2011. július 6., szerda

Bonjour Vinexpo! – Bordeaux-ban jártam

Életem „leglasztminitebb” utazása - amikor is három órával indulás előtt tudtam meg, hogy csomagolhatok - ezúttal a bordeaux-i Vinexpo-ra vezetett. Persze az utolsó másfél percben bőröndpakolás, virágöntözés és vasalás közben elolvastam én az előzetes számadatokat, hogy 90 000 négyzetméter, három csarnok plusz Kongresszusi Palota, kertek, éttermek, a Club du Lac területe, na meg maga a tó, rajta a pink szőnyeggel borított pontonhíddal, és még konferencia- és kóstoltató termek is, emellett 2400 kiállító, na meg a borkínálat, amit, ha csak kiállítónként 5 tétellel számolok, máris 12.000-nél járunk…


Felfogni azonban igazából mindezt csak akkor lehet – de első nap még akkor sem - amikor az ember lánya ott kerekíti a szemet a gigantikus borkiállítás közepén, a Feszty körkép méretű térkép előtt, egy 305 számozott oldalt tartalmazó súlyos kiállítás-katalógusba kapaszkodva, körülötte meg olaszok, rengeteg ázsiai, spanyolok, franciák, brazilok, portugálok, és még sokáigsorolhatnámok jönnek-mennek, szám szerint az öt nap alatt összesen közel negyvennyolcezren. A magyar lány ilyenkor némi szentimentális honvágytól vezérelve máris a magyar standhoz indul. Nem írom, hogy szalad, mert az a Vinexpo méreteit tekintve kemény edzés lenne. Főleg magas sarkú cipőben, amit, bevallom, az egy hét alatt, a csarnokokat és a külső helyszíneket járva nem egyszer szerettem volna túrabakancsra cserélni. Mégsem magánál a Vinexpo-nál kezdeném a beszámolót, hanem a bordeaux-i megérkezésnél. Merthogy ez a város tud valamit. Van ugyanis egy folyójuk. Ez persze önmagában véve csak egy földrajzi adottság. A bordeaux-iaknak viszont jelentős érzelmi kötődésük is van hozzá. Szóval túl azon, hogy Bordeaux a nagy borok jelképe a világban, még annak ellenére is, hogy Gironde megye évi 850 millió palackos termésének mindössze csak 5%-a tartozik az elit kategóriába (de annak az 5%-nak akkora a kisugárzása, hogy sokan igyekeznek Bordeaux stílusához igazodni), a városba érkezve bor nélkül is elfog egyfajta „becsiccsentős” kis hangulat.


Mert minden él, mozog, vibrál. A franciák okosak. Itt van az egy hetes Vinexpo, tettek hát mellé még egy-két programot, vagy eleve azokhoz igazították a Vinexpo-t, mindegy is, a lényeg, hogy jól összehangolták, így a borkiállítás nyitása előtti, és az aznapi este is a Fête le fleuve, azaz a folyó ünneplésének jegyében telt. Vitorlások és állóhajók a folyón, tűzijátékok, jazz, pop és komolyzenei koncertek a parton, egyszóval nem hagyatkoztak pusztán a Vinexpo-ra, ha már negyvennyolcezer látogató itt császkál a városban, vagy a körül. Pár napra rá, június 21-én pedig a Fête de la Musique, vagyis a Zene Ünnepe színesítette a programokat, egyébként nem csak Bordeaux-ban, de Franciaország szerte mindenütt. Egyszóval Bordeaux már megérkezéskor kapott egy csillagos ötöst.


A borszerelem azonban nagy úr, így az idő nagy részét a Vinexpo-n töltöttem. Már a reggeli odautazás nagyon jó volt, hiszen a Vinexpo szervezői még arra is gondoltak, hogy nem mindenki Bordeaux-ban száll meg (mint ahogy mi sem), így a 70 (!) kilométerrel arrébb, az Atlanti-óceán partján fekvő kis városkából, Arcachon-ból is indítottak ingyenes külön Vinexpo buszjáratot, az onnan ingázó látogatók számára. Már a buszon lehetett tehát ismerkedni, borról beszélgetni, üzletet kötni, névjegykártyákat cserélni, meghívni egymást a standokra. Ami kis hazánkat illeti: a 160 négyzetméteres magyar közösségi stand a 3-as csarnok bejáratánál állt. A kiállító pincészetek: BB Balatonboglári Borgazdasági ZRt., Bock Pince, Chapel Hill, Egri Korona Borház, Gróf Buttler, Heumann Borászat, Royal Tokaji, Soproni Borvidék, Szeremley Birtok, Tokaj Classic, Törley, és a borokat, valamint pálinkákat bemutató Alanex Kft. Hozzátartozott még a standhoz a Hongrie Zone de Dégustation, vagy ha jobban tetszik, Hungary Tasting Zone is, ahol valamennyi jelen lévő pincészet egy-egy tételét kóstolhatták az érdeklődők. Akik – sajnos – mérsékelt számban környékezték a magyar standot, de pozitívumként könyvelhető el, hogy az a kevés érdeklődő viszont fontos partner lehet a továbbiakban, hiszen a Vinexpo-t elsősorban nem a „hétköznapi” borkedvelők, hanem a nagykereskedők, üzletemberek, importőrök, valamint a szállodák, éttermek, hiper- és szupermarketek beszerzői látogatják. Akadtak érdeklődők, akik „célirányosan” érkeztek, azaz a nemzetközi kiállításokon rendszeresen és megbízhatóan megjelenő pincészetek (pl. Bock, Szeremley) nevét már jól ismerték.


A pincészetek képviselői annak ellenére - vagy éppen amiatt - elszántan dolgoztak, hogy kis hazánk sajnos nem készült semmiféle tematikus kóstolóval, mesterkurzussal, bemutatkozó programmal, de még az EU elnökségük utolsó pár napját sem használtuk a magyar bor népszerűsítésére itt, Bordeaux-ban. A közösségi standon túl, az 1-es csarnokban bérelt saját helyet a Tokaj Reneszánsz egyesület, ahol a Dereszla Pincészet, és a Patrícius Borház boraival lehetett ismerkedni, de ebben a hangárban találkoztam például Balla Géza borászatával, a Wine Princess-szel is. Ez a csarnok egyébként kiemelt, központi hely a Vinexpo területén, hiszen ebben a végeláthatatlanul hosszú „csőben” fut össze szinte mindenki, illetve az innen nyíló ajtókon át közelíthető meg valamennyi étterem, a csarnok másik oldalán lévő kijáratokon keresztül pedig a Club du Lac területe, ahol az igazán impozáns kiállítók kaptak helyet.


Persze a külföldi standokat is környékeztem. Louis Roederer Champagne, Baron Philippe de Rothschild, Delas, Concha y Toro, Louis Latour, Georges Duboeuf… nem folytatom. 2.400 kiállító, az egészen nagy nevektől kezdve, a feltörekvő dinamikus cégeken át a kis kézműves családi pincészetekig. A legnagyobb aktivitást persze a franciák, az olaszok, és a spanyolok mutatták, már ami a kiállítókat illeti, mert az érdeklődők között a nagy számban megjelent ázsiaiak tűntek ki leginkább a tömegből. Közösségi standokkal ott volt még Németország, Ausztria, Chile, Portugália, Görögország, Brazília, Románia, Bulgária is. Emellett párlatokat, pezsgőket, konyakokat, vodkákat és egyéb szeszesitalokat is kóstolgathattunk, hiszen a Vinexpo nem csak a borról szól.


Érdekes volt például a Ceylon Arrack, egy, a kókuszpálma virágából (tehát nem a kókuszdióból) készülő párlat. Egy korty igazi trópusi napsütés, és nem kell semmiféle Bounty-csokis mű ízre gondolni (ahogy már említettem, nincs köze a kókuszdióhoz). Tiszta, finom aromájú, bársonyos párlat, valóban „fényességes”, ahogy Srí Lanka nevében is benne van. A készítése körül is sok a misztikum, leginkább a kókuszpálma virágainak szüretelése érdekes. A férfiak felmásznak a magas kókuszpálmára (Indiában egyébként már szinte senki sem képes erre, egyedül a Srí lankai férfiak között akadnak ilyen képességgel megáldottak), majd leszedik a virágokat, és a fák között kifeszített köteleken másznak át a következő fára, elkerülendő a lemászással és az újabb felmászással járó idő- és energiaveszteséget.


Engem leginkább azonban a francia borok és borvidékek megismerése vonzott, mert ez nagyon régi vágyam volt. Nos, hogy mennyire vagyok jelenleg a teljes, átfogó ismerettől? Hát, mint a túl sok bort iddogáló, majd utána kábulatából magához térő Makó vitéz Jeruzsálemtől… Persze mindenhová igyekeztem eljutni, kezdve a fő pontokon: ellátogattam a rózsaszínben pompázó hatalmas területű Provence-i standhoz, és megismerhettem a nagyon kedves és jó fej Loire-iakat is. Aztán rengeteg bordeaux-it lögyböltem a pohárban, figyelve, hogy mit tudnak a különböző termőterületek és évjáratok, a Decanter standot meg nem átallottam a maga 98 borával végignyalni, hogy végigkalandozhassak Franciaországon, meg még a világ pár távolabbi bortermő vidékére is eljuthassak. Minden egyes tételnél megjelölték az adott bor Vinexpo-s lelőhelyét, azaz a csarnok és a stand számát, így egy-egy tetszetős tétel után máris lehetett szaladni az illetékes kiállítóhoz. Nálam a cél most leginkább az volt, hogy kicsit rálássak a kínálatra, és feljegyezzem, hogy a kóstolt borok alapján mely standokhoz érdemes ellátogatni egy-egy hosszabb kóstolóra… Úgy értem, majd 2013-ban. Akkor lesz ugyanis legközelebb Bordeaux-ban Vinexpo.


Mert az 5 nap csak induláskor tűnt soknak, ott gyorsan elrepült. Aztán ahogy itthon enyhe mazochizmussal még mindig nézegetem a kiállítás-katalógust, és tájékozódom a pincészetek után az interneten, csak csapkodom a homlokomat. De azzal vigasztalom magam, hogy lehetetlen lett volna mindent… A katalógusban a chateau-k felsorolásának vége felé például nyugodtan ki lehet tenni a fekvő nyolcast. Végeláthatatlan… Egy idő után már nem is lapoztam tovább. A következő jelentős kiállítás pedig jövő év májusában lesz, a Vinexpo Asia-Pacific, Hong Kong-ban. Merci, Bordeaux! Au revoir!

Fotógaléria a facebookon.

Néhány kedvesen szép borocska még ide a legvégére:

Château de la Mallevielle, Bergerac Blanc Sec 2010
90% Sauvignon, 10% Sémillon. Egy ládával hoztam volna haza szívem szerint. Halakhoz… Meg rákokhoz… Meg kagylóhoz és csigához. Meg csak úgy, meginni, hétköznapokon, nyáron frissítőként. Fantasztikusan tiszta illatok. Nem tobzódik (ez a legnagyobb szépsége!), ízben finoman ásványos, elegáns savakkal, elbújtatva egy kis halvány édeske, vanília formájában, mellette meg halkan pereg a só. Hej, ha most a poharamban lehetne!  

Château Larose Trintaudon, Haut-Médoc Cru Bourgeois, Bordeaux 2008
Fűszer, kávé, csokoládé, rózsaolaj. Ízben kis maradékcukorka, mellette nagyon szép savak és végtelenül finom tanninok. Halkan duruzsol az alkohol.

Château Cantenac, Saint-Emillion Grand Cru, Bordeaux 2008
Biztos, hogy volt a Vinexpo-n nála szebb és jobb. De ha befért volna az autóba a bőröndök, meg a bordeaux-i gyűjtemény mellé, ebből is jöhetett volna velem egy karton. Kirobbanó gyümölcsösség, mellette egy kis férfias dohány. Szép, érett, meleg illatok-ízek. A savak finomak, a tannin húz, de csak pont addig, amíg még nem fáj. Utóízben pár szemcse só.

Thomas Guestier, Reserve Privée, Médoc, Bordeaux 2008
Gyümölcs és pirított aromák, kevés gumival. A tannin szikárabb, de még messze van attól a határtól, ahol már nem elegáns.   

Bodegas Arzuaga Navarro, Crianza, Ribera del Duero 2008
Viva España! Sancho Panza-ra esküszöm, tökéletes! Illatban gyümölcs, és pici parfüm, hogy izgalmas legyen. Mellette szórja az édesfűszereket, a dohány meg szépen elpöfékel a háttérben. Ízben nagyon diszkrét csiszolt fa, pörkölt aromák, szép test és tartás.

Aaldering, Shiraz, Stellenbosch 2007
Dél-Afrika finomsága. Istállóban járunk. Animális, szénás illatok. Szájban olvad a feketecseresznye lekvár, mellette a szerecsendió és a dohány fűszerezi a pörkölt kakaóbab ízeit. Finoman adagolt, érett tannin és szépen lekerekedett savak.  

Fotók: Nagy Zita - Borgőz


A Vinexpo napjai egypercesekben - összefoglaló videók:

2011. június 19. - 1. nap:


2011. június 20. - 2. nap:


2011. június 21. - 3. nap:


2011. június 22. - 4. nap


2011. június 23. - 5. nap:




2 megjegyzés:

  1. Kedves Zita
    Immáron nem először olvasom részletes bejegyzésedet ezen a blogon. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy le vagyok nyűgözve. Köszönöm néked ezt a nagyon olvasmányos bejegyzést. Lassan-lassan meg kéne barátkoznod egy borral kapcsolatos könyv megírásával. Biztos sikered lenne, mert amit írsz, meg ahogy, az garancia arra, hogy az is szívesen olvasná, aki amúgy, nem egy nagy borszakértő. További jó munkát és írást kívánok.
    Foodafok

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm! Franciaországból egyébként jött haza pár palack borocska is természetesen. Főznivalók. No nem a szó szoros értelmében. Ihletők lesznek. Azt tudtad, hogy a bouillabaisse-hez (francia halleves) milyen csodás párosítás a provence-i rozé? És most az Atlanti-óceán partján megtaláltam az osztriga igazi párját is egy palackba zárva. Leírom majd egyszer itt ezt az egymásra találást, jó? :) Addig is főzz nagy kedvvel nagyon jókat!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...