Momentán Kisharsány - Szüret és születésnap a Vylyan-nál

Kisharsány, pontosabban a Fekete-hegy volt hétvégén azon szeglete a világnak, ahol Mata Hari - eredeti polgári nevén Margaretha Gertruida Zelle - holland származású, kémkedéssel foglalatoskodó bártáncosnő szelleme a szőlősorok és a nagy fa árnyékában megidéződött, méghozzá egy svájci részecskegyorsító laboratórium képzeletbeli falai között. Túlságosan szürreális kép? Lehet… De aznap nem ez volt az első, és nem is az utolsó. Ez azonban itt, a számomra mindig misztikus és különös világba repítő, borokat, találkozásokat, zenét, irodalmat, színházat és egyéb művészeteket sokat látott Vylyan teraszon egyáltalán nem szokatlan jelenség. Fleckenstein Aurél, alias Au számomra örökké emlékezetes májusi történetei, majd az Ördögkatlan történései után ugyanis most a Momentán Társulat brillíroz ugyanitt. Élethelyzetek, kapcsolatok, játszmák, jellemek. Improvizációs színház, annak is rekeszizom-próbáló és lélekmozgató legjava. Na meg perzselő napfény, kéklő Merlot fürtök, hűvös terasz, hömpölygő vörösborok, és finoman édes Sacher-torta szeletek. Egy szüret és egy születésnap története.

Bemelegítés - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

„Ez az Ipacs metszőollója?!” – szakad fel a hazatérő féltékeny férjből (Harsányi Bence) a felismerés a porban heverő tárgy láttán, míg háta mögött rettegő-remegő rajtakapott asszonykája (Várady Zsuzsi) körömrágcsálva valami hihető magyarázaton töri a fejét. Mindez 2012. augusztus legutolsó napján játszódik, rekkenő hőségben, a Villányi borvidék Mandolás-dűlőjében. Ide érkezünk ugyanis szüretelni, az éppen a legszebb korba, vagyis húszas éveibe forduló Vylyan Pincészethez. A háttérben a főborász, Ipacs Szabó István is nagyokat derül a Momentán Társulat rögtönzései alatt. Mint később bebizonyosodik, nem áll tőle távol a móka, látva őt később a szőlősorok között a kollégákkal szódásszifon-csatát vívva vágtázni, vagy mezítlábasan vidáman szőlőt taposni, mindvégig arcáról letörölhetetlen mosolyával. Merlot-t szedünk, a szintén betyáros jókedvvel megáldott szőlész, Balogh Kornél utasításai alapján, de előtte még megnézzük, hogyan zajlik a csömöszölés, mint olimpiai versenyszám Momentán-módra, úgy, hogy a társulat tagjainak fogalma sincs róla, mit is jelent ez a szó. Félelmetes röhögések szakadnak fel, megállíthatatlanul tör elő mindenhonnan, ahogy Simonyi Balázs versenyszerűen, időnként a földet nyalogatva "csömöszöl".

A Momentán társulat

Mindeközben leginkább a sátor árnyára és a hideg Boszorkány rizlingfröccsre jelentkezik kereslet, de szépen fogy a vesszőkosárból a frissen sült stangli, a hozzá hatalmas tálból kínált apró, édes, friss paradicsom, meg a Vylyan Cabernet Franc és Merlot törkölyéből készült bársonyos Báró Harruckern pálinka is. Aztán metszőollóval a kézben irány a szőlősorok hosszasan kéklő szalagja. Szüretelünk… Nagyjából az ötödik percben kezdek el imádkozni egy árnyat adó akármiért, legyen az szalmakalap (direkt szóltak, hogy hozzak, persze nem hoztam), vagy akár egy Deep Impact-szerű mozi jelenet, amikor is szépen lassan elsötétül az ég, és… De semmi nem történik, csak a nap perzseli kitartóan a tájat, immár negyedik hónapja.

Csattogtatjuk a metszőollót, külön válogatjuk azokat a fürtöket-szemeket, amelyek feladták a küzdelmet, töppedtek, vagy éppen teljesen kiszáradtak, közben kitartóan veszítjük, majd pótoljuk a folyadékot, pakoljuk a szüretelőládát, és egyre inkább tiszteljük a „hivatásos” szüretelőmunkásokat. A mellettünk lévő soron a birtok tulajdonos-igazgatója, Debreczeni Mónika szüretel – precíz és gyors mozdulatainak köszönhetően nem kis lemaradásba kerülünk pillanatok alatt - Ipacs Szabó István mindeközben pedig fröccsnek valóval kínálgatja, vagy kívánságra szódavízzel nyakon spriccelve frissíti a sorok között dolgozókat. Aztán végzünk a ránk bízott szőlősorral, és elindulunk a gomolygó portól homályos Pillangó-dűlőn átsétálva az autóhoz, majd vissza Kisharsányba, a Fekete-hegyre. Életmentő a hatalmas hűvös Vylyan terasz, a szél leszalad a szőlősorok közül, kacskaringózva átjár a terített asztal poharai között, majd újra elnyargal kacagva. A poharamban hideg Kakas rozé, hátradőlés és rövid pihenés.

Ilyen az igazi csömöszölés

Aztán Mónika invitálására és István vezetésével elindulunk mi is a "szőlő útján", egészen a pincéig. Szőlőfeldolgozó gépsorok, prések, tartályok, hordók, és közben egy valódi csömöszölés-bemutató, Ipacs Szabó Istvánnak köszönhetően. Merül is a törkölyalap a must felszíne alá, először acélcsömöszölő segítségével, majd a főborász tulajdon mezítlába által. Közben kóstolgatunk a pincében, meg-megnyílnak a hordók csapjai, majd visszatérünk a teraszra. Az ebédért Koszér Attilát, a harkányi Zöldkert Vendéglő séfjét illeti meg mindenféle dicshimnusz. Vörösborban párolt marhapofa szilvával, aszalt áfonyával, szalvétagombóccal. Mennyei. A hús lágyan, szaftosan omlik szét szálaira, mindehhez az aszalt áfonya savanykás édessége és a 2009-es Vylyan Ördög gyümölcsei-fűszerei a kifinomult kísérők.

Boldog szülinap - Sacher torta és Duennium 2006

Kis színpad áll a nagy fa alatt, oda sétálunk még pohárral a kézben ebéd után. A Momentán Társulat rögtönöz újfent, immár a karéjban körülöttük ülő közönséget is bevonva a játékba. Bódy Gergő adja az instrukciókat szakadatlanul, így sorban jönnek az újabb és újabb szituációk. Megtudhatjuk például, hogyan viselkedjünk, ha egy elemes hónaljventillátort szeretnénk kicserélni egy Tourette-szindrómás eladónőnél és egy perverz eladónál, majd egy robbanékony vulkánkutató és egy feledékeny mozdonyvezető is belép a képbe, sőt, a svájci részecskegyorsító intézetben is rejtélyes dolgok történnek. Megválasztjuk a Vylyan szüreti hercegnőjét Megyeri Sára személyében, majd a pincészet 20. születésnapja következik, de ez már tényleg a valóság. Sacher tortával és 2006-os Duennium-mal ünneplünk. A háttérben felhők gyülekeznek, szél támad, de a vihar csak incselkedik az ördögszántotta heggyel. Az ünneplő sereg elvonul, mi még maradunk kicsit, majd átutazunk Kisharsányból Villányba. Gere Zsoltéknál térünk nyugovóra, majd másnap Zsolttal és a Gere családot szőlővel és borral "megfertőző" nagypapájával együtt pincelátogatásra indulunk.

- Folytatása következik - 

A születésnap és a szüret pillanatai képekben a facebookon

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Ahogy én szeretem - Budavári Borfesztivál

Mivel nemrég érkeztünk haza Horvátországból, még nagyon frissek a boros és gasztronómiai élményeink. A fűszeres-fehérboros lében főtt feketekagylók és a grillezett halak íze szinte még a szánkban, némi gyümölcsös, friss, ásványos Žlahtina és Malvazija borok kíséretében. A sóstúrós burek hiányáról inkább nem beszélek, magamba temettem, de nem nyugszik békében. Egy szót viszont az idei Budavári Borfesztiválra látogatóknak máris javaslok memorizálásra: „Živjeli!” (ejtsd: Zsivjeli!) Koccintáskor alkalmazandó, és egy mosoly dukál hozzá leginkább. Már csak pár nap ugyanis, és szeptember 12-én újra karszalag kerül a csuklókra, a legkitartóbb Borfesztiválozóknak immár huszonegyedszer. Idén két fő téma köré szerveződik a fesztivál, az egyik a Fiatalság, borosság, vagyis hazánk új borászgenerációjára fókuszálunk majd, a másik pedig Horvátország, mint a fesztivál díszvendége. A következőkben egy lehetetlen feladatot próbálok teljesíteni, beosztom az időmet a fesztivál idejére.

Nemsokára nyitás! - Fotók: Nagy Zita

 

Hétfő-kedd: Tanulok

Akik nemcsak borokra, hanem tudásra is szomjasak, azoknak már a kapunyitás előtti két napot is szívből ajánlom, méghozzá tapasztalatból! Tavaly ugyanis mindkét Boregyetem előadáson részt vettem, így tanulhattam a szarvasgombák rejtélyes életéről, és a francia borokról is. Idén a Boregyetem első napja az előadókat tekintve a fiataloké (szeptember 10. hétfő, 16-19 óra). Megtudhatjuk, hogy mire készül Magyarország ifjú borászserege, és közben persze boraikba is belekóstolhatunk. Először rögtön három Egri Bikavérbe, és három Egri Csillagba, miközben Gál Tibor és Sebestyén Csaba a XXI. század Bikavéréről és Egri csillagáról mesél majd. Aztán Gere Andrea és Hernyák Tomi arról fejtegeti ki véleményét, hogy minden a szőlőben dől-e el, vagy inkább a facebook-on. Eközben sem maradunk szomjasak, hiszen magukkal hozzák saját készítésű boraikat is. Lesz Zöldveltelini, Chardonnay, Sauvignon Blanc késői szüret, Portugieser, és a híres Gere Kopár is a pohárba kerül.

Hernyák Tomi majd megmondja... A Boregyetemen

Ezt követően Tokajból érkezik majd Árvay Angelika és Demeter Endre, „Tokaji: édes mostoha?” című előadásukkal, és velük együtt az Élvezet és az Édesem is. Ugye jól hangzik? A magam részéről a Boregyetem második napját is nagyon várom (szeptember 11. kedd, 16-19 óra), hiszen nemcsak borokról, de némi történelemről és kultúráról is tanulhatok, a délután és kora este ugyanis Horvátországé lesz. Horvát termelők adnak majd elő a magukkal hozott számos, világszinten is elismert boruk segítségével, így mutatva be minden résztvevőnek a horvát borkultúrát. A sóstúrós burekre majd megpróbálok nem gondolni közben, bár úgy érzem, most már örökre szívembe zártam.

Aztán… Minden túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy életre szóló élmény volt számomra az idei VinAgora borgálán az a Láthatatlan kóstoló, ahol teljes sötétségben, vakok segítségével kóstoltam. A Borfesztivál szervezői mindig nagy figyelmet fordítanak a fogyatékkal élőkre is, így újdonság az idei rendezvényen a Hallatlan Boregyetem. Tavaly több mint 40 vak és gyengén látó tapasztalhatta meg Nagy Ákosné, a Corvinus Egyetem docense segítségével hogyan kell szakszerűen bort kóstolni, melyik bort milyen hőmérsékleten szokás fogyasztani, és hogy milyen ételhez melyik bort érdemes választani. Idén a siketek és nagyothallók élhetik át ugyanezt az élményt jeltolmács segítségével.

Csík zenekar

Szerda-péntek: Táncolok

12-én, szerdán, kinyílnak a borrajongók előtt a Budai Vár súlyos kapui, és innentől kezdve kell igyekezni mindenhol ott lenni. Előrevetítem, sajnos nem fog sikerülni, ezért csak szemezgetek a színes és tartalmas kínálatból. A színpadi programok mindig rendkívül élvezetesek, én a magam részéről nagyon szeretem a Duna ezüst szalagját meg a lemenő napot nézegetni pohárral a kézben, miközben a színpadról jófajta jazz- vagy népzene szól. A fellépők a teljesség igénye nélkül: jön a mindig vidám Vivát Bacchus, a lelket megérintő Csík zenekar (ezúttal Ferenczi Gyurival és a Rackajam-mel), aztán Unger Balázs a "cimbalom Chuck Berry-je", vagyis a Cimbaliband zenekar, a szilaj lovon Balkánt és Kárpát-medencét végigvágtáztató Besh O Drom, a mindig megríkató Ghymes, az ősi, elementáris, meditatív és filozofikus Etnofon Zenei Társulás, aztán 14-én, pénteken „One more drink, Lacikám?”, vagyis nagy kedvencemre (ki is vastagítom), a Kerekes Band-re fogok táncolni!

Szombat-vasárnap: Lazulok és salsázom

A szombat a Magyar Folklór Napja lesz jókedvű néptáncegyüttesekkel, a Törley Pezsgőrend avatási szertartásával, este pedig Pál István Szalonna és bandája húzza majd a talpalávalót. Vasárnap ismét újdonsággal rukkol elő a Borfesztivál, a zárónapon, 16-án a Magyar Jazz Szövetséggel közösen rendezik meg a IV. Magyar Jazz Napját. Lazulós, sétálgatós, együtt táncolós lesz tehát az utolsó nap, MoNaMO és Vendégeivel, a Budapest Bossanova Quintet-tel, aztán jön a Basszusgitár Ünnep Jaco Pastorius emlékére, többek között Póka Egonnal, és Horváth „Plutó” Józseffel. A Borfesztivál zárás pedig fergetegesnek ígérkezik, ahol még salsázni is fogunk! Ebben segít majd a 12 tagú, ütősökkel és fúvósokkal bőven rendelkező salsa és latin jazz zenekar, a Ricardo Salsa Club.

Minden nap: Eszem-iszom

És persze nincs Borfesztivál borok, gasztronómiai csodák és azok kóstolgatása nélkül! A kiállítók listáját tanulmányozva könnyen kétségbeesett fejvakarásba kezdhetünk, hiszen a választék óriási. Ajánlom azonban mindenki figyelmébe a hasznos Borfesztivál Borongolót, itt borvidékekre lebontva megtalálhatjuk kedvenc borászatainkat, standszámmal együtt. Mivel az idei Borfesztiválon a fiatal borászoké a főszerep, kiemelten figyelünk majd rájuk. Ebben segít a faházakon elhelyezett megkülönböztető logó, ahol ilyet látunk, ott biztosan fiatal borászt találunk. A Junibor – Fiatal Borászok Egyesülete lesz idén a Borfesztivál kiemelt vendége, így a tagok az Oroszlános udvarban, a Magyar Rádió színpada mellett töltögetnek majd felváltva és együtt is a poharakba.

Horvátország a pohárban

A díszvendég, Horvátország nemcsak a borait hozza el, de gasztronómiáját is bemutatja. Jöhet tehát a nyári horvátországi élmények felidézése frissen szelt dalmát sonkák és a délszláv konyha emblematikus fogásaival, a hozzájuk illő könnyű, horvát borokkal. Gasztronómiához kötődik még a hazánkban első alkalommal a Borfesztiválon megrendezendő Spanyol Sonkaszeletelő Verseny. Érdemes végignézni, ahogy a cortador de jamon - vagyis sonkavágó – mesterség jelöltjei megküzdenek egymással, de bevezetésként Anselmo Pérez spanyol sonkaszeletető mester is tart bemutatót.

A sonkákat felszeletelik, ugye?

 

A végére még egy gasztronómiai különlegesség: idén a Borfesztivál és a TableFree Budapest közös kulináris eseményt szervez, melynek keretében a résztvevő éttermek 5 fogásból álló menüsorokat készítenek, természetesen borokkal kísérve. A Fesztiváléttermek közül 7.000,- Ft/fő áron kínál majd különleges falatokat az Araz, a Chess, a Chez Daniel, a Negro, a Paris-Budapest, a Princessin, a Riso és a Krizia, 14.000,- Ft/fő áron pedig az Alabárdos, a Baraka, a Salon Étterem – Boscolo, az Olimpia, a Pavillon de Paris, a Spoon, a Trattoria Toscana, az XO Bistro és a Vár a Speiz. Részletek, menüsor, és foglalás itt! Számomra leginkább az Olimpia menüsora vonzó, a már említett nyári emlékek miatt, vagyis: Isztriai alapanyagokból készített vacsora hegy és tenger koncepció alapján. Alapanyagok: malac, bárány, mangold, hegyi sajtok, makréla, garnéla, branzino, tonhal  vulkanikus, sós, badacsonyi, somlói és tokaji borokkal párosítva.

Szóval naptár kitöltve, idő beosztva, a végén úgysem úgy lesz semmi, ahogy elterveztem, de a Borfesztiválozás már csak egy ilyen műfaj, én meg pontosan ezért szeretem. És hogy még miért? Nézze meg mindenki a következő videót, és döntse el maga. Találkozunk a Várban!

 

További információk, részletek, jegyvásárlás és minden egyéb fontos: www.aborfesztival.hu

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Rock és bor, avagy zúzás és bogyózás a Picture on fesztiválon

„Annyira punkok vagyunk, hogy egyáltalán nem is vagyunk azok. Mi így vagyunk punkok.” – mondotta egykoron Dexter Holland, az Offspring énekese. Ja natürlich, valahogy így vagyok én is a rockerséggel. Mivel még a harmadik Uhudler, és a ráadásként kóstolt Welschrieslingek után sem sikerült megpillantanom a rettenetes pinkarockerhalat a Pinka-partról, a bildein-i Borarchívum falai közé viszont annál többször jártam vigasztalásért (ugyanis egyéb, amúgy persze boros elfoglaltság miatt lemaradtam a Qimbyről, ajjajajj!), a Picture on fesztiválról inkább borilag számolnék be, zeneileg úgyis megtették már nálam muzikálisabb és hozzáértőbb tudósítók.

A Picture on-érzés - Fotók: Wawrzsák László

Azért talán annyit mégis, hogy nagyon tetszett Jimmy Cliff píszendlávos szánsájnidéjes hangulatú, ringatózós, tejbetökvigyorgós, lazulós koncertje, és totális döbbenet, majd felszabadult röhögés – másnak nem igazán tudom nevezni - váltakozott bennem az Alf Poier & Obersteirische Wolfshilfe „Suicide Metal”-os, Ich esse meine Suppe nicht-es színpadra lépése közben. Az antwerpeni dEUS alap,  Bad Timing című számuk régóta és még ma is kedvenc, így a lúdbőrözés sem maradt el a koncert alatt, pláne, amikor minden színpadon lévő gitározós feladatot ellátó tag egyszerre gyújtott rá a szólóra. Aztán jól befűtött nekünk az In Extremo zenekar, de el is kélt a hűvös Alpokaljai éjszakában némi lángszórós hőhullám a fejünk fölé.

Metálvilla helyett borospohár

Néha átnéztünk az Almáskertbe is. Nomen est omen, vagyis tényleg mosolygó gyümölcsöktől roskadozó almafákat találtunk ott, alatta a kisszínpaddal, nem mellesleg fürtökkel teli szőlőtőkék ölelésében, ha már ugye borvidék. Nem, senki nem tornázott a fák ágain, nem gázolt derékig a szőlőben, valahogy az itt szórakozó fiataloknak bőven elég volt az a helymennyiség, amit a rendezők kijelöltek számukra. Bár néha azon csodálkozom, hogy mi azon csodálkozunk, hogy jé, a külföldi fiatalok kulturáltan szórakoznak. Ez a hely amolyan kis pihenő- és elmélkedősarokként funkcionált a fesztiválon, ahol ki lehetett nyújtóztatni végre a nagy rockerkedésben behajlított hüvelyk-, középső-, és gyűrűsujjunkat, a piros nyugágyak egyikébe süppedve írhattak „hiányzol”-os sms-t a magányosok, a kedvessel összebújva meg például a bájos Clara Luzia dalolgatása közben lehetett romantikázni.  

Clara Luzia az "entellektüel" színpadon

Mivel nem tagadom, elsősorban az egykori Beled, vagyis a mai Bildein borvidéki mivolta vitt a Picture on-ra, ráadásul a víz-, pontosabban szódafogyasztást büntették a fesztiválon - legalábbis az árat tekintve -, gyorsan átváltottunk más folyékony halmazállapotú italok kóstolgatására. Történetesen a Weinarchiv, vagyis a Borarchívum nagyszínpadtól egy lángcsóványira lévő üvegfala mögé húzódtunk, illetve felkerestük a kemping területére kitelepült Buschenschankot is. Mivel tavasszal már tettünk némi felderítő túrát Dél-Burgenland pincéiben, nem ért váratlanul az Uhudler hiperaktív jelenléte.

Uhudler kultusz

Az Uhudler nem más, mint direkttermő szőlők bora. Igen, amit mi tűzzel-vassal kiirtottunk, hogy lehetőleg írmagja se maradjon, arra a Vas-hegy osztrák oldalán egy ütős kis brand-et építettek, és mindenféle metilalkoholok meg agyhalálok emlegetése helyett arra helyezik a hangsúlyt, hogy a direkttermő szőlőknek semmi szüksége nincs növényvédő szerekre, tehát nem is permetezik azokat, emiatt az Uhudler a legtisztább, legtermészetesebb ital. Egyébként a borzalmas hazai riogatások, tőkekivágások és újabb telepítés tiltások óta kiderült, hogy naponta kb. 40 liter otelló bort kellene meginni ahhoz, hogy a halálos adagnak számító 12 grammnyi metilalkohol a szervezetbe jusson. Persze, mindig lehet összeesküvés elméleteket gyártani pro és kontra, de gyanítom, ennyire még az osztrákok sem szuicid hajlamúak, hogy olyasmit nyeljenek nyakra-főre, amitől pár éven belül egész Dél-Burgenland elnéptelenedik. Egyébként készül belőle a Vas-hegy túloldalán Frizzante is, illetve ismertek „koktélosított” változatai is, úgymint a "Pinkavüz", vagyis Pinkawossa (1/1 arányban Uhudler és szóda), a Pinkawossa light (1 rész Uhudler, 1 rész Almdudler, 1 rész szóda), és a Pinkawossa deluxe (1 rész Uhudler, 1 rész szóda, és 1 „schuss” bodzaszörp (szirup).

A Borarchívum bárjában

Persze hazudnék, ha azt mondanám, az Uhudler kultusz miatt nézelődünk időnként a Vas-hegy túloldalán. Nem. Elsősorban a Kékfrankosokat (Blaufränkisch) és az Olaszrizlingeket (Welschriesling) tanulmányozzuk. Ezt a Picture on kempinges Buschenschankjában kihagytuk (itt egyébként 5-7 euró/palack áron lehetett hozzájutni Kékfrankoshoz, Zweigelthez, Cabernet Sauvignon-hoz, Olaszrizlinghez, félszáraz Chardonnay-hoz), és a festett hordókkal teli kis terecskén áthaladva a nagyszínpad közvetlen közelében, a templomtorony és a platánfák árnyékában található Borarchívumba sétáltunk, már csak azért is, mert vészesen közeledett a Leningrad Cowboys zenés-táncos nagyszínpados showja.

Irány a Picture on!

Ami meglepett, az a Borarchívum bárja, pontosabban az a tény, hogy a fesztivál idejére nem a faházas kitelepülést választották, hanem kinyitották a bár hatalmas üvegajtóit, méghozzá a totális daráló, vagyis a nagyszínpad előtt vadul csápoló rockerek közvetlen közelében. Sokat elárul, hogy nem féltették sem a berendezést, sem a bútorokat, az üvegpolcokon bátran kint hagyták a palackokat, és láss csodát, senkinek sem jutott eszébe vandálkodni, a borbár szinte ugyanolyan pedáns rendben működött, ahogy az Bildein csendes kis hétköznapjain történik, csupán annyi különbséggel, hogy most nem szolid borkóstolgató társaságok, hanem metálvillázó srácok és lányok koccintottak jókedvűen. Egyetlen delikvens szeretett volna véletlenül áthaladni az üvegfalon, de az ellenállás észlelése után udvariasan elnézést kért az akadálytól, és bizonytalan léptekkel bár, de megkereste a megfelelő megoldást a kijutásra.

Egymás mellett a Vas-hegy két oldala - jobbra a vaskeresztesi Mittl András borok

A borok kóstolásához 2 euróért bérelhettünk poharat, történetesen igazi, talpas boros poharat, azzal a különbséggel, hogy nem üvegből, hanem műanyagból készült, de ez egy zenei fesztiválon természetes. A Borarchívum bárjában 3 euróért kóstolhattunk 1/8-nyi bort, elsősorban persze helyi termelők borait, de megtaláltuk a listán a vaskeresztesi Mittl András Kékfrankos rozéját is, sőt, a polcon ott van 2009-es vaskeresztesi Pinot Noir-ja, és 2009-es vaskeresztesi Kékfrankosa is. A Borarchívum egyébként két részből áll: az egykori plébánia borospincéje a Weinidylle névre keresztelt borvidék kincseit rejti, vagyis itt őrzik a legjobb évjáratú borokat, de csak különleges alkalmakkor bontanak fel egy-egy nemes palackot. A másik rész, vagyis a már említett földszinti, modern, áttetsző üvegfalú borbár a borkóstolók és a borárusítás helyszíne, illetve szinte észrevétlenül integrálva a fesztivál helyszínei közé egy évben egyszer a pinkarockerek kedvelt találkozási helye.

Leningrad Cowboys

Walter Josef 2011-es kicsattanóan friss, és gyümölcsös Olaszrizlingjével a poharamban ugráltam végig az olyan örökzöldeket, mint a Back in the U.S.S.R.-t, vagy a Kids in America-t felvillantó, végül vadul kakalinkamajázó Leningrad Cowboys-t, majd elbúcsúztunk a kicsiny Bildein-től, és a Vas-hegy osztrák oldalától. A Pinka mélyén élő, több száz esztendős, szerelmi bánatos rettenetes pinkarockerhal meg talán jövőre megmutatja majd magát, és addig a Quimbyt is bepótolom, ha lehet, valamelyik hazai borvidéken...

- Teljes képgaléria a facebookon -  

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Borok utcája előzetes – Megválasztottuk a Savaria Karnevál legjobb borait

Ave, Savaria! Hamarosan, augusztus 24-től 26-ig ez lesz a legnépszerűbb üdvözlési mód Szombathely szerte. Kezdetét veszi ugyanis városkánk legszínesebb ünnepe, a Savaria Történelmi Karnevál. A magam részéről nagyon szeretem ilyenkor Szombathely hangulatát, hiszen az egész belváros egy nagy ókori „élő bemutatóteremmé” változik, öreg város vásárával (Forum et Mercatus), Karneválszínházzal (Teatrum Savarienses), történelmi témaparkkal (Castra Militaria), Művészetek utcájával (Via Paladia), de lesz még Keleti bazár, Mediterrán udvar, jelmezes felvonulások, és ami egy borrajongó számára a legjobb hír: Borok utcája (Via Vinorum) is.

A szakmai zsűriben Szommer Ildikó, karneváligazgató - Fotó: nyugat.hu

Pénteken a Karnevált megelőző programok keretében meghívást kaptam a Savaria Történelmi Karnevál legjobb borainak kiválasztására, a szakmai bíráló bizottságba, melynek Baráth Sándor látta el elnöki feladatait. A további bírák: Beke Ramon, Zabó Péter, Lukács Szabolcs, Schützenhoffer Gergely, Szommer Ildikó, és jómagam. 84 benevezett bor közül kellett kiválasztanunk a legjobbakat. A fehérborokat bíráló csapatba kerültem, és bár idén inkább a vörösboros mezőny bizonyult erősebbnek, néhány gyöngyszemet a fehérek között is találtunk. A szakmai zsűri által kiválasztott 10 legjobb bort végül a médiazsűri is pontozta, így az ő különdíjukat is kiosztották. A médiazsűri tagjai: elnök – Velencei Pál (Szombathelyi Televízió), bírák – Nagy Ildikó (Vas Népe), Mándli László (Vaskarika), Borsodi Zoltán (Frisss FM), Farkas Balázs (Nyugat Rádió).

A Borgőz a szakmai zsűriben - Fotó: nyugat.hu

 

A nyertes borok között (két kivétellel) VinAgora ezüst és aranyérmes borok szerepelnek, ráadásul a szakmai zsűri által választott legjobb vörösbor, a Feind Borház 2009-es Cabernet Franc-ja a legjobb magyar fajtaborként végzett a rangos nemzetközi borversenyen. Garantáltan érdemes lesz tehát a Karnevál legjobb borait a Borok utcájában keresgélni! 

Baráth Sándor, a szakmai zsűri elnöke - Fotó: nyugat.hu

Eredmények:


A Savaria Történelmi Karnevál Legjobb Bora 2012

Badacsonyi Olaszrizling Jégbor, 2009., Badacsonyi borvidék – Borbély Családi Pincészet

(VinAgora 2012 ezüstérem)

A Savaria Történelmi Karnevál Legjobb Fehérbora 2012

Balaton-melléki Juhfark, 2011., Badacsonyi borvidék – Szent István Borház

A Savaria Történelmi Karnevál Legjobb Vörösbora 2012

Cabernet Franc, 2009., Balatonfüred-Csopak – Feind Borház

(VinAgora 2012 aranyérem és legjobb magyar Cabernet Franc fajtabor)

A Savaria Történelmi Karnevál Legjobb Rosébora 2012

Kékfrankos Rosé, 2011., Etyek-Buda – Vabrik és Fia

(VinAgora 2012 ezüstérem)

Munkában a médiazsűri - Fotó: nyugat.hu

 

A Savaria Történelmi Karnevál Média bora 2012

Cabernet Franc, 2011., Balaton-felvidék – Decsics György

A borversenyről a Vaskarika és a nyugat.hu is beszámolt.

További fotók a Vaskarika képgalériájában, valamint a nyugat.hu képgalériájában.

Köszönet a fotókért: nyugat.hu

 

"Pinkavüzet" a pohárba! – Picture on 2012

Egy borvidék körülöttünk, egy kis „Pinkavüz”, vagyis „Pinkawossa” a poharunkban, némi tradicionális borozás, egy stílusosan Uhudler névre keresztelt színpad, és zene, zene, zene két napon át, minden mennyiségben. Nagyon leegyszerűsítve ez a Picture on fesztivál. Pontosabban ez lesz augusztus 10-én és 11-én. Az elmúlt tizenkét évben sokat látott a mesebeli kis borvidék, a szőlősoroktól zöldellő Vas-hegy osztrák oldalának beledi (Bildein) platánfája. Táncoltak már alatta elektronikus zenére, lazultak reggae-re, ráztak fejet metálra, „dühöngtek” kemény rockra, doboltak kézzel-lábbal folkra, merengtek jazz-re, és még sorolhatnám.

Légy te is Pinkarocker!

 

Hogy honnan lehet indulni, és hová lehet eljutni, ha nem csak kesergés van, hanem lelkes tettek, arra jó példa a Picture on rövid története. 2000-ben még csak egy kis, 150 fős lelkes mag táncolt hajnalig Bildein egykori papi pajtájában. A kemping füve érintetlen maradt, senki sem tervezett ottalvós fesztiválozást a piciny, 370 lelket számláló határmenti falucskában. 11 évvel később a Picture on jegyei már napokkal előbb elkeltek. A fesztivál a pajtába már nem fért be, a színpad évek óta a szabad ég alatt áll a hatalmas platán árnyékában, és az almáskertben is külön színpad várja a fesztiválozókat. A kempingben sem igen akad szabad hely ilyenkor. A Picture on ma már A fesztivál Délkelet-Ausztriában.

Újra borvidéken lép fel a Quimby

 

Mivel láttam én már Quimby-t borvidéken játszani, szinte kötelezőnek érzem a Picture on-t. Akkor a Badacsony ősi szellemének felébresztésén dolgoztak a srácok a szőlősorok között, háttérben a Balatonnal. Furcsa érzés volt akkor a bazaltúton koncertre igyekezni, hiszen leginkább „csak” pincézni, szüretelni, vagy fügét szedni járt arra a földi halandó. Pedig hátborzongatóan jó érzés tüzes, ásványos badacsonyi rizlinggel a kézben hallgatni, hogy neki megadom magam... Most tehát a Vas-hegy kerül sorra, pontosabban annak Ausztriába átnyúló oldala. Ahogy az örök érvényű Quimby dalban elhangzik: „Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös”, vagyis most akár Kékfrankossal a kézben is kipróbálhatom ugyanazt az élményt. És nem csak a Quimbyvel, hanem egy egész zenei fesztivállal. Ami ráadás, hogy a nagyszínpadtól pár méterre, az üvegfalú borarchívumból lehet figyelni, hogyan zúznak a sztárok. Az egykori pajtából modern rendezvényhelyszínné avanzsált Bor-Kultúr-Házban rendezett after-show partikat pedig már legendák övezik.

Mindeközben egy pohárka „Pinkavüzet” („Pinkawossa”) is kortyolgathatunk. A „Pinkawossa” nem más, mint 1/1 arányban elkészített Uhudler fröccs. Létezik azonban ennek „light” változata is: 1/3 rész Uhudler, 1/3 rész Almdudler, és 1/3 rész szóda. Ismert a Pinkawossa light-nak bodzás verziója is, ebben az esetben egy deci borba némi kis bodzaszörpöt tesznek, és ezt öntik fel szódával.    

Magyar formáció a fesztivál nyitózenekara: Big Bunny Hall Swinger Club

  

A Picture on egyébként a zene határtalan ünnepe, és nem csupán szlogenileg, hanem a valóságban is. A nagyszabású zenei fesztivált ugyanis magyar partneregyesületekkel együtt szervezik, magyar fellépők (például idén a Quimby, és a fesztivált megnyitó Big Bunny Hall Swinger Club) részvételével is, így a vasfüggöny „jóvoltából”évtizedeken át egymástól elválasztott, németül, magyarul és horvátul beszélő régiók újra összenőnek. Mivel májusban már átkukkantottunk némi Bortavaszozás erejéig a Vas-hegy osztrák oldalára, tapasztalhattuk, hogy a határok valóban lebonthatók. Ahogy az a Picture on sajtóanyagában is áll: „A zene lebontja a határokat a fejekben is” Én ezt talán még annyival egészíteném ki, hogy a bor is. Igazán ugyanis a szőlő és a borász együtt mutatja meg, mit tud az adott terület, mire képes a terroir. Hiába húzódtak fölötte egykor szögesdrótok, és hiába húzódnak fölötte térképen megrajzolt határvonalak. A szőlő és a bor szempontjából úgysem ott vannak, illetve időnként nincsenek is. A zene is valami hasonlóra képes...

Jimmy Cliff, a reggae főpapja

 

Szóval a Szombathelytől alig 20 km-re fekvő kis falu templomkertje és a platánfa ismét sokat lát majd. Például jön a friss Grammy díjas sum41, a reggae egyik még utolsó élő főpapja, Jimmy Cliff, az extravagáns frizuráiról és elszabadult hangulatú koncertjeiről híres Leningrad Cowboys, a már említett Quimby, a színpadot lángba borító német In Extermo, vagy a funkyval kevert indie rockot játszó belga dEUS. Táncolhatunk a Los de Abajo-ra, az alternatív stílus kedvelőinek pedig az almáskerti Uhudler-színpadon fellépő Francis International Airport szerez majd felejthetetlen élményt. Az igazán kemény zene hívei a Black Inhale zúzását élvezhetik majd, a fesztivál nyitókoncertje pedig szintén magyar vonatkozású, a swing-punk-rock stílust képviselő Big Bunny Hall Swinger Club csap a húrok közé.

És ami még lesz: a pihenni vágyóknak „nyugis kemping”, a tradicionális borivás szerelmeseinek kitelepült buschenschank (klasszikus osztrák hegyi borozó), a mozogni vágyóknak zumba, az elmepallérozásra vágyóknak Pinkaparti felolvasó programok, a lazításra vágyóknak megnövelt chill-out zóna, a strandimádóknak pedig a Pinka homokos plázsa. A nagy nevek mellett természetesen fellépnek még kiváló osztrák és magyar együttesek, de érdekes utánpótlás-zenekarokat is láthatunk, sőt, még sramlizene is lesz. 

 

Leningrad Cowboys

 

Néhány szó még a fesztiválfilozófiáról: a Picture on-t kb. 150, nagyrészt önkéntes munkatárs szervezi. Nincs szó nyereségmaximalizálásról, túlszabályozásról és kontroll-őrületről. Itt a látogató áll a középpontban, az a felelősségteljes zenerajongó, aki becsülni tudja a zenei fesztiválhoz való komplikációmentes hozzáállást. A Pinkarockerek egyébként zöldek, ezt tükrözik a környék településein át közlekedő ingajáratban közlekedő buszjáratok, a szelektív szemét gyűjtése, illetve a szemét mérséklése, a regionális ételek- és italok, és a bio fesztiválpóló. A szervezők egyébként hálásak minden konstruktív ötletért, amelyek segítettek, és segítenek a jövőben még jobbá tenni a fesztivált. Ezekre mindig nyitottak, hiszen a vendégekkel együtt szeretnék a rendezvényt még vonzóbbá tenni.

Tehát 2012. augusztus 10-11., Ausztria, Bildein, Picture on fesztivál. Jegyek vásárolhatók Magyarországon a körmendi Lokálpatrióta klubban, a szombathelyi Pianho Hangszerboltban, a www.eventim.hu oldalain, és egy, a készlet erejéig tartó meglepetés akció keretében a www.quimby.hu oldalon történő regisztrációval (részletek a Quimby zenekar oldalán). Minden egyéb információ elérhető és letölthető a www.pictureon.at oldalról.

Veszprém, rizling, rozé, rillette…

Na meg nyár, szerelem, libamájtorta, jazz, egy kacskaringós utcácskás óváros, borzselé, diós kenyér, jóféle szalámi és balatoni borok. Nagyjából ennyi a receptje egy igazán hangulatos kis nyári fesztiválnak. Tényleg nem kell több. Pedig ott jártunkkor, szombaton, még csak hangzatos sztárnevek sem szerepeltek éppen a programban – lévén a Rozé, Rizling, Jazz Napok a már jó előre minden jegyet elkelesztett George Benson-os, Buena Vista-s, Mezzoforte-s VeszprémFest kísérőrendezvénye -, minket is „csupán” A mi szalámink, vagyis egy már messze földön (értsd: Veszprémtől 120 km-re, Szombathelyen) is híres, nemespenésszel érlelt csoda vitt oda. Na meg a hír, hogy az általunk szívből szeretett balatoni borászok és boraik mellé némi gasztronómiai flört is ígérkezik az Óváros téren, Tornyos Balázsnak, a veszprémi Oliva Étterem nem kicsit, ellenben nagyon kreatív, Mediterráneumot látott séfjének köszönhetően. 

Tornyos Balázs a házban... (Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita)

A tett halála az okoskodás, úgyhogy mivel szeretjük a rizlinget (nagyon!), a rozét, és a kulináris kalandokat, plusz még a jazz-t is, belevágunk Veszprém, és a Rozé, Rizling, Jazz Napok meghódításába. Kora délután érkezünk a városba, és ha nem tudnám, hogy hol járunk, biztos lennék benne, hogy az egyik kanyargós, ódon, szűk utcácska vége egy színes napernyős tengerpartra fut le. Tombol a hőség, a város sziesztázik, mi is behúzódunk egy zamatos, élénkítő kávé erejéig a történelmi belváros eldugott, mégis sokak által látogatott romantikus kis zugába, a Buhin utcába, az Oliva Étterembe. Rögtön összefutunk a séffel, Tornyos Balázzsal, aki máris sorolja, mi mindennel készült fent az Óváros téren a Rozé-Rizling-Jazz-re: aszaltparadicsom krém, töpörtyűkrém, sertéshús rillette, kacsamájpástétom, libamájtorta borzselével, antipastik, na meg a már említett kolbász- és szalámi remekek. Mindehhez máris hozzáképzeljük a jelenlévő borászatok kínálatát, vagyis a Balatoni borok „krémjét” - Figula, 2HA, Nyári Ödön, Tamás Pince, Jásdi, Liszkay, Feind, Pántlika, Orbán Pince, Laposa, Istvándy, Söptei, Szászi, Fischer, Villa Tolnay, Szatmári, Bujdosó, Kislaki Bormanufaktúra, Veszprémi Pince, Bezerics, Homola, Kreinbacher – és rögtön észrevétlenül visz fel a lábunk a sziesztából ébredező, még álmosan nyújtózkodó térre.

A mi kolbászunk...

 

Egy, csak egy legény van talpon a helyszínen ezen a kora délutáni órán: Tornyos Balázs (igen, mindig, mindenhol ott van, én sem értem, hogyan csinálja). Már nyitva a Sajt-Kolbász Ház, és az Oliva Pástétom stand is. Mindkettőnek Balázs a házigazdája. Éppen kolbászt szeletel, A mi kolbászunk-at, pontosabban, ha nem lenne rémesen idétlen a kifejezés, azt írnám: az ő kolbászát (mégis leírtam). Tornyos Balázs és Kovács Zoltán receptje alapján készült ugyanis a híres csemege. Erről beszéltem. Mármint a poszt elején. Pontosabban szalámi változatáról, merthogy az is van. A fehér nemespenésszel érlelt szalámi lett az egyértelmű kedvencünk, de a paprikás – na meg a hússal duplán felturbózott – is hét nyelven beszél. A titok természetesen a kifogástalan minőségű színhúsban és fűszerekben rejlik. Bort keresgélünk a kolbász-szalámi tálhoz. A dolgunk könnyű, hiszen tele a tér tisztes, nemes rizlingekkel, ráadásul a „szerelmes a szakácsnő”-kategóriából, vagyis az ásványos, finoman sós borok élvonalából. Leginkább mégis egy vörös, a Villa Tolnay 2008-as Pinot Noir válik be könnyedsége mellett kicsit fűszeres, füstös aromáival, finoman ásványos lecsengésével.

Snétberger Ferenc

A tér egyre nyüzsgőbb, a technikusok is munkába állnak, érkeznek ugyanis a Felsőörsön működő Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai. Nagyon fiatalok, ugyanennyire lelkesek, és szemtelenül tehetségesek. Olyan jazz-örömzenével árasztják el az Óvárost – és teszik ezt még e hét végéig – hogy hamarosan teljesen megtelik az egykori piactér. A már Berlinben élő Snétberger Ferenc is ott van a közönség soraiban, itt is figyelemmel kíséri a srácok útját. Mi pedig megint kóstolunk, újra Balázzsal együtt, méghozzá ezúttal az aszaltparadicsomos krémet. Tamás Ervin Syrah-Cabernet Rozéját tesszük mellé. Szép felépítésű, izmos, masszív rozé, semmi cukimuki, könnyed, közhelyes tuttifrutti. A bor Provence-t idézi, az aszaltparadicsomos kence Nápolyt, és most már tényleg kezd a hangulat erősen Donizetti-s, féktelen temperamentumú, mediterrán életérzésbe átcsapni. Ehhez Balázs személye és ételei is hozzájárulnak, nem véletlenül dolgozott egy olasz trattoriában (La Palazzina), egy provence-i étteremben (La Jarrerie), meg aztán nem mellesleg a Michelin-csillagos Gerald Jeitler konyhájában, Brombergben. Most már tényleg elhiszem, hogy az a vehemencia - „Lepje meg saját magát! Ne korlátozza elképzeléseit! Legyen bátor és önbizalomtól duzzadó! Ha nem sikerül, ne búsuljon, másodszorra biztosan sikerülni fog. Próbáljon ki olyan dolgokat, amelyek nem megszokottak. Rugaszkodjon el a hagyományoktól, de mindig a jól bevált és kiforrott receptekre alapozzon!” – amellyel Balázs első könyvében, A rántott húson túl…-ban beköszön, egyáltalán nem túlzás.

Sertés rillette

Franciahon óta gyengém a rillette, simán le lehet vele „kenyerezni”, teljesen mindegy, hány lábúból készül, úgyhogy erről is kifaggatom Balázst. Leginkább az tetszik, ahogy belevág a mesébe: - Nagymamám régen mindig készített egy egész vindővel… Divat most a nosztalgiázás, meg szinte minden eladható némi vidéki „fíling” hangoztatásával, de Balázsnál ez bizony lélekből és valódi élményekből jön. Annyira, hogy például a nagymamájánál lévő, édesapja által metszett bokorról szedett friss fügét is gyakran használja lent az Olivában. Például némi vaníliafagyival… Persze Balázs rillette-je nem egészen „nagymamás”, a szálakra szétomló sertésdagadó, és a csodásan krémes zsír-fedőréteg mellett benne van saját stílusa, a mediterrán csavar, vagyis a kapribogyó. Az étel zsírtartalma és a kapribogyó miatt a borválasztás során élénk savakra vadászunk, na meg valami vibráló izgalomra, így kerül a poharunkba a szigligeti Szatmári Pincészet 2011-es Vulcanusa. Az igazi pluszt a talaj adja a borba, és persze ott van a napfény, és a Balaton vízpárája is a pohárban. Meg a vízbe csobbanó evezők, és a széltől dagadó vitorlák hangja. Vagy csak képzelem…

Libamájtorta

 

Végül a libamájtortát kóstoljuk, tetején borzselével. Diós kenyeret kérünk hozzá, borban pedig testre, eleganciára, több rétegű, cizellált élményre vágyunk, így ismét Villa Tolnay-ékhoz megyünk, méghozzá a 2007-es Bandériumért. A zászló alatt Csobánc fehér fajtái gyülekeznek, igazi terroir-bor, krémes, vajas, telt, érett, gyümölcsös, szép mineralitással és savkészlettel. Aztán még néhány vörös, például a Liszkay Mihály nevével fémjelzett monoszlói Liszkay Pincészet 2008-as Pangyéri Szűz házasítása, vagy 2008-as Cabernet Franc-ja. Egy világlátott bárzongorista, aki a monoszlói szőlőhegyen bordói fajtákkal foglalkozik. Felderítésgyanús történet!

Aztán leszáll az este, a tér teljesen átforrósodott. Én már csak táncolnék. Vele. És ha lehetne, Omara Portuondo-ra. Mueve la cintura mulato... Bár minden jegy elkelt, holnap, július 20-án, pénteken ő lép majd fel. Egy rozé és egy rizling, na meg némi gasztronómiai kalandozás azonban garantáltan kárpótolja azt, aki nem jut be a koncertre. Rozé, Rizling és Jazz Napok Veszprémben tehát még egészen vasárnap estig! Nekünk meg elég nehéz tudomásul venni, hogy megérkezett a taxi... Agyő, Veszprém!

- Teljes képgaléria a facebookon - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz 

 A további programokról itt lehet tájékozódni.