Ha szerelmes az ördög, tudod ő nem szeret hiába - Egyéjszakás kaland az Ördögkatlanon

Nos, előre leszögezem, hogy soha nem jártam még az Ördögkatlanon, egészen 2014. augusztus 5-ig. Nem tudom, miért alakult így, talán nem is fontos, csak azt tudom, hogy évek óta húzott a szív valamiért délnek, Villány felé Katlanozni, de mindig volt valami más, valahogy máshogy, valahol máshol... Aztán kedd éjszaka mégis megtörtént...

"Vigyél el innen kicsi eső" - énekli Kiss Tibi a nagyharsányi focipálya színpadán, kezemben Kakas rozé hosszúlépés, másik kezembe meg valahogy egy Kékfrankos került, a szurokfekete égből apró ezüst pálcikaként csilingelnek lefelé az esőcseppek, egy mosolygós felfújható krokodilt úsztatnak a tömegben, beindul cikázó villámok formájában az égi stroboszkóp, támad a szél is, de nem jár sikerrel, mert senkit sem érdekel a dühöngése, szóval ott állunk az Ördögkatlan nyitó estjén, a Quimby koncerten, és jó nagyon...

Délután érkezünk a Katlanra, és már a Vylyan terasz felé tartva, Kisharsányon átautózva érezhető a zsizsegős hangulat. Pedig még csak nyitónap van, amolyan ide-oda andalgós, helykeresős "ismerkedődélután". Csendesen álldogál a Katlanbusz a faluban, hátizsákos fiatalok és kézen fogva sétáló idősebb párok sétálnak a kanyargós kis utcácskákon. A hegyre felvezető út mellett harsogó zölden bólogatnak a szőlősorok, a nap jusztse süt ki, mintha szabadságolta volna magát, a Horvátországból kíváncsian lábujjhegyre állva átkukucskáló hegyek feje búbján meg tejszínhabként ücsörögnek a felhők.

Jól esik a hideg Pinot Noir gyöngyözőbor meg a rozéfröccs, szemben a Szársomlyó, a legendabeli Ördög Herkáért vívott küzdelmének színhelye, de inkább nem beszélünk a boszorkányokról, biztos, ami biztos, hiszen az Ördög soha nem alszik. Átutazunk Villányba - ofkorsz Gere Zsoltiékhoz Comisozni -, majd Nagyharsányba is, az idő múlásával egyre hömpölygőbbé válik a tömeg, szóval ideje becélozni a focipályát, no meg a Quimby koncertet.

Előtte még a lengyel Mitch&Mitch zenekar a színpadon, zenéjükben néhány "quimbys" lúdbőröztető fordulattal, szóval nagy bajunk már nem lehet, még néhány rizling és rozé fröccs, és indulhat a mulatság. Este tíz körül kerül a jópofa, csajos-rózsaszín Kakasos fesztiválpohár a kezembe, és megsúgom, hajnali fél 4-kor engedem majd el először, de cssssss...

És aztán jönnek a Quimby számok szép sorjában, Halleluja alatt teljes megőrülés, bár Líviusz most kivételesen nem ugrándozik velünk, hiszen mankója is elkísérte, aztán énekeljük, hogy "ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen...", autózunk a szerpentinen, lámpát gyújtunk a sötétben, elvisz minket a szél, aztán senki se menekül, meg rendre megjelenik a dalokban az Ördög, de hát ez az ő mulatsága (is).

Időt nem érzékelünk, csak helyet, meg pillanatokat, szóval kezdem érteni, miért is a Quimby nyitja a Katlant, úgy űzi el a fejünkből az időre történő élést, hogy észre sem vesszük. Koncert után a boros pavilonok köré koncentrálódnak a Katlanozók, az eső belehúz, az egyik standból Kispál koncert szól, úgy énekeljük-kiabáljuk a Zsákmányállatot, mintha tényleg koncerten lennénk... Aztán lassan kerítünk egy taxit, és "hazatérünk", ezúttal egyéjszakás szállásunkra, Villányba.

Másnap sajnos véget is ér számunkra a mulatság, az Ördög még midig Herkát siratja, áznak a Villányi lankák, füstölög a Katlan, pipálnak a hegyek, de a fesztiválozók színes esőkabátokban és továbbra is mezítlábasan jönnek-mennek. Nincs sietség, nincs kapkodás, csak nyugalom. Lassan ereszkedünk alá mi is a Mecsek szerpentinjén, befelé dudorászva a Quimby dalt...

"Hát szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé

Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz.

És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed

De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlenegy kis életed..."  

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -
Fotók: Wawrzsák László

Akik élnek, azok délnek mennek... - Ördögkatlan Fesztivál on!

Nemrég jöttünk haza Villányból, és az a szép, hogy már megyünk is vissza. Na de már hogyisne mennénk, amikor nemsokára indul a borvidék emberi tempójú fesztiválja, az Ördögkatlan! Négy kis baranyai faluban, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, Beremenden, és a Vylyan teraszon dúskálhatunk majd a sok-sok összművészeti jóban, no meg kortyolgathatjuk majd a Katlan borát, az Ördögöt.

Vagy az Ördög Harka iránt érzett szerelme - vagyis inkább annak bánata - itatja (át) annyira a tájat, hogy az ember nagyon hamar azon kapja magát, hogy már megint bor van a poharában, vagy egyszerűen csak ilyen vidék ez, nem tudjuk... mindenesetre akárhányszor arra járunk, legyen szó januári pincekoncertezős Vince napról, májusi Borzsongós, főzős "Ede a levesben" könyvbemutatóról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, vagy éppen a Villányi Franc nagy napjáról, mindig így járunk... Persze legnagyobb örömünkre.

Szóval augusztus 5-én indul az Ördögkatlan Fesztivál, amely immár hetedik éve üzeni és bizonyítja létével, hogy szükség van olyan régimódi érzetekre, élményekre, mint a békés fűben ücsörgés, a jóízű beszélgetések régi barátokkal, vagy rácsodálkozás új emberekre, a gyerekekkel való közös játszás-zenélés-táncolás, a különleges hangulatú koncertek a szabadban, udvarokon, pincék előtt, kertek mögött, a jó színházi előadások utáni merengések egy pohár bor mellett. Mindez roppant korszerűtlen, szinte nem-normális, de ezért szeretik annyira a katlanozók - fellépők és fesztiválozók - ezt az öt napot minden évben.

Idén több mint 400 komoly- és könnyűzenei koncerttel, színházi előadással, kiállítással, irodalmi esttel, beszélgetéssel, cirkuszi előadással, családi programmal és szeretetteljes légkörrel "fűtik be" a Katlant, olyan fellépőkkel, előadókkal, résztvevőkkel, mint például Lajkó Félix, Katona József Színház, Quimby, Csík Zenekar, 30Y, Pintér Béla és Társulata, Rájátszás, Wahorn András, Kiscsillag, Budapest Bár, Tompos Kátya, de a teljes programért érdemes inkább egy lazát kattintani, mondjuk ide.

És ha már Borgőz, meg borblog, meg borok, érdemes a Katlan boráról is ejteni pár szót, főleg, ha már szóba került a szegény szerelmes ördög. Tavaly óta ugyanis az örökös "Fesztivál bora" címmel büszkélkedhet a Vylyan Pincészet helyi fajtákból álló házasítása, az Ördög. No és hogy mi volt előbb, az Ördög (bor) vagy a Katlan? Az Ördögkatlan születése idején már a harsányi hegy, s a pince mélyén érlelődött a bor. Ahogy a fesztivál, úgy a bor névadója is ez a bizonyos harsányi Ördög, akinek a gyönyörű Harka nem adta magát, a Boszorkány pedig túljárt az eszén, de az Ördögszántotta hegy legendáját inkább mesélje tovább a Vylyan Pincészet.

No de jó a rosszban, hogy az Ördög 2008-tól szerelmi bánatának enyhítésére mulatságot rendez, s várja a borra és a kultúrára szomjazó vendégeit az Ördögkatlan Fesztiválon, méghozzá hol máshol, mint ahol utoljára látta szerelmét, Herkát az Ördögszántotta hegy szoknyáján.

Szóval indulunk mi is, megfogadva a tanácsot, és elrejtve némi fokhagymát is a zsebünkben, mert még a végén tényleg igaz a mondás, miszerint "Add az ördögnek a kisujjadat, egészen elkap!" A magunk részéről egyébként állunk elébe, ugyanis nem vetjük meg az Ördögöt, már ami a róla elnevezett bort illeti.

További részletek: www.ordogkatlan.hu

Számmörtájm memoár - A Vino&Ino és a hrvatska sushi

Mivel most már visszavonhatatlanul a nyár derekát ölelgetjük, tényleg elérkezettnek láttam az időt, hogy megemlékezzek egy kis kedvcsináló poszttal a tavalyiról. No nem mintha a nyár - főleg így, túl a "felezővonalán" sétálgatva - rászorulna bármilyen kedvnek a csinálására, mert a nyár nem kedv kérdése, a nyár mindig jó, mindig szép, mindig felejthetetlen, és punktum. Így a tavalyi is az.

A Hely - Borgőzös távlatból

Sósra édes, édesre sós - szokás mondani, így immár szinte hagyományként - a kötelező balatoni hétvégéket követően - egy kis sósra is vágytunk az édes(víz) után, tehát tengerpartra igyekeztünk. Mivel Horvátország - természetesen a Balaton után - szívcsücsök, bepakoltuk a bringákat, némi kis borkészletet (elvégre vendégségbe nem illik üres kézzel menni), a szükséges búvárcucc-tengerisün elleni tutyi-naptej-ésatöbbi kombót, a GPS-t délre állítottuk, és már robogtunk is a nagy kékség felé.

Aki nélkül nincs nyaralás - Carla

Zadar környéke, és annak is egy kis eldugott települése az a hely, ahová most már több nyáron át is visszatértünk. Azért mert jó. Mert van szép ékkövekkel (Kornati szigetvilág) tarkított tenger, amin délután tollpiheként úszkálnak a vitorlások, és ahol hajnalban ki"tratratratrattáznak" a pici halászhajók, mert van madaras-kígyós-békás élővilággal teli, körbebringázható tó, mert vannak félelmetesen méltóságteljes hegyek, vannak zúgó kabócák, na meg a lényeg, vannak jó borok, és van szuper kis pakostane-i könyöklős, szűkutcácskában megbújó halsütöde, ahol isteni a fűszeres lében főtt kagyló, és a grillezett szardella, a többi gasztronómiai finomságról nem is beszélve.

Pakostane, és a mi kis "könyöklós", kagylós-halas helyünk

Aztán persze ott van az évekótaházigazdánk, Marijan Varga, aki egyáltalán nem Mariann, hiszen ráadásul férfi. Remek humorral megáldott, segítőkész "házibácsi", aki meglehetősen kísérletező kedvű, már ami a gasztronómiát illeti, így mindig készül nála valami újdonság. Alap megérkezéskor a köszöntő ital, ami általában valamilyen gyógynövényes likőr, természetesen saját, házi készítésben.

Tavaly a diópálinka volt a menő, Marijan is ezzel várt minket, és jártunkban-keltünkben is meglehetősen sok helyen láthattuk, ahogy érlelték az ablakokban, teraszkönyöklőkön hatalmas dunsztosüvegekben kint a napon, akárcsak nálunk a "koviubit". A jófajta diópálinka - ahogy azt Marijan mesélte - a június elején szüretelt zölddióból készül, mert akkor még nagyon sok benne a vitamin és a különböző ásványi anyag, nyomelem. Négybe vágva kerülnek a zölddiók az üvegbe, mehet rá a kb. 1 liternyi pálinka, némi (barna)cukor, és tetszés szerint fűszerek. Aztán már csak ki kell tenni a napra, érlelni sokáig, szűrni, és kész is a finoman diós illatú-ízű, gyógyhatású és - tapasztalatból mondom - étvágyat bitangul gyorsan és hatásosan gerjesztő diópálinka.

Gasztro-fesztivál

Apropó étvágy! Szerencsénkre tavalyi nyaralásunk idejére esett a szomszédos városkában, Pakostane-ban egy remek kis gasztrofesztivál, ahol persze volt turistavakító "fesztiválkajás" stand is horror árakkal, de volt remek sonkákat, olívaolajokat, olívabogyókat, sajtokat, és nagyon finom, sóban, sajttal eltett szardellát, vagy szuper egytálételeket (pl. octopus, azaz polip"alapú" étel, mediterrán lepények) kínáló stand is.

Visszatérve szállásunkra a gasztrofesztiválozásból, elmeséltük Marijannak élményeinket, mire csak mosolyogva lazán legyintett, hogy na majd ők sütnek-főznek nekünk igazi finomságokat. Úgyhogy este hónunk alá csaptuk a hazulról hozott borkészlet egy részét - Marijannal minden évben hagyományosan csapunk egy magyar-horvát borkóstolót - leslattyogtunk a háziakhoz, persze azonnal diópálinkáztunk egy sort, aztán előkerültek Marijan kis házi készítésű antipastijai is, no meg a horvát borok.

A Vino&Ino szieszta időben

Az olívaolajban citrommal és olajbogyóval eltett pagi sajt volt a kiemelt kedvenc, az ásványos és korrekt savkészletű horvát fehérborok egyszerűen imádták, de a mi Somlóink sem szégyenkezett mellette, sőt! Nem "hazabeszélésképpen", de a masszív ásványosság és a remek savak nagyobb szeretettel szorongatták a mediterrán antipasti minden porcikáját, az meg már egy más kérdés, hogy volt némi szigorúan viccelődős "vita" arról, hogy a mi Somlónk hegynek számít-e a maga 431 méterével, szemben a horvát Dinara 1831 méteres magasságával.

Aztán érkezett a sóban eltett szardella, a "Hrvatska sushi" - ahogy azt Marijanék viccesen mondták, illetve Marijan feleségének köszönhetően a frissen sült, pizzára hasonlító, de mégsem az, és sokkal finomabb friss paradicsommal, sajttal és fűszerekkel sült lepény is.

Ismerkedés a horvát borokkal

Külön élmény volt tavaly nyáron a horvát borok felfedezése is, e nemes célból már előre "kigúgliztuk" a környéken fellelhető vinotéka-borbárt, így Sibenikben könnyen meg is találtuk a csodaszép kis téren álló Vino&Ino-t, ahol - délutáni szieszta időben érkezve - mi voltunk az egyedüli vendégek, meg a közvetlen szomszédságban álló templom hűsítő árnyéka, de ezt egyáltalán nem bántuk.

Kóstoltunk kezdésnek egy 2012-es Debit-et, ezt a fehérborszőlő fajtát az észak- és közép-dalmáciai partokon termesztik, minerális, kerek savú bor, szép, hosszú lecsengéssel. Aztán még egy fehéret elpoharazgattunk, a Birin pincészet 2012-es Marastina-ját, mely fajtát szintén a part mentén, Primorska régióban termesztik, és különböző stílusú borokat, pezsgőket készítenek belőle, lévén, hogy magasabb savtartalmú borokat eredményez, és szépen közvetíti az ásványos jegyeket is, amikor pedig nagyobb testű, teltebb, akkor birses-karamellás jegyeket vesz fel.

Mire lecsúszott a két pohár fehér, már igazán vágytam valami jófajta tengeri herkentyűs ételre, úgyhogy mielőtt továbbálltunk volna egy jó kis tengerparti ebédre, még a vörös szekció néhány tagját is megkóstoltuk. Ismét a Birin pincészet borát, a Babich 2011-es tételét iszogattuk. Első körben Pinot Noir-ra emlékeztettek a bor jegyei, leginkább könnyedebb vörösbornak hatott, sok-sok cseresznyével, erőteljesebb savakkal, és ásványossággal. A fajta egyébként állítólag rokonságban áll a kissé jobban ismert Plavac Mali-val.

Tükröződések 

A Vino&Ino-tól - és Sibeniktől - a nagyon fiatal (2009-ben indult) Vrsaljko pincészet Nadinska Rana névre hallgató, 2009-es Syrah-Merlot-jával búcsúztunk, a túlérett meggyes, kicsit nehezebb, már-már lekvárosabb jellegű vörösbor igazán buján dorombolt.

Volt persze még sok szép élmény, fogyott a horvát - és a magyar - bor is szép számmal, élveztük az ízeket, a természetes légkondiként működő, kövérmacskás sikátorokat, a tengert, a napot, az éjszakánként a szigetek fölött cikázó villámokat, de leginkább a kikapcsolódást és a pihenést. Így teszünk idén is, ezúttal - remélhetőleg - Horvátország másik vidékét fedezgetjük majd fel.

És végezetül, amolyan nyári útravalóul álljon itt egy idézet, amit - ki tudja miért? - feljegyeztem ott, Horvátországban, a nyaralásunk alkalmával egy kitépett füzetlapra, miközben egy könyvet olvasgattam a tengerparton:

"Amikor megjelent a lehetőség, más formában kínálkozott fel, és más irányból jött, mint ahonnan Bonnes várta. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. 

Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik."

További szép nyarat, jó lehetőségeket, no meg persze felejthetetlen bor- és gasztroélményeket mindenkinek!

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Tarcal és Tállya Calling - Új erők Tokaj-Hegyalján

Nemrég tértünk haza Tokaj-hegyaljáról - Mádról -, és ha már ott jártunk, természetesen bekukkantottunk néhány "bónusz" helyre is, úgy mint a juh- és kecskesajtoktól illatozó Tokaj-Hegyalja Piac a Disznókő Birtokon, illetve a Sárga Borház, amelynek első emeletén éppen Alkonyi László mutatta be a Tokaj-Tállya-Tökösmál hármast, vagyis a tállyai Kaláka Pince borait. Mivel azóta is sokat gondolunk vissza ezekre az élményekre - mondhatni szívünkbe zártuk az ottani embereket, helyeket, borokat, ételeket, életeket - nagy öröm, ha hír - méghozzá értékes kezdeményezésekről szóló hír - érkezik a borvidékről hozzánk. Ezúttal Tarcal és Tállya "jelentkezett be", méghozzá az új erők hírével. Lássuk csak...    

