Pohárral a kézben öt bástya között - Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló Sárváron

Van olyan történet, amely egy - vagy több - borvidéken kezdődik, és egy házasságkötő teremben ér véget. Ez a sárvári történet például pont olyan. Merthogy pár nap múlva megnyílnak a Nádasdy-vár - pontosabban a benne található házasságkötő terem - kapui, és a város történetében először egy sétálókóstoló keretében több mint 30 tételt kóstolhatunk majd, méghozzá a Nádasdy Történelmi Fesztiválhoz kapcsolódó borverseny top mezőnyéből. De ne szaladjunk ennyire előre...

Történt ugyanis, hogy tavalyi évben először, ebből eredően pedig idén másodszor hirdettek borversenyt Sárvár városában a Nádasdy Fesztiválhoz kapcsolódóan. 

A borverseny alapgondolata a Nádasdy uradalom egykori területein fekvő mai borvidékekre, ha úgy tetszik, Sárvár öt "borbástyájára", a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, valamint a Zalai borvidékre koncentrál, illetve 2015-től kezdve minden évben meghívást kap a borbírálatra az előző évben a "Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora" címet viselő bor készítője, aki az idei borversenyen a Ság-hegyi (Nagy-Somlói borvidék) Dénes Hegybirtok borásza, Dénes Tibor volt, az ő 2008-as Olaszrizlingje nyerte el ugyanis a tavalyi fődíjat. 

Az idei borversenyre 5 borvidék 31 pincészete 70 tétellel nevezett. A győztes a badacsonyi Istvándy Pincészet 2014-es Kéknyelűje lett, jövőre tehát e bor készítőjét várják majd a zsűribe, illetve természetesen ez a bor is kóstolható lesz a pénteki (2015. július 3.) TOP30+ sétálókóstolón, ahol a belépőjegy megváltása ellenében a közönség is megismerheti és végigkóstolhatja a borverseny "top" borait. A kóstoláson-borozgatáson túl arra is lehetőség nyílik majd, hogy a borfogyasztók, kóstolók is szavazzanak, és pontozásuk alapján - amelyhez egy 20 pontos rendszerű kóstolólap is segítségükre lesz - megválasszák a közönségdíjas tételt is.

Istvándy Gergely (balra) a Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora 2015 díj átvételén

14 fehér-, 4 rozé-, és 12 vörösbor bírálatára lesz majd lehetőség, de a TOP30-nál valamivel több bor lesz kóstolható ezen a pénteki estén, amely természetesen nyitott a borok készítői, valamint a pincészetek képviselői előtt is, így akár egy-egy beszélgetés, információ hasznos lehet a kóstoló során.  

Természetesen, ha már Sárvár kulturális központjában, a Nádasdy-várban kóstolunk majd, nem maradhatnak el a művészetek sem: a sétálókóstoló keretében a 2014-es Nádasdy Történelmi Fesztivál fotópályázatának kiállításán nézegethetünk 30 fotót pohárral a kézben, illetve egy-egy rövid "történelmi kóstolás" idejére az 5-ből 2 bástya is megnyílik a résztvevők előtt, így a vár olyan szegleteit is bejárhatjuk, amelyre ritkán adódik lehetőség.

A kóstolható borok készítői:

- Badacsonyi borvidék: Istvándy Pincészet, Villa Tolnay

- Balaton-felvidéki borvidék: Káli Kövek

- Nagy-Somlói borvidék: Bogdán Birtok, Dénes-Hegybirtok, Géró Péter Pincéje, Somlói Apátsági Pince, Zsirai Pincészet

- Soproni borvidék: Alasz Pince, Garger Pince, Hauer Pincészet, Jagodics Pincészet, Kampits Családi Pince, Tóth Pincészet, Major-Árva Borház, Mándli Borház, Roll Pincészet, Töltl Pincészet, Winelife

- Zalai borvidék: Bezerics Borászat, Bussay Pince, Cézár Pincészet, Dóka Éva Pincészete

Nádasdy borverseny TOP30+ sétálókóstoló és fotókiállítás tehát 2015. július 3-án, pénteken a sárvári Nádasdy-vár Házasságkötő termében 17:15 - 21:00 óráig. 

Fontos információ, hogy a rendezvényre korlátozott számban vásárolhatók jegyek.

Egyéb információk:

- Jegyelővétel június 25-től július 2-ig: 3.900,- Ft/fő (jegyek elővételben válthatók Sárváron a Nádasdy Étteremben, valamint a Zöldfa Italdiszkontban)

- Jegyvásárlás a helyszínen: 4.500,- Ft/fő - 17:15-20:00 óráig

Részletes program, további információ a sétálókóstoló facebook eseményénél található.

