Szofisztikáltság, elegancia, sokszínűség, karakteresség, ásványosság, visszafogott tanninok - nagyjából rendre ezek a jelzők hangzottak el a decemberi
Vörös Balaton eseményen mind a sajtótájékoztatón, mind a sétálókóstolón, ahol 28 észak-balatoni vörösbort kóstoltunk végig 11 pincészettől, a végén pedig még a szaloncukrot és mandarint ajándékozó Mikulás is megérkezett a Jásdi Borteraszra, szóval nincs mese, tényleg létezik, még ha zavarbaejtően hasonlít is
János von Beöthyre, vagy éppen fordítva.
 |
| Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon - Fotók: Wawrzsák László |
A délidőben kezdődő sajtótájékoztatón
Jásdi István,
Liszkay Mihály,
Pálffy Gyula és
Török Csaba gondolatait, elképzeléseit, terveit, tapasztalatait hallhattuk az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban, miközben kint a sűrű köd makacsul hömpölygött a szőlősorok között, és a vendégek is lassan szállingózni kezdtek, hogy aztán kora délutánra teltházassá kerekedjen az első Vörös Balaton esemény.
Ahogy azt
Török Csaba a sajtótájékoztatón megállapította, véleménye szerint a borok minősége sokkal magasabb annál, mint amennyire mellé mertek eddig állni, így még nagyobb érdeklődéssel vártuk, milyen impressziók érkeznek majd a pohárból a 28 tétel által.
Annyi biztos volt, hogy nagyon sokszínű lesz a sor, hiszen a Balaton-felvidéken annyira egyediek a talaj és mikroklíma - ezáltal a különböző szőlőfajták - adta lehetőségek is, hogy - ahogy azt
Pálffy Gyula megfogalmazta - még egy adott dűlő bal és jobb sarka között is van különbség.
Jásdi István pedig úgy foglalta össze mindezt, hogy "
a Balaton-felvidék egy mozaik", tehát pont e sokszínűségnek köszönhetően több az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban a játéklehetőség, vagy éppen a mozgástér például a gasztronómiában.
 |
| Török Csaba (2HA Szőlőbirtok) és Jásdi István |
Hogy mitől lesz (lehetne) mégis egységes arculata, vagy fogalmazzunk úgy, marketingje az északi part vörösborainak, arra szintén
Török Csaba és
Jásdi István "hangos gondolkodása" adott választ: talán egy, a Csopaki Kódexhez hasonló eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer lenne a megoldás, egy együttes garancia, amely összefogná, és keretbe helyezné az északi part vörösborait. Egyelőre azonban - ahogy azt valamennyien megfogalmazták - "ismerkednek" a termőhely és a szőlőfajták adta lehetőségekkel, adottságokkal. Időben még kevés a tapasztalat, az azonban - teszem hozzá - egy külön bónusz számunkra, borkedvelők számára, hogy már ezen "útkeresések" során is figyelemreméltó tételek születnek.
A kóstolást a
Csidei Zoltán,
Gősi Péter és
Molnár Szabolcs nevéhez fűződő, Olaszrizling és Kékfrankos fajtákkal dolgozó
Guden Kisbirtok 2013-as
Kékfrankosával kezdtük. A pici, mintegy másfél hektáros birtok paloznaki, csopaki, és pécselyi szőlőterületekből áll, a Kékfrankos ez utóbbi, kicsit hűvösebb fekvésből származik, makulátlanul tiszta, könnyű, jó ivású, vidáman gyümölcsös, finom talajjegyekkel, ez utóbbi jellemző borokban történő prezentálása pedig a (kis)birtok vállalt "küldetése".
Mindössze egy lépéssel balra a csopaki
Jásdi Pince 2013-as Cabernet Franc-Merlot házasítását kóstoltuk, amelyből a Cabernet Franc nemes egyszerűséggel "itt a ház előtt" termett, a Merlot pedig vásárolt szőlőből, picit feljebbről, déli fekvésből származik, és francia hordóban érett az alapanyag. Kifejezett gyümölcsösség pici fűszerrel "szórva", barátságos tanninokkal, és az elmaradhatatlan ásványossággal - amely egyébként a délután kóstolt tételek nagy részénél rendre megjelent. A
Ranolder Cabernet Franc válogatás
2012-es tételével folytattuk a sort, kifejezett málnás jegyei mellett némi kakaóporos-kávébabos ízvilággal, és határozottabb tanninokkal.
Figuláéknál a
3 névre hallgató házasítás
2012-es tételével indítottunk (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot), friss piros bogyós gyümölcsök, vibráló savak, könnyedebb felépítés jellemzik a bort, mellette a 3-5 hl-es használt, szigetvári Trust hordók finom fűszereivel. A balatonszőlősi Öreghegy dűlőből származó
2012-es Cabernet Sauvignon 8,5 hónapot töltött másodtöltésű hordóban, és bár erőteljesebbek, de még mindig a finom és elegáns kategóriában maradnak a tanninok. Egyelőre nem forgalmi tétel, de piacra kerülése hamarosan várható.
Szabó Gyulához, vagyis a
Káli Kövek asztalához mentünk tovább, ahol a pince első vörösborát, a
2013-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltuk. Ahogy azt Gyula is megfogalmazta, ez a Cabernet Sauvignon Pinot Noir-os arca, és valóban, a Fekete-hegy vulkanikus területén termett alapanyag kézi csömöszöléssel, 3 hétig tartó héjon erjesztéssel, másfél éves tölgyfahordós érleléssel finoman gyümölcsös, de - Cabernet Sauvignon-tól szokatlanul - nagyon könnyed, viszont érett jegyeket felmutató borrá vált.
A Csobánc hegyen található
Villa Tolnay 3 tétellel érkezett, a
Magnus Merlot 2011 erőteljesebb tanninjaival szemben a vibráló savak tartják az egyensúlyt, aszalt gyümölcsös, érett jegyei pedig kerekítik a bort. A
2009-es Névtelen házasításban (65% Cabernet Sauvignon-35% Merlot) az érett gyümölcsösség és az ásványosság még inkább előtérbe kerül, és a letisztult hordójegyek is beköszönnek. A
Primus Cabernet Sauvignon 2009-es tételében - bár ez a Villa Tolnay stílusát ismerve természetes - ismét az ásványosság, a talajjegyek, az érett gyümölcsösség, és a hordók jól eltalált ízvilága dominál, no meg a hosszú érlelhetőség.
 |
| Pálffy Gyula |
Pálffy Gyulánál folytattuk a kóstolást, aki vörösbor fronton 2006-os Cabernet Sauvignon-jával jelent meg először. Ahogy azt a sajtótájékoztatón is elmondta, a Balaton északi partján másképp alakulnak ki és érnek a tanninok, ennek is köszönhető az északi parti vörösborok egyedi felépítése és stílusa.
A kékszőlőket tekintve egyelőre "csak" Cabernet Sauvignon és Syrah fajtákkal dolgozó - de Kékfrankos telepítéssel bővülő - pincénél 2007-től organikusan gondozzák a szőlőket, a dűlős vörösborok spontán erjesztésűek, és 18 hónapos érlelést kapnak többször használt kis tölgyfahordókban, majd szűrés nélkül kerülnek palackba. A
2013-as friss érzetű, lendületes savakkal rendelkező
Cabernet Sauvingon-t, az izgalmas, több rétegű, étcsokoládés-pörkölt kakaóbabos, fűszeres
2013-as Syrah-t, valamint a 30%-ban Cabernet Sauvignon és 70%-ban Syrah-t tartalmazó
Kál-Horka 2012-es házasítást ismerhettük meg.
A kóstolást muszáj volt megtörni a további boroknak történő "megágyazás" erejéig, méghozzá a veszprémi
Chianti Delicate antipasti táljával, amelyet érdemes egy picit részletesebben is megismerni: a sümegprágai sajtkészítő,
Kalla Roland 6 hónapig érlelt tehénsajtja, a dunaharaszti
Ficsor Árpád ementáli jellegű nagylyukú sajtja, sonkákból egy dél-tiroli speck, valamint egy pármai sonka, kolbászból a
Békési Húsfeldolgozó szilvalekváros házikolbásza, és enyhén csípős vékonykolbásza, olívabogyóból a spanyol Gordal fajta, valamint olasz szárított paradicsom, marinált fűszeres fokhagyma, illetve savanyított sárgadinnye mosolygott a tányéron.
 |
| Sajtrészlet a Chianti Delicate választékából |
A borok kóstolását a "szemközti" oldalon, vagyis a még mindig makacsul ködbe burkolózó Balaton felé eső "soron" folytattuk, és mivel a délutánban már jócskán benne jártunk, nemcsak a köd, de az egy négyzetméterre jutó (vörös)borkedvelők száma is jelentős mértékben sűrűsödött, picit pörgősebbre hangolva a kóstolás menetét.
A Paloznakon található, de Csopakon, Balatonfüreden, és a Tihanyi Belső-tónál is ültetvényekkel rendelkező,
Homola Szabolcs tulajdonos és
Homonna Attila főborász nevéhez fűződő
Homola Pincészet tihanyi területein termett
2013-as Kékfrankosával lendültünk újabb kóstolásba. A bor 500 literes hordóban érett 14 hónapon át, telt gyümölcsössége közepesnél nagyobb testtel párosul. A
2013-as Syrah finomabb tanninokkal, vibráló savakkal, a
2013-as Cabernet Franc pedig picit "húzósabb" tanninokkal, pörkölt kávés, meggyes jegyekkel jelentkezik.
Egyetlen lépéssel máris a csopaki
Szent Donát vöröseinél termettünk, itt két idei,
2015-ös Kékfrankos hordómintát hasonlíthattunk össze, az egyiket csopaki, a másikat pedig tihanyi termőhelyről. Előző friss, lendületes savai mellett intenzív gyümölcsösséget és "melegebb", dorombolóbb árnyalatokat mutatott, míg a tihanyi (Lapi dűlőből származó) tétel - mely 30-40 éves ültetvények termése, és egy hűvösebb klímájú gejzírplatón, nyugati-délnyugati fekvésben termett - hűvösebb eleganciával és savkészlettel jelentkezett. A Csopaki ültetvény szűztermését, vagyis a
2012-es Kékfrankost is megkóstolhattuk, kakaós-csokoládés jegyei nemcsak a hordóhasználatról, de a terület és klíma adta egyedi tannintermelésről is meséltek. A birtok új címkevilággal is jelentkezett: az eddigi, Szent Donátot, a csopaki szőlők védőszentjét ábrázoló címkék helyett egy Omega jelben ábrázolt szőlőfürt lett a birtok jelképe.
Török Csabához "oldalaztunk" tovább, a Szent György-hegyen található
2HA Szőlőbirtok boraihoz, ahol a
2013-as Shiraz-zal kezdtünk. 12 hónapot töltött a bor másod-, harmad-, és negyedtöltésű hordókban, azzal a megfontolással, hogy a fajta adta fűszerességen kívül már csak kevés fűszeresség kerüljön a tételbe.
A mindössze fél kilogramm körüli tőketerhelésű alapanyagból készült
Courage Merlot 2012 alapanyaga pedig 2008-as telepítésből származik, immár 6. termő évét járja. 1 évet töltött a bor hordóban, a jelentősen visszafogott tőketerhelés, valamint a hordóhasználat a bor koncentrált ízeiben is érezhető, sűrű, komplex tétel.
A
2012-es Courage cuvée pedig - amely egyharmad Cabernet Franc, egyharmad Merlot, a fennmaradó egyharmadon pedig 50-50%-ban osztozó Petit Verdot és Shiraz házasításából készült - szintén telt, hosszan szálazgatható és érlelhető tétel, melynek 2013-as évjáratából érik még a pincében, de a 2014-ös évjáratból sajnos nem fogunk Courage házasítással találkozni.
A köztudottan "vörösboros" birtokként számon tartott
Liszkay Pincészethez érkeztünk a kint már sötétbe hajló késő délutánban. Ahogy azt
Liszkay Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, 9 év tapasztalatai után kezdik érezni igazán, mi a különbség a fajták és a termőterületek között.
 |
| Liszkay Mihály |
A Vörös Balatonra a másod- és harmadtöltésű hordóban 16 hónapig érlelt, elegáns, letisztult vonalú, finom ízvilágú
2011-es Cabernet Franc-t, a kicsit robusztusabb
2011-es Cabernet Sauvignon-t, és a birtokon egyedüliként hordós érlelés nélkül készülő
Giulia Cabernet Franc 2013-as friss, lendületes, gyümölcsös tételét kóstolhattuk.
 |
| Balra János von Beöthy (Csobánc Bormanufaktúra) |
A Csobánc hegy vörösboros adottságait - a
Villa Tolnay borain kívül - még egy helyen, vagyis a
János von Beöthy nevéhez (is) fűződő
Csobánci Bormanufaktúra asztalánál is feltérképezhettük. A
2012-es
Pinot Noir dűlőválogatás a Köveshegyről, a meggyes-fűszeres
2012-es Kékfrankos válogatás, a markáns, de finom tanninú, ásványos
2012-es Syrah - mely fajta jó évjáratokban önállóan, amúgy pedig a
Gilgames vörös házasítás alapboraként jelenik meg -, és a
2013-as Merlot is megmutatta a különböző fajták különböző lehetőségeit, adottságait a termőhelyen.
 |
| A Petrányi Pncészetnél Ripka Gergővel kóstolhattak a vendégek |
Kóstolónkat a csopaki
Petrányi Pincészet asztalánál fejeztük be, ahol
Ripka Gergővel, a birtok értékesítési vezetőjével kóstoltuk a
2013-as Derű Cuvée-t (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon), és a fiatal ültetvényről származó, finom tanninokkal, érett gyümölcsösséggel és fűszerességgel rendelkező
2013-as Syrah-t. A borok érlelésére kisméretű magyar és francia hordókat használnak, a területek pedig a csopaki Szitahegyi dűlőben találhatók.
Csopak, Pécsely, Balatonszőlős, Köveskál, Csobánc hegy, Tihany, Paloznak, Szent György hegy, Monoszló, és Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - ők voltak a Vörös Balaton főszereplői, no meg persze a borok készítői. A 28 kóstolt tétel után mi is azt éreztük, hogy valóban nagyon sokszínű a Balaton-felvidék, telis-teli egyedi stílusokkal, változatossággal, mind fajták, mind talaj, mind klíma tekintetében. És ha az út fontosabb, mint maga a cél - ahogy azt szokás mondani - érdemes lesz a jövőben az északi part útját követni vörösborok tekintetében (is).
(Fotók: Wawrzsák László - Borgőz borblog)
