"Keltsd életre a parafadugót!”, azaz alkotások több mint 15 000 db borosdugóból

Akik figyelemmel kísérik a Borgőz életét, tudják, hogy a borok és a gasztronómia iránti vonzódásunk gyakran túlnyújtózik a poháron és a tányéron, és egybekel a művészetekhez, kreatív ötletekhez, valamint a kultúrához való vonzódással is. Most sincs ez másként, így ezúttal a borosdugók környékén kalandozunk a Zsirai Pincészet pályázatával, méghozzá azzal a céllal, hogy felébredjen az alkotói kedv, no meg a parafadugók is.

Tehát álmodd meg, készíts tervet, küldd be, és ha a közönség a te munkádat tartja a legérdekesebbnek, akkor több ezer parafadugót kapsz, hogy életre keltsd ötleted! De ha nem érzed magadban az alkotóerőt, akkor se csüggedj, mert ezúttal a borkedvelők is szerepet kapnak a pályázatban.

A Zsirai Pincészet "Keltsd életre a parafadugót!" címmel hirdette meg pályázatát, amelyben két együttműködő partnere a Tokaji Borbarátnők Társasága és Az Ihatóbb Magyarországért Egyesület, médiapartnere pedig a Borgőz borblog. A pályázóknak borosdugók felhasználásával készült borhoz, borászathoz kapcsolódó alkotások terveit kell beküldeniük 2013. október 25-ig. A Zsűri által kiválasztott legötletesebb 10 pályaműre pedig a pincészet Facebook oldalán lehet majd szavazni.

A három legkiemelkedőbb, legtöbb szavazatot kapott mű tervezője kap lehetőséget arra, hogy több ezer parafadugó felhasználásával megalkossa a remekművét. A pincészet a pályaművekhez szükséges több mint 15 000 db borosdugót szponzorainak - a Procork Kft., a HP-Cork Kft. és a Hungarokork-Amorim Zrt. Kft. - köszönhetően biztosítja az alkotóknak.

Az elkészült alkotásokat a díjátadón mutatják be, ahol a Zsűri kihirdeti a győztest, aki 100 ezer Ft-ot és egy 6 főre szóló borkóstolót nyer. A parafa kreációkat a pincészet elárverezi, és a befolyt összeget a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet számára ajánlja fel.

Azok, akik nem pályáznak, de szívesen hozzájárulnának a pályaművek elkészítéséhez, borosdugó beküldésével részt vehetnek a játékban, ahol természetesen a Facebook-on szavazókat is jutalmazzák. A szerencsések díja pedig 2 fő részére szóló borkóstolóval egybekötött hétvége a pincészet mádi vendégházában. 

Az ország három jelentős borvidékén (Tokaj, Somló, Villány), közel 17 hektáron gazdálkodó pincészetről és a pályázatról bővebben a www.zsiraipinceszet.hu oldalon lehet olvasni. Aki pedig nemcsak olvasni szeretne a Zsirai borokról, hanem kóstolni is, azoknak ajánljuk az alábbi üzleteket:

VinoWonka Csokoládé és Borbár - Budapest

Kadarka Borbár - Budapest

Margitutcakilenc - Budapest

Tokaji Aszú shop - Budapest

Eozin Kávézó - Pécs

Somlói Borok Boltja - Somló

Van új a nap(sütés) alatt! - Budavári Borfesztivál kapuzárási pánikos beszámoló

Állítólag a britek imádnak az időjárásról diskurálni, de náluk többet talán már csak az idei Borfesztiválozók beszéltek a témáról. Esik, nem esik, kimenjünk, ne menjünk, és a többi... Magam is eldilemmáztam az időt, hiszen a hétvége mindkét napjára terveztem látogatást Buda Várába, de a szombati borongós napból inkább ágyban kávézós, olvasós, esőkopácsolás-hallgatós kikapcsolódás lett.  No de aztán jött a vasárnap, vele meg a fellélegzős mosolyok, a nyár, a káprázatos napsugarak, valamint a pezsgők és a borok!

Borfesztiválilag az idei a nők éve volt

Az eredetileg két napra tervezett „annyimindent” nem lehet természetesen egy napba zsúfolni, tehát némileg rajtam is eluralkodott a „kapuzárási” pánik, vagyis a nap lenyugvásával egy időben kapcsoltam, hogy még ez sem volt, meg az is kimaradt, és mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál. Ezért jó tudni, hogy mit akar az ember… (Egyébként nemcsak a Borfesztiválon, hanem úgy általában mindig). Mivel már rögtön az „útvonaltervezés” során eldöntöttem, hogy idén az újdonságok varázsát fogom keresni, vagyis a pincészetek kimondottan Budavári Borfesztiválon debütáló, vagy oda újdonságként elhozott, dédelgetett kincsecskéit keresgélem, e tematika köré gyűjtögettem az élményeket.

Rögtön első körben biztosra mentem, mert aki ismeri, tudja, hogy az etyeki Kertész Pincészetnél mindig történik valami. Rendre becsempésznek ugyanis valami kis különlegességet az életünkbe, így a Borfesztiválra is készültek meglepetésekkel, amelyek mindegyike - a borkaviár és a kézműves bonbonok is - Vanya Gábor „chocolatier” munkái.

Málnás bonbon Carla borkaviárral

Úgy kellett a zord idő után kiviruló napsütésben a sok-sok berobbanó bubi és finoman szétpattanó, fényes, kacagó borkaviárszem, mint egy falatka nyár. A málnás és a sárgabarackos kézműves csokoládé bonbon pedig még jobban rákontrázott a hangulatra: mindegyikük krémes, selymes, telis-teli érett, zamatos gyümölccsel, sőt, önmagában már pompás színeik is fülig érő szájat eredményeznek. A málnás bonbonomra egy kiskanálnyi Carla borkaviárt is halmoztak, így ezzel a csodás gyöngykoronával feldíszítve vittem a napra csillantani egy pohárka hűs Frizzante kíséretében.

Akik mindig meglepnek valamivel - Kertész borkaviár

A Kertész borkaviárok (Carla, Chardonnay, Pinot Noir) egyébként pontosan abból készülnek, amit nevük is sugall: az adott borokból. Hogy pontosan hogyan, az már a molekuláris gasztronómia „alkímiája”. Egy speciális eljárásról van szó, amely során a gyöngyöcskékbe zárva megőrzik a borok eredeti aromáit. A borkaviárokat minden olyan esetben érdemes tehát használni, amikor fontos, hogy a bor ízjegyei változatlan formában jelenjenek meg az étel ízvilágában, és ráadásul szép, különleges is legyen a végeredmény. Ahogy a fenti eset is mutatja, izgalmas dámát varázsolhatunk egy picinyke, helyes, zamatos bonbonból is, ha egy sikkes borkaviár kalapot teszünk a fejére.

Nők - ezúttal nem a "pult" mögött, hanem a színpadon

Miután kellőképpen felpezsdültem, az Oroszlános udvarba indultam, és ha már a Bor és Nő jegyében zajlott a fesztivál, kicsit bekukkantottam a Bor és Nő színpad eseményeibe is. A Pannónia Női Borrend tagjai beszélgettek éppen a borászatok női képviselőivel (úgymint Szabó Tímea – Bardon Borászat, Rácz Kinga – Egri Korona Borház, Dunai György Sándorné – Borpalota Borászat, vagy éppen Katrin Pfneiszl – Pfneiszl Pincészet), de nagy örömömre férfiakat is megkérdeztek arról, mi is a véleményük a hölgyekről, például akkor, ha bort készítenek, ha bort kóstolnak, vagy ha éppen ételeket és borokat párosítanak.

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus szerint a nők valóban érzékenyebben közelítik meg a borokat, és viccesen azt is megjegyezte, mindig elcsodálkozik azon, hogy mennyi kiváló anyósjelölttel találkozik előadásai során, hiszen a nők annyira apró kis fineszeket képesek „kiszagolni” a borokból, hogy az élet más területein sem árt velük vigyázni. Apropó, hölgyek… Tanár úr az egyik számomra nagyon emlékezetes sajtvacsoráján hívta fel arra az urak figyelmét, hogy nagyon egyszerű a képlet, csak meg kell figyelni, melyik hölgy kedveli a kimondottan érett sajtokat, és azokra a nőkre bizony komolyan oda kell figyelni! Teljesen egyetértek.

Heimann Zoltán borász

Azt hiszem, végül a (női) dolgok lényegét Heimann Zoltán szekszárdi borász fogta meg leginkább, amikor azt mondta, hogy mivel a hétköznapok rendelvűsége általában jobban megy a nőknek, többfelé, és szervezettebben képesek megosztani a figyelmüket, ezért is fogékonyabbak az egyébként minőségi borászatban is fontos részletekre és finom változásokra, kezdve a szőlő virágzásától, egészen a borok éréséig.

A csopaki Szent Donát Pincészetnél

Miután a női energiák már szépen körbelengték az udvart, további felfedezőútra indultam. Nem kellett sokat sétálnom, és máris a csopaki Szent Donát Pincészetnél kötöttem ki. Tettem ezt már csak azért is, mert kaptam egy „fülest” – Borfesztiválon érdemes időnként az apró, itt-ott elcsípett infók alapján közlekedni -, miszerint fehérboros vidék ide vagy oda, ajánlatos megkóstolni a 2012-es Kékfrankost. Nem bántam meg, nagyon nem. A Csopak legfelső dűlőjében született bor nagyon finom gyümölcsökkel, a talaj ásványaival, és szép tartása melletti könnyedségével hangolt rá az őszi Balatonra. Ahová egyébként, mint megtudtam, azért is érdemes ellátogatni, mert a pincészet minden októberi hétvégére tartogat valami különlegeset, lesz fügés és birsalmás hétvége, halételek hétvégéje és mangalica hétvége is.

Vida Péter első Bikavérét is megkóstoltuk 

Mielőtt elhagytuk az Oroszlános udvart, a szekszárdi Vida Péterhez kukkantottunk még be egy kóstoló erejéig, hiszen olyasmit találtunk nála, ami eddig a pincészet életében még nem volt: Bikavért. Bár Vida Péterben régóta élt a vágy, hogy elkészítsen egy nagy formátumú, de mégsem „támadó” Bikavért, az elképzeléseihez csak a 2011-es évjárat termése adta meg először a biztos alapot. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka csodás négyeséből született meg a Vida Bikavér 2011, amely guruló piros bogyós gyümölcseivel, nagyon finom tanninjaival, és gazdag beltartalmával bizonyítja, hogy érdemes a sokáig dédelgetett gondolatokat egyszer csak – persze a megfelelő pillanatban - tettekre váltani…

Mandolás 2009 premier

Akár egy hermelin bundában lépkedő kecses hölgy, úgy burkolózott idén elegáns hófehérbe a Vylyan Pincészet standja. De nem csak ezzel a szemnek való újdonsággal készült a pincészet erre az alkalomra, hiszen a Borfesztivál első napjára, vagyis szeptember 11-re időzítették a Mandolás válogatás bor 2009-es évjáratának útnak indítását is. A nevében a hajdan ott termő mandulafák emlékét őrző Mandolás dűlő legszebb Cabernet Franc ültetvényéről származik az alapanyag, ráadásul egy meleg, tehát karakteresebb borokat adó évjáratból. Rengeteg dús, érett, buja piros gyümölcs, epervelő, aszalt vörösáfonya, cseresznye és pirított magvak a pohárban, miközben a tanninok finoman tapicskolják a nyelvet, a lecsengésben pedig étcsokoládé és fűszerek ölelkeznek. Telt, gazdag, de nem nehézkes bor, egyáltalán nem akar ránk telepedni, egyszerűen kifinomult és elegáns. Érdemes lesz követni őt a Borfesztivál után is.

Bukolyi Marcell és az Eger Cottage

Aztán a Kézműves Borok Háza standja következett, ahol Szentesi Katival a palackos erjesztésű, zamatos, friss, citrusos 2010-es Szentesi Fehér Cuvée Pezsgőt, Bukolyi Marcellel pedig az Eger Cottage vörös 2012-tételét kóstoltuk. Utóbbi egy új termékcsalád, az Eger Cottage vörös tétele, történetesen 100% Kékfrankos, és pontosan egy masszívabb, komoly bor, és egy fiatalos lendületű, könnyed, gyümölcsös egri határán mozog, már csak azért is, mert pontosan ez volt a cél készítésekor. Engem ráadásul még a duci madárkás címke is jókedvre derített.

Török Csaba (2HA)

És ha már ott jártunk, ki nem hagytuk volna a világért sem Török Csabát, a Szent György-hegy már csak a birtok nevében két hektáros gazdáját, hiszen a valóságban a borászat már egy picit tovább növekedett. A 2011-es évjáratot kóstoltuk végig: Pinot Gris, Shiraz, és persze a 2HA esetében elmaradhatatlan Tabunello került a pohárba, utóbbi friss, ropogós cseresznyével, kedveskedő, gömbölyítő édességérzettel, finoman húzó tanninokkal, a végén pedig a vulkáni talaj is kalapot emelt beköszönve elegáns ásványosságával.

Illés Tamással Pinot Noir-t, majd Viognier-t kóstoltunk

Néha a további újdonságokért pontosan a szomszédba kell menni, így csak pár lépést tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészetig, ahol egy különleges fehér fajtát, a Viognier-t kóstolhattuk, 2012-es tétele ugyanis kivételesen önállóan került palackba. A Viognier-vel, mint a pincészet nagy testű, fehér házasításának (Hemina) egyik összetevőjével ugyanis kizárólag csak abban az évjáratban jelentkeznek önállóan, amikor fajtajellegét tökéletesen közvetíteni tudja. Ilyen volt eddig a 2011-es, és most a 2012-es évjárat is. Utóbbi tétel október első felében kerül piacra, és én a magam részéről nagyon várom, hiszen gazdag, telt, krémes, mégis friss, teli citrusokkal, barackkal, és ásványokkal, szóval kezdtem nagyon örülni, hogy még kapuzárás előtt eljutottam a standhoz.

Gere Zsoltiéknál

És hát ilyen az ősz, hirtelen zuhant ránk a hűvös levegő és a sötétség, úgyhogy még egy kicsit kalandoztunk a Villányi korzón, például Gere Tamás és Zsolt pincészeténél, ahol már a 2013-as rozé alapanyagát, az Oportót kóstolhattuk, aztán a 2012-es Kékfrankos válogatást, amelyre azért is figyelünk különösen, hiszen korábbi interjúnkban mesélt már nekünk arról Gere Zsolti, mekkora lehetőséget lát a fajtával kapcsolatban Villányban, és milyen szemlélettel képzeli el a "Nagy Kékfrankos" elkészítését.

A mádi Holdvölgynél

Az estét hol máshol, mint a Tokaji udvarban fejeztük be, ahol a mádi illetőségű pincészet, a Holdvölgy főborászával, Gincsai Tamással szemezgettük végig a borsort, amelynek tételei nagyon sokat mondó - bár angol - névre hallgatnak. A pincészet már a kétezres évek közepe óta létezik, mégis "újdonságként" tarthatjuk számon, hiszen eddig inkább nemzetközi színtéren szerepeltek. Borfesztiválos standjukat nem csak nézni, de olvasni is érdemes volt, a könyöklőn körbefutó, vagy itt-ott felvillanó szavakra nem egyszer óhatatlanul ráfeledkezett az arra járó. A 2007-es Birtokfurminttal kezdtünk (Meditation), amely a legszebb Furmint tételek házasítása, lágy vonalakkal és teltséggel, sok-sok gyümölccsel és ásvánnyal, valamint fantasztikus savgerinccel.

Tokaj kincsei

A végén persze nem maradtak el az édes borok sem, amelyek - legyen bármilyen közhelyes a kifejezés -, tényleg bearanyozták a napot. 2007-es krémes, selymes, barackos és friss édes szamorodni, majd a talán legkifejezőbb, Tamás által "szabadgyakorlat"-ként említett 2007-es Birtokválogatás (Signature) tette egyre magasabbra a lécet. A csúcs aztán egyértelműen a 2006-os 6 puttonyos aszú (Culture) volt, tökéletes egyensúlyával. Illatban a komoly, aszalt jegyek mellett friss citrusok, narancs és mandarin, apró erdei gombák, elegáns ásványosság, olajos, lassú mozgás, a szájban pedig a cukor és a savak pontosan úgy hatnak egymásra, mint a női energiák a férfire, és viszont... Újra és újra, szűnni sem akaróan...

Sosem árt... sőt!

A Nyulászó dűlő késői szüretelésű 2008-as Sárgamuskotályával (Intuition No2) búcsúztunk a fesztiváltól. Számban a tiszta szőlő aromákkal, az aranymazsolával, a finom, nyári, állra csorduló barackokkal sétáltunk ki a kapun. Nem zárták még be, kár volt a pánik... Mint ahogy az új dolgoktól sem kell félni soha, bár az ismeretlen gyakran félelmetes. Minden nap hoz valami apró újdonságot, engedjük, hogy a részünk legyen, és átjárjon minket. Háromszázötvennégy nap múlva újra nyílnak a kapuk...      

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg: Nagy Zita

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Boros tények Szombathelyen - I. METRO Borfesztivál

Nem a méret a lényeg, és ez bizony tényleg így van, még a borfesztiválok esetében is. Tegnap ugyanis egy valóban mini borfesztiválon jártam, méghozzá a szombathelyi METRO áruház parkolójában, ahol az őszi Borkatalógusba kóstolhattunk bele, mindössze egyetlen pohár áráért, írd és mondd, kettőszáz forintért. Tehettük mindezt szakmai iránymutatással, hiszen valamennyi őszi bágyadt napsugár cirógatta pultocska mögött az adott borászat borértő képviselője - vagy maga a borász - állt. Természetesen nemcsak kereskedők, vendéglátósok, hanem borkedvelő, borrajongó vásárlók előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy az ország szinte minden borvidékét képviselő kínálatot, vagyis 23 pincészet borait - száraztól az édesig, boroktól a pezsgőkig - korlátlanul (természetesen kóstolási mennyiségben) végigkóstolhassák.

Tények - mármint boros tények - Bartók Zoltánnal

A délutánt én magam is kint töltöttem a borfesztiválon, már csak azért is, mert megyénk is képviselte magát a vaskeresztesi Garger Imre és a Ság-hegyen borászkodó Dénes Tibor személye és borai által. Ezen túl egy kedves invitálást is kaptam a nap házigazdájától, Bartók Zoltántól, hogy a mini borfesztivál programjai közé iktassunk be egy nyilvános kis eszmecserét a szombathelyi tényekről, vagyis a borokról, a borkultúráról, az évjáratokról, a borvásárlási szokásokról, és a szombathelyi borkínálatról. Ez utóbbival kapcsolatban tény, hogy hiánypótló lenne Szombathelyen egy klasszikus vinotéka - bár én makacsul bízom benne, hogy hamarosan hírt adhatok megnyitásáról, sőt, hosszú ideig működéséről is -, így mindenféle direkt reklámozási szándék nélkül elmondhatom, hogy magam is a METRO áruházat választom, ha sürgősségi borellátásra van szükségem, és valami hirtelen hibádzik az otthoni borkészletből. Már csak azért is, mert az áruház "bormotorjának", Márkus Bélának, vagyis a szombathelyi METRO borszakértőjének köszönhetően a hatalmas kínálatban a régiós borok is helyet kaptak.  

A szakma és a pincészetek képviselőitől, vagyis a pultok belső felén állóktól megtudtam azt is, hogy a mini borfesztivált maguk is hasznosnak ítélték meg, hiszen nemcsak a vásárlóknak, de a kereskedőknek, vendéglátósoknak, és nem utolsósorban egymásnak is megmutathatták boraikat, no meg némi tapasztalatcserére is jutott idő. Garger Imre például mosolyogva így foglalta össze este a nap tapasztalatait: - Én nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem, ez mindent elmond a rendezvényről. 

És ha már hazai vizeken evezgetünk, jómagam is belekóstoltam a két "helyi" borász, Dénes Tibor és Garger Imre remekeibe. Talán kevesen tudják, hogy a 279 méter magasságú Vas megyei tanúhegy, a Ság-hegy a Somló és a Kis-Somlyó tanúhegyekkel alkot egy borvidéket. Itt keressék az érdeklődők a Dénes Hegybirtokot, amelynek zászlósborát, az Olaszrizlinget, pontosabban annak 2007-es tételét magam is megkóstoltam a mini borfesztiválon. Bazalt terroir a javából, érett gyümölcsökkel, gazdag savakkal, nagy testtel, és hosszú-hosszú lecsengéssel. Bátran kiülhetünk vele pokrócba tekergőzve a teraszra csillagnézőbe, de tehetjük a már ősziesebb, melengetőbb, tartalmasabb ételek mellé is, nem fog megriadni. És amíg kortyolgatjuk, jusson eszünkbe, hogy egy öt millió éves vulkán szoknyáján termett az alapanyag... 

A METRO Borfesztiválon "bazalttufát" is kóstolhattunk a Kissomlyó szomszédjáról, a Ság-hegyről

Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják, hogy előszeretettel kóstolgatjuk a Vashegy terroir-borait is. Egyelőre az osztrák oldalon tehetjük meg ezt leginkább, pedig a magyar oldal is ugyanazt a kincset rejti a tőkék alatt.  Garger Imre a Vashegy magyar oldaláról, Vaskeresztesről két Kékfrankossal érkezett. A 2010-est bármikor kortyolnám, de tényleg... Tiszta, lendületes, egyértelmű és jól iható, szinte Pinot-ba hajló jegyekkel és felépítéssel, friss gyümölcsökkel, doromboló tanninokkal. A 2009-es már több rétegű, fűszerekkel és feketére érett cseresznyével, a '10-es hajlékonysága és játékossága után talán picit nehézkesebbnek is tűnhet. Mindenesetre a magam részéről úgy döntöttem, hogy legjobb lesz szüret után mind Dénes Tibort, mind Garger Imrét jól meglátogatni "hazai pályán" is, vagyis szőlőtőkéikkel a háttérben. Borgőzös olvasóink természetesen elsőként szerezhetnek majd tudomást az élményekről.  

Aztán a teljesség igénye nélkül: kóstoltam a mini borfesztiválon már a legújabb évjáratot is, hiszen Taschner-ék elhozták Sopronból a legfrissebb, bájosan illatozó 2013-as Irsai Olivérjüket, megismertem a zánkai illetőségű Canter Borház fiatalos sorát, benne az ásványos és buja Traminivel, nem hagytam ki a talajt kőkeményen közvetítő somlói Kreinbacher 2011-eseket - Furmint és Juhfark - sem, a Villányi Vylyan Pincészetnél a kedvesen doromboló 2012-es Macska (Portugieser) került pohárba, majd az Ördög (Kékfrankos, Zweigelt, Syrah) legújabb arcát, vagyis 2010-es évjáratát is megismerhettem, amely már most tökéletesen rácáfol a kedvezőtlenként nyilvántartott évjáratra, és mint tudjuk, az ördög soha nem alszik, így későbbre is tart meglepetéseket.    

Hasznos találkozások, és hasznos kóstoltatások-kóstolások - talán így lehetne összegezni az I. METRO Borfesztivált itt, Szombathelyen. A magam részéről nagyon várom a folytatást, ha nem is az áruházlánc szervezésében, de valamilyen más, szombathelyi borfesztivál keretében. Hiszen az ősz még bőségesen tartogat kóstolni valót...

Keresd a nőt! - A Budavári Borfesztivál kapujában

Már tényleg csak pár nap, és - remélhetőleg - megint azon kapom majd magam, hogy - szintén remélhetőleg - homlokgyöngyöztető indiánnyárban kaptatok fel a Budai Várba. Hiszen amikor csak tehetem, inkább gyalog, a Logodi utca felől közelítek, mert itt lakott Babits a 31-ben, Márai pedig a Mikó utca sarkán, és Kosztolányi is, aki a Hajnali részegségben leírta az elhagyott, éjszakai Logodit. Remélhetőleg ugyanúgy számolom majd a lépcsőket, ahogy gyerekkorom óta mindig teszem, ha arra járok. 26 fok, szünet, megint sokszor 26, és a végén 21...

Igen, pár nap, és megnyílnak ismét a Borfesztivál kapui. A kecses - és kevésbé kecses - csuklókra is színes karszalagok kunkorodnak, a csilingelő kristálypoharakba először csak bátorságot és lendületet adó friss fehérek, majd kacarászó pezsgők vagy pironkodva flörtölgető rozék kerülnek, a nap végén pedig ott hömpölyögnek a várfalak között a vörösek, az aranylón áradó aszúk, és még valami más is... A női energiák. Idén ugyanis mindenhová bekúszik majd az az érzékenység, kifinomultság, óvó és gyengéd szeretet, amely a nőket, a női borászokat jellemzi. A Bor és Nő jegyében telik ugyanis az idei Borfesztivál. Na meg persze lesz megint a csodás borokon túl rengeteg zene, tánc, és ami még számomra a borokon kívül szívcsücsök, rendkívül sokszínű gasztronómia. 

Egy nagy örömömet is szeretném megosztani az olvasókkal: már most lapozgatható – egyelőre virtuálisan, de a fesztiválon majd „élőben” is a Budavári Borfesztivál Borünnep Funzine különszáma, amelyben a Borgőz is helyet kapott egy írás erejéig. Magyar és angol nyelven is olvasható a VinAgora Nemzetközi Borversenyről szóló írásom a 48-50. oldalon, és persze még rengeteg érdekesség és információ a fesztivállal kapcsolatosan.   

Szóval Cherchez la femme - mondja a francia, vagyis Keresd a nőt... Mindenhol. Mert bizony mindenhol ott van, és mindig másért szép. Sőt, ha már borok és borfesztivál, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt pár év során már az Év Bortermelője jelöltek között is állt egy hölgy, Gálné Dignisz Éva személyében. Többek között vele is találkozhatunk majd a fesztiválon, de kiemelt figyelmet kap valamennyi olyan kiállító, ahol egy-egy hölgy munkája a meghatározó, legyen szó borászról, birtokigazgatóról, tulajdonosról, vagy marketing vezetőről. Érdemes lesz tehát a pavilonokon elhelyezett külön kis jelölést figyelni, illetve bekukkantani az Oroszlános udvarba is, ahol a hölgyek „gyülekezőhelye”, a Bor és Nő stand, illetve kisszínpad található majd.

Boregyetem - Mondjuk Portugál…

A magam részéről már az eddigi években is rengeteget tanultam a Borfesztivál „mínuszos” napjainak eseményén, a Boregyetemen, legyen szó a szarvasgombáról, Franciaország, vagy Horvátország borairól, illetve a fiatal magyar borászokról. Idén első nap olyan hölgyek előadásait - és munkájuknak gyümölcseit, vagyis boraikat - élvezhetjük, akiknek a bor az élete. Az is kiderül majd, hogyan szépít a bor, vagyis, hogy hogyan, és miért lett a Tokaji Aszú a hazai szépségipar egyik kiemelkedő termékének alapköve. A második napon a Borfesztivál díszvendége, Portugália mutatkozik be. Két előadást is élvezhetünk majd, először Romsics László mutatja be Portugália sokszínű borászatát, majd vezetett borkóstoló következik portugál előadók prezentálásában. Egy fontos információ azoknak, akik rendszeres Boregyetem „hallgatók”: idén már ne a Várban, hanem a MOM Kulturális Központ Kupolatermében keressék a rendezvény helyszínét.

    

Gasztronómia - A gödölyecombtól a kapros rezgőkén át a Nemzetek Sajtversenyéig

És ami a Borfesztivál gasztronómiai részét illeti, nem tudom, lesz-e itt elegendő hely a különlegességek és az ígéretes élmények felsorolására, mint ahogy azon is aggódom, lesz-e elegendő idő a felfedezésükre.

Nos, mivel az idei Borfesztivál díszvendége Portugália, jön az Arte e Cozinha (művészet és konyha), vagyis portugál konyhaművészet a Borfesztiválon. A hozzávalók: sertéslapocka, disznóköröm, pacal, szív-, szőnyeg-, feketekagyló, gödölyecomb, friss szardínia, durbincs, cápa, ördöghal, szépia, bacalhau (tőkehal), olívaolaj, rizs, hagyma, fokhagyma, koriander, Vinho Verde, és Grelhador (nevezzük sütőberendezésnek). Továbbá szükség lesz még Takács Lajosra, a Laci!Pecsenye és az Olimpia séfjére, Fülepi Kálmánra, a nU bisztró séfjére, Ádám Csabára, az Olimpia séfjére, és Molnár B. Tamásra a Bűvös Szakácstól.

Portugálián kívül természetesen a hazai vonal is erős lesz. Ott illatozik majd a fesztiválon az Országhonyha vásári és szüreti étlappal, rajta a kapros rezgőke, az oldalas koszorú fóliás burgonya és füstölt tejföl kíséretében, a galuskás lecsó és a füstölt oldalas párosa, a szőlőcsősz pecsenyéje, a vargányás mangalica ragu, vagy a szilvás-mákos lepény. Ha pedig valaki nem éhes, inkább csak egy kis sós borkorcsolyára vágyik, akkor a Pogácsa és Perec Háznál a helye. Házi recept alapján, helyben sütve, frissen kínálva érkezik majd hozzánk a tepertős, sajtos, túrós pogácsa, a magvas, leveles stangli, a palacsinta és a sós perec.

A Villányi korzón a Villányi Fogadónál a regionális ízekből csemegézhetünk, például a fesztivál legzamatosabb kolbászaiból. Aztán… Szarvasgombás sajtok, szarvasgombás vajak, szarvasgombás kézi bonbonok, és idén először meleg szarvasgombás ínyencségek is a Szarvasgombás Gravitációs Gourmet Ponton, nehézbombázó csülkös ételek az Ízek Ösvényén, fahéjas, belga csokoládés, mandulás kürtőskalácsok Molnár László sütésében, kemencés kenyérlángosozó (a kínálatban a libatepertős lilahagymával!), a La Fiesta kínálatában pedig például szilvalekvár és házi kolbász egy izgalmas falatkában. 

              

Árpás László Sonkamesternél az őseink régi receptjei alapján, hosszan érlelt, tengeri sóban pácolt, rövid hideg füstön füstölt, csontos és csont nélküli sonkákat kóstolhatjuk. Különlegesség a marha hártyába tekert, majd kézzel készített hálóban érlelt sonka és nyakkaraj, de nem érdemes a fokhagymás, enyhén sózott, majd főtt sonkát sem kihagyni. Sonka után jöhet a szalámi is, amelyek a Sonkamesternél édes köménnyel, zöldborssal, sóval, és Etyeki borokkal történő ízesítéssel készülnek. Zárásképpen kihagyhatatlan a magyar disznóvágásokból jól ismert finom, tejben sült tepertő, amelyet érdemes egy pohár remek borral kísérni.

A SZEGA Foods jóvoltából tavaly a sonkák álltak a reflektorfényben, idén a sajtoké lesz a főszerep. A Borfesztivál teljes ideje alatt zajlik majd a Nemzetek Sajtversenye, ahol a horvátországi pagi juhsajttól kezdve a francia La Valencay kecskesajton át a magyar tanyasi Lajtáig bezárólag 20 ország egy-egy sajtremekére lehet kóstolva szavazni a SZEGA standján.

És ami még nagyon fontos! Imázs, Fuji, Rosé, Peppers!, Magyar Ízek Magyar Háza, Paris-Budapest, Budapest Bisztro, Chess, Riso, Negro, Chagall, Chez Daniel – vagyis a Budavári Borfesztivál éttermei. A közös együttműködés keretében a fenti éttermek öt fogásból álló menüsorokat készítenek, melyeket kedvezményes áron (8.000,- Ft/fő) kínálnak. Minden fogás az azt megálmodó főszakács stílusát tükrözi, és minden fogást tökéletesen kiegészít egy gondosan kiválasztott bor. Menüsorok és asztalfoglalás (mely erősen ajánlott!) a TableFree oldalán.

A Budavári Borfesztivál további információi, részletek, programok, jegyek, kiállítók, térkép, stb. itt. 

Buddha szólít - Olyan pezsgő a világ!

Éppen pezsgőket kóstolgattam – mit kóstolgattam, élvezkedtem rajtuk! – az elmúlt hétvégén, amikor az jutott eszembe, hogy nagyszerű lenne még jobban, még közelebbről, még alaposabban megismerni a hazai palackos erjesztésű pezsgők, a könnyű prosecco-k, a finom cava-k, a légies crémant-ok és champagne-ok világát, hiszen némelyikük olyannyira kifinomult, rafinált, vagy éppen természetes egyszerűségével és nagyszerűségével hódító, hogy nem lehet őket szó nélkül hagyni. Ráadásul, ahogy a borok, úgy a pezsgők is képesek akár egy egész étkezést – mit étkezést, napot! - végigkísérni, így még izgalmasabb ez a pezsgő világ. 

Pezsgő popcornnal? Miért ne?

Mintha csak néhány parányi buborékban szállt volna el valahová akkori kívánságom, máris érkezett egy meghívó, és nem tudom nem megosztani az olvasókkal, hiszen annyira izgalmas. Mert legyen az ételünk akár reggeli tojásrántotta, borkorcsolyaként kínált pattogatott kukorica, vagy chips, a pezsgőhöz jól bevált osztriga, vagy egy rendhagyó előétel, a robbanócukorkába forgatott kecskesajt, a pezsgő igazi jolly-joker a legtöbb étel mellett. Ehhez persze nem árt ismerni a pezsgőstílusokat, így nagyszerű lehetőségnek ígérkezik a III. Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál a Buddha-Bárban.

Csizmazia László séf szerint a pezsgő-étel párosítások esetében az a legjobb, ha jócskán szánunk időt a kísérletezésre, és sokat-sokat kóstolunk. Amikor pezsgővacsorákat kreál, ő maga is szívesebben támaszkodik tapasztalataira, érzékszervi benyomásaira, mint az elméletekre, vagy a molekuláris gasztronómia elveire. A pezsgő kiválasztásakor egyetlen kőbe vésett szabály létezik: adjunk a minőségre! És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy óriási vagyonokat kellene költenünk egy-egy palackra, hiszen egy könnyed prosecco, vagy egy hazai, palackos erjesztésű (méthode traditionelle) pezsgőt jóval egy Champagne ára alatt beszerezhetünk.

Csizmazia László séf, a Pezsgővilág nagykövete

Nézzünk is néhány pezsdítően kreatív megoldást! Ráérős napokon egy „párizsi reggelihez”, vagyis vajas, narancslekváros croissant-hoz, de akár sima tojásrántottához is töltsünk bátran egy pohár pezsgőt, remekül indul majd a nap! Ne habozzunk, inkább pezsegjünk akkor is, ha csak egy hatalmas tál sós chips-szel, vagy pattogatott kukoricával ölelkezve akarjuk eltölteni a délutánt-estét. Ahogy azt Csizmazia László is megerősíti, a pezsgő élesztős jegyei néha épp a pattogatott kukorica aromáit idézik, így garantáltan teljes lehet a harmónia. A bátrabbak epres-joghurtos ízesítést is adhatnak a popcorn-nak, de akkor már rosé pezsgőt bontsunk hozzá. Aki még ennél is bevállalósabb, az forgasson némi robbanócukorkába kecskesajtot, a cukor a buborékokkal egymást berobbantva izgalmas felfedezést ígér. Mivel pedig lassan, de biztosan jönnek a ködös, szürke nappalok, idézzünk nyári hangulatot egy gyümölcsös jégnyalókával, amit pezsgő mellé, de akár kehelyben tálalva, pezsgővel felöntve is kipróbálhatunk.

Pezsgő falatkák

Aki pedig inkább a klasszikus párosítások híve, annak természetesen jöhet az osztriga citrom, vagy lime levével, hogy még jobban passzoljon a tenger világa a pezsgő savtartalmához. Ha nemcsak ízben, hanem színben is a harmóniára törekszünk, akkor készítsünk lazactatárt, és kísérjük rozépezsgővel. Ha nehezebb előételt választunk, például libamájat, akkor hosszabban érlelt, brut, vagy még inkább magasabb cukortartalmú tétel kerüljön a pohárba. Főételek esetében szinte majdnem mindenhez tölthetünk pezsgőt, kivételek ez alól a túlzottan hagymás-fokhagymás fogások, vagy a masszívan zsíros és füstös grillételek, de ezek ugyebár a borok ellenségei is.

A kecses pezsgőkhöz inkább a kifinomultabb ételek illenek, például halak, tenger gyümölcsei, fehér húsok, de egy komolyabb méthode traditionelle pezsgőhöz már nemesebb vadhúsokat, vagy marhahúst is választhatunk. A pezsgőt Osama Kutaini – aki a fesztiválon az aranyló Buddha szobor alatti falatozáshoz izgalmas pán-ázsiai menüsorral készül -, rizottókkal és homárral is nagyon szereti, a japán konyha ételei közül pedig a sushit ajánlja hozzá legszívesebben. Apropó sushi! Ehhez az ételhez leginkább a Blanc de Blanc, vagyis a csak Chardonnay szőlőfajtából készült Champagne dukál.

Szóval itt a lehetőség, hogy szeptember 4-én és 5-én elmerüljünk a pezsgőfürdőben. A több mint ötven pezsgőn kívül lesznek pezsgő- és champagne kurzusok is, például Márkus György prezentálásában a különleges rosé champagne-okkal ismerkedhetünk, de bemutatkoznak majd a Sieur d’Arques és az Antech márkák is, valamint a Taittinger házat is megismerhetjük. No meg persze jönnek az ikonikus márkák is – mint például a Dom Pérignon, vagy a Roederer. Buborékokra fel!

Mi? – Pezsgő Világ – III. Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál

Hol? – Buddha-Bar, Klotild Palace, 1052 Budapest, Váci utca 34.

Mikor? – 2013. szeptember 4-5.

Részletek a pezsgovilag.hu oldalon és a Pezsgő Világ Facebook oldalán.

Tonkabab, szumák, kasszia - A Karnevál igazi fűszerei Mautner Zsófival

"Ez valami zseniális!" - áradozik csillogó szemmel egy tíz év körüli kissrác Mautner Zsófia (Chili&Vanilia) kiszírjével (vagyis török bulgur salátájával) a kezében anyukájának a Savaria Történelmi Karnevál Zsidó udvarában. Még hogy a gyerekek csak a vén tengeri medvével reklámozott fagyasztott hal(?)rudacskát, meg a ketchupóceánba belefulladó szottyadt hasábkrumplit eszik meg! Öröm volt nézni a csillogó szempárt, és a felfedezés örömét, amikor - valószínűleg - először ízlelte meg a kis lurkó a bulgur, a paradicsom, a gránátalmaszirup, a citrom és a római kömény találkozását, amely - ahogy Zsófi is mondja - egyszerűen szuperegészséges étel. Zsidó és római hagyományos ízek és fűszerek Savariában, Mautner Zsófival.

Mautner Zsófi és a kasszia gyökér - Fotók: Nagy Zita

Bevallom, gyengém a meleg velős pirítós rengeteg (!) lilahagymával (ha kell, képes vagyok elkunyizni másokéról is), és a Karnevál házi kolbásszal és sült paradicsommal töltött Gladiátor csemegéje is bejött, de a "karneválkaja" után már nagyon vágytam valami különlegesre, valami újra, egy cseppnyi fűszerre a langallók, és a nyársra feszített csavartkrumplik világában. Megkaptam! Mautner Zsófi előadására pont a vanília ismertetése közben érkeztem, és máris lenyűgözött a bemutató. Zsófi olyan szenvedéllyel és szeretettel képes beszélni még a legapróbb fűszermagocskákról is, hogy egyszerűen nem lehet nem rá figyelni. Rengeteg dolgot lehet tőle tanulni, akár már negyed óra alatt is. Most például a fűszerekről, amelyeknek látszólag semmi közük a borokhoz, valójában meg nagyon is sok, ugyanis aromáik fel-felbukkannak időnként a pohárban is. Fahéj, szegfűszeg, ánizs, vanília, bors, gyömbér, de még majoranna, bazsalikom, vagy oregano is kikacsinthat a pohárból. Ezen kívül, mivel a bor és a gasztronómia jegyben jár, az sem mindegy, milyen, és mennyi fűszert teszünk az ételbe, illetve ahhoz milyen borokat párosítunk.

Zsófi szerint az egzotikus fűszerek megosztó fűszerek, szóval, ahogy például Madonnát a popzenében, vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Én az előző táborba tartozom, mármint a fűszerekkel kapcsolatban, hiszen megfelelően használva őket kivételes és különleges ízvilágokat lehet létrehozni alkalmazásukkal. Így például az előadáson megtanuljuk, hogy a kardamomot kávéba, teába főzhetjük, a szerecsendiót csokipudingra, vagy forró brownie-ra reszelhetjük, a tonkababot szintén reszelve csokoládé mousse-ra, vagy keserűmandula aromájú gyümölcsökkel párosítva használhatjuk. Már persze, ha hozzájutunk. 

Szombathelyiként ugyanis ez nem egyszerű feladat. Zsófi is felteszi a nagyérdeműnek a kérdést, van-e városkánkban olyan boltocska, ahol érdekes, egzotikus fűszereket lehet beszerezni? Nincs... És bár nem itt van a helye annak boncolgatásának, miért zárnak be sorra az igényes (!) vinotékák és a különlegesebb élelmiszereket árusító helyek a városban, de mégis... Pár éve öröm volt bemenni a Thököly utcai török-arab-és miazmás fűszereket, magvakat, élelmiszereket árusító, bódító fűszerillatú, aszalt gyümölcsöktől színes, multikulti boltocskába. Nem sokáig tehettem meg, mivel egyik nap zárt ajtó és üres üzlethelyiség fogadott, és bevallom, azóta nincs kedvem drogérialáncban árult konzerv csicseriborsót (akármennyire bio) vásárolni a kimért, "igazi" (tehát nyers) csicseriborsó helyett. Ráadásul, ha szükségem volt pár szem paradióra, vagy hámozott mandulára, nem kellett ipari mennyiségű kiszerelésben vásárolnom, hiszen kimérve árulták valamennyit, sőt, vásárlás előtt még kóstolni is lehetett.

No de ne sírjunk, hogy elmúlt, örüljünk, hogy megtörtént, és bízzunk benne, hogy lesz még nekünk kis sarki fűszeresünk... Addig is tanuljunk Zsófitól, aki a tonkababon kívül még egy igazán különleges fűszert hozott magával a Karneválra, a szumákot, amely az arab-török konyhában - és még néhány más ország konyhájában - savanyításra használt fűszer. Az apró, asztalt meggyre emlékeztető bogyesz - amely a cserszömörce bogyója - salátákra, sültekre is szórható, de lényegében a citromot helyettesítendő, bármilyen savanyításra szánt ételhez adható.

Aztán a kasszia gyökérrel ismerkedünk, azzal a fahéjfajtával, amelyet vietnami fahéjként is ismerhetünk, és megvan az a jó tulajdonsága, hogy kevésbé intenzív és aromás fűszer, mint a fahéj, így diszkrétebben és kifinomultabban fűszerezhetünk vele. Majd a világ leggyakrabban használt fűszere következik, amely - bár kézenfekvőnek tűnhet - nem a bors, hanem a római kömény, amelyet szintén sokoldalúan használhatunk: citromos, paradicsomos, petrezselymes, csipős, chilis ételek remek fűszere. Apropó bors! Zsófi a borsok világának ismertetésébe bele sem kezd, hiszen mint mondja, annyira színes és széles a borsok palettája, hogy azt majd inkább egy következő, öt órás bors-show keretében teszi meg. Én komolyan vettem, tehát úgy legyen! :)

Az előadás vége felé a zsidó gasztronómiába is betekinthetünk, pontosabban nem csak oda, hiszen ahogy Zsófi is kifejti, a gasztronómia sokkal több a főzésnél, vagy a konyhaművészetnél, a gasztronómia kultúra, hagyomány, gyökerek, emberek, történetek, érzések kavalkádja. Mindezt alátámasztandó előkerül a zsidó nyugati származású Yotam Ottolenghi, és az arab keleten született Sami Tamimi Magyarországon sajnos egyelőre csak angol nyelven megjelent Jerusalem című szakácskönyve is, és belőle néhány részlet.   

Több, mint szakácskönyv - Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi könyve, Jerusalem

Ami biztos, hogy a zsidó gasztronómia nem merül ki a sólet-flódni-maceszgombóc általunk ismert hármasában, sőt... Izraelben nem is ezek a legjellemzőbb ételek, sokkal inkább a különböző mediterrán jellegű grillhúsok, zöldséglevesek, vagy a csicseriborsóból készült pástétom, a hummusz. Zsófi kedvenc ételét is megosztja velünk, mármint ami az összetevőket illeti. Az iraki zsidók jellegzetes savanyú zöldséges egzotikus levese zellert, mángoldot, sóskát, spenótot, citromot, kurkumát, római köményt, és fűszeres hússal töltött grízgombócot tartalmaz.

Végül pedig érkezik a Zsófi által készített török származású saláta, a Kiszír, amely teljes kiőrlésű bulgurból (nem tévesztendő össze a tésztafélék családjába tartozó kuszkusszal, hiszen a bulgur gabonaféle), paradicsomszószból készült, citromlével és gránátalma sziruppal ízesített, római köménnyel és friss petrezselyemmel fűszerezett csoda. Annyira frissítő és egyben laktató (de nem elnehezítő) étel, hogy azonnal fiatal, friss, élénk savú fehérborok után kezdek vágyakozni, vagy akár egy nyerspezsgőt is szívesen kóstolnék hozzá.

Én a magam részéről a Karnevál egyik hiánypótló programjaként tartom számon Mautner Zsófi előadását, és nagyon bízom benne, hogy még sok hasonló esemény házigazdája lesz Savaria. Addig is bánjunk bátra(bba)n a fűszerekkel, és ha valaki tud a közelben jó beszerzőhelyeket, kérem, ossza meg velem. 

Ave Savaria!