Bortavasz, negyedik évad - Dél-Burgenlandban jártunk

Valahogy úgy van ez most már "kötelezően" jó ideje, hogy ha nyár, akkor Balaton, rozéhosszúlépés, aztán tenger, borbárok, halsütödék, kagylófaló helyek, és bringa, ha pedig tavasz, akkor Bortavasz és Dél-Burgenland. Igen, most így visszafelé haladva az időben, egyfajta időbeli invariancia gyanánt, ha már állítólag létezik ilyen, használjuk is. Szóval ez az írás - pontosabban annak váz(lat)a - még akkor született, amikor napokon át kopácsolt kint az eső, akác- és bodzavirágot szüretelt vadul a szél, a rádió a nyugat-magyarországi árvízhelyzetet elemezte, én pedig a létező legvastagabb pulcsimba burkolózva klimpíroztam a billentyűzeten. Tavasz volt - vagy ősz, vagy tél, vagy nyár, de leginkább a négy évszak bolondos kevercse - mi pedig negyedszerre is ellátogattunk Dél-Burgenland nyitott pincéibe.

Thomas Straka

A két napos túrát Rohoncon kezdtük Straka-éknál, már csak azért is, mert mióta 2013-ban a Bortavasz Wein Guide-jában egyszerre csaptunk rá Thomas szőlősorok között Vespával motorozós fotójára, majd el is látogattunk hozzá, azóta számunkra "kötelező" látogatandó-kóstolandó hely - még néhány pincészettel együtt - évről évre.

Idén is bekukkantottunk tehát a rohonci tektonikai ablakon, vagyis megkóstoltuk a "Rechnitzer Fenster" - az erózió által lepusztított takarók alól előkerült, néhol "fiatal" kőzetekkel keveredett nagyon régi alapkőzet (szürke- és zöld pala) - adta jegyeket a borokban. Elsőként az Olaszrizlingekben (Welschriesling), így a 2014-es ásványos, harsogó, frissességtől kicsattanó, majd a 2013-as kerekebb, selymesebb, dorombolóbb, picit "déliesebb" karakterű tételben.

Majd a 2014-es Sauvignon Blanc-nal újra megdőlt a "nemkedvelemannyiraasauvignonblanc-t", amúgy helytelen beidegződésem "rohoncos" ásványosságával, sós, friss gyümölcsös, nyári almás-citrusos karakterével - és gyorsan megjegyzem, a második nap végén egy olyan Sauvignon Blanc élményt kaptunk Thomas Kopfensteiner prezentálásában (nem saját bora volt az), amely végképp elűzte belőlem a fajta iránt érzett "bizonytalanságot", de erről majd a záró részben.

Mielőtt a hordós érlelésű, régebbi évjáratokra tértünk volna át, megágyaztunk kicsit a boroknak, vagyis falatozgattunk Straka-ék mangalica szalonnájából, ami meglehetősen izgalmas volt rozmaringos-sós pácával, a hozzá kortyolt 2014-es Welschriesling pedig remek "zsíroldónak" bizonyult, a savak szépen csúsztatták le a finom falatokat egymás után. Aztán felfedeztük Straka-éknál a világ, na jó, mondjuk Ausztria legjobb diós kiflijét is, hájas tésztából, félig még melegen, picike porcukor lehelettel a tetején, aprócska roppanós-grillázsos ízű diódarabkákkal a töltelékben. Hiányzik azóta is, sokat gondolok rá, na...

A többi bor kóstolásához már kimerészkedtünk az épület elé a napsütésbe, de megállapítottuk, hogy Straka-éknál mindig fúj a szél, ami ugye nem baj, már persze a szőlőterületeknek, mi viszont inkább felvettük magunkra az összes magunkkal vitt ruházatot. Szépen sorban kóstoltuk az egyfolytában talajról "mesélő" borokat: a 30 éves tőkékről szüretelt Alte Reben 2013 (Weißburgunder és Welschriesling), a 2012-es Chardonnay Reserve tételt, majd a vörös szekciót is, amelyek közül a 2012-es Eisenberg DAC Reserve tétel (16 hónap 500 l-es hordóban) mutatta most legszebb mosolyát finom gyümölcseivel, visszafogott, mégis "támogató" tanninjaival, komplex felépítésével, és a talaj hamisítatlan ásványosságával kiegészülve. (Az Eisenberg DAC, vagyis a Districtus Austriae Controllatus megkülönböztető jelzést a 2009-es évjárattal kezdődően viselhetik a régió előírás szerint készült Kékfrankosai klasszikus (Klassik), illetve Reserve kategóriában.)

Aztán lefelé "ereszkedtünk" Rohonc szőlőhegyén, és beugrottunk még egy-két pincébe, amolyan villámlátogatás erejéig, hiszen sok teendőnk volt még aznap - gondolok itt arra, hogy a képzeletbeli forgatókönyvünkbe beírtuk Deutsch-Schützenben Kopfensteinerék meglátogatását, márpedig náluk általában annyi izgalmas tétellel találkozhatunk a "meghirdetett" tételeken kívül, hogy az előre kinyomtatott Wein Guide-ba az ő pincészetükhöz plusz jegyzetlapot kellene nyomtatni.

Még néhány rohonci tételbe belekóstoltunk tehát, csak hogy megjegyezzük jól a terroir adta egyedi jegyeket, illetve, hogy megismerjük a kisebb területeken dolgozó gazdák termőhelyet tükröző borait. Benéztünk  Dr. Michael Varsits pincészetéhez, ahol kóstolhattunk 2014-es Geschriebenstein Welschriesling-et, amely egy nagyon fontos rohonci összefogás eredménye. Először 2013-ban, Jürgen Horvath pincészetében találkoztunk a nyolc borász összefogásával készített Olaszrizlinggel. Geschriebenstein egyenlő Írottkő, mely Nyugat-Magyarország és Burgenland legmagasabb pontja a maga 884 méterével. 4-5000 palacknyi saját Olaszrizlinget készít a nyolc borász a Kőszegi-hegység déli, Olaszrizling által igencsak kedvelt, könnyű pala alapkőzetű, bőségesen napsütötte lejtőjén, mely Geschriebenstein Welschriesling márkanéven kerül Ausztriában piacra.

Emmerich Wanger negyedik generációs pincészetében folytattuk a rohonci "terroir-vadászatot". Itt az Olaszrizlingen túl találkozhattunk a Burgenlandban nagyon népszerű, direkttermő szőlőből készült Uhudlerrel is, pontosabban annak Frizzante változatával, amely Wa-Hudler néven fut a pincészetnél. A zamatos-édeskés, erőteljes szőlőaromáktól illatozó, virgonc bubikkal vidámra hangolt hideg Frizzante után lesétáltunk a hegyről, hogy bekukkantsunk Mandl-ékhoz, akik szintén a Geschriebenstein Welschriesling "közösségében" készítenek Olaszrizlinget, és akiknél a házigazda, Erhard vezetésével korábban már bejártuk "pincétől a padlásig" a borászatot, megismerve például hordóikat is, melyek franciaországi Allier erdeiből származó tölgyfából készülnek. A talajt még búcsúzóul újra megmutató Eisenberg DAC Reserve Kékfrankossal köszöntünk el Rohonctól, és utaztunk tovább Deutsch-Schützen-be.

Bortavaszozós múltunk második napjától - vagyis 2012 óta - abszolút "favorit" nálunk a Kopfensteiner pincészet, tehát mindig visszatértünk ide, ahogy idén is. Amolyan biztos pont, és ahogy fentebb már írtam, bizony pótlapra lenne szükség az előre nyomtatott praktikus kis Wein Guide-ban, annyi remek tétel kóstolható ilyenkor, ráadásul Astrid és Thomas vendégszeretete is kiemelkedő. Végre az időjárás is úgy döntött, hogy villant a Bortavasz alkalmából egy kicsit erőteljesebb napsütést, így nagyon jól esett indításnak a Kékfrankosból készült szupergyümölcsös, jó savú Frizzante Rosé. Némi kis sonka és sajt falatozás után aztán belevágtunk egy olyan sor kóstolásába, amelynek minden jegyzetét a terjedelem miatt lehetetlen megosztani, néhány tételt azonban érdemes kiemelni.

2012-es tételekkel indítottuk a vörösborok kóstolását: először a Weinberg dűlő Kékfrankosát, majd szép sorban a többi DAC Reserve tételt szálazgattuk (volt mit!), úgy mint az étcsokoládés-meggyes, remek savakkal és ásványossággal rendelkező Szapary-t, vagy a kicsit "dorombolóbb", magasabb alkoholérzetű, ribizli, áfonya, fekete-cseresznye zamatokkal, és talán már írnom sem kell, a talaj egyedi jegyeivel teli Saybritz-t. Aztán visszafelé kalandoztunk az időben, kedvencünk lett a 2011-es Merlot, a 2009-es Saybritz, és a 2008-as Weinberg tétel is. A végén aztán persze érkeztek a "nagy durranások", vagyis a magnum palackos tételek is, Merlot 2008-ból, Kékfrankos 2007-ből, és a négyszeres magnum, vagyis a 6 literes palackos, 2008-as Border (Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon házasítás), mely 20 hónapot töltött kis tölgyhordóban.

A nap záró-, majd a másnap nyitóakkordjaként ellátogattunk még a szombathelyi buszok indulási és érkezési helyén, vagyis Eberau központjában felállított "Borfaluba", ahol a borok mellett néhány, elsősorban az Uhudlerre alapozott kulináris érdekességet ismerhettünk meg, így például az Uhudler likőrt, az Uhula névre hallgató lekvárt, és az Uhudler krémmel töltött csokoládét is.

Nagyon rövid pihenő után a második, kicsit esős-borongós napot Deutsch-Schützen-ben töltöttük. Az általunk tavaly felfedezett és akkor meg is "énekelt" StephanO pincészetnél kezdtünk, méghozzá nemcsak borokkal, hanem nagyon finom falatokkal is, a meineWeideGans gazdaság jóvoltából, ahol a libák szabadon szaladgálnak a zöld és buja legelőkön, és ahol a zamatos fű mellé gabonaféléket, árpát, zabot, búzát falatoznak. Így lesz nagyon finom, és alacsony zsírtartalmú a húsuk, valamint kifogástalan minőségű a libamáj.

Háromféle falatot kóstolunk, elsőként a májpástétomosat, amelyben a libamájat vajjal, tejszínnel, vörösborral és fűszerekkel keverték krémesre, tetejére pedig a szintén a Weidegans által készített alma-füge chutney került, amely mákkal, bourbon vaníliával, valamint chilivel ízesített. (Egyébként valamennyi, Weidegans termék gluténmentes, nem tartalmaz tartósítószereket sem). Ehhez a falathoz egyszerűen mennyei volt az első StephanO tétel, vagyis az Ariel Frizzante, amely Müller Thurgau, Muscadet, és Olaszrizling házasítása. Másodikként tökmagpesto-t kóstoltunk, majd kedvencem, a rillette került tányérra, amely lágyan szálaira omló textúrájával, és finom fűszereivel (kakukkfű, majoránna, fokhagyma) teljesen levett a lábamról, no meg jól meg is alapozott az aznapi boroknak. (Érdemes a Weidegans többi termékét is megismerni, például az almafán füstölt libamellet, az áfonyachutney-t, vagy a balzsamecettel, gyömbérrel, fehérborral készülő szilvachutney-t is).

Ahogy tavaly, úgy idén is Monikával (Dr. Monika Killer) és Stephan-nal (Dr. Stephan Oberpfalzer) kóstoltuk végig a borokat, vagyis a Shakespeare karakterek nevét viselő tételeket, köztük az Iris névre hallgató 2013-as Blaufränkisch Frizzante Rosé-t, és a 2014-es Miranda Rosé-t (80% Kékfrankos, 20% Zweigelt). Mindkét tétel "déliesebbre" hangolt, tiszta gyümölcsösségről (nem tutti-fruttiról!), kicsit "testesebb" felépítésről, ásványosságról szólt, amolyan Provance-i stílusban.

Aztán a vörösborok következtek: a kifinomult gyümölcsű, kakaóval szórt meggyes ízvilágú, finom tanninú, jó ivású Sebastian Reserve 2012 Zweigelt, a Bortavaszhoz kapcsolódó Wein Trophy borverseny idei díjazottja, a Trinculo 2013 Eisenberg DAC, a 60 éves ültetvényről származó, spontán erjesztésű, 16 hónapig hordóban érlelt Prospero 2012 Eisenberg DAC Reserve tétel, végül a Stephano Rot Cuvée 2012 (50% Merlot, 30% Cabernet Sauvignon, 20% Cabernet Franc), amely 26 hónapig pihent hordóban, és amelynek finom ásványai, gyümölcsei, hosszú lecsengése még a következő pincészetig is velünk tartottak.

Következő állomásként a Schützenhof pincészetnél ugrottunk le a buszról egyfajta rögtönzött ötlet alapján, és milyen jól tettük, mert egy régi évjáratos kóstolóba csöppenhettünk bele, az édesapa vezetésével. 2004-ben kezdtük a Schützenhof "történelemórát", a 3-Klang tétellel, amely Merlot, Cabernet Sauvignon és Pinot Noir házasítása, és amelyek összetevői külön-külön 2 évig, majd házasítva 1 évig pihentek hordóban. Majd 2002-ben folytattuk, a csokoládés, málna és ribizli zamatokkal, és finom tanninokkal teli Kastellan tétellel. A 2000-es Merlot picit hűvösebb, eukaliptuszos illatokkal fogadott minket, az amerikai hordó "édessége" viszont nagyon finom zamatokat adott a borhoz (mint azt megtudtuk, a Merlot-hoz inkább amerikai hordót használnak, a Kékfrankoshoz inkább franciát).

A Senior Blaufränkisch tétellel már 1997-ig léptünk vissza, és ebből az évjáratból még egy tételt, a Kastellan házasítást is megkóstoltuk (Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és Zweigelt azonos arányban). A Kastellan-ban egyébként melegebb évjáratokban több a Kékfrankos, illetve a Cabernet Sauvignon, hűvösebb évjáratokban pedig a Zweigelt és a Merlot. A végén egy 1996-os tétel, a Zweigelt Selection-t kóstoltuk, amely 60 éves tőkék termése (mármint 1996-ban voltak a tőkék 60 évesek), és az évjáratot jellemzi, hogy ebben az évben például Kastellan házasítás nem készült, mert nem ért be tökéletesen a Cabernet Sauvignon.

Mert néha a méret (is) lényeg - palackok a Wachter-Wiesler pincészetnél

Érdekes volt a régi évjáratokat végigkóstolni, és bár pár tétel már javában túl volt a csúcsán, sőt, néhányuk teljesen végigjárta életútját, a talaj jegyei még mindig érezhetően ott voltak a borokban.
Hogy még egy kicsit gyakoroljunk, és kóstoljuk a különböző palackméretek adta érlelési jegyeket, bekukkantottunk a Wachter-Wiesler pincészethez is. Itt, mondhatni növekvő sorrendben végigmustráltunk néhány palackméretet, kóstolgatva, mit is tud a 0,75 l-es palack duplázódása, triplázódása, és így tovább.

A napot - és egyben az idei Bortavaszt is - Kopfensteinerékhez visszatérve zártuk, ezúttal azonban már nem kóstolni tértünk be, csupán a szemerkélő eső elől húzódtunk fedett helyre. Thomas azonban olyan kedves volt, hogy még két tétellel lepett meg minket, ezúttal azonban nem saját pincéjéből. Neki köszönhetően ismerhettük meg a dél-stájer Erich és Walter Polz pincészetének egyik remekét, a 2012-es Hochgrassnitzberg Sauvignon Blanc-t, amely hosszú érlelésének és a talaj agyagos-mészköves adottságának köszönhetően gazdag aromájával, sokrétű karakterével, nagyon finom savkészletével, és kifejező ásványosságával okozott maradandó élményt. Aztán pezsgővel zártunk, méghozzá a szintén dél-stájer Paschek pincészet blanc de blanc-jával, amely nagyon szép lezárása volt az idei Bortavasznak.

Jövőre folytatjuk...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László

Bortavasz 2015 – Határtalan borozás a határ mentén

Jó korban élünk. Ezt egyre többször jegyzem meg magamnak. A magnókazetta pörgetése helyett csak léptetünk egyet okostelefonunkon, és mára már „gúgli is a barátunk” lett. A szürkebarát alapokon nyugvó badacsonyi muskotály, és a városon át Balatonra dübörgő, turnusváltásra igyekvő állólámpás Mercik és egyes Golfok emléke is elhalványult. Na meg, a valutakeret is ismeretlen kifejezés, és ami annak idején zöld határnak számított, az ma már láthatóan zöldebb. Erdőkkel és szőlőtőkékkel szegélyezve átugorhatunk a szomszédba gyalog, kerékpárral, vagy épp „Hansi” ugrik át hozzánk néhány palack borral. Vagy, ha nem, akkor áthív minket… Idén negyedik alkalommal várhatjuk a Dél Burgenlandi borvidékre tartó „szokásos” buszjáratokat.

Bortavasz 2015 sajtótájékoztató a Cuvée Borbárban - Fotók: Wawrzsák László

Borítékolható, hogy május első hétvégéjén borospohár lesz a kezünkben. A sör-virsli párosát borral koronázhatjuk meg 2015. májusának második és harmadik napján, a Weinidylle Südburgenland szervezésében a Bortavasz 2015-ön. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A határtalan borhétvége részleteit Thomas Schreiner, Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette a szombathelyi Cuvée Borbárban megtartott sajtótájékoztatón.

Az élet igazolta az összefogást. Tudatos szervezéssel, évente a vendégekhez rugalmasan igazodva rávezet minket Dél-Burgenland borútjaira a Shuttle busz rendszer, így látogathatóvá válik 9 kis borvidék, ahol 60 borász 300 bora lesz kóstolható. A rendszernek köszönhetően a zéró toleranciának is maximálisan eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást. 

Jelentős változás, hogy a buszok idén „vasiasak” maradnak, a ki- és hazautaztatást a Vasi Volán biztosítja. A rendszer rugalmasságát, és tudatosságát jól mutatja, hogy 2015-ben a megyeszékhelyről Monyorókerékre (Eberau) juthatunk. A település központjában egy "Borfalu" épül fel, ahol a bor mellett kulináris érdekességeket - Uhudler csokoládé, Uhudler lekvár, stb. - kóstolhatunk. Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Két másik vasi városból is közvetlen járatok indulnak. Kőszegről, és Körmendről a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbusz-állomásról.

Kóstolju(n)k, amíg lehet…

               

Ausztria legkisebb borvidéke a határ mellett húzódik Rohonctól Moschendorfig, így a kb. 60 kilométer hosszú földrajzi távolságon változatos talajszerkezettel és klímával találkozhatunk.

A borvidék két alapvető fajtája az Olaszrizling és a Kékfrankos, továbbá sokat hallott kifejezés az Uhudler, ami néhány – engedélyezett körülmények között termeszthető - direkttermő szőlőt összefoglaló bor neve.

Hazánkban kizárólag kiskertekben lehet találkozni a mindent túlélő fajtákkal, de az Unió munkássága Ausztriában is érezteti hatását. 1993-ban még hét fajta volt az engedélyezett, de a közösségi csatlakozás után csak négy fajta maradt a leírásban. 

A két járásban engedélyezett négy szőlőfajta (Concorida, Elvira, Delaware, Ripatella) jelen állás szerint 2030-ig termeszthető, addig a telepítése is tiltott tevékenység, de a régi tőkék helyett új ültethető még. Természetesen civil kezdeményezés indult az Uhudler védelme érdekében, amit bizonyos hatóságok támogatnak, így a következő két szüreten át három szervezet két különböző oldalról vizsgálja a bor élettani és gazdasági hatásait.

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja, 600 méteres magasságban is találhatunk szőlőket. Jellemzően fehérboros régió, itt főként Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Az alacsonyabb területekről kikerülő vörösborok pedig vitálisak, élénkek. Kötelező feladatnak tűnik a Straka birtok meglátogatása, ahol az idősebb tőkék termése biztos kezekben nemesedik borrá, de Jürgen Horvath összefogással készített Geschriebenstein Welschriesling-je is hívogató.

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. A Deutsch Schützen – Eisenberg tengely kóstolása megér néhány órát. Az előző években „lekóstolt” Kopfensteiner, StephanO, és Gerald Unger boraiban a terroir jelleg biztos pont, a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Csaterberg családias, gyalogtúrás, és ideális kerékpáros kis borvidék a maga romantikájával, Bildein (Beled) bormúzeumában pedig a magyar vonatkozású Mittl és Garger Imre borokat kóstolhatjuk.

               

A 498 hektáros eisenbergi borvidék déli régiója igazán délies. Csendes, nyugodt. Szélvédett területein a rügyekkel együtt fakadhatunk egy pohár borra. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Zieger Martint, és érdemes megkóstolni Oberkofler bio borait is.

Moschendorfban (Nagysároslak) az Uhudler egyesület a 2014-es Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat be. Ez a bortípus direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik, az Izabella direkttermő fajta az Uhudlerbe nem tehető bele.  Uhudlert Ausztriában sokan készítenek - sokszor virgonc Frizzante formában is -, de ezzel a címkével ellátott tételt csak Dél Burgenlandban készíthetnek és hozhatnak forgalomba, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

Mivel bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztro pontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani. A rendezvény hétvégéjének péntek estéjén a Wein Trophy 2015 eseményt a Kastell Stegersbach étteremben rendezik meg. A borverseny keretén belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borok mellé háromfogásos menüt készít az étterem séfje.

Jegyeket, bérleteket! - Kedvezmény április 20-ig!

A kétnapos jegy ára: 28 Euro/fő (online, és elővétel esetén 24 Euro/fő). A belépő tartalmazza a „startcsomagot” (buszhálózat ingyenes használata, buszmenetrend, térképek, borkalauz, 5 bor/pincészet kóstolását a résztvevő borászatoknál, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro értékű bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 20-ig igényelhető, ára: 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ebben az esetben a busz kiutazásra is használható már. 

Kérjük, figyeljenek rá, hogy a buszok Szombathelyről és Kőszegről a szórólapokon eredetileg olvasható időpontoktól eltérően indulnak! (A végleges menetrendet és útvonalakat ide kattintva lehet tanulmányozni). Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Kőszegről Rohoncra a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbuszállomásról. A körmendi járat időpontjai nem változtak: 10:00 és 12:00 órakor indulnak Moschendorfba.

                

Jó korban élünk. Újra kóstolhatunk határaink mentén, és ami sokáig ismeretlen volt számunkra, nagyon gyorsan ismertté vált. A palackokkal együtt megnyílunk mi is. Töltünk egy pohár jó bort, és beszélgetünk. Mára már kötelező nyelv lett a bor, szeretünk a nyelvén beszélni. A "házi feladatok" között pedig szívesen válogatunk, ha szükséges plusz órákat veszünk, és ellátogathatunk egy-egy bor szülői házába, a borvidékre. Mára már határtalanul kóstolhatunk, tegyük is meg minél gyakrabban, amíg csak lehet.

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

- A sajtótájékoztató teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán -

Korábbi bortavasz élményeink:

2014 - Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

2013 - Nyár a fehérborok szigetén - Bortavasz, Dél-Burgenland, első nap...

2013 - Csaterberg, a marasztaló - Dél-Burgenlandi Bortavasz nyári kiadás

2012 - Két nap a Weinidylle pincéiben - Bortavasz, Dél-Burgenland

     

Egy kis (le)töltögetni való - Csopakon és a Somlón jártunk

Most, hogy egy 60%-os napfogyatkozással indítva "hivatalosan" is kezdetét vette végre a tavasz, örömmel adunk hírt arról, hogy megjelent a Bor és Párlat ingyenes digitális borturisztikai és gasztronómiai magazin tavaszi száma, amelyben mi is benne vagyunk! Pontosabban mi, és az élményeink. Februárban ugyanis alig jöttünk le az egyik hegyről, már mentünk is fel a másikra, és hogy ott mit láttunk, tapasztaltunk, kóstoltunk, éreztünk, az a letölthető magazin hasábjain olvasható/nézegethető részletesen.

Február elején Csopakon jártunk, az immár harmadik alkalommal megrendezett Olaszrizling szerintünk eseményen, ahol kaphattunk egy kis ízelítőt a Balatonra merengős, teraszon rizlingezős tavaszból, de olyan híreket is hozhattunk magunkkal, amelyek az Olaszrizling, illetve a rendezvény jövőjével kapcsolatosak. 

Idén már határainkon túlról, Szlovákiából is érkeztek borászok - így például a kürti Strekov 1075 és a Kasnyik Pincészet - de megismertük a kis csopaki "Melrose Place-t", vagyis a csopaki birtokszomszédokból álló egy hektár körüli borászokat is (Koralevics Pince, Fekete Pincészet), és a területre nézve legkisebb "Kódexes" gazdát is, Tóth Gyula bácsit.

Belekóstoltunk a Szent Donát Birtok önálló arculatot kapott, Márga Bisztró névre hallgató éttermébe is, ahol a korábban a MÁK Bistro üzletvezetőjeként ismert Deli János a házigazda, majd Balatonfüreden zártunk after partyval Dobai Andrisnál, a Kredenc Borbisztróban. 