Berecz Stéphanie - Kikelet Pince

Tokaj-Hegyalja méltán az egyik legizgalmasabb borvidéke nemcsak az országnak, de talán az egész világnak is. A tennivaló persze még rengeteg; a hegyek között szunnyadó erőket fel kell ébreszteni, s az irányukat rendesen meg kell határozni. Talán a mádiak eszméltek e tekintetben leghamarabb, de immár Tállya, sőt, Tarcal is tevékeny szereplővé vált.

Tarcal – borturizmus magas fokon

Turisztikai szempontból Tarcal az egyik legszínesebb települése Tokaj-Hegyaljának, elég csak a helyi borászatokra gondolni, akik közül a Gróf Degenfeld Szőlőbirtokot, az Andrássy Pincészetet, a Királyudvar Szőlőbirtokot, a Hímesudvar Pincészetet, a Tokaj Kikelet Pincészetet, a Bott Pincét, a Dorogi Testvérek Pincészetet, a Tokajicumot, s a Basilicus Szőlőbirtokot érdemes megemlíteni.

Utóbbi új szereplője a borvidéknek, és túl azon, hogy a hagyományos, helyi szőlőfajtákból (furmint, hárslevelű, sárgamuskotály) hosszabb érlelésre szánt borokat – szárazat és édeset egyaránt – készítenek, nemrégiben EU-s támogatásból felépítettek egy modern látogatóközpontot is, mely a térség borturizmusát saját erőből kívánja megszervezni.

A Tokaji Borecet Manufaktúra is az együttműködők között

A Basilicus Borkultúra Központ funkciója ugyanakkor eltér a többi, a turizmusra építő tarcali egységtől. A tavaly átadott épületegyüttes legfőbb célja, hogy a kultúrtáj értékeit megőrizve, a helyi turisztikai szolgáltatókkal együttműködve (Mádi Kúria, Oroszlános Borvendéglő és Borhotel, Dorogi Testvérek Pincészete, Hímesudvar Pincészet, Barta Pince, Tokaj Kikelet Pince, Bott Pince, Tokaji Borecet Manufaktúra, Bártfay Kúria, Kaláka Pince,  Sárga Borház) lendületet adjon a térségnek. A központ a helyi turizmus és vendéglátás kiemelt támogatásával, a bortematikus programkínálat bővítésével kívánja a helyi borok, élelmiszerek és természeti értékek ismertségét, népszerűségét növelni

Alkonyi László - Kaláka Pince

A Basilicus Borkultúra Központ partnereitől ugyanakkor, akik borászatokat és kistermelőket együttvéve jelenleg tizenöten vannak, a Basilicus nem kér semmiféle tagdíjat vagy marketing-hozzájárulást. A vezérelv – mint a tulajdonos, Basa Richard nyomatékosította – nem a gyors megtérülés, hanem a lokális értékek megőrzése, Tokaj-Hegyalja turizmusának magasabb nívóra való emelése.

Tállya – művészetre és gasztronómiára hangolva

A borvidék legnagyobb múlttal és jelentőséggel bíró települése minden kétséget kizáróan Tállya, melynek elsődleges bázispontja: az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel.

Az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel a gasztronómiai megújulás egyik élharcosa kíván lenni Tokaj-Hegyalján, amely elsősorban a minőségi, helyi alapanyagok használatában, a szezonális ajánlatokban, a hagyományos és a modern konyhai technológiák ötvözésében, tehát a Slow Food-szellemiség gyakorlatba ültetésén keresztül mutatkozik meg.

Gasztronómiai kínálatát az a Ruprecht László állította össze és fejleszti, aki több nívós étteremben is végez hasonló tanácsadói munkát. Az Oroszlános étlapja a vidéki polgári és népi konyha hagyományain alapuló fogásokból áll össze, szem előtt tartva az évszakokat, az ünnepeket. 2012-ben történt fejlesztésük óta fürdőházat és egy új hotel-szárnyat is építettek, négy csillagos minőségben.

A hotel új vezetője, Márton-Kováts Krisztina eltökélten hiszi: ahhoz, hogy a településre vendégek érkezzenek, a helyi turisztikai egységeknek részt kell vennie a programkínálat fejlesztésében. Az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel igyekszik ebben példát mutatni, ennek megfelelően elkötelezett támogatói a Tállyáért Egyesület szervezésében megvalósuló Tállya Art programsorozatnak (július 21-26.), melynek a több mint 300 éves múlttal rendelkező Maillot kastély ad otthont.

Tállya Art Alkotótábor – július 21-26.

A Tállyáért Egyesület pályázatot hirdet fiatal művészeknek a következő kategóriákban: divattervezés, ékszerkészítés, szobrászat, építészet, belsőépítészet, fotó. A Tállyáért Egyesület célja egy olyan alkotótábor létrehozása, ahol a különböző művészetek felől érkező alkotók különböző túrák és bemutatók segítségével megismerik Tállyát, és a Tokaj-Hegyalja egyik legrégebbi hagyományival rendelkező településre jellemző történetek, tárgyak, hagyományok felhasználásával tervet készítenek egy művészeti alkotásra.

A terveket szakmai zsűri bírálja el. A Tállyáért Egyesület vállalja, hogy finanszírozza a nyertes munkák megvalósítását, illetve széles körben biztosítja azok megjelenését. Az alkotótábor programja: www.facebook.com/events/249272205273649

Az otthon itt van - Egy nap a Cabernet franc-nal Villányban

Amikor hajnalban "becsekkoltunk" az autóba a közel háromszáz kilométeres utazás előtt, utolsó pillanatban még bedobtam a gumicsizmámat is a csomagtartóba, hátha... Ki tudja? Éppen az idei tavasz legesősebb-legszélviharosabb napján indultunk délnek, Villányba, és hát egy borvidéken előbb-utóbb könnyen egy dűlőben találhatja magát az ember lánya, mindenre fel kell készülni.

A Villányi Franc megnyitója - Ipacs Szabó Istvánnal, Bock Józseffel és Gere Andreával
Fotók: Wawrzsák László

Sőt, minden tervem az volt, hogy akkor sem jövök el anélkül a Cabernet franc "napjáról" úgy, hogy nem néztem meg néhány ültetvényt, ha az Onedin család hajónyikorgató jeleneteinek forgatására alkalmas szélviharral kell is ezért megküzdenem. Ezúttal azonban időhiány miatt elmaradt a dűlőjárás, lévén, hogy az egész napos kóstolás során négy helyszínen, 18 pincészet 40 körüli tételszámú Cabernet franc-jaiból kaptunk egy igencsak szép merítést, sőt, még egy közös vacsorát is elkölthettünk vendéglátóinkkal együtt.

Gere Zsolték pincéjében

Mivel szeretünk Villányba látogatni, legyen szó akár májusi piknikezős, dűlőben bringázós Borzsongásról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, Gere Zsoltis szüreti interjúról, vagy éppen pécsdevecseri látogatásról Susann és Ralf világába a Wassmann Pincéhez, így természetes volt, hogy Villány nagy napját sem hagyjuk ki. Mostani utazásunk apropóját ugyanis a villányi borászokból, valamint szakújságírókból, bloggerekből, sommelier-kből, kereskedőkből, étteremtulajdonosokból, szállodavezetőkből álló több mint kétszáz fő részvételével zajló Villányi Franc bemutatkozó esemény adta.

100% Franc, 100% Villány

A vastagított nevet érdemes megjegyezni jól, hiszen a villányi eredetvédelmi rendszeren belül meghatározták a super prémium kategóriás Cabernet franc fajtabor minőségi feltételeit is, így az ebbe a kategóriába sorolt borokkal a jövőben - már az akár idén palackokba kerülő, 2012-es tételekkel is - Villányi Franc név alatt találkozhatunk majd, a májusi esemény pedig a jövőbeni Villányi Franc kampányok, nagy rendezvények start pillanata volt.

Közös megjelenés a Franc-nal:
Vinatus Pincészet, Gere Tamás&Zsolt, Jekl Pincészet, Tiffán Ede Pincészete

Mivel fontosnak érezzük, hogy személyesen menjünk el oda, ahol terem a szőlő, ahol születnek, cseperednek, érnek a borok, ahol dolgozik a szőlész és a borász, így külön öröm volt számunkra, hogy ezt a bemutatkozó eseményt a borvidéken, és a borvidékre szervezték. Megérkezésünkkor a mi nyakunkba is Villányi Franc-os logóval ellátott szütyőke került, benne a szintén logózott kóstolópohárral, a szép és hasznos kóstolófüzettel együtt, és máris élvezhettük Gere Attila Pincészetének vendégszeretetét, és a megnyitó szavait. No meg a Franc-okat.

Májusi esőben is jó itt élni! - És a Franc is így gondoja

Ahogy azt Ipacs Szabó István, a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet főborásza is előre jelezte a megnyitón, a Villányi Franc eseményen korántsem a pincészetek "rangsorolása" a vertikális kóstolás célja, és mi sem ebben a szellemben töltöttük el ezt a napot, hanem inkább a Franc-ok különböző arcait, a pincészetek, borászok elképzeléseit, tehát a fajta otthonra találásának éppen aktuális fázisait kísértük figyelemmel. A borvidék 14%-át elfoglaló Cabernet franc igencsak szereti az itteni mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, tehát hazánk legdélebbi borvidékét, a vllányi terroir-t a meleg, de nem forró klímájával.

"Vylyanban" 

Évjáratok, dűlők, hordók jegyében telt a nap, időnként visszakalandozva egészen 2003-ig (Malatinszky Kúria Cabernet Franc, Gere Attila Cabernet Franc Selection), majd 2006-ba (Gere Tamás&Zsolt Cabernet Franc Válogatás, Jekl Villányi Cabernet Franc). A régebbi évjáratok is arról tanúskodtak, hogy valóban jól érzi magát a Villányi borvidéken a fajta, no meg persze arról is, hogy igencsak jó kezekbe került.

Ruppert Ákos

További "bizonyítékként" még néhány - számunkra kifejezetten tetszetős - tétel következett, így például Gere Zsoltiék 2006-os Válogatása, a Heumann Pincészet 2008-as és 2009-es válogatásai, Janusék 2009-ese, Jekl Béla 2006-os tétele, a már említett, organikus művelésből származó, szűretlen Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2003, Ruppert Ákos mostanában forgalomba került 2011-ese,  Tiffán Edétől a Domaine Mondivin Cabernet Franc 2009 Quintessence, a terület- és hordó alapú Vylyan Mandolás 2009-es válogatás, és a 2006-os évjáratban az első villányi biobort elkészítő Wassmann Bormanufaktúra Villányi Franc 2012 tétele.

A lista persze korántsem teljes, ráadásul a kóstolósort 2011-es és 2012-es hordómintákkal is kiegészítették a borászok, amelyekből szemezgetve ismét csak azt mondhatjuk, érdemes lesz a jövőben Villányra figyelni, ha Cabernet Francról van szó.

Bár a Franc pontosan az a fajta, amely nem siet sehová, és amellyel hosszasan, szálazgatva érdemes ismerkedni, a nap mégis úgy elrepült, mint a villányi legendában az ördög ekéje. A Villányi Franc-ozók tehát felkerekedtek, és az esti vacsorához indultak a Polgár Pincészethez. A vadul zúgó szélben még néhány szót váltottam Ralf Wassmann-nal arról, hogyan is alakul majd a szőlő élete, ha eláll az özönvízszerű eső, és berobban az előre jósolt rövid, de annál forróbb májusi nyár, majd mi is a többiekhez csatlakoztunk.

A gumicsizmám ezúttal tehát nem találkozott a villányi földdel, de ami késik, nem múlik. Vagyis nem múlott. Azóta újra jártunk Villányban, és kiállva a széljárta "nyeregtetőre", a madárcsicsergős Ördögárkot pásztázva halkan cseperegni kezdett az eső. Korántsem olyan intenzitással, mint a Cabernet Franc májusi napján, inkább csak halványan emlékeztetve rá. Lefelé gurulva a "tetőről" Cabernet Franc ültetvények mellett vitt az utunk, nekem pedig leginkább Malatinszky Csaba szavai jutottak eszembe azon a szinte tökéletes júniusi napon: "Franc az elegancia, a non plus ultra! Az elegancia számomra szinonimája a harmóniának, amelynek lényege a tökéletes egyensúly, a nagyzenekari megszólalás, a legmagasabb szintézis, a belső szépség kisugárzása - nekem ezt jelenti a Cabernet franc".

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

(Írásunk a Bor és Párlat online magazin 2014. nyári számában is olvasható)

------

A poszt megjelenését követően érkezett: Tarolt a Villányi Franc

A 2014. június 12-15. között rendezett VinAgora nemzetközi borversenyen villányi bor lett a cabernet franc-ok fajtabor versenyének nyertese.

A legjobb cabernet franc fajtabor kitüntetést a Malatinszky Kúria Organikus Szőlőbirtok, Kúria Cabernet Franc 2007 nyerte.

A Villányi borvidék termelőinek eredményei:

Arany:
Bock Borászat - Bock Cuvée 2011
Bock Borászat - Bock Magnifico 2011
Malatinszky Organikus Szőlőbirtok - Kúria Cabernet Franc 2007
Linbrunn Pincészet - Gemini Cuvée 2013

Ezüst:
Bock Borászat - Libra Cuvée 2011
Csányi Pincészet - Chateau Teleki Villányi Merlot 2011
Halasi Pincészet - Amonites 2011
Polgár Pincészet - Credo 2011
Vinart Pincészet - Villányi Csanád Cuvée 2011
Vylyan Pincészet - Villányi Cabernet Franc 2011

Gratulálunk!

Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

Az idei már a harmadik olyan év volt, amikor újra Bortavaszozni indultunk Dél-Burgenlandba. Ahogy az egy gyerkőc fejlődése során is történik, az első két évünk még nekünk is a "mi ez?, mi az?" kérdésekkel telt, vagyis ismerkedtünk a borvidékekkel, a borászokkal, a borokkal. A harmadik évben aztán beköszöntött a "miért?" korszakunk: az újabb borvidékek és pincészetek felfedezése mellett már visszatértünk néhány borászhoz, és kíváncsiak voltunk a "miértekre", vagyis az összefüggésekre, mélyebb értelmezésekre is, a talaj, a fekvés, a fajta, az évjárat, adott esetben a hordó adta válaszokra. No meg persze arra is, milyen irányt tartanak, vagy éppen vesznek a Dél-burgenlandi borászatok az elmúlt évekhez képest?

Az idei Bortavaszt Kopfensteineréknél kezdtük - Fotók: Wawrzsák László

A Shuttle buszozást idén kihagytuk, mert bár a rendszer jól működik, és rendkívül hasznos is, az örömszerző borivás helyett inkább az összefüggésekben "gondolkodó" kóstolást tartottuk szem előtt. Autóval vágtunk tehát neki a borvidékek látogatásának, visszatérve a már korábban bejárt termőhelyekre, és ellátogatva egy újabb kis régióba, délre, Eltendorfba (Ókörtvélyes) is. A két nap élménybeszámolója következik.

Szombat - Deutsch Schützen (Németlövő) 

Mondhatni, rögtön az elején biztosra mentünk, hiszen egy már korábban megismert pincészetnél, a Kopfensteinernél tettünk látogatást a Kékfrankosok földjén. Már 2012-ben leírtuk tapasztalatunkat, miszerint összességében szépen kimunkált, egyenletes vonalú és ívű, profi hordóhasználattal készült terroir borokkal találkozhattunk náluk. Két éve Thomas-szal kóstoltuk a borokat, idén felesége, Astrid vezetett minket végig a borsoron, ami - akárcsak korábban - jóval több kóstolni valót kínált, mint a Bortavasz hivatalos Wein Guide-jában felsorolt tételek, átfogó képet adva arról, mit is rejtenek a különböző területek a tőkék alatt.

A szinte kötelező, lendületet adó, friss "frühstück wine"-ok, vagyis a 2013-as Olaszrizling, Pinot Blanc, és Frizzante után még egy kis Rosé is felvidított minket pajkos gyümölcseivel. Persze elmaradhatatlan volt a friss savú borok mellől a reggeli kenegetős, a kedvencünk idén a frissen pirított, még tűztől pattogó héjú tökmaggal megszórt tökmagkrémes kanapé volt.

Aztán persze a Kékfrankosok kóstolásába is belevágtunk. A 2011-es évjáratból kaptunk merítést, körbejárva szépen a termőhelyeket, így a Königsberg, a Weinberg, a Szapary, a Saybritz, és a Hornig területeket. Ami rendre és szép ívben ismétlődött a borokban, az a gyümölcs-fűszer-ásvány itt szinte előre borítékolható hármasa. Mivel az úgynevezett Vas-hegy csoport területein meglehetősen változatosak a kőzettani adottságok, így a borok között is érzékelhető volt a különbség.

Szapary, Saybritz, Hornig... Ahány terület, annyiféle Kékfrankos

A Königsberg terület kicsit más stílusú borokat ad, mint a többi, lévén, hogy a zöldpala mellett ott már az agyag és a mészkő is megjelenik. Elegáns, könnyedebb ez a Kékfrankos, finom meggyes-virágos zamatokkal, frissítő savakkal, míg a Weinberg már erőteljesebb, de még mindig megmarad elegáns felépítésűnek, köszönhetően a jól használt barrique hordós érlelésnek is.

A Szapary 25-30 éves tőkék termése, kifinomult stílus, cseresznyével, szerecsendióval, sokat tud, de nem erőből akar sokat, hanem tudásból, vagyis "csupán" közvetíti a talaj és a fajta jegyeit. A Saybritz mellé felkiáltójel került, ásványos, szinte sós, masszív bor, szépséges savakkal és tanninokkal, bőven van még ideje, és ezt jól ki is fogja használni. A Hornig illatában pici dohány és leheletnyi füst, ízében pedig aszalt szilva, és érett fekete bogyós gyümölcsök, karonfogva a már jól megszokott mineralitással.

Gerald Ungernél

A konklúziót már Gerald Unger birodalma felé autózva vontuk le: ahány terület, annyiféle Kékfrankos, szépen és határozottan keretezett Kopfensteinerék borkészítésről, természet- és termőhely közeli gazdálkodásról alkotott elképzelése, sőt, nem csak a keret, a benne lévő kép is szép. Ja, és persze az új címkék is, hiszen ahogy az a két nap folyamán kiderült, több pincészet is újított e téren a tavalyi évekhez képest.

Aztán megérkeztünk Gerald Ungerhez, aki szüleitől, Maria és Franz Ungertől vette át a borászatot. A tágas terek, a súlyos hatalmas faasztal a vérvörös rózsákkal, a szürke betonfelületeket megtörő képek, a nagy üvegtáblák mögé "rejtett" hordók, és a modern dizájn adott egyfajta tavalyi Schützenhof hangulatot, amely egyébként aznap többször is megismétlődött (később StephanO-nál, és Uwe Schiefernél is hasonló környezetben szeretgethettük a Kékfrankosokat). A címkék itt is gyönyörűek és kifejezők, a polcokon összehasonlításképpen még láthattuk a régebbi évjáratos palackokat.

Gerald Ungernél kézzel fogható a termőhely

Itt már belekóstolhattunk az idősebb, 40-50 éves tőkék termésébe is: a Limitation nevet viselő 2011-es Kékfrankos barrique hordóban érett, intenzív, meggyes-fahéjas aromákkal, kerekséggel, bársonyossággal, ásványos vonalakkal. A 2011-es Gerus házasításban - Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot - pedig szépen kirajzolódott a Kékfrankos alap, fűszeres zamatokkal, némi sós karamellával, fekete bogyós, aszalt gyümölcsökkel, valamint erőteljesebb felépítéssel, határozott, mégis barátságos tanninokkal. Gerald Unger boraiban - bár határozott vonalakban jelen van a terroir - mégis leginkább a gyümölcsösséget, a fajta adta zamatokat és tulajdonságokat érezhettük, így egy újabb tapasztalattal - és megjegyzendő borásszal - találkoztunk személyében.  

Pezsgő(s) fogadtatás StephanO-éknál

"... az a felhő nem is tehet mást, mint hogy dézsából öntse az áldást (...) Elbújok itt, amíg elvonul a zivatar" - mondja a bolond Trinculo Shakespeare, A vihar című darabjában, és ezt mondtuk mi is, mivel az eső vadul zuhogni kezdett, miközben StaphanO-ékhoz autóztunk át. Jól is esett rögtön egy nyarat idéző citrusos, elegáns buborékokkal teli Olaszrizling-Zöldveltelini pezsgő, amely Golsban, Szigetiéknél vált pezsgővé, palackos erjesztéssel. Még egy érdekességet, a lilás színű StephanO Kékfrankos nagyszemű sót is megkóstoltuk, majd áttértünk a címketanulmányozásra, no meg persze a borászat és a borok névválasztása sem hagyott minket nyugodni.

Stephan Oberpfalzer

Monika (Dr. Monika Killer) és Stephan (Dr. Stephan Oberpfalzer) mesélt nekünk minderről, történetesen a StephanO név nagyon egyszerűen keletkezett: Stephan Oberpfalzer e-mail címe adta az ötletet, innen pedig már csak egy lépés volt a bornevek választása, Shakespeare, A vihar, és annak részeges komornyikja, Stephano nyomán. A borok a többi szereplő és karakter nevét viselik: Adrian, Miranda, Sebastian, Trinculo, Gonzalo.

Sebastiannal, vagyis a Zweigelt 2012-es tételével ismét öreg tőkék között járhattunk, 40 éves szőlőtőkék termése ez a szép felépítésű, finom zamatú "zweigi. Aztán a pici vaníliával és csipetnyi fűszerrel díszített Trinculo - Eisenberg DAC 2012, és a már fajsúlyosabb Gonzalo - Eisenberg DAC Reserve 2011 tétel következett, utóbbi telt, érett gyümölcsökkel teli, földes-ásványos jegyekkel.

Stephan kitartóan, és - minden túlzás nélkül állítható -, olaszos, "sztefánós" szenvedéllyel szaladgált a palackokkal, mindenkihez volt egy kedves szava, egy széles mosolya, egy vicces megjegyzése, tehát joggal érezhettük úgy, hogy igazán kerek ez a történet, termőhelyestül, borászostul, borostul, Shakespearestül, szóval úgy mindenestül. Kiválóak a karakterek, nem csak a borokban, de a borászat minden szegletében is.

Szombat - Eisenberg (Csejke)

A napsütésnek láthatóan búcsút inthettünk aznapra, így a hátradőlős-napozós-teraszozós élmény helyett a Groszer Wein pincészet háza tájára "menekültünk", és egyúttal átkereszteltük a Bortavaszt Borőszre. 2012-ben már jártunk itt, de akkor még a Vinum Ferreum név állt a "cégtáblán". Most ugyanott Marcus Bach, a Groszer Wein borásza töltötte poharainkba a borokat, és azonnal meg is tudtuk tőle, hogy a Vinum Ferreum egykori borászaként új útra lépett, méghozzá egy salzburgi üzletemberrel, Matthias Kronnal, akivel 2012-ben közösen létrehozták a Groszer Wein borászatot.

