Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám" említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"
Maximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.
A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.
Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.
Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.
Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.
A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!
A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).
A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).
Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).
Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.
A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.
Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).
A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.
Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.
A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.
Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.
Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...
 |
| A Móló étterem séfje, Németh Dániel |
A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.
Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.
Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.
 |
| A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta be |
Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.
A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!
 |
| Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta |
A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).
 |
| Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom |
A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).
 |
| Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya |
Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).
A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.
Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).
 |
| Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab |
A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.
 |
| Kávés trüffelkrémmel töltött füge faszenes kecskesajttal |
Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.
A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.
Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.
Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...