Minderről részletes beszámolónkban olvashattok Olaszrizling Csopakon innen és túl címmel,

csopaki képgalériánk pedig itt nézegethető.
Fotók: Wawrzsák László

Aztán alig aludtunk párat, máris a Somlóra utaztunk, ahol öt birtokra látogattunk el, úgymint Somló Spirit Pálinkaház, Tornai Pincészet, Várkapitány Pincészet, Bogdán Birtok, és Kreinbacher Pincészet.

Tettük mindezt abból az apropóból, hogy bemutatkozott a 2014-ben létrejött Somlóért Nonprofit Kft., illetve bemutatták a bölcs hegyóriással kapcsolatos jövőbeli terveket, ugyanis most már nemcsak a pincék mélyén érlelődő vulkanikus-minerális somlai borok biztatják mozdulásra a hegyet, hanem Somló új fejezetei, a zamatos pálinkák, és a kiemelkedő minőségű pezsgők is.

Somlói élményeinkről, tapasztalatainkról részletes beszámolónkban olvashattok 

A borvidék öt arca, avagy egy alvó vulkán ébredése? címmel,

somlói képgalériánk pedig itt nézegethető. 

     

Jó olvasgatást/nézelődést, és nagyon szép tavaszi napokat kívánunk a Bor és Párlat 2015 Tavaszi számához!

A Bor és Párlat weboldala

Bor és Párlat a facebookon

A megérzéseimre hagyatkozom - Lenkey Gézával kóstoltunk a Tastevino-ban

"Ember és bor tartását annak gerince adja!

Kettejük közt a kapocs az áhítat."

(Nagy Zsolt - Bor&Sodó blog)

Négy évvel ezelőtt - nagyjából ilyentájt, amikor a mandulafák virágzása font illatos rózsaszín vattacukor-pamacsokat a tájba - született egy bejegyzés itt a blogon Lenkey Gézáról. Akkor először került mottó blogbejegyzésem elé, és úgy gondoltam, maradok is ennél a "hagyománynál", ha Gézáról van szó. A mostani idézet ráadásul onnan származik, ahol ezen a februáron Gézával találkozhattunk, vagyis Sopronból. 

Lenkey Géza

Ez a Zsoltnak köszönhető spontán impresszió annyira kifejezi mindazt, amit azon az estén kóstolhattunk, érezhettünk, tapasztalhattunk, gondolhattunk - Gézának, valamint borainak köszönhetően - hogy akár most kitehetném az utolsó pontot a bejegyzés végére, és lecsukhatnám a laptop tetejét, mert minden benne van ebben a két mondatban Géza szívétől-lelkétől a borok súlyáig-mélységéig. De inkább maradok, és elmesélem, milyen is volt az az este a soproni Tastevino-ban.

A sommelier Takács Alexandrosz

Legutóbb Tóth Gusztival "olívászkodtunk" itt, ebben a belvárosi, egyszerre elegáns, egyszerre fiatalos, otthonos soproni borbárban, ahol Géza kóstolóján az egy négyzetméterre jutó sommelier-k száma mind a vendéglátók, mind a vendégek körében meglehetősen nagy volt, de ez a tény a többi estre is igaz, mondhatni, Szabiéknál ez alap. Elég ugyanis akár csak a bár tulajdonosára, a 2007-es magyar bajnokra és 2010-es chile-i világbajnoki negyeddöntősre, Lukács Szabolcsra - aki édesapja, a sármosan kedves, barátságos és előzékeny Szabolcs "bácsi" segítségével vezeti a helyet - vagy Takács Alexandroszra, alias Alexre gondolni. (A hely neve is erre a szakmára utal, hiszen a sommelier-k kóstolócsészéjét nevezik tastevin-nek.)

Az est vendége tehát a kispesti "srácból" komoly és megfontolt mádi borásszá érett Lenkey Géza volt, aki bevallása szerint másodszor járt aznap este Sopronban, korábban egy meccs kapcsán látogatott el a városba, most pedig a borok "hozták" ide. Ahogy azt már megszokhattuk Gézától, az estből elejétől végéig személyesség, bensőséges hangulat, nyugalom és a legeslegfontosabb, őszinteség áradt.

Minden egyes bor történetét elmesélte, beleszőve olyan fontos felvonásokat is, mint például a birtok átvétele édesapja halála után - akitől a mai napig őriz két literes ballonnyi száraz szamorodnit -, vagy a sok mindent meghatározó beszélgetés 2001 telén Szepsy Istvánnal, aki anno úgy nyilatkozott Gézáról, hogy ő az, akire mindig lehet számítani, akinek a szőlősorai mindig pedáns rendben vannak, de azt is elárulta Géza, mikor érezte úgy, hogy igazán megtanulta tisztelni a szőlőt.

2002 óta ő hoz meg minden döntést a szőlőben és a pincében, a természet tiszteletéből eredően pedig nem használ fajélesztőt. Kikapcsolni, gondolkozni legszívesebben a Bomboly dűlőbe jár, hiszen ahogy ő mondja, a dűlő "terápiás hely". Azt is elárulta magáról, hogy nem szereti a sablonokat, és nagyon fontosnak tartja a szerénységet, hiszen amint azt gondolja, hogy mindent tud, rögvest megüti a bokáját. Dűlőinek titkát pedig - ha nem is ismeri teljesen - de közel jár a megfejtésükhöz. Ez már csak azért is biztos, hogy így van, mert ez bizony sokáig érlelt, komoly boraiból is érezhető.

Az estet egy nyári bor, a Fecsegő 2011-es tétele nyitotta (80% Furmint, 20% Hárslevelű). A bodrogkeresztúri Hegyfarok dűlő alapanyagából készült bort Géza azért (is) készítette, mert szerette volna, ha a nyár gyümölcsös, üdébb, közkedvelt borai közé bekerülne Tokaj könnyedebb, mégis komolyságát mutató arca is. Mintha csak helyeselne a Fecsegő, a palackon átszűrődő fény, mint a napsugár kezdte pásztázni a címkén álldogáló madárkákat. Persze a könnyedebb stílusban is ott van a gondoskodó, borait tisztességgel útjukra felkészítő, "Gézás" vonás, ugyanis másfél év palackos érlelést kapott a citrusos, nyári almás, lendületes savakkal teli, frissítő, minden kortyával nyárba repítő tétel.

Aztán persze érkeztek a régebbi évjáratok borai, visszafelé haladva az időben, ezzel együtt visszafelé követve Géza útját és emlékeit is. Érdekes időutazás volt, főleg, hogy hozzákóstoltuk a "mérföldkő"-borokat is.

A 2009-es Hét hordó dűlőszelektált Furmintok házasítása, 18 hónap hordós, majd palackozás után 3 éves érleléssel. Itt emelte ki Géza, hogy érdemes a borkedvelőknek a  tételek forgalomba hozatalát, vagyis a piacra lépés időpontját is figyelni - ezen a tételen jól látható módon fel is tüntette - hiszen a mostanság divatos, gyors fogyasztásra szánt borok világában könnyen gondolhatjuk azt, hogy 2015-ben egy 2009-es fehérbor talán már csak egy bennragadt tétel, holott Géza pontosan akkor bocsátja útjára palackjait, akkor engedi csak el a kezüket, amikor azokat erre maximálisan késznek érzi.

A Hét hordóban már érezhettük azokat a jellegzetes "köves" illatokat-ízeket, amelyek, ahogy azt Géza megfogalmazta, olyanok a borban, mint a zene esetében az AC/DC, vagyis, ha "megszólalnak" azonnal fel lehet ismerni róluk Tokaj-hegyalját. Mintha csak koreografált lenne a történet, Szabolcs máris elővarázsolt néhány darabkát a terroir-ból, a kövek büszke szülőként "feszítettek" a palackok mellett, mi pedig még komolyabb vizek, pontosabban borok felé eveztünk, a 2008-as Túlélő következett a sorban.

A 60% Furmint, 30% Hárslevelű, és 10% Sárgamuskotály házasságának alapanyaga egy igencsak embert és szőlőt próbáló évjáratban született, amikor is az elmúlt negyven év legagresszívebb lisztharmat fertőzése támadta meg az ültetvényeket. Ráadásul Géza egymaga döntött minden egyes lépésről, megküzdve a nehéz évjárat kihívásaival. A Túlélő 2008 mára bebizonyította, hogy érdemes volt: friss lendülete mellett telt, krémes, aszalt barackos, nagy vitalitású, finom savakkal és selymességgel, sós-ásványos vonalakkal. Nem maradt el a bor mellől Géza visszaemlékezése sem: amiről azt gondolta - például a 2008-as évjáratról - hogy gyötrelmes, és nehézségekkel teli időszak, arról később sokszor beigazolódott, hogy végig szépséget és teljességet hordozott magában.

A Holdvölgy szépen komponált, 9 hónapig zempléni tölgy hordóban érlelt 2007-es tételével (65% Furmint, 35% Hárslevelű) léptünk tovább, pontosabban visszafelé az időben. Ebből az évjáratból elsőként ez a bor készült el, és ahogy azt anno 2011-ben, a 2007-es évjárat bemutatóján elmondta Géza, számára ez a bor soha nem unalmas, mélységei, magasságai és titkai vannak, melyeket szeret megfejteni. Azóta eltelt négy év, a bor nyolcadik évébe lépett, narancsolajos, telt, selymesen krémes, telis-tele lédús barackos, érett déligyümölcsös vonalakkal, és persze a kövek finom "fűszerével", no meg a savak határozott tartásával.

A December (100% Furmint) száraz (!) tétellel 2005-be érkeztünk, abba az évjáratba, amely igencsak nehéz volt, hűvös, csapadékos időjárásával, és a Mádon május 4-én délután háromnegyed háromkor bekövetkezett özönvízszerű jégesővel. A patak kilépett medréből, az áradás milliós károkat okozott, és emberéletet is követelt. Ez volt az az év, amikor Géza igazán megtanulta tisztelni a szőlőt, hiszen a vihar pusztítása és a nehéz évjárat ellenére új hajtásokat nevelt, lett megfelelő termés, és lett szüret is.

A Kishegy dűlőben azonban kint maradt a szőