalmas ízvilágával.

Mivel a Borfesztivál "másik oldalán" tényleg sütött a nap, oda igyekeztünk, méltóképpen lezárandó az idei fesztivált. Egy pici kanyart beiktatva - Pinot Noir rajongóként - megkóstoltuk a Vylyan Pincészet már 2011. áprilisa óta palackban pihenő, de csak az idei Borfesztiválon debütáló Gombás 2009 Pinot Noir dűlőválogatását, mely válogatás - a 2008-as évjáratot követően - másodszor kerülhet a borrajongók poharába... vagy borhűtőjébe... vagy pincéjébe. Vagy ki, hogyan, mikor - és persze kivel/mivel - szereti. Az erdő hűvös illatai - pici avar, némi fűszeres-illatos gomba - valamint érett, apróbogyós gyümölcsök, aszalt áfonya a pohárban. Cseppet sem nehézkes, nem terjengősen "mediterrán", inkább lendületes, vibráló, elegáns, élettel teli és tettre kész.

Idei fesztiválozásunkat úgy fejeztük be, hogy tudtuk, a mádi illetőségű Lenkey Gézát nem hagyhatjuk ki, lévén, hogy Gézával személyesen viszonylag ritkábban hoz össze minket a jó sorunk.

Vele kapcsolatosan talán ugyanazokat - vagy közel ugyanazokat - a szavakat, gondolatokat tudnám itt és most ugyanúgy leírni, mint ahogy tettem azt 2011. tavaszán, egy Lenkey Géza évjáratbemutató kapcsán. Borfesztiválos standja is magáért beszélt, a családi fotókkal - és magukkal a családtagokkal - "kicsinosított" házikó minden apró szegletében találtunk valami személyeset. No meg persze a palackokban is...

Nagyon szerettük a 2009-es dűlőszelektált Hárslevelűjét, (18 hónap hordóban, 3 év palackban) a barátságos, érett, mosolygós gyümölcsökkel teli, tűzköves-ásványos, citrusos, füstös, telt jegyeivel, aztán a 2008-as Túlélőt is (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály), melyhez Géza csak annyi információt írt az árlistára: Mély... Azt hiszem, bármilyen más borleírás hiába való volna, ez az egy szó mindent elárul a 2008-as, lisztharmatfertőzést túlélő alapanyagból készült borról.

Jó volt újra találkozni a Vilmány 2007-es tételével is (58% Furmint, 42% Hárslevelű), főleg, mert a fent említett évjáratbemutatón pár évvel ezelőtt Géza még azt mondta erről a borról: "Fennhordja az orrát. Feszes a szerkezete, de majd talán barátságosabb lesz." Nos, orrfennhordás helyett én már akkor is inkább egyfajta fegyelmezettséget, szabályosságot, gondos kimunkáltságot éreztem benne, de már akkor ott bujkált a szájszegletben a barátságos mosolya, és a harmónia. Mára ennek a bornak minden zamata kedvesen bújt össze, a méz a mazsolával, a barack a vaníliával, a citromlekvár a sóskaramellával...

Ezzel a borral zártuk az idei Borfesztivált, ezek az ízek kísértek le minket a Vár lépcsőin, az ismét felsorakozó sötét felhők árnyékában, hogy aztán újra lezúduljon az eső. És bár tudom, örökké nem eshet, idejét láttam annak, hogy megkérjem Napit, ha tehet valamit, bármit ott fenn, tegyen... A később beköszönő napsütés és nyár, na meg egy zizegősre pöndörödött, hajamba ragadt rozsdabarna falevélke jelezte, hogy az üzenet célba ért...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

  

    

Vigyázz, kész, sajt! Öőő... bor! - Budavári Borfesztivál on

Hihetetlen, de már megint szeptember jön, és megint Budavári Borfesztivál. Mintha csak pár hónapja lett volna, hogy a tavalyi újdonságkeresős, "kapuzárási pánikos" borfesztiválos posztomban azon aggódtam, hogy mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál, erre tessék, máris nyit (újra). No hát ezért sem érdemes aggódni az idő múlásának gyorsaságán - vagy éppen lassúságán -, meg azon sem, hogy mi lesz, hogy lesz, mert úgyis minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell, írom ezt kicsit a magam megnyugtatására is, no meg egyúttal kortyolok is egyet a poharamban lévő vörösborból. Szóval lássuk csak, mi is történik majd idén szeptember 10. és 14. között a Budai Vár teraszain. Először is, ez a pohár lesz a legjobb barátunk, és ezzel a pohárral fogunk nagyon-nagyon sokat koccintani:

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Aztán... Mivel az idei - huszonharmadik - Budavári Borfesztivál a "Vigyázz! Kész! Bor!" - mottócska jegyében zajlik majd, a bor és az egészséges életmód összefonódását keressük-kutatjuk, például sportoló borászaink megismerésén, no meg persze a mértékletesen fogyasztott borokon keresztül. Mert hát mindennapi mozgás (Borfesztivál ideje alatt megteszi a Várba felkaptatós lépcsőzés is), egészséges életmód, meg egy pohár jó bor - vagy egy jó pohár bor, kinek mi - és máris megvan az "alaplé" ahhoz, hogy jóízűen együk meg azt, amit napról napra főzünk magunknak. 

Az idő oly gyorsan száll... - Nemsokára nyit a Borfesztivál!

És még... Lehet ismét okosodni, méghozzá a Boregyetemen, ahol az évek során mi is többször megfordultunk, és mindig szerettük, és mindig tanultunk újat, akár a szarvasgombákról - vagy éppen vadászukról, Zengőről, akár a francia kulináriáról, akár fiatal borászainkról, akár Horvátország, akár Portugália borairól volt szó. 

Az egyik kedvenc Boregyetemi előadásunk volt -
Isztria és Dalmácia borait Saša Špiranec mutatta be

Idén a "mínusz egyedik", valamint a "nulladik" napon, vagyis szeptember 8-án és 9-én lehet beülni az "iskolapadba", vagyis a Boregyetem kurzusaira - figyelem, nem csak szakmabelieknek! - ahol teljesen közérthető módon, színvonalas, érdekes, borkóstolóval egybekötött naprakész előadásokon tanulhatunk. Az első nap témája: Tiszta borokról világosan, vagyis kiderül, hogy mit takarnak pontosan azok a borvilágban most oly divatos szavak, mint a bio, az organikus, vagy az autentikus. Második nap felhúzzuk az olasz csizmát, ugyanis a Borfesztivál díszvendége, Olaszország mutatkozik be, vele együtt pedig az olasz borvidékek kínálta sokszínűség, elég csak a Prosecco-ra, a Chianti-ra, az Asti-ra, a Brunello-ra, a Barolo-ra, a Primitivo-ra, vagy a Nero d'Avola-ra gondolni.

Az egyik kedvenc Borfesztiválos fellépőnk volt: Kerekes Band

Aztán persze nincsen Borfesztivál zene nélkül, úgyhogy rögtön első nap, szerdán reggae-hiphop-rock és funk "házasítást" kóstolhatunk, vagyis jön az Irie Maffia, aztán csütörtökön világzene kerül a "poharunkba" Bognár Szilviával és az etNoé zenekarral, az estét a Csík Zenekar zárja, pénteken fellép a Makám, és Rúzsa Magdi, vasárnap pedig Ghymes koncert zárja majd a fesztivált. Lesz persze színes, látványos, táncos-zenés forgatag is a szeptember 14-i Szüreti felvonulás - Népzenei és Néptánc Gála ünnepén, szóval mindenki találhat kedvére - és lábára - való muzsikát a fesztiválon.

Ami persze kiemelten vonzó "elfoglaltság" lesz számunkra, az a bor és a gasztronómia. A kiállítók listája olyan terjedelmes, hogy ide bizony le nem írom, ezért tessenek szívesek egy lazát kattintani, mondjuk ide. Az évek során már az előzetes karikázgatásról és az "útvonaltervezésről" is leszoktam, felesleges időtöltés, hiszen úgysem úgy lesz, ahogy azt tervezzük, hanem - ahogy azt a bevezetőben is írtam - úgyis minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és punktum. Egy biztos, bor nélkül soha nem maradtunk a Budavári Borfesztiválon, és ez idén is így lesz.

Vár a Vár!

Szóval pár nap múlva startol a Budavári Borfesztivál, ahogy azt minden évben sokan és sokszor leírják, hölgyek ne jöjjenek magassarkúban, kutyusok maradjanak inkább otthon, a gyerkőcö(ke)t ellenben érdemes elhozni, egyrészt az időben megkezdett borkultúrára nevelés okán, másrészt meg a kézműves foglalkozások, arcfestések, és a lurkók által nagyon kedvelt miazmások miatt.

Netfüggőknek pedig egy nagyon jó hír: ingyenes lesz az internet a Borfesztiválon, szóval lehet majd a barátokkal, ismerősökkel, no meg a nagyvilággal tartani a kapcsolatot, okostelefonokra pedig letölteni a Borfesztivál applikációját.

Mindenféle hasznos információ, valamint jegyekkel, részletes programokkal kapcsolatos ismeretek a Budavári Borfesztivál oldalán találhatók. 

Szöveg és fotók: Nagy Zita - Borgőz

   

Ha szerelmes az ördög, tudod ő nem szeret hiába - Egyéjszakás kaland az Ördögkatlanon

Nos, előre leszögezem, hogy soha nem jártam még az Ördögkatlanon, egészen 2014. augusztus 5-ig. Nem tudom, miért alakult így, talán nem is fontos, csak azt tudom, hogy évek óta húzott a szív valamiért délnek, Villány felé Katlanozni, de mindig volt valami más, valahogy máshogy, valahol máshol... Aztán kedd éjszaka mégis megtörtént...

"Vigyél el innen kicsi eső" - énekli Kiss Tibi a nagyharsányi focipálya színpadán, kezemben Kakas rozé hosszúlépés, másik kezembe meg valahogy egy Kékfrankos került, a szurokfekete égből apró ezüst pálcikaként csilingelnek lefelé az esőcseppek, egy mosolygós felfújható krokodilt úsztatnak a tömegben, beindul cikázó villámok formájában az égi stroboszkóp, támad a szél is, de nem jár sikerrel, mert senkit sem érdekel a dühöngése, szóval ott állunk az Ördögkatlan nyitó estjén, a Quimby koncerten, és jó nagyon...

Délután érkezünk a Katlanra, és már a Vylyan terasz felé tartva, Kisharsányon átautózva érezhető a zsizsegős hangulat. Pedig még csak nyitónap van, amolyan ide-oda andalgós, helykeresős "ismerkedődélután". Csendesen álldogál a Katlanbusz a faluban, hátizsákos fiatalok és kézen fogva sétáló idősebb párok sétálnak a kanyargós kis utcácskákon. A hegyre felvezető út mellett harsogó zölden bólogatnak a szőlősorok, a nap jusztse süt ki, mintha szabadságolta volna magát, a Horvátországból kíváncsian lábujjhegyre állva átkukucskáló hegyek feje búbján meg tejszínhabként ücsörögnek a felhők.

Jól esik a hideg Pinot Noir gyöngyözőbor meg a rozéfröccs, szemben a Szársomlyó, a legendabeli Ördög Herkáért vívott küzdelmének színhelye, de inkább nem beszélünk a boszorkányokról, biztos, ami biztos, hiszen az Ördög soha nem alszik. Átutazunk Villányba - ofkorsz Gere Zsoltiékhoz Comisozni -, majd Nagyharsányba is, az idő múlásával egyre hömpölygőbbé válik a tömeg, szóval ideje becélozni a focipályát, no meg a Quimby koncertet.

Előtte még a lengyel Mitch&Mitch zenekar a színpadon, zenéjükben néhány "quimbys" lúdbőröztető fordulattal, szóval nagy bajunk már nem lehet, még néhány rizling és rozé fröccs, és indulhat a mulatság. Este tíz körül kerül a jópofa, csajos-rózsaszín Kakasos fesztiválpohár a kezembe, és megsúgom, hajnali fél 4-kor engedem majd el először, de cssssss...

És aztán jönnek a Quimby számok szép sorjában, Halleluja alatt teljes megőrülés, bár Líviusz most kivételesen nem ugrándozik velünk, hiszen mankója is elkísérte, aztán énekeljük, hogy "ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen...", autózunk a szerpentinen, lámpát gyújtunk a sötétben, elvisz minket a szél, aztán senki se menekül, meg rendre megjelenik a dalokban az Ördög, de hát ez az ő mulatsága (is).

Időt nem érzékelünk, csak helyet, meg pillanatokat, szóval kezdem érteni, miért is a Quimby nyitja a Katlant, úgy űzi el a fejünkből az időre történő élést, hogy észre sem vesszük. Koncert után a boros pavilonok köré koncentrálódnak a Katlanozók, az eső belehúz, az egyik standból Kispál koncert szól, úgy énekeljük-kiabáljuk a Zsákmányállatot, mintha tényleg koncerten lennénk... Aztán lassan kerítünk egy taxit, és "hazatérünk", ezúttal egyéjszakás szállásunkra, Villányba.

Másnap sajnos véget is ér számunkra a mulatság, az Ördög még midig Herkát siratja, áznak a Villányi lankák, füstölög a Katlan, pipálnak a hegyek, de a fesztiválozók színes esőkabátokban és továbbra is mezítlábasan jönnek-mennek. Nincs sietség, nincs kapkodás, csak nyugalom. Lassan ereszkedünk alá mi is a Mecsek szerpentinjén, befelé dudorászva a Quimby dalt...

"Hát szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé

Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz.

És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed

De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlenegy kis életed..."  

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -
Fotók: Wawrzsák László

Akik élnek, azok délnek mennek... - Ördögkatlan Fesztivál on!

Nemrég jöttünk haza Villányból, és az a szép, hogy már megyünk is vissza. Na de már hogyisne mennénk, amikor nemsokára indul a borvidék emberi tempójú fesztiválja, az Ördögkatlan! Négy kis baranyai faluban, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, Beremenden, és a Vylyan teraszon dúskálhatunk majd a sok-sok összművészeti jóban, no meg kortyolgathatjuk majd a Katlan borát, az Ördögöt.

Vagy az Ördög Harka iránt érzett szerelme - vagyis inkább annak bánata - itatja (át) annyira a tájat, hogy az ember nagyon hamar azon kapja magát, hogy már megint bor van a poharában, vagy egyszerűen csak ilyen vidék ez, nem tudjuk... mindenesetre akárhányszor arra járunk, legyen szó januári pincekoncertezős Vince napról, májusi Borzsongós, főzős "Ede a levesben" könyvbemutatóról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, vagy éppen a Villányi Franc nagy napjáról, mindig így járunk... Persze legnagyobb örömünkre.

Szóval augusztus 5-én indul az Ördögkatlan Fesztivál, amely immár hetedik éve üzeni és bizonyítja létével, hogy szükség van olyan régimódi érzetekre, élményekre, mint a békés fűben ücsörgés, a jóízű beszélgetések régi barátokkal, vagy rácsodálkozás új emberekre, a gyerekekkel való közös játszás-zenélés-táncolás, a különleges hangulatú koncertek a szabadban, udvarokon, pincék előtt, kertek mögött, a jó színházi előadások utáni merengések egy pohár bor mellett. Mindez roppant korszerűtlen, szinte nem-normális, de ezért szeretik annyira a katlanozók - fellépők és fesztiválozók - ezt az öt napot minden évben.

Idén több mint 400 komoly- és könnyűzenei koncerttel, színházi előadással, kiállítással, irodalmi esttel, beszélgetéssel, cirkuszi előadással, családi programmal és szeretetteljes légkörrel "fűtik be" a Katlant, olyan fellépőkkel, előadókkal, résztvevőkkel, mint például Lajkó Félix, Katona József Színház, Quimby, Csík Zenekar, 30Y, Pintér Béla és Társulata, Rájátszás, Wahorn András, Kiscsillag, Budapest Bár, Tompos Kátya, de a teljes programért érdemes inkább egy lazát kattintani, mondjuk ide.

És ha már Borgőz, meg borblog, meg borok, érdemes a Katlan boráról is ejteni pár szót, főleg, ha már szóba került a szegény szerelmes ördög. Tavaly óta ugyanis az örökös "Fesztivál bora" címmel büszkélkedhet a Vylyan Pincészet helyi fajtákból álló házasítása, az Ördög. No és hogy mi volt előbb, az Ördög (bor) vagy a Katlan? Az Ördögkatlan születése idején már a harsányi hegy, s a pince mélyén érlelődött a bor. Ahogy a fesztivál, úgy a bor névadója is ez a bizonyos harsányi Ördög, akinek a gyönyörű Harka nem adta magát, a Boszorkány pedig túljárt az eszén, de az Ördögszántotta hegy legendáját inkább mesélje tovább a Vylyan Pincészet.

No de jó a rosszban, hogy az Ördög 2008-tól szerelmi bánatának enyhítésére mulatságot rendez, s várja a borra és a kultúrára szomjazó vendégeit az Ördögkatlan Fesztiválon, méghozzá hol máshol, mint ahol utoljára látta szerelmét, Herkát az Ördögszántotta hegy szoknyáján.

Szóval indulunk mi is, megfogadva a tanácsot, és elrejtve némi fokhagymát is a zsebünkben, mert még a végén tényleg igaz a mondás, miszerint "Add az ördögnek a kisujjadat, egészen elkap!" A magunk részéről egyébként állunk elébe, ugyanis nem vetjük meg az Ördögöt, már ami a róla elnevezett bort illeti.

További részletek: www.ordogkatlan.hu

Számmörtájm memoár - A Vino&Ino és a hrvatska sushi

Mivel most már visszavonhatatlanul a nyár derekát ölelgetjük, tényleg elérkezettnek láttam az időt, hogy megemlékezzek egy kis kedvcsináló poszttal a tavalyiról. No nem mintha a nyár - főleg így, túl a "felezővonalán" sétálgatva - rászorulna bármilyen kedvnek a csinálására, mert a nyár nem kedv kérdése, a nyár mindig jó, mindig szép, mindig felejthetetlen, és punktum. Így a tavalyi is az.

A Hely - Borgőzös távlatból

Sósra édes, édesre sós - szokás mondani, így immár szinte hagyományként - a kötelező balatoni hétvégéket követően - egy kis sósra is vágytunk az édes(víz) után, tehát tengerpartra igyekeztünk. Mivel Horvátország - természetesen a Balaton után - szívcsücsök, bepakoltuk a bringákat, némi kis borkészletet (elvégre vendégségbe nem illik üres kézzel menni), a szükséges búvárcucc-tengerisün elleni tutyi-naptej-ésatöbbi kombót, a GPS-t délre állítottuk, és már robogtunk is a nagy kékség felé.

Aki nélkül nincs nyaralás - Carla

Zadar környéke, és annak is egy kis eldugott települése az a hely, ahová most már több nyáron át is visszatértünk. Azért mert jó. Mert van szép ékkövekkel (Kornati szigetvilág) tarkított tenger, amin délután tollpiheként úszkálnak a vitorlások, és ahol hajnalban ki"tratratratrattáznak" a pici halászhajók, mert van madaras-kígyós-békás élővilággal teli, körbebringázható tó, mert vannak félelmetesen méltóságteljes hegyek, vannak zúgó kabócák, na meg a lényeg, vannak jó borok, és van szuper kis pakostane-i könyöklős, szűkutcácskában megbújó halsütöde, ahol isteni a fűszeres lében főtt kagyló, és a grillezett szardella, a többi gasztronómiai finomságról nem is beszélve.

Pakostane, és a mi kis "könyöklós", kagylós-halas helyünk

Aztán persze ott van az évekótaházigazdánk, Marijan Varga, aki egyáltalán nem Mariann, hiszen ráadásul férfi. Remek humorral megáldott, segítőkész "házibácsi", aki meglehetősen kísérletező kedvű, már ami a gasztronómiát illeti, így mindig készül nála valami újdonság. Alap megérkezéskor a köszöntő ital, ami általában valamilyen gyógynövényes likőr, természetesen saját, házi készítésben.

Tavaly a diópálinka volt a menő, Marijan is ezzel várt minket, és jártunkban-keltünkben is meglehetősen sok helyen láthattuk, ahogy érlelték az ablakokban, teraszkönyöklőkön hatalmas dunsztosüvegekben kint a napon, akárcsak nálunk a "koviubit". A jófajta diópálinka - ahogy azt Marijan mesélte - a június elején szüretelt zölddióból készül, mert akkor még nagyon sok benne a vitamin és a különböző ásványi anyag, nyomelem. Négybe vágva kerülnek a zölddiók az üvegbe, mehet rá a kb. 1 liternyi pálinka, némi (barna)cukor, és tetszés szerint fűszerek. Aztán már csak ki kell tenni a napra, érlelni sokáig, szűrni, és kész is a finoman diós illatú-ízű, gyógyhatású és - tapasztalatból mondom - étvágyat bitangul gyorsan és hatásosan gerjesztő diópálinka.

Gasztro-fesztivál

Apropó étvágy! Szerencsénkre tavalyi nyaralásunk idejére esett a szomszédos városkában, Pakostane-ban egy remek kis gasztrofesztivál, ahol persze volt turistavakító "fesztiválkajás" stand is horror árakkal, de volt remek sonkákat, olívaolajokat, olívabogyókat, sajtokat, és nagyon finom, sóban, sajttal eltett szardellát, vagy szuper egytálételeket (pl. octopus, azaz polip"alapú" étel, mediterrán lepények) kínáló stand is.

Visszatérve szállásunkra a gasztrofesztiválozásból, elmeséltük Marijannak élményeinket, mire csak mosolyogva lazán legyintett, hogy na majd ők sütnek-főznek nekünk igazi finomságokat. Úgyhogy este hónunk alá csaptuk a hazulról hozott borkészlet egy részét - Marijannal minden évben hagyományosan csapunk egy magyar-horvát borkóstolót - leslattyogtunk a háziakhoz, persze azonnal diópálinkáztunk egy sort, aztán előkerültek Marijan kis házi készítésű antipastijai is, no meg a horvát borok.

A Vino&Ino szieszta időben

Az olívaolajban citrommal és olajbogyóval eltett pagi sajt volt a kiemelt kedvenc, az ásványos és korrekt savkészletű horvát fehérborok egyszerűen imádták, de a mi Somlóink sem szégyenkezett mellette, sőt! Nem "hazabeszélésképpen", de a masszív ásványosság és a remek savak nagyobb szeretettel szorongatták a mediterrán antipasti minden porcikáját, az meg már egy más kérdés, hogy volt némi szigorúan viccelődős "vita" arról, hogy a mi Somlónk hegynek számít-e a maga 431 méterével, szemben a horvát Dinara 1831 méteres magasságával.

Aztán érkezett a sóban eltett szardella, a "Hrvatska sushi" - ahogy azt Marijanék viccesen mondták, illetve Marijan feleségének köszönhetően a frissen sült, pizzára hasonlító, de mégsem az, és sokkal finomabb friss paradicsommal, sajttal és fűszerekkel sült lepény is.

Ismerkedés a horvát borokkal

Külön élmény volt tavaly nyáron a horvát borok felfedezése is, e nemes célból már előre "kigúgliztuk" a környéken fellelhető vinotéka-borbárt, így Sibenikben könnyen meg is találtuk a csodaszép kis téren álló Vino&Ino-t, ahol - délutáni szieszta időben érkezve - mi voltunk az egyedüli vendégek, meg a közvetlen szomszédságban álló templom hűsítő árnyéka, de ezt egyáltalán nem bántuk.

Kóstoltunk kezdésnek egy 2012-es Debit-et, ezt a fehérborszőlő fajtát az észak- és közép-dalmáciai partokon termesztik, minerális, kerek savú bor, szép, hosszú lecsengéssel. Aztán még egy fehéret elpoharazgattunk, a Birin pincészet 2012-es Marastina-ját, mely fajtát szintén a part mentén, Primorska régióban termesztik, és különböző stílusú borokat, pezsgőket készítenek belőle, lévén, hogy magasabb savtartalmú borokat eredményez, és szépen közvetíti az ásványos jegyeket is, amikor pedig nagyobb testű, teltebb, akkor birses-karamellás jegyeket vesz fel.

Mire lecsúszott a két pohár fehér, már igazán vágytam valami jófajta tengeri herkentyűs ételre, úgyhogy mielőtt továbbálltunk volna egy jó kis tengerparti ebédre, még a vörös szekció néhány tagját is megkóstoltuk. Ismét a Birin pincészet borát, a Babich 2011-es tételét iszogattuk. Első körben Pinot Noir-ra emlékeztettek a bor jegyei, leginkább könnyedebb vörösbornak hatott, sok-sok cseresznyével, erőteljesebb savakkal, és ásványossággal. A fajta egyébként állítólag rokonságban áll a kissé jobban ismert Plavac Mali-val.

Tükröződések 

A Vino&Ino-tól - és Sibeniktől - a nagyon fiatal (2009-ben indult) Vrsaljko pincészet Nadinska Rana névre hallgató, 2009-es Syrah-Merlot-jával búcsúztunk, a túlérett meggyes, kicsit nehezebb, már-már lekvárosabb jellegű vörösbor igazán buján dorombolt.

Volt persze még sok szép élmény, fogyott a horvát - és a magyar - bor is szép számmal, élveztük az ízeket, a természetes légkondiként működő, kövérmacskás sikátorokat, a tengert, a napot, az éjszakánként a szigetek fölött cikázó villámokat, de leginkább a kikapcsolódást és a pihenést. Így teszünk idén is, ezúttal - remélhetőleg - Horvátország másik vidékét fedezgetjük majd fel.

És végezetül, amolyan nyári útravalóul álljon itt egy idézet, amit - ki tudja miért? - feljegyeztem ott, Horvátországban, a nyaralásunk alkalmával egy kitépett füzetlapra, miközben egy könyvet olvasgattam a tengerparton:

"Amikor megjelent a lehetőség, más formában kínálkozott fel, és más irányból jött, mint ahonnan Bonnes várta. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. 

Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik."

További szép nyarat, jó lehetőségeket, no meg persze felejthetetlen bor- és gasztroélményeket mindenkinek!

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Tarcal és Tállya Calling - Új erők Tokaj-Hegyalján

Nemrég tértünk haza Tokaj-hegyaljáról - Mádról -, és ha már ott jártunk, természetesen bekukkantottunk néhány "bónusz" helyre is, úgy mint a juh- és kecskesajtoktól illatozó Tokaj-Hegyalja Piac a Disznókő Birtokon, illetve a Sárga Borház, amelynek első emeletén éppen Alkonyi László mutatta be a Tokaj-Tállya-Tökösmál hármast, vagyis a tállyai Kaláka Pince borait. Mivel azóta is sokat gondolunk vissza ezekre az élményekre - mondhatni szívünkbe zártuk az ottani embereket, helyeket, borokat, ételeket, életeket - nagy öröm, ha hír - méghozzá értékes kezdeményezésekről szóló hír - érkezik a borvidékről hozzánk. Ezúttal Tarcal és Tállya "jelentkezett be", méghozzá az új erők hírével. Lássuk csak...    

Berecz Stéphanie - Kikelet Pince

Tokaj-Hegyalja méltán az egyik legizgalmasabb borvidéke nemcsak az országnak, de talán az egész világnak is. A tennivaló persze még rengeteg; a hegyek között szunnyadó erőket fel kell ébreszteni, s az irányukat rendesen meg kell határozni. Talán a mádiak eszméltek e tekintetben leghamarabb, de immár Tállya, sőt, Tarcal is tevékeny szereplővé vált.

Tarcal – borturizmus magas fokon

Turisztikai szempontból Tarcal az egyik legszínesebb települése Tokaj-Hegyaljának, elég csak a helyi borászatokra gondolni, akik közül a Gróf Degenfeld Szőlőbirtokot, az Andrássy Pincészetet, a Királyudvar Szőlőbirtokot, a Hímesudvar Pincészetet, a Tokaj Kikelet Pincészetet, a Bott Pincét, a Dorogi Testvérek Pincészetet, a Tokajicumot, s a Basilicus Szőlőbirtokot érdemes megemlíteni.

Utóbbi új szereplője a borvidéknek, és túl azon, hogy a hagyományos, helyi szőlőfajtákból (furmint, hárslevelű, sárgamuskotály) hosszabb érlelésre szánt borokat – szárazat és édeset egyaránt – készítenek, nemrégiben EU-s támogatásból felépítettek egy modern látogatóközpontot is, mely a térség borturizmusát saját erőből kívánja megszervezni.

A Tokaji Borecet Manufaktúra is az együttműködők között

A Basilicus Borkultúra Központ funkciója ugyanakkor eltér a többi, a turizmusra építő tarcali egységtől. A tavaly átadott épületegyüttes legfőbb célja, hogy a kultúrtáj értékeit megőrizve, a helyi turisztikai szolgáltatókkal együttműködve (Mádi Kúria, Oroszlános Borvendéglő és Borhotel, Dorogi Testvérek Pincészete, Hímesudvar Pincészet, Barta Pince, Tokaj Kikelet Pince, Bott Pince, Tokaji Borecet Manufaktúra, Bártfay Kúria, Kaláka Pince,  Sárga Borház) lendületet adjon a térségnek. A központ a helyi turizmus és vendéglátás kiemelt támogatásával, a bortematikus programkínálat bővítésével kívánja a helyi borok, élelmiszerek és természeti értékek ismertségét, népszerűségét növelni

Alkonyi László - Kaláka Pince

A Basilicus Borkultúra Központ partnereitől ugyanakkor, akik borászatokat és kistermelőket együttvéve jelenleg tizenöten vannak, a Basilicus nem kér semmiféle tagdíjat vagy marketing-hozzájárulást. A vezérelv – mint a tulajdonos, Basa Richard nyomatékosította – nem a gyors megtérülés, hanem a lokális értékek megőrzése, Tokaj-Hegyalja turizmusának magasabb nívóra való emelése.

Tállya – művészetre és gasztronómiára hangolva

A borvidék legnagyobb múlttal és jelentőséggel bíró települése minden kétséget kizáróan Tállya, melynek elsődleges bázispontja: az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel.

Az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel a gasztronómiai megújulás egyik élharcosa kíván lenni Tokaj-Hegyalján, amely elsősorban a minőségi, helyi alapanyagok használatában, a szezonális ajánlatokban, a hagyományos és a modern konyhai technológiák ötvözésében, tehát a Slow Food-szellemiség gyakorlatba ültetésén keresztül mutatkozik meg.

Gasztronómiai kínálatát az a Ruprecht László állította össze és fejleszti, aki több nívós étteremben is végez hasonló tanácsadói munkát. Az Oroszlános étlapja a vidéki polgári és népi konyha hagyományain alapuló fogásokból áll össze, szem előtt tartva az évszakokat, az ünnepeket. 2012-ben történt fejlesztésük óta fürdőházat és egy új hotel-szárnyat is építettek, négy csillagos minőségben.

A hotel új vezetője, Márton-Kováts Krisztina eltökélten hiszi: ahhoz, hogy a településre vendégek érkezzenek, a helyi turisztikai egységeknek részt kell vennie a programkínálat fejlesztésében. Az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel igyekszik ebben példát mutatni, ennek megfelelően elkötelezett támogatói a Tállyáért Egyesület szervezésében megvalósuló Tállya Art programsorozatnak (július 21-26.), melynek a több mint 300 éves múlttal rendelkező Maillot kastély ad otthont.

Tállya Art Alkotótábor – július 21-26.

A Tállyáért Egyesület pályázatot hirdet fiatal művészeknek a következő kategóriákban: divattervezés, ékszerkészítés, szobrászat, építészet, belsőépítészet, fotó. A Tállyáért Egyesület célja egy olyan alkotótábor létrehozása, ahol a különböző művészetek felől érkező alkotók különböző túrák és bemutatók segítségével megismerik Tállyát, és a Tokaj-Hegyalja egyik legrégebbi hagyományival rendelkező településre jellemző történetek, tárgyak, hagyományok felhasználásával tervet készítenek egy művészeti alkotásra.

A terveket szakmai zsűri bírálja el. A Tállyáért Egyesület vállalja, hogy finanszírozza a nyertes munkák megvalósítását, illetve széles körben biztosítja azok megjelenését. Az alkotótábor programja: www.facebook.com/events/249272205273649