Az egy literes palackoknál Marcus Bach - Groszer Wein

Marcus és Matthias álma-vágya az volt, hogy autentikus terroir borokat készítsenek. A pincészet régimódi helyesírással írt neve is erről a filozófiáról árulkodik, ami azonban tökéletesen kifejezi ezt a törekvést, az a palackok formája, mérete és címkevilága. A borok egy literes palackokban kerülnek forgalomba, lévén, hogy ezen a vidéken régen ez a palackméret és forma volt használatban, és a címkegrafika is a 19. századot idézi.

Szóval visszautaztunk az időben kicsit, miközben itt is kóstolhattunk a különböző termőterületek (Saybritz, Szapary) Kékfrankosait, illetve a 2012-es Rote Küvee-t (Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah), ismét átkalandozva a gyümölcs-fűszer-ásvány váltakozó arányú intenzitásán, és tapasztalva az autentikus borok valóban egyedi stílusát.

Uwe Schiefernél

Aztán mivel az este közeledni látszott, még gyorsan átautóztunk Welgersdorfba (Velege), Uwe Schieferhez. Csakúgy, mint Kopfensteineréknél, itt is belekóstolhattunk a Kékfrankos Königsberg terület adta jegyeibe, vagyis telt gyümölcsösségébe, elegáns savaiba, finom sósságába. A többrétegű, sűrűbb szövésű, érett piros bogyós gyümölcsökkel teli, kakaóbabos, és cseppet animális lecsengésű Reihburg, majd a már-már Burgundia ízvilágát idéző Szapary kortyolásakor viszont már éreztük, hogy Uwe Schieferhez bizony vissza kell majd térni egy jóval nyugodtabb, lassúbb, és átfogóbb kóstolásra. Így is teszünk majd.

Eltendorf

Vasárnap - Eltendorf (Ókörtvélyes)

A szombatot az eső után hatalmas szélvihar zárta, a vasárnapot viszont - talán kiengesztelésül - szikrázó napsütés nyitotta. Délebbre indultunk, hogy felfedezzünk egy számunkra egyelőre ismeretlen régiót, Eltendorfot. Az Uhudler, vagyis a direkttermő szőlőkből készülő borok kis hazája ez, és bár érdekességképpen kóstolgattuk ezeket a borokat is, Eltendorf Uhudleren "túli" arcára is kíváncsiak voltunk.

Az itteni borászok nagyszerűen oldották meg Bortavaszos bemutatkozásukat, vagyis két helyen várták a vendégeket, az egyik pincénél hárman (Oberkofler, Pfeiffer, Gratl), a másik helyen ketten (Lorenz, Zieger) összefogva, közösen mutatkoztak be boraikkal.

David - Oberkofler bioborászat

Leginkább - bioborászat lévén - Oberkoflerék borait mustrálgattam részletesebben. A nagyon kedves és előzékeny David - aki egyébként Innsbruckban tanult biológiát, és 2008 óta borászkodik - egy olyan új szőlőfajta borát is bemutatta, amely rendkívül ellenálló a gombabetegségekkel szemben, így permetezésére egyáltalán nincs szükség. A Bronner névre hallgató fajta 2013-as borában friss fehér húsú gyümölcsök, pici fehérbors, és kicsattanó frissesség adott aznapra lendületet.

Weingut Gratl

Kóstoltunk persze direkttermők borából is: Pfeifferéknél az "Einer der Besten 2013" névre hallgató fehér Uhudler például Elvira szőlőfajtából készült. Érdekes játék volt egy teljesen otellós illat- és ízvilágot egy fehérborban "viszontlátni". Gratlék borai közül elsősorban a 2007-es szekció vöröseit mustrálgattuk, a Pinot Noir-t, a Syrah-t, és a házasításokat: a Medusa-t és Cerverus-t. Ziegeréknél egy másik érdekességet kóstolhattunk, a német eredetű Sämling 88 névre hallgató szőlőfajta illatos, könnyed fehérborát.

Némi hordófotelekben való pihenés-napozás még belefért a vasárnapba, majd szépen eltelt a nap az Eltendorfi lankákon, mi pedig konstatáltuk, hogy a friss, lendületes, jó savú fehérek, a jól iható, kedves, karcsúbb felépítésű vörösborok, valamint az érdekes szőlőfajták háza táján jártunk aznap. Érdeklődésünkre, hogy milyen is errefelé a tőkék alatt a talaj, a "lehm boden" választ kaptuk, vagyis agyagos. Innen tehát a finom és elegáns savkészlet, a kirobbanó gyümölcsösség, és a filigránabb, de mégis határozott felépítés.

Hazafelé tartva még beugrottunk Gaas-ba (Pinkakertes) Herczegék teltházas Buschenschankjába. Elsősorban friss és lendületes fehérborokat (Olaszrizling, Chardonnay, Pinot blanc) kóstoltunk, de bizony két nap Bortavaszozás az két nap Bortavaszozás, így becsuktuk a Wein Guide-ot, és már "csak" látogatóba ugrottunk be Rohoncra, hiszen aki nélkül számunkra nincs Bortavasz, az Thomas Straka. Szerencsénkre még a palackok mögött találtuk, így meg is beszéltük, hogy hozzá is vissza fogunk térni egy elmélyültebb kóstolásra.

Thomas Straka

Ez volt tehát a 2014-es Bortavasz Dél-Burgenlandban. Jó volt visszatérni a már korábban bejárt helyekre, jó volt új dolgokat felfedezni, jó volt megérteni, megérezni a termőhelyek egyedi adottságait, a borászok elképzeléseit, álmait, vágyait, jó volt új szőlőfajtákat, új stílusokat, és persze új borászokat is megismerni. És jó lesz 2015-ben is. Évről évre egyre többen és többen kíváncsiak - magyar részről is - a Dél-Burgenlandi borászokra, és ami nagyon fontos, ők is kíváncsiak ránk. Az idei szomszédolásunkról pedig meséljenek tovább a képek...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita
Szöveg: Nagy Zita