Bükfürdői amuse bouche - Kertész Zoltánnal borvacsoráztunk a Fürdő Étteremben

Szóval az úgy volt, hogy már az Amuse bouche-nál és a nyerspezsgőnél tudtam, hogy elvesztem... Nagy szájjal és slusszkulcsot lazán pörgetve indultam ugyanis Bükfürdőre a Fürdő étterembe, az etyeki Kertész Pincészet borvacsorájára. Gondoltam, hazafelé én vezetek, hiszen az út mindössze 26 kilométer, páromnak - mivel "gasztroszpíker" szerepet töltött be az estén, vagyis ő mutatta be az ételeket - mindenképpen kóstolnia kellett, a taxivalhaza-másnapautóértvissza kombó pedig macerásnak tűnt.

Kertész Zoltán és Pereznyák Zoltán - Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

Úgy éreztem, csak akarni kell - mondjuk hozzáteszem: nagyon -, és menni fog, vagyis bármennyire szeretem Kertész Zoliék borait, ezt az estét bár velük, de mégis nélkülük töltöm. Mert hát mindemellett meg úgyis imádom Pereznyák Zoltán (jelen esetben az ifjabb, mert hogy a szintén az étteremhez köthető édesapa is Zoltán), a Fürdő étterem fiatal séfjének kreatív ételkölteményeit, legfeljebb most majd bor (meg pezsgő) nélkül élvezem minden ízét...

Az amuse bouche

Ahogy mondani szokás: meg ahogy azt a Móricka elképzeli... Lehetetlen, képtelenség, ráadásul nincs is sok értelme, hiszen Zoli pontosan úgy alkotta meg ezeket az ételeket, hogy a borokkal együtt hívják életre a csodát. A köszöntő italnál még tartottam magam, nagyvonalúskodtam párommal az összekoccanó poharakat sóvárogva nézve, hogy persze, kedves egészségedre, te csak nyugodtan, ahogy megbeszéltük... Közben próbáltam elfordítani a fejem, befogni a fülem, és minden egyéb óvintézkedést megtenni, amikor kacarászva poharakba szisszent-csordult-pezsgett a gyönyörű színű 2013-as Kertész Carla Pinot Noir gyöngyözőbor.

Igyekeztem valami mással lefoglalni magam, például átszemezgetni részletesen a borvacsora menüsorát. És ekkor tévedt rögtön a szemem az Amuse bouche-ra - amely tulajdonképpen a konyhában tevékenykedő és alkotó séf egyfajta "kiköszönése", üdvözlése a kulisszák mögül a vendégek felé, belesűrítve egyetlen kis falatba a saját filozófiáját, gondolatait, stílusát, kreativitását. Egy miniatürizált kis "bemutatkozás", egyfajta felütése a borvacsorának, tulajdonképpen némi kis ízelítő abból, ki is ő, és hogy milyen elképzelések és stílus mentén halad majd a vacsora.

Szóval az amuse bouche: Gorbusa lazackaviár mini blinivel, hozzá pedig Etyeki Pinot Noir Rosé nyerspezsgő. Na, helló Bükfürdő, helló Zoli(k). Most mi legyen? Csak ültem szótlanul és kicsit lesújtva az elhamarkodott fogadalmam miatt, amikor is egy kedves(em) kéz ölelte át a vállamat, miközben "tulajdonosa" azt súgta a fülembe: - Hívunk majd egy taxit. Halleluja, másnapi autómacera ide vagy oda, máris kortyolhattam Kertész Zoliék nyerspezsgőjét, hozzá pedig ízlelhettem Pereznyák Zoli kanálkában tálalt, egyetlen üde falatnyi, szépen összefoglalt "önéletrajzát".

Pereznyák Zoltán, a Fürdő Étterem séfje

A blini - nevezzük orosz palacsintának - mostanság divatos étel, a hagyományos orosz recept szerint pedig hajdina lisztből és sima lisztből készül. Zoli a napfényszínű Gorbusa lazackaviárszemcséken kívül egy picinyke aprított vöröshagymával is megkoronázta a blini korongocskáit. Mondhatni, a két Zoli szinte berobbant az estébe, séfünk a finoman szétroppanó, lágy, "kocsonyás" kaviárgömbökkel, Kertész Zoli pedig a nyerspezsgő buborékjaival.

Aztán léptünk egyet, Etyek friss és üde savai szinte követelték az első fogást, az első fogás meg az első fehérbort. Érkezett a fogas tatár paradicsomsalátával, sült paprika dresszinggel, hozzá pedig a 2012-es Kertész Sauvignon Blanc.

A fogasfilé sóval történő szikkasztáson esett át, hogy szépen megszabadítsák levétől, majd limelével meglocsolva, paradicsom concassé-val (a paradicsom magjait, és belső, lédús részét eltávolítva, csak a paradicsom szép, piros húsát felkockázva készül) tálalva érkezett. Kertész Zoliék Sauvignon Blanc-jához tökéletesen passzolt a hal, a lime, és a paradicsom üde íze mellett a kápia paprika püré kicsit édeskés ízvilága is, hiszen aki ismeri a Kertész borokat, tudja, hogy még a sor elején álló "legkarcsúbb" tételeik sem a kimondottan ropogós, feszes, szikár "egynyári" etyeki stílusról szólnak, hanem inkább a kidolgozottságról, kerekségről, nagy fehérboros stílusról.

Majd a karalábé krémleves "tanyasi csirkecombbal" fogás következett a 2012-es Kertész Zöldveltelini kíséretében. Nos, bizony gondban lettem volna, ha egy "igazi" nyeles husi kandikált volna ki a levesből, de természetesen Zoli ezt az ételt is gyönyörűre komponálta.

A "tanyasi csirkecomb" ugyanis nem véletlenül került idézőjelbe, a sous vide-ált tanyasi csirkecomb csontjáról lefejtették a húst, és picinyke, gusztusos, szaftos-omlós korongok formájában került a tányérra. A krémlevesben, mint aprócska gyöngyök, zöldalma- és karalábégolyócskák huncutkodtak, roppanósságuk karöltve sétált a zöldveltelini savaival, a leves textúrája pedig a bor krémességével állt jó barátságban. Szívem szerint Etyek ásványosságához én még pár szem nagyszemű sót is hintettem volna a finoman édeskés levesre, de ez már csak felesleges kötözködés lett volna részemről.

Ha Kertész Zoliékról van szó, a Királyleányka előbb-utóbb biztosan színre lép. Már csak azért is, mert ahogy a borvacsorán Zoli elmesélte, ez feleségének, Áginak kedvenc fajtája, és amolyan "kikötés" volt Ági részéről, hogy ha egyszer pincéjük lesz, mindenképpen legyen Királyleánykájuk.

Ezen az estén is szerepelt tehát, a 2012-es Kertész Királyleánykához séfünk norvég tőkehalat álmodott "karfiol főzelékkel". Az idézőjel ismét nem véletlen, hiszen sokkal inkább egy rendkívül finomra és elegánsra hangolt karfiol "krémről" volt szó, amely a hal törékenységéhez, finoman pirult bőréhez, és natúr ízvilágához tökéletesen passzolt. Ahogy a Királyleányka is, aki egyáltalán nem akarta túlharsogni az ételt, inkább fényével és tartásával emelte a halas fogás egyszerűnek tűnő, mégis összetett ízvilágát.

Kertész Zoltán - Kertész Családi Pincészet

És aztán érkezett egy ételpárt nélkülöző bor, az Etyeki Sauvignon Blanc 2009. Ahogy Kertész Zoli viccesen megjegyezte, mellé azért nem tettek ételt, hogy kicsit magukról is mesélhessenek. Úgyhogy megismerhettük közelebbről a Kertész Pincészetet, és Zoli borról szóló gondolatait. - A bor tanít engem - mondta. - Alázattal kell a természet felé fordulni, presztízsből, vagy szórakozásból nem lehet pincét vinni, hiszen ez egy életforma. 

Zoliék a magunkkal szemben felállított elvárásoknak szeretnének megfelelni, ennek megfelelően a pincénél csakis első osztály létezik, tehát nincs több kategóriás boruk, csak egyenrangú, hibátlan, magas minőségű vonal, hiszen - ahogy Zoli kiemelte - a bor nem egy termék, hanem egy élmény.

Szinte kibólintott erre a kijelentésre a Sauvignon Blanc a pohárból, mintegy igazolva Zoli szavait. Egy kicsit hagytam is belőle, hogy még ne legyen vége, hogy még kicsit élvezhessem ezt a dús, buja, életigenlő zamatot, hogy még kicsit átmerenghessek az aranyló csillámokon. De érkezett a 2011-es Pinot Noir laza eleganciával, hozzá pedig a grillezett borjúkaraj burgonyapürével, fekete ribizli borsos meggyraguval.

Az ételeket  Wawrzsák László mutatta be

Körbe is járt a kis fiola, amely a fekete ribizli borsot tartalmazta, így kézzel foghatóvá vált a fogás fűszere. Persze azonnal megszagolgattuk, a rózsaborsra hasonlító illatvilággal rendelkezik, némi citrussal. Egyébként ez a fűszer a fekete ribizli rügyéből készül, melyet liofilizálnak, vagyis fagyasztva szárítanak, majd porrá őrölnek. Remek fűszere csokoládés ételeknek, például trüffelnek, fagyinak, brownie-nak, de a grillezett borjúkarajt kísérő meggyraguban is jól mutatott, főleg a Pinot Noir leheletnyit édesfűszeres és meggyes ízvilága mellett.

A desszert sajttorta volt őszibarackkal, hozzá pedig Chardonnay 2012-ből. Az őszibarack fagylalt formájában érkezett, finoman pirított diós, mandulás "morzsával", a sajttorta habos, légies textúrájához tökéletesen működött a jéghideg krémes fagylalt, a Chardonnay tejszínességével, pörkölt magvas aromáival és lédús gyümölcsösségével sem talált kivetnivalót párjában.

Bár a késői órán kint hideg szél rázta a bükfürdői fákat, bent mégis kisütött a nap. A 2011-es Pinot Gris-hez sajtválogatás érkezett, aztán nagy örömünkre Pereznyák Zoli is a kulisszák mögül. Az est további része meglehetősen visszakóstolósra-beszélgetősre sikerült, én meg kifejezetten örültem, hogy még időben a taxi mellett döntöttem...

- A borvacsora teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán - 

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

 

Bortavasz 2014 – Dél-Burgenlandi ki- és betekintés

Tavasz van. Már igazi tavasz. Az idei tél nélküli téli esték egyikén pakolgattam a borokat a borhűtőmben. Melyik is legyen az est bora? Nézegettem a palackokat. Válogattam. Aztán, ahogy fogyott a sor, egyre erősödött bennem az érzés, hogy újra bortúrára mennék. Ki a szabadba, ki a termőhelyre, a tőkék közé, oda, ahol a csendnél az ember a vendég. Távol az utca zajától, dudáló autóktól, lökdösődő, türelmetlen emberektől... 

Uhudleres invitálás - Szabadfi Zoltán és Harald Popofsits
Fotók: Wawrzsák László

Meggyőződésem, hogy minden bort szerető, minden szőlőt, és borászt tisztelő borfogyasztó kíváncsi a termőhelyre, kíváncsi a bor szülőhelyére. Biztosan sokan jártak már borpincében, de aki még nem, annak itt az alkalom, most érdemes élni a lehetőséggel. Ha esetleg valaki pedig gyakorló borturista, részére újabb alkalom nyílik megkóstolni a Vas-hegy, így a dél-burgenlandi borvidék terméseinek levét. Valójában otthonról csak kitekintésünk lehet más bort készítő országok borászatára, de a termőhelyen betekintést nyerhetünk a borvidék, és egy-egy pincészet életébe is.

Az előző évi sikeres Bortavasz után most újra szívélyes - Uhudleres koccintással köszöntő - invitálást kaptunk a szomszédoktól. 2014 májusának első hétvégéjén a Weinidylle Südburgenland szervezésében ugyanis ismét megrendezik a Bortavaszt. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A borhétvége részleteit a sajtótájékoztatón turisztikai szakemberek, vagyis Hans-Peter Neun és Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette.

A Bortavasz még anno „lánykorában” települések szerinti borfesztiválok formájában működött, amelyek lokális szinten jól szolgálták a közösséget, de felvetődött egy regionális rendezés lehetősége. Így bekapcsolták Dél-Burgenland turizmusának vérkeringésébe a rendezvényt, majd 2012-ben első alkalommal értünk jött a „hegy”. 

Harald Popofsits bemutatta a Shuttle busz rendszert

Kilenc kis borvidék vált látogathatóvá a Shuttle busz rendszerrel, amely az évek során az igényekhez és a látogatók számához folyamatosan és rugalmasan igazodott, így a zéró toleranciának is eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást is. A rendszer rugalmasságát jól mutatja, hogy 2014-ben már három Vas megyei városból indul - és érkezik is oda - busz. Az előző évben még Szombathelyről Kőszegen át lehetett csak kiutazni Rohoncra, amely plusz egy órás, felesleges buszozást igényelt, de mára változtattak, így közvetlen járat indul Szombathelyről és Körmendről mindkét napon 10 és 12 órakor, Kőszegről 11 és 13 órakor.

Számok, változások, újdonságok, árak

10 fő buszvonal fedi le a 9 kis borvidéket (hegyközség), ahol 70 borász 350 bora lesz kóstolható, amely 50 különböző fajta bort jelent. A vendégek száma folyamatosan emelkedik, az előző évben körülbelül kétezren vettek részt a Bortavaszon.

Az egyik fő változás, hogy május 2-án, pénteken este a Wein Trophy borversenyt a régió legrangosabb éttermében rendezik meg, amely a Gaullt & Millau által két szakácssapkával kitüntetett Csencsits Étterem, Harmisch-ban. A borverseny keretein belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borokhoz a séf, Jürgen Csencsits háromfogásos ételsorát szolgálják fel a vendégeknek.

A résztvevő borászatok száma változott, egészséges rotálódással emelkedett. Új termelőként kapcsolódik a sorozatba egy „nagyágyú”, Uwe Schiefer, aki ígéretes Kékfrankosokat készít. És mivel a bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztropontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani.

 

            

Idei újdonság, hogy Moschendorfban (déli szeglet, Nagysároslak, az Uhudler hazája) az Uhudler egyesület a 2013-as Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat majd be. Az Uhudler direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon, de Dél-Burgenlandban a leggyakrabban termesztett fajták a Ribatella, a Noa, és a Clinton. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik az Izabellát is, az Uhudlerbe nem tehető bele. És bár Uhudlert Ausztria szerte sokan készítenek, ezzel a címkével ellátott tétel csak Dél-Burgenlandban palackozható, és hozható forgalomba, méghozzá olyan minőségben, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

          

Jó hír, hogy csökkent az ár, kedvezőbb, mint az előző években.  Az egynapos jegy megszűnt, de a kétnapos jegy ára 28 Euro/fő (2013-ban 44 Euro/fő volt). A belépő tartalmazza a „start csomagot” (buszhálózat használata, buszmenetrend, térképek, 5 bor kóstolása a résztvevő pincészeteknél, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro-s bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 27-ig igényelhető, ára 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy, 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ez esetben a buszokat használhatjuk már kiutazásra is.  

Előző évi tapasztalataink alapján is alátámasztjuk, hogy ezen a kis területen változatos borok születnek, így termőhelyek alapján:

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja. 600 méteres magasságban is vannak dűlők. Alapvetően fehérboros régió, itt főleg Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk, de vörösborokat is készítenek az alacsonyabban fekvő területekről. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Josef Mandl Welschriesling-je is igazi terroir bor, amely hűen tükrözi az északi fekvést, de kihagyhatatlannak ígérkezik az idén is a Straka birtok. A 2013-as Bortavaszon szereztünk csodálatos élményeket Rohoncon.

  

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. 2012-ben elsősorban ezzel a résszel ismerkedtünk. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. Kopfensteiner, Grosz, Mittl, Stubits. Kékfrankosok különböző kézből, különböző évjáratokból, más-más dűlőkről, de egy talajról. A kóstolt négy stílus a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Családias hangulatú, szép tételekkel tarkított Csaterberg, amely gyalogosan is könnyedén lejárható.

Vidám hétvége lesz - Hans-Peter Neun, Harald Popofsits és Szabadfi Zoltán

Számunkra még ismeretlen, feltérképezésre váró szeglete a déli tájegység a 498 hektáros Eisenbergi borvidéknek. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Idén az Uhudler kap kiemelkedő szerepet a két nap során, de mellette érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Ziegartig, és az Oberkofler bioborászatot.

Ha esetleg valaki tanácstalan, merre is induljon el az „ismeretlenbe”, annak figyelmébe ajánljuk korábbi élményeinket itt a blogon, és képgalériánkat a facebook oldalunkon. Amennyiben pedig járt már valaki egy-egy részen, akkor érdemes az újdonságokat keresni, hiszen a korábban jól bevált pincészeteknél biztosan történtek évjáratváltások, így egy-egy szeretett tétel új köntösben újra kóstolható.

A borvidéki betekintés után - immár kis tapasztalattal a hátunk mögött - érdemes aztán kitekinteni hazafelé a buszok ablakán… Az édes hazatérés előtt pedig - ha tetszett a két nap -, bátran integessünk vissza azzal az érzéssel, hogy újra többek lettünk, mert többet láttunk, többet kóstoltunk a világból.

- A Bortavasz 2014 sajtótájékoztatóján készült képek teljes galériája a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg és fotók: Wawrzsák László 

További részletek a Bortavasz 2014 oldalán.

Minden étel egy különleges momentum - Zsirai borvacsora vendégszemmel

Ahogy azt már korábbi interjúsorozatunkban beharangoztuk, a Zsirai Pincészet és az Almárium Gasztro Art Bisztró egy nyolcfogásos borvacsorával készült április 10-ére. Megtudhattuk, hogy milyen ötletekkel, ételekkel, és fogásokhoz párosított borokkal készült erre a napra Bacsa Gábor executive séf, és azt is, hogy mit gondol mindezekkel kapcsolatban a pincészet egyik tulajdonosa, Zsirai Kata.

Az est háziasszonya: Zsirai Kata - Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró

A borvacsorát követően azonban arra is kíváncsiak voltunk, hogyan sikerültek, működtek a valóságban ezek a párosítások, sőt, arra is, hogy vajon az egyik nagyon fontos "kritikusnak", vagyis magának a vendégnek, mi volt a benyomása egy ilyen gondosan előkészített és megálmodott estről. Így először a borvacsora egyik vendégét, Ravasz Lászlót kérdeztük minderről, majd természetesen az est "háziasszonyát", Zsirai Katát, és a vacsorán szintén jelen lévő Zsirai Petrát is megkérdeztük tapasztalatairól.

- Laci, te tulajdonképpen egy facebook játékon nyerted a borvacsorán való részvételt. Csak a játék kedvéért "pályáztad meg" a borvacsorát, vagy más indíttatásod is volt?

- Ismertem a Zsirai Pincészetet, néhány borukkal ismerőseim által találkoztam már, illetve a 2014-es Borjour-on volt szerencsém személyesen is találkozni velük. Láttam a borvacsora beharangozóját a facebook-on, és amolyan próba-szerencse alapon jelentkeztem a játékra. Olvasva a menüsort nagyon megtetszett, főleg a borok kiválasztása, és a változatosságuk, hiszen három területről - Tokaj, Villány, Somló - származnak.

- Ezek szerint kedveled és figyelemmel is kíséred a borokat... A gasztronómiával is ilyen jó viszonyt ápolsz?

- 27 éves vagyok, tehát amolyan "fiatal borbarát". Egy külföldi multinacionális cégnél dolgozom, Sourcing specialistaként. Néhány éve kezdtem el borokkal foglalkozni kóstolás, megismerés terén, főleg édesapám borszeretetének hatására. Mivel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származunk, Tokaj közelsége is hatással volt ránk, gyakran jártunk át a Kopasz-hegyre kirándulni. A gasztronómiával és vendéglátással pedig édesanyám miatt szoros a kapcsolat, ő a Vendéglátóipari Főiskolát végezte el, nem mellesleg kiváló szakács, és kreatív, kísérletező típus, szinte minden héten valami különleges ételt talál ki. 

- Melyik étel tetszett legjobban a Zsirai borvacsorán?

- A fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó a Somlai 2011-es borral. Első ránézésre egy "egyszerű" hal-rizs páros, egy somlói borral, no de az első kóstolás! A petrezselyem-lime rizottó olyan ízvilággal rendelkezik, amit kár lett volna kihagyni. Hozzá a Somlai tökéletes választás volt, a maga szép savaival, és beltartalmával egyszerűen lenyűgözött.

- Ha csak önmagában - hozzá párosított étel nélkül - a borok közül kellene választanod, melyik ízlett különösen?

- Könnyű a választás, hiszen a Tokaji Sárgamuskotály a kedvencem. Tokaj a favorit borvidékem, évről-évre látogatom. A Fordításra is nagyon kíváncsi voltam, hiszen ez egy különleges desszertbor, és nehezebben elérhető, mivel kevés Tokaj-hegyaljai borászat készíti.

- Milyen érzésekkel távozol az Almáriumból?

- Rendkívül nagy élménnyel gazdagodtam, hiszen sosem volt szerencsém ez idáig ilyen jellegű eseményen részt venni. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a borászat, mind pedig az étterem meglátogatását. Külön felhívnám a figyelmet a borászat sokszínűségére, hiszen hazánk "Top 3" híres borvidékén jelen vannak, teljesen különböző, az adott területre jellemző borokkal. Az éttermet pedig a séf kreativitása miatt ajánlom, hiszen minden étel egy különleges momentum.

Kata nővére, Zsirai Petra is részt vett a vacsorán

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Zsirai Pincészet lányai, Petra és Kata hogy érezték magukat az estén, illetve mely ételek nyerték el leginkább tetszésüket.

- Mind alapanyagokban, mind elkészítési módokban nagyon érdekes és változatos volt a borvacsora menüsora. Melyik ételek tetszettek, ízlettek nektek a legjobban?

- Nehéz kérdés - mondja Petra. - Mindegyik más ok miatt tetszett nagyon. Ha ki kell emelnem mégis valamelyik ételt, akkor a bőrös malackaraj, sárgarépa püré, viola gnocchi fogás tetszett leginkább. Nagyon különleges és ízletes volt, gyönyörűen tálalva.

- Egyetértek Petrával - veszi át a szót Kata -, valóban nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen remek ételeket kóstoltunk az est folyamán. Ha mégis választanom kell, akkor a fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó főétel mellé tenném le a voksomat. Egyszerű, de nagyszerű volt, fantasztikus ízekkel, és a tálalás is nagyon tetszett. A lime-os megoldás rendkívül frissé, kalandossá tette a fogást.

- Melyik bor-étel párosítást éreztétek a legtökéletesebbnek, legharmonikusabbnak a borvacsorán?

- Tudom, hogy Hugi a Rákóczi túróst fogja mondani - nevet Petra -, így én akkor a másik kedvencemet választom. Az első, üdvözlő falat, a gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta mellett a Múzsa rozénk szerintem nagyszerű párost alkotott. Az étel izgalmas volt, és a borral szépen harmonizált.

Petra egyik kedvenc fogása: gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta

- Petra lebuktatott - mondja mosolyogva Kata -, valóban a desszertet, és a hozzá párosított Fordítást mondanám az egyik legjobb választásnak, hiszen a Gábor (Bacsa Gábor, séf - a szerk.) által megálmodott, abszolút nem hagyományos Rákóczi túrós egy nagyon kellemes, nem túlzóan édes desszertté vált a valóságban, és a hozzá párosított 2008-as Fordítás a maga üdeségével, savaival, barackos illat- és ízvilágával nagyon szépen mutatott mellette.

- Kata, említetted a korábbi interjúkban, hogy nagyon szeretsz sütni-főzni. Sikerült esetleg olyan ötleteket merítened a borvacsorából, amelyeket majd otthoni étkezésekkor, vagy éppen vendégeket várva "bevetsz"?

- Nagyon szeretem a halakat, de eddig csak nagyon alap köretekkel készítettem el, mint például valamilyen friss saláta, vagy rizs egy kis kukoricával megspékelve. Ezután a vacsora után viszont biztosan ki fogom próbálni otthon a petrezselyem-lime rizottót. Összességében pedig úgy gondolom, sok mindent tapasztalhattunk, és tanulhattunk az ételekről a borvacsorának köszönhetően. Nemcsak a tálalás szépségét, az alapanyagok kiválasztásának fontosságát, hanem azt is, hogy a viszonylag egyszerű hozzávalókból szenvedéllyel és kreativitással milyen fantasztikus dolgokat lehet megvalósítani.

- A borvacsora után merre tart tovább a Zsirai Pincészet?

- Mostanában nagyon sok dolog történik a pincészetünk életében. Talán az egyik legfontosabb, hogy ismételten mérföldkőhöz közelítünk, ugyanis május elejével elkészül Mádon a vendégházunk a hozzá tartozó borterasszal. Ezzel valóra válik egy nagy álmunk, lehetőségünk adódik arra, hogy a vendégeink nyitottságától és érdeklődésétől függően programokkal teli, akár több napos kikapcsolódást is biztosítani tudjunk majd a hozzánk érkezőknek. Szervezünk majd borkóstolókat, dűlőtúrákat, borvacsorákat, és reméljük, most már csak a képzeletünk szabhat határt programok terén. Körvonalazódik például egy koncert is a Jó éjszakát! program keretein belül.

- Érkeznek majd újabb borok is tőletek a piacra?

- Igen, hiszen jövő héten több, különleges tételünk is palackba kerül. Somlóról a már jól ismert Somlai házasításunk, valamint a Nagy-Somlói Olaszrizlingünk mellett a 2012-es évjáratból Juhfarkunkat szólóban hozzuk ki. Tokaj-hegyalján pedig szintén a 2012-es évjáratból fogunk palackozni két Furmintot is, egyet a mádi Középhegy dűlőből, egyet pedig a Tokajban lévő Teleki dűlőből. A két Furmint összekóstolása nagyon szépen bemutatja a Hegyalján lévő területek változatosságát. A tavalyi év a hegyaljai területeinken a kísérletezésről szólt, ennek köszönhetően elkészült pincészetünk első száraz Sárgamuskotálya is, amelyet palackozás után, pár hónap múlva a nagyközönségnek is bemutatunk majd.

- Hogy tetszett a borvacsora, hogy éreztétek magatokat?

- Remek hangulatban telt a borvacsora, a visszajelzések alapján mindenkinek tetszettek az ételek, és a borok - mondja Petra. - A végén alkalmunk nyílt beszélgetni a vendégekkel, így nagyon közvetlen és családias volt az este.

- Így van - veszi át a szót az est "háziasszonya", Kata. - Remek kis csapat gyűlt össze, mindenki érdeklődő volt, és nagy izgalommal várta a fogásokat, a borokat. Jó volt hallani az őszinte véleményeket is. Mindegyik ételben volt valami különleges, számomra ismeretlen, így az összes fogás megvalósítására nagyon kíváncsi voltam. Már az elején sejtettem, hogy a fogások le fognak nyűgözni. És nem is csalódtam...


Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró