Most nem hagytam magam. Nem érdekelt sem szél, sem eső, sem semmilyen elem esetleges támadása, mentem. Ismét vártak a kis etyeki pincék helyi és vendég borászokkal, a színpadok az „utaztatós” koncertekkel, a zamatos lekvárok, a lassan csorduló mézek, és a gömbölydeden mosolygó sajtok. Sajnos az értékek mellett az egyik pincészetnek köszönhetően jelen volt azonban a kiskapukon időnként makacsul besurranó igénytelenség is. Ez utóbbi távol maradhatott volna…
Élménybeszámolóm folytatása itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése