Bortavasz 2015 – Határtalan borozás a határ mentén

Jó korban élünk. Ezt egyre többször jegyzem meg magamnak. A magnókazetta pörgetése helyett csak léptetünk egyet okostelefonunkon, és mára már „gúgli is a barátunk” lett. A szürkebarát alapokon nyugvó badacsonyi muskotály, és a városon át Balatonra dübörgő, turnusváltásra igyekvő állólámpás Mercik és egyes Golfok emléke is elhalványult. Na meg, a valutakeret is ismeretlen kifejezés, és ami annak idején zöld határnak számított, az ma már láthatóan zöldebb. Erdőkkel és szőlőtőkékkel szegélyezve átugorhatunk a szomszédba gyalog, kerékpárral, vagy épp „Hansi” ugrik át hozzánk néhány palack borral. Vagy, ha nem, akkor áthív minket… Idén negyedik alkalommal várhatjuk a Dél Burgenlandi borvidékre tartó „szokásos” buszjáratokat.

Bortavasz 2015 sajtótájékoztató a Cuvée Borbárban - Fotók: Wawrzsák László

Borítékolható, hogy május első hétvégéjén borospohár lesz a kezünkben. A sör-virsli párosát borral koronázhatjuk meg 2015. májusának második és harmadik napján, a Weinidylle Südburgenland szervezésében a Bortavasz 2015-ön. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A határtalan borhétvége részleteit Thomas Schreiner, Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette a szombathelyi Cuvée Borbárban megtartott sajtótájékoztatón.

Az élet igazolta az összefogást. Tudatos szervezéssel, évente a vendégekhez rugalmasan igazodva rávezet minket Dél-Burgenland borútjaira a Shuttle busz rendszer, így látogathatóvá válik 9 kis borvidék, ahol 60 borász 300 bora lesz kóstolható. A rendszernek köszönhetően a zéró toleranciának is maximálisan eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást. 

Jelentős változás, hogy a buszok idén „vasiasak” maradnak, a ki- és hazautaztatást a Vasi Volán biztosítja. A rendszer rugalmasságát, és tudatosságát jól mutatja, hogy 2015-ben a megyeszékhelyről Monyorókerékre (Eberau) juthatunk. A település központjában egy "Borfalu" épül fel, ahol a bor mellett kulináris érdekességeket - Uhudler csokoládé, Uhudler lekvár, stb. - kóstolhatunk. Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Két másik vasi városból is közvetlen járatok indulnak. Kőszegről, és Körmendről a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbusz-állomásról.

Kóstolju(n)k, amíg lehet…

               

Ausztria legkisebb borvidéke a határ mellett húzódik Rohonctól Moschendorfig, így a kb. 60 kilométer hosszú földrajzi távolságon változatos talajszerkezettel és klímával találkozhatunk.

A borvidék két alapvető fajtája az Olaszrizling és a Kékfrankos, továbbá sokat hallott kifejezés az Uhudler, ami néhány – engedélyezett körülmények között termeszthető - direkttermő szőlőt összefoglaló bor neve.

Hazánkban kizárólag kiskertekben lehet találkozni a mindent túlélő fajtákkal, de az Unió munkássága Ausztriában is érezteti hatását. 1993-ban még hét fajta volt az engedélyezett, de a közösségi csatlakozás után csak négy fajta maradt a leírásban. 

A két járásban engedélyezett négy szőlőfajta (Concorida, Elvira, Delaware, Ripatella) jelen állás szerint 2030-ig termeszthető, addig a telepítése is tiltott tevékenység, de a régi tőkék helyett új ültethető még. Természetesen civil kezdeményezés indult az Uhudler védelme érdekében, amit bizonyos hatóságok támogatnak, így a következő két szüreten át három szervezet két különböző oldalról vizsgálja a bor élettani és gazdasági hatásait.

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja, 600 méteres magasságban is találhatunk szőlőket. Jellemzően fehérboros régió, itt főként Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Az alacsonyabb területekről kikerülő vörösborok pedig vitálisak, élénkek. Kötelező feladatnak tűnik a Straka birtok meglátogatása, ahol az idősebb tőkék termése biztos kezekben nemesedik borrá, de Jürgen Horvath összefogással készített Geschriebenstein Welschriesling-je is hívogató.

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. A Deutsch Schützen – Eisenberg tengely kóstolása megér néhány órát. Az előző években „lekóstolt” Kopfensteiner, StephanO, és Gerald Unger boraiban a terroir jelleg biztos pont, a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Csaterberg családias, gyalogtúrás, és ideális kerékpáros kis borvidék a maga romantikájával, Bildein (Beled) bormúzeumában pedig a magyar vonatkozású Mittl és Garger Imre borokat kóstolhatjuk.

               

A 498 hektáros eisenbergi borvidék déli régiója igazán délies. Csendes, nyugodt. Szélvédett területein a rügyekkel együtt fakadhatunk egy pohár borra. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Zieger Martint, és érdemes megkóstolni Oberkofler bio borait is.

Moschendorfban (Nagysároslak) az Uhudler egyesület a 2014-es Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat be. Ez a bortípus direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik, az Izabella direkttermő fajta az Uhudlerbe nem tehető bele.  Uhudlert Ausztriában sokan készítenek - sokszor virgonc Frizzante formában is -, de ezzel a címkével ellátott tételt csak Dél Burgenlandban készíthetnek és hozhatnak forgalomba, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

Mivel bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztro pontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani. A rendezvény hétvégéjének péntek estéjén a Wein Trophy 2015 eseményt a Kastell Stegersbach étteremben rendezik meg. A borverseny keretén belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borok mellé háromfogásos menüt készít az étterem séfje.

Jegyeket, bérleteket! - Kedvezmény április 20-ig!

A kétnapos jegy ára: 28 Euro/fő (online, és elővétel esetén 24 Euro/fő). A belépő tartalmazza a „startcsomagot” (buszhálózat ingyenes használata, buszmenetrend, térképek, borkalauz, 5 bor/pincészet kóstolását a résztvevő borászatoknál, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro értékű bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 20-ig igényelhető, ára: 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ebben az esetben a busz kiutazásra is használható már. 

Kérjük, figyeljenek rá, hogy a buszok Szombathelyről és Kőszegről a szórólapokon eredetileg olvasható időpontoktól eltérően indulnak! (A végleges menetrendet és útvonalakat ide kattintva lehet tanulmányozni). Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Kőszegről Rohoncra a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbuszállomásról. A körmendi járat időpontjai nem változtak: 10:00 és 12:00 órakor indulnak Moschendorfba.

                

Jó korban élünk. Újra kóstolhatunk határaink mentén, és ami sokáig ismeretlen volt számunkra, nagyon gyorsan ismertté vált. A palackokkal együtt megnyílunk mi is. Töltünk egy pohár jó bort, és beszélgetünk. Mára már kötelező nyelv lett a bor, szeretünk a nyelvén beszélni. A "házi feladatok" között pedig szívesen válogatunk, ha szükséges plusz órákat veszünk, és ellátogathatunk egy-egy bor szülői házába, a borvidékre. Mára már határtalanul kóstolhatunk, tegyük is meg minél gyakrabban, amíg csak lehet.

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

- A sajtótájékoztató teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán -

Korábbi bortavasz élményeink:

2014 - Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

2013 - Nyár a fehérborok szigetén - Bortavasz, Dél-Burgenland, első nap...

2013 - Csaterberg, a marasztaló - Dél-Burgenlandi Bortavasz nyári kiadás

2012 - Két nap a Weinidylle pincéiben - Bortavasz, Dél-Burgenland

     

Egy kis (le)töltögetni való - Csopakon és a Somlón jártunk

Most, hogy egy 60%-os napfogyatkozással indítva "hivatalosan" is kezdetét vette végre a tavasz, örömmel adunk hírt arról, hogy megjelent a Bor és Párlat ingyenes digitális borturisztikai és gasztronómiai magazin tavaszi száma, amelyben mi is benne vagyunk! Pontosabban mi, és az élményeink. Februárban ugyanis alig jöttünk le az egyik hegyről, már mentünk is fel a másikra, és hogy ott mit láttunk, tapasztaltunk, kóstoltunk, éreztünk, az a letölthető magazin hasábjain olvasható/nézegethető részletesen.

Február elején Csopakon jártunk, az immár harmadik alkalommal megrendezett Olaszrizling szerintünk eseményen, ahol kaphattunk egy kis ízelítőt a Balatonra merengős, teraszon rizlingezős tavaszból, de olyan híreket is hozhattunk magunkkal, amelyek az Olaszrizling, illetve a rendezvény jövőjével kapcsolatosak. 

Idén már határainkon túlról, Szlovákiából is érkeztek borászok - így például a kürti Strekov 1075 és a Kasnyik Pincészet - de megismertük a kis csopaki "Melrose Place-t", vagyis a csopaki birtokszomszédokból álló egy hektár körüli borászokat is (Koralevics Pince, Fekete Pincészet), és a területre nézve legkisebb "Kódexes" gazdát is, Tóth Gyula bácsit.

Belekóstoltunk a Szent Donát Birtok önálló arculatot kapott, Márga Bisztró névre hallgató éttermébe is, ahol a korábban a MÁK Bistro üzletvezetőjeként ismert Deli János a házigazda, majd Balatonfüreden zártunk after partyval Dobai Andrisnál, a Kredenc Borbisztróban. 

Minderről részletes beszámolónkban olvashattok Olaszrizling Csopakon innen és túl címmel,

csopaki képgalériánk pedig itt nézegethető.
Fotók: Wawrzsák László

Aztán alig aludtunk párat, máris a Somlóra utaztunk, ahol öt birtokra látogattunk el, úgymint Somló Spirit Pálinkaház, Tornai Pincészet, Várkapitány Pincészet, Bogdán Birtok, és Kreinbacher Pincészet.

Tettük mindezt abból az apropóból, hogy bemutatkozott a 2014-ben létrejött Somlóért Nonprofit Kft., illetve bemutatták a bölcs hegyóriással kapcsolatos jövőbeli terveket, ugyanis most már nemcsak a pincék mélyén érlelődő vulkanikus-minerális somlai borok biztatják mozdulásra a hegyet, hanem Somló új fejezetei, a zamatos pálinkák, és a kiemelkedő minőségű pezsgők is.

Somlói élményeinkről, tapasztalatainkról részletes beszámolónkban olvashattok 

A borvidék öt arca, avagy egy alvó vulkán ébredése? címmel,

somlói képgalériánk pedig itt nézegethető. 

     

Jó olvasgatást/nézelődést, és nagyon szép tavaszi napokat kívánunk a Bor és Párlat 2015 Tavaszi számához!

A Bor és Párlat weboldala

Bor és Párlat a facebookon

A megérzéseimre hagyatkozom - Lenkey Gézával kóstoltunk a Tastevino-ban

"Ember és bor tartását annak gerince adja!

Kettejük közt a kapocs az áhítat."

(Nagy Zsolt - Bor&Sodó blog)

Négy évvel ezelőtt - nagyjából ilyentájt, amikor a mandulafák virágzása font illatos rózsaszín vattacukor-pamacsokat a tájba - született egy bejegyzés itt a blogon Lenkey Gézáról. Akkor először került mottó blogbejegyzésem elé, és úgy gondoltam, maradok is ennél a "hagyománynál", ha Gézáról van szó. A mostani idézet ráadásul onnan származik, ahol ezen a februáron Gézával találkozhattunk, vagyis Sopronból. 

Lenkey Géza

Ez a Zsoltnak köszönhető spontán impresszió annyira kifejezi mindazt, amit azon az estén kóstolhattunk, érezhettünk, tapasztalhattunk, gondolhattunk - Gézának, valamint borainak köszönhetően - hogy akár most kitehetném az utolsó pontot a bejegyzés végére, és lecsukhatnám a laptop tetejét, mert minden benne van ebben a két mondatban Géza szívétől-lelkétől a borok súlyáig-mélységéig. De inkább maradok, és elmesélem, milyen is volt az az este a soproni Tastevino-ban.

A sommelier Takács Alexandrosz

Legutóbb Tóth Gusztival "olívászkodtunk" itt, ebben a belvárosi, egyszerre elegáns, egyszerre fiatalos, otthonos soproni borbárban, ahol Géza kóstolóján az egy négyzetméterre jutó sommelier-k száma mind a vendéglátók, mind a vendégek körében meglehetősen nagy volt, de ez a tény a többi estre is igaz, mondhatni, Szabiéknál ez alap. Elég ugyanis akár csak a bár tulajdonosára, a 2007-es magyar bajnokra és 2010-es chile-i világbajnoki negyeddöntősre, Lukács Szabolcsra - aki édesapja, a sármosan kedves, barátságos és előzékeny Szabolcs "bácsi" segítségével vezeti a helyet - vagy Takács Alexandroszra, alias Alexre gondolni. (A hely neve is erre a szakmára utal, hiszen a sommelier-k kóstolócsészéjét nevezik tastevin-nek.)

Az est vendége tehát a kispesti "srácból" komoly és megfontolt mádi borásszá érett Lenkey Géza volt, aki bevallása szerint másodszor járt aznap este Sopronban, korábban egy meccs kapcsán látogatott el a városba, most pedig a borok "hozták" ide. Ahogy azt már megszokhattuk Gézától, az estből elejétől végéig személyesség, bensőséges hangulat, nyugalom és a legeslegfontosabb, őszinteség áradt.

Minden egyes bor történetét elmesélte, beleszőve olyan fontos felvonásokat is, mint például a birtok átvétele édesapja halála után - akitől a mai napig őriz két literes ballonnyi száraz szamorodnit -, vagy a sok mindent meghatározó beszélgetés 2001 telén Szepsy Istvánnal, aki anno úgy nyilatkozott Gézáról, hogy ő az, akire mindig lehet számítani, akinek a szőlősorai mindig pedáns rendben vannak, de azt is elárulta Géza, mikor érezte úgy, hogy igazán megtanulta tisztelni a szőlőt.

2002 óta ő hoz meg minden döntést a szőlőben és a pincében, a természet tiszteletéből eredően pedig nem használ fajélesztőt. Kikapcsolni, gondolkozni legszívesebben a Bomboly dűlőbe jár, hiszen ahogy ő mondja, a dűlő "terápiás hely". Azt is elárulta magáról, hogy nem szereti a sablonokat, és nagyon fontosnak tartja a szerénységet, hiszen amint azt gondolja, hogy mindent tud, rögvest megüti a bokáját. Dűlőinek titkát pedig - ha nem is ismeri teljesen - de közel jár a megfejtésükhöz. Ez már csak azért is biztos, hogy így van, mert ez bizony sokáig érlelt, komoly boraiból is érezhető.

Az estet egy nyári bor, a Fecsegő 2011-es tétele nyitotta (80% Furmint, 20% Hárslevelű). A bodrogkeresztúri Hegyfarok dűlő alapanyagából készült bort Géza azért (is) készítette, mert szerette volna, ha a nyár gyümölcsös, üdébb, közkedvelt borai közé bekerülne Tokaj könnyedebb, mégis komolyságát mutató arca is. Mintha csak helyeselne a Fecsegő, a palackon átszűrődő fény, mint a napsugár kezdte pásztázni a címkén álldogáló madárkákat. Persze a könnyedebb stílusban is ott van a gondoskodó, borait tisztességgel útjukra felkészítő, "Gézás" vonás, ugyanis másfél év palackos érlelést kapott a citrusos, nyári almás, lendületes savakkal teli, frissítő, minden kortyával nyárba repítő tétel.

Aztán persze érkeztek a régebbi évjáratok borai, visszafelé haladva az időben, ezzel együtt visszafelé követve Géza útját és emlékeit is. Érdekes időutazás volt, főleg, hogy hozzákóstoltuk a "mérföldkő"-borokat is.

A 2009-es Hét hordó dűlőszelektált Furmintok házasítása, 18 hónap hordós, majd palackozás után 3 éves érleléssel. Itt emelte ki Géza, hogy érdemes a borkedvelőknek a  tételek forgalomba hozatalát, vagyis a piacra lépés időpontját is figyelni - ezen a tételen jól látható módon fel is tüntette - hiszen a mostanság divatos, gyors fogyasztásra szánt borok világában könnyen gondolhatjuk azt, hogy 2015-ben egy 2009-es fehérbor talán már csak egy bennragadt tétel, holott Géza pontosan akkor bocsátja útjára palackjait, akkor engedi csak el a kezüket, amikor azokat erre maximálisan késznek érzi.

A Hét hordóban már érezhettük azokat a jellegzetes "köves" illatokat-ízeket, amelyek, ahogy azt Géza megfogalmazta, olyanok a borban, mint a zene esetében az AC/DC, vagyis, ha "megszólalnak" azonnal fel lehet ismerni róluk Tokaj-hegyalját. Mintha csak koreografált lenne a történet, Szabolcs máris elővarázsolt néhány darabkát a terroir-ból, a kövek büszke szülőként "feszítettek" a palackok mellett, mi pedig még komolyabb vizek, pontosabban borok felé eveztünk, a 2008-as Túlélő következett a sorban.

A 60% Furmint, 30% Hárslevelű, és 10% Sárgamuskotály házasságának alapanyaga egy igencsak embert és szőlőt próbáló évjáratban született, amikor is az elmúlt negyven év legagresszívebb lisztharmat fertőzése támadta meg az ültetvényeket. Ráadásul Géza egymaga döntött minden egyes lépésről, megküzdve a nehéz évjárat kihívásaival. A Túlélő 2008 mára bebizonyította, hogy érdemes volt: friss lendülete mellett telt, krémes, aszalt barackos, nagy vitalitású, finom savakkal és selymességgel, sós-ásványos vonalakkal. Nem maradt el a bor mellől Géza visszaemlékezése sem: amiről azt gondolta - például a 2008-as évjáratról - hogy gyötrelmes, és nehézségekkel teli időszak, arról később sokszor beigazolódott, hogy végig szépséget és teljességet hordozott magában.

A Holdvölgy szépen komponált, 9 hónapig zempléni tölgy hordóban érlelt 2007-es tételével (65% Furmint, 35% Hárslevelű) léptünk tovább, pontosabban visszafelé az időben. Ebből az évjáratból elsőként ez a bor készült el, és ahogy azt anno 2011-ben, a 2007-es évjárat bemutatóján elmondta Géza, számára ez a bor soha nem unalmas, mélységei, magasságai és titkai vannak, melyeket szeret megfejteni. Azóta eltelt négy év, a bor nyolcadik évébe lépett, narancsolajos, telt, selymesen krémes, telis-tele lédús barackos, érett déligyümölcsös vonalakkal, és persze a kövek finom "fűszerével", no meg a savak határozott tartásával.

A December (100% Furmint) száraz (!) tétellel 2005-be érkeztünk, abba az évjáratba, amely igencsak nehéz volt, hűvös, csapadékos időjárásával, és a Mádon május 4-én délután háromnegyed háromkor bekövetkezett özönvízszerű jégesővel. A patak kilépett medréből, az áradás milliós károkat okozott, és emberéletet is követelt. Ez volt az az év, amikor Géza igazán megtanulta tisztelni a szőlőt, hiszen a vihar pusztítása és a nehéz évjárat ellenére új hajtásokat nevelt, lett megfelelő termés, és lett szüret is.

A Kishegy dűlőben azonban kint maradt a szőlő, mert Géza nem tartotta elég jó alapanyagnak, igazából le is mondott már róla. Amikor azonban megkóstolta, az íze jó volt, így azt gondolta magában, ez a szőlő mégiscsak akar valamit. Így aztán 2005. december 13-án mínusz 5 fokban leszüretelték.

A már kétszer kiaszúzott alapanyagból egy hordónyi bor lett, amely extrém hosszú érlelést kapott - öt és fél évet töltött hordóban -, majd másfél évet palackban. És hogy a számmisztika még folytatódjon kicsit az 5-ös szám jegyében, 555 palack készült belőle mindössze. Illatában-ízében dió, erdei gomba, naspolya, grillázs, rumba áztatott mazsola, szamorodnira emlékeztető aromavilág. Megfontolt bor, ásványosságát is csak finoman szövi a gazdag részletek közé.

- A hordónak és a kövességnek előbb-utóbb össze kell találkoznia - mondta Géza, immár az Édes kövek 2010-es tételével a pohárban, majd hozzátette, hogy kizárólag zempléni tölgy hordókat használ,  mert szerinte nem éreznék jól magukat a borok egy amerikai hordóban. - De lehet, hogy rosszul gondolom... A megérzéseimre hagyatkozom - fűzte hozzá.

A Furmint és Hárslevelű házassága nyolc hónapot töltött hordóban, a tervezett 100 gramm/liter cukor helyett végül csak 75 maradt. A névválasztás pedig úgy esett, hogy ilyen minerális édes bora még nem volt Gézának azelőtt. Citromlekvár, kandírozott citrushéjak, aszalt gyümölcsök, fantasztikus savak, és egy picinyke grapefruit-csepp a lecsengésben - természetesen az elmaradhatatlan ásványossággal együtt. Ezen a ponton kezdtem el vágyakozni egy csodás narancssaláta után, mézédes naranccsal, jófajta olívaolajjal, durva szemű tengeri sóval, és friss pirítóssal...

Narancssaláta nem, de a száraz Túlélő 2008 édes testvére, a Dárius 2008 megérkezett. 81% Furmint, 19% Hárslevelű, 65 g/l cukor, 4-5 hónap hordós érlelés. Telt, krémes, selymes, hosszan nyelvet simogató textúra mézzel, barackkompóttal, érett körtével, tejcsokoládéval, és finom ásványossággal - ez utóbbi kapcsán Géza is megjegyezte, hogy az Édes kövek jóval ásványosabb karakterű. A névválasztás Géza unokaöccse, Dárius után történt, mint megtudtuk, ezt a 2008-as tételt érezte leginkább hasonlónak a birkózó és sakkozó, vagyis tűz és víz Dáriushoz.

A soproni estét a 2000-es évjárat 6 puttonyos aszújával zártuk. Furmint és Hárslevelű aszúszemekből, felöntőborként a mádi Nyulászó dűlő Furmint újborát használva, 2 év és 8 hónap hordós érleléssel készült. Grillázs, leheletnyi fahéj, kandírozott gyümölcsök, kamilla, citrusok, sóskaramella, mindez Tokaj-hegyalja csodás savaival gazdagítva... Bevallom, nehéz volt megszólalni az est végén, illetve valahogy nem is akaródzott.

Megnyugtatott, lelassított az este, a borok, a gondolatok, talán az idő is megállt picit, és bekukucskált a soproni borbár ajtaján, talán oda is intett Gézának, aki - láthatóan, érezhetően, és borai által kóstolhatóan - szintén nem siet sehová. A szőlőnek, a bornak, és saját magának is időt hagy, az a mondata pedig, hogy "Mádért én még az ördöggel is cimborálnék, vagy legalábbis elgondolkodnék az ajánlatán..." azt hiszem, végképp mindent elárul a kövekhez, a természethez, és a borokhoz való viszonyáról.

Egy Fecsegővel, Alexszel, Szabolccsal, Gézával, Zsolttal és Szabolcs bácsival töltött pillanatot még magunkkal vittünk az estéből, átmenteni az utókornak, vagy csak úgy őrizni magunknak, magunkban, talán mindegy is... Mindenesetre ez volt az...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

                 

A trüffelkrém esete a faszenes kecskesajttal - A Móló étteremben borvacsoráztunk

Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám" említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"

A Móló étterem séfje, Németh Dániel

Maximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.

A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.

Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.

A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta be

Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.

A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!

Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta

A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).

Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom

A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).

Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya

Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).

Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.

A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.

Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).

Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab

A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.

Kávés trüffelkrémmel töltött füge faszenes kecskesajttal

Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.

A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.

Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.

Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...

- Teljes képgaléria a facebookon - 

Chuao! - Csokoládékat és borokat kóstoltunk a Cuvée-ben

Nos, bár továbbra is tartom magam amellett, hogy névvel nem viccelünk, mégis "becsúszott" baráti körben egy kis poénkodás a Cuvée Borszaküzlet&Bár decemberi kóstolóestjén, amikor is Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével csokoládé- és bor párosokat kóstoltunk. Mentségünkre legyen mondva, földrajzi névről van szó, és többünknek olyannyira megtetszett az egyedülálló kakaóültetvényeiről híres Chuao-völgy neve, hogy ezt a szót használtuk tetszésnyilvánítástól kezdve, helyeslésen át, egészen az est végi elköszönésig. Ráadásul valamiért az az érzésem, hogy ez most már így is marad, ami azért is jó, mert legalább soha nem felejtjük el a legjobb minőségű kakaóbabok észak-venezuelai termőhelyének nevét, na meg azért is, mert ebből is látszik, hogy meglehetősen vidám este volt.

Csokoládé-bor est a Cuvée-ben - Fotók: Cuvée Borszküzlet&Bár

Mivel pár évvel ezelőtt már volt szerencsém egy csokoládé-bor kóstolón részt venni - akkor Csiszár Kati (Rózsavölgyi Csokoládéműhely) kézműves bonbonjaival és tábláival kalandoztunk a csoki-bor párosítások világában - úgy gondoltam, ideje megismételni-felfrissíteni az élményt. Akkoriban ráadásul Kati hatására, és egy másik cikkem kapcsán kicsit áttanulmányoztam a csokoládé útját a kakaóbab-ültetvénytől a kész táblákig, és egyre izgalmasabbnak találtam a témát, naná hogy a kakaóbab-szőlő és a csokoládé-bor párhuzam miatt!

Bernáth-Ulcz Adél szőlész-borász vezetésével kóstoltunk

Terroir, ültetvények, mikroklíma, fajták, szüret, erjedés, pörkölés - csakúgy, mint a szőlőtermesztés és a borkészítés során - rendkívül fontos tényezők, alaposan meghatározzák a kakaóbabok, majd a kész csokoládé minőségét, és ízvilágát. Mint ahogy - akárcsak a bor esetében - az is, hogy ki, és hogyan készíti. A Cuvée estjén három csokoládékészítő munkáival ismerkedhettünk: a Harrer Csokoládéműhely, a Fabric Csokoládé, és Szántó Tibor tábláival, no meg persze nem maradhatott el a kakaóbab-kóstolás sem. Lássuk csak a részleteket, és Adél csokoládé-bor párosait! 

Elsőként kakaóbabot kóstoltunk, méghozzá Costa Rica-it, amely - ahogy azt Adéltól megtudtuk - "pőre" kakaóbabként nagyon gyümölcsös ízvilágú, azonban amit kóstoltunk már átesett egy erőteljesebb pörkölésen, így egy kávés ízvilágú babocskát ropogtathattunk. Gondolom, nem csak nekem jutott eszembe ismét a borok világa, vele együtt meg a különböző pörkölésű hordók borokban felfedezhető aromái. És ahogy eszembe jutott, érkezett is az első bor, na meg persze az első csokoládé, mi pedig máris alkalmaztuk az "egy korty bor, egy falat csoki, még egy pici korty bor" kóstolási technikát.

A Harrer Csokoládéműhely táblái

Első páros
Tóth Ferenc Egri Csillag 2013 - Harrer Csokoládéműhely: Gyömbér-calamansi csokoládé
Első körben talán mindenkinek kérdőjel villant a buksija felett: mi a szösz az a calamansi? A választ gyorsan megkaptuk Adéltól: egy citrusféle, amely többféle citrus keresztezéséből jött létre. Maga a csokoládé egy "cuvée", hiszen tej- és étcsokoládé "házasításával" készült, méghozzá a hozzánk közeli, vagyis a soproni Harrer Csokoládéműhelyben, a citrus mellé pedig még egy pici pikáns-csípős gyömbér is került. A Karl Harrer és Harrer-Abosi Beatrix nevéhez fűződő csokoládéműhelyben egyébként bátran nyúlnak olyan aszalt és kandírozott gyümölcsökhöz, fűszerekhez, melyek a legjobb termőhelyekről érkeznek, és amelyek nem szokványosak, így a calamansi is csak náluk található meg csokoládé ízesítőjeként.

A csokoládéhoz a friss, lendületes 2013-as Tóth Ferenc Egri Csillag érkezett a pohárba, ahogy azt Adél is kiemelte már csak azért is, hogy láthassuk, száraz fehér borok is jól párosíthatók csokoládékhoz. Személy szerint nálam a sorban a vörösborok jobban szerepeltek a csokoládék mellett, és viszont, de voltak olyan vendégek is, akiknek pont ez a páros nyerte el leginkább a tetszését a csokiban és borban is visszaköszönő trópusi, citrusos, és friss gyömbér aromák miatt, szóval mindig más és más párosoknál hangzott fel a Chuao!-"felkiáltás".

Szántó Tibor táblái

Második páros
Ruppert Ákos Chardonnay 2011 - Szántó Tibor: Ecuadori tejcsokoládé nádcukorban karamellizált mandulával
No itt elérkeztünk ahhoz a pároshoz - nem csak a borban és a csokoládéban, hanem bizony a készítőiket tekintve is! - amely kifejezetten a termőhely(ek)ről, és azok ízvilágáról szól. Szántó Tibor csokoládékészítő szakterülete ugyanis kimondottan a területszelektált csokoládék és kakaóbabok világa, hiszen ahogy a szőlő is, úgy a kakaóbabok is különböző karaktereket "produkálnak" a különböző termőterületeken. Tibornál a csokoládékészítés a megfelelő kakaóbab gondos kiválasztásával és vásárlásával kezdődik, és a csokoládékészítés során mindvégig úgy jár el, hogy a csokoládéiban is a termőhelyek tiszta ízvilágát tudja megmutatni.

Kakaóbabok

Ebben a párosban a 42%-os tejcsokoládé finom aromájú Arriba kakaóbab alapanyaga 100%-ban természetes szemléletű gazdaságból származik, Ecuadorból. Nádcukorral, alpesi tejjel és hazai termelőtől származó, saját karamellizált mandulával készült, vanília nélkül, és egyéb adalékoktól mentesen. Hozzá Ruppert Ákos 2011-es Chardonnay-a érkezett a pohárba, krémes-vajas textúrával, ízeiben pörkölt csonthéjasokkal, finom fűszerekkel. Csokoládé és bor jól játszottak együtt, talán csak lecsengésben győzte le a csokoládé édessége a bort, főképp, mert egy cukros manduladarabkát is sikerült jól telibe találnom. Önmagában viszont a bor és a csokoládé is nagyon gazdag és egyedi ízvilágú, szép tétel volt.  

A Fabric Csokoládé táblái

Harmadik páros
Heumann Pincészet Lagona 2011 - Fabric Csokoládé: Arriba tejcsokoládé aszalt meggyel és mákkal
Elérkeztünk a vörösborok világába, ráadásul rögtön délen, Villányban kezdtünk, a Heumann Pincészet 2011-es Lagona házasításával (Cabernet Franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon), mely 15 hónapot töltött hordóban. Érett gyümölcsösség, teltség, aszalt-füstös és vaníliás-fűszeres illatok-ízek játszottak a pohárban, így a Dél-Amerikai 39%-os Arriba tejcsokoládé aszalt meggye és a mák nagyon jó esélyekkel indult a bor mellett. Ahogy azt Adél is kiemelte, a meggy a bor gyümölcsösségére, a mák pedig a hordó pörkölt aromáira hivatott "válaszolni", és így is lett, a végén egy nagyon szép aszalt gyümölcsös ízvilág bontakozott ki a párosításból.

Bevallom, amikor először láttam Fabric csokoládét, elsősorban a külső megjelenése, vagyis a külső csomagolása, és a csokoládék gyönyörű, önmagában csipkés mintázata nyűgözött le, de most már az íze is. A Szeleczky-Takács Viki nevéhez fűződő Fabric Csokoládé minden csokoládét kézzel készít, melyek soha nem tartalmaznak semmilyen ízfokozót, aromát, adalékanyagot, minden felhasznált fűszer és ízesítés természetes, és minden csokoládétábla termőföld-szelektált.

Szántó Tibor csokoládéjához Pastor Cabernet Sauvignon

Negyedik páros
Pastor Pince Cabernet Sauvignon 2011 - Szántó Tibor: Vörösáfonyás, konfitált meggyes Afrikai étcsokoládé
A negyedik körben ismét Szántó Tibor egyik gyönyörűre komponált tábláját kóstoltuk: 70%-os étcsokoládé vörös áfonyával és konfitált meggyel. A csokoládé két top ültetvény alapanyagaiból készült, a gerincet a kongói Virunga Nemzeti Parkban termesztett kakaó adja. Beleharapva az élénk és gazdag savassága, finom keserűsége, gyümölcsössége és fűszeressége azonnal elbűvölt, csakúgy, mint a keményen roppanós, mégis lágy, selymes textúrája, és a meggy, valamint az áfonya édeskés-savanykás íze.

A csokoládéhoz a Juhász Tibor nevéhez fűződő szekszárdi Pastor Pince 2011-es Cabernet Sauvignon-ja érkezett testes, likőrös, picit már-már portóira emlékeztető aromavilággal, a csokoládéval persze azonnal egymásra találtak, és ez már egy igazán sok rétegű, finom részletekben összepasszoló párosítás volt, intenzívebb, cizelláltabb ízvilággal.       

Ötödik páros
Ruppert Ákos Cabernet Franc 2011 - Fabric Csokoládé: Santo Domingo étcsokoládé kardamommal és datolyával
Adél viccesen "perverz párosításként" vezette be ezt a párost, amely egyébként az egyik kedvencem volt ezen az esten. Takács Vikiék csokijában a Santo Domingo-i kakaó alapanyag trópusi gyümölcsös, mézes, citrusos ízvilága adódott össze a kardamomos, kámforos, ánizsos fűszerességgel, és a datolya finom édes gyümölcsével, Ruppert Ákos 2011-es Cabernet Franc-ja pedig hol babusgatva ölelte át feketeszedres, gyümölcsös, gyógynövényes finomságával, hol meg "leteperni" készült éppen robusztusabb testével és erőteljesebb hordós jegyeivel.

Kicsit amolyan "húzd meg-ereszd meg" játék lett a vége, de kétségtelenül izgalmas páros volt, váltogatva a jópofa játékosságot, és a vérkomoly "farkasszemet nézést".    

Hatodik páros
Borbély Pincészet Olasz rizling késői szüret 2011 - Harrer Csokoládéműhely: Big Shot Caramel
A végére egy édes páros érkezett. A Harrer csokoládé fehércsokoládé és karamellizált tej "keveréke", a szájban finoman krémes, lágyan olvadó, mely kényeztet, szeretget, melegséggel tölt el. Finom grillázsos ízeivel azonnal elvarázsolt, főleg, amikor párja, a késő szüretből származó badacsonyi Borbély 2011-es Olaszrizling kísérte mézes-barackos, pirított mandulás zamataival, no meg a 70 g/l cukortartalommal.

Balra a Harrer Big Shot Caramel, jobbra a gyönyörű csipkés Fabric tábla

A hat páros kóstolása közben persze sok mindent tanulhattunk Adéltól, szó esett kakaóbabfajtákról, termőhelyekről, magukról a csokoládékészítőkről és a csokoládé készítéséről, de a legizgalmasabb rész talán mégiscsak a borok és a csokoládék összekóstolása volt. Erről árulkodik az is, hogy a csokik és a borok mind egy szálig-kortyig-kockáig elfogytak, mi több, szinte a Cuvée-ben fellelhető összes csokitábla elkelt azon az estén. Mit is mondhatnék amolyan összefoglalásképpen, véleménynyilvánításként, és búcsúzóul, mint azt, hogy Chuao!

- A kóstoló teljes képgalériája megtekinthető a Cuvée Borszaküzlet&Bár facebook oldalán -          

Örökké nem eshet... - Budavári Borfesztivál 2014

"Odaát is esik? Ideát is esik..." - jutott eszembe szemközt nézve a poharamban lévő vörösborból visszatükröződő arcképemről az idei Budavári Borfesztiválon Micimackó, no meg az ő tükör előtti meditálása. Aztán meg eszembe jutott az is, hogy talán azért esik napok óta, mint a ló dereka, mert Sir August de Wynter kaparintotta kezébe az uralmat az időjárás felett, mint tette azt ezerkilencszázkilencvenvalahányban egy nagyon rossz filmben, amit kizárólag Ralph Finnes elbűvölő tekintete miatt néznék meg újra...

Örök téma a Borfesztivállal kapcsolatban az időjárás, idén ez még hatványozottabban érvényes volt, igazából a végére már én sem számoltam, hányszor is áztam el - mármint szigorúan eső által. Borozni ennek ellenére remekül lehetett, fotózni-jegyzetelni már kevésbé, a szakadó eső próbára tette mind a technikát, mind a "türcsihatárt", ahogy egyik kedves barátnőm mondaná, de azért megbirkóztunk persze a feladattal.

Akkori élményeimről még nem írtam, bor körüli elfoglaltságok tartottak távol a billentyűzettől, no meg sütöttem is, remek pékekkel, igazi pékműhelyben - ezúton is köszi mindenkinek, aki támogatott, segített a kivitelezésben! - naszóval dolgoztam, aztán meg örültem az eredménynek, így most jönnek a "borfesztes" élmények és képek, kicsit visszatekintve a szeptemberi Borfesztiválra.

Pezsgő kezdet - A Kreinbacher Birtok és a Futur Classique

Ha imádott somlói Juhfark-rajongó "fogadott" nagypapám még élne, biztosan elcsodálkozna mi minden történt az utóbbi időben a Somlón (bár néha mesélek neki ezt-azt, tudom, hogy hallja). Többek között azon is, hogy mostantól már remek somlói pezsgőket is kortyolhatunk. Mivel nagyon vártuk a Kreinbacher pezsgők Borfesztiválon történő debütálását, a hóvirág motívummal, huszárvágás szimbólummal, és óriás időkapszulával "felszerelt" somlói Kreinbacher standnál kezdtünk.

Fotók: Wawrzsák László - Képgaléria a képre kattintva

Jó tudni, hogy ha ezután a Futur Classique kifejezést halljuk, akkor a Kreinbacher pezsgők elkészítésének elveit összefoglaló keretrendszerről beszélnek nekünk, melybe beletartozik a Somló és a Furmint, tehát a terroir és a fajta tökéletes kifejezése, de Champagne több száz éves tapasztalatának megjelenítése is. A Kreinbacher Birtok pezsgői ugyanis a Méthode Traditionnelle - vagyis a palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőkészítés - útját járják be, méghozzá a Champagne Paul Bara pincemestere, Christian Forget útmutatásával, és olyan apró részletekkel megspékelve, mint például a Champagne-ban alkalmazott Coquard prések használata.

Négy pezsgő áll a Birtok szortimentjében, a Brut Nature, a Prestige Brut - mindkettő 100% Furmintból -, valamint a Brut Classic, és az Extra Dry - mindkettő 85% Furmint, 15% Chardonnay -, és mindegyiket meg is kóstoltuk jól, miközben aktívan verte az ördög a feleségét, vagyis míg az Oroszlános udvarban locsogott az eső, addig a kapun túl vakítóan sütött a nap.

Mivel a natúr pezsgő, vagyis a Brut Nature műfaj (0 gramm/liter cukortartalom) meglehetősen közel áll hozzám, így azt gondoltam, ő lesz az esélyes kiemelt kedvencem az amúgy rendkívül tetszetős sorból - de végül a Prestige Brut tételre mondtam azt, hogy soha többé el sem engedném a palackot, ő érdekel, vele akarok lenni, és kész.

Nagyon finom, bársonyos-elegáns pici buborékokkal, 9 gramm/liter dosage-zsal, ami érzetre egyáltalán nem "cukisabb", mint a Brut Nature, viszont általa teltebb, krémesebb, "haraphatóbb" pezsgő, gyönyörű gyümölcsösséggel, és kifejező somlói Furmint jegyekkel. Ez alatt azt értem, hogy bizony határozott, és beszédes "nyoma van" az alapbor precíz kimunkáltságának.

Persze a többiek - Brut Nature, Brut Classic, és Extra Dry - számára is találok majd helyet és alkalmat, a Brut Nature csodás aperitif, a Brut Classic baráti összejöveteleken lazán bevethető, értékelni - és garantáltan inni is - fogják, az Extra Dry-t pedig már a konyha is szereti majd, remek dolgokat lehet főzni hozzá. Szóval összességében tökéletesen lefedi a 4 tételes sor a fogyasztói igényeket, hogy ilyen csúnyán-sterilen fejezzem ki magam, úgyhogy hajrá Somlói pezsgő, Napinak pedig egy nagy puszi innen lentről (és somlói pezsgőzünk mi még együtt majd valamikor, valahol...)

Mert enni kell... - Frutti di Mare, KOLBice, szarvasgomba, húshagyó buci

Mivel a boroknak meg kell "ágyazni", elérkezett az a pillanat is, amikor bendőbe valóért indultunk. Az idei fesztiválon találtunk egy-két csemegét, amelyek kalóriatartalma miatt ugyan Schobert Norbi bizony bőszen csattogtatná ostorát, de ötletesek voltak, klasszul néztek ki, az ízük-állaguk is jó volt, és kreatív módon "tálalták" őket.

Szóval bejött az olasz ízeket felvonultató gasztronómiai stand Frutti di Mare-ja, amely tulajdonképpen egy "elvihető" tenger gyümölcsei mix volt, kis papírtölcsérben, pálcikával és citromgerezddel "felszerelve". Aki könnyű, meleg, finom, és gyors ételt szeretett volna csipegetni, annak tökéletes választás volt - ráadásul remekül működött friss, könnyű fehérborokkal, vagy éppen pezsgővel.

Szerettük a Kemencés Szittya Buci húshagyó, azaz füstölt gomolyás-paradicsomos buciját is, amelyben a bucival együtt a füstölt gomolyát is megsütötték vaslapon kérgesre a kemencében, az igazi sztárok azonban az egyszerű, de nagyszerű ételek között egyértelműen a KOLBice műremekei voltak. Az ötlet zseniális: egy nagyon finom, friss, ropogós kenyértölcsérbe kerül a pici, roppanós, akár többféle ízben készült grillezett kolbász, a feltét, és a szósz, és már mehetünk is a dolgunkra mindenféle papír- vagy műanyagtányérról lelógó kolbász, csöpögő mustár, lebillenő kenyér, kolbászba beletörő műanyag villa kombó nélkül vidáman, míg a másik kezünkben vihetjük akár a borospoharat is.

Aki kifinomultabb ízvilágra, amolyan gourmet melegkonyhára vágyott, az a Szarvasgomba Világa standon megtalálta. Néhány - természetesen szarvasgombára felépített - étel szerepelt a kínálatban, köztük az általunk is választott frissen sült libamáj szőlővel és szarvasgombával. Igaz, "előjegyzésre" készültek az ételek, azaz várni kellett rájuk, de megérte, ráadásul addig el lehetett szaladni választani az ételhez egy megfelelő bort is.

Meg tudjátok jegyezni a Clarence Joubert Du Cellier nevet? - Pedig érdemes!

Az egyik legjobb kalandunk az idei Borfesztiválon két nyakunkba zúduló esőhullám között talált ránk, vagy mi rá, de ez mindegy is... Miközben az etyeki Kertész Családi Pince standjánál ismerkedtünk az újdonságokkal, vagyis a Királyleánykából készült bájos, kedves, kicsit behízelgő Frizzante-val, illetve a 2011-es Carla Le Blanc-nal - amely egy blanc de noirs, azaz egy fehér Pinot Noir, befutott a standhoz a francia illetőségű, de jó pár éve Magyarországon élő Clarence Joubert Du Cellier, vagyis a Le Gourmet de Bordeaux névre hallgató vállalkozás fiatal, és nagyon közvetlen tulajdonosa.

Néhány röpke mondat után standjához invitált minket, ahol egy tisztességes hosszúságú és nagyon tetszetős francia borokból álló sort kóstoltatott velünk (a kóstolt borok a képgalériában megtekinthetők).

Mint megtudtuk, Clarence a leghíresebb francia szarvasgombatermő-, és gasztronómiai szempontból jelentős  vidéken, Périgord-ban nevelkedett, úgyhogy magyarországi "küldetése" nem más, mint az onnan származó gourmet ételek bemutatása és forgalmazása, legyen az pástétom, szárazkolbász, sajt, sonka, zöldségkrém, kacsamáj, csigakrém, ecet, ecetkrém, borzselé, üstben főzött lekvár, kézműves csoki és praliné, no meg persze bor.

A Francia Intézetben található boltja tehát abszolút kincsesbánya a francia kulinária felé nyitott hedonistáknak, no meg érdemes Clarence remek főzőtudományát is figyelembe venni, és tanácsokat kérni tőle, vagy éppen elmenni egy Périgord-i borvacsorájára jól, ahol a francia konyha - és pincészetek - remekeit sorakoztatja fel.

És akiknél még jártunk - Recas, Vylyan, Lenkey Géza

Sokéves tapasztalat, hogy csak egy bizonyos pontig sikerül tartani a "mindenhol figyelmesen kóstolunk és jegyzetelünk" szisztémát, utána kőkeményen beszippant mindenkit a Borfesztivál, és jönnek  az ismerősök, meg a bor melletti beszélgetések - sokszor már nem is borról, hanem minden másról - és a végére tényleg az lesz, hogy jön a szaladgálás, hogy még itt sem jártunk, meg ott sem voltunk, és aztán lehetetlen a teljesség igényével összeállítani egy beszámolót, főleg, ha közben még egy olyan égi áldás is a nyakunkba zuhan, hogy bokáig állunk a vízben.

Amikor ez történt, akkor éppen az erdélyi Recas Pincészet borait kóstoltuk, és nem is adtuk fel egy darabig, csak amikor már végképp esélytelenné váltunk a patakokban csordogáló vízzel szemben. Szóval Rékás (Recas) a történelmi Magyarország egyik elismert borvidéke volt, a Pincészet pedig Temesvártól 40 km-re található, és olyan szőlőfajtákkal foglalkozik, mint az eredetileg Erdélyből származó Királyleányka, vagy Erdély őshonos gyöngyszeme, a Fekete leányka.

Nagyon tetszett a fehér (egy kékszőlő fajtát is tartalmazó) házasítás, a Solo Quinta 2013, melynek öt összetevője: Chardonnay, Viognier, Királyleányka, Muscat Ottonel, és Kadarka. Sok-sok virág és gyümölcs, kedves, maracujás-mézes ízvilág, lendületes savak, leheletnyi ásványosság, nagyon teljes, szépre komponált bor. Aztán nem maradhatott el a La Puture Fekete Leányka 2013 sem a málnás-aszalt meggyes-kökényes, karácsonyi fűszeres, izgalmas ízvilágával.

Mivel a Borfesztivál "másik oldalán" tényleg sütött a nap, oda igyekeztünk, méltóképpen lezárandó az idei fesztivált. Egy pici kanyart beiktatva - Pinot Noir rajongóként - megkóstoltuk a Vylyan Pincészet már 2011. áprilisa óta palackban pihenő, de csak az idei Borfesztiválon debütáló Gombás 2009 Pinot Noir dűlőválogatását, mely válogatás - a 2008-as évjáratot követően - másodszor kerülhet a borrajongók poharába... vagy borhűtőjébe... vagy pincéjébe. Vagy ki, hogyan, mikor - és persze kivel/mivel - szereti. Az erdő hűvös illatai - pici avar, némi fűszeres-illatos gomba - valamint érett, apróbogyós gyümölcsök, aszalt áfonya a pohárban. Cseppet sem nehézkes, nem terjengősen "mediterrán", inkább lendületes, vibráló, elegáns, élettel teli és tettre kész.

Idei fesztiválozásunkat úgy fejeztük be, hogy tudtuk, a mádi illetőségű Lenkey Gézát nem hagyhatjuk ki, lévén, hogy Gézával személyesen viszonylag ritkábban hoz össze minket a jó sorunk.

Vele kapcsolatosan talán ugyanazokat - vagy közel ugyanazokat - a szavakat, gondolatokat tudnám itt és most ugyanúgy leírni, mint ahogy tettem azt 2011. tavaszán, egy Lenkey Géza évjáratbemutató kapcsán. Borfesztiválos standja is magáért beszélt, a családi fotókkal - és magukkal a családtagokkal - "kicsinosított" házikó minden apró szegletében találtunk valami személyeset. No meg persze a palackokban is...

Nagyon szerettük a 2009-es dűlőszelektált Hárslevelűjét, (18 hónap hordóban, 3 év palackban) a barátságos, érett, mosolygós gyümölcsökkel teli, tűzköves-ásványos, citrusos, füstös, telt jegyeivel, aztán a 2008-as Túlélőt is (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály), melyhez Géza csak annyi információt írt az árlistára: Mély... Azt hiszem, bármilyen más borleírás hiába való volna, ez az egy szó mindent elárul a 2008-as, lisztharmatfertőzést túlélő alapanyagból készült borról.

Jó volt újra találkozni a Vilmány 2007-es tételével is (58% Furmint, 42% Hárslevelű), főleg, mert a fent említett évjáratbemutatón pár évvel ezelőtt Géza még azt mondta erről a borról: "Fennhordja az orrát. Feszes a szerkezete, de majd talán barátságosabb lesz." Nos, orrfennhordás helyett én már akkor is inkább egyfajta fegyelmezettséget, szabályosságot, gondos kimunkáltságot éreztem benne, de már akkor ott bujkált a szájszegletben a barátságos mosolya, és a harmónia. Mára ennek a bornak minden zamata kedvesen bújt össze, a méz a mazsolával, a barack a vaníliával, a citromlekvár a sóskaramellával...

Ezzel a borral zártuk az idei Borfesztivált, ezek az ízek kísértek le minket a Vár lépcsőin, az ismét felsorakozó sötét felhők árnyékában, hogy aztán újra lezúduljon az eső. És bár tudom, örökké nem eshet, idejét láttam annak, hogy megkérjem Napit, ha tehet valamit, bármit ott fenn, tegyen... A később beköszönő napsütés és nyár, na meg egy zizegősre pöndörödött, hajamba ragadt rozsdabarna falevélke jelezte, hogy az üzenet célba ért...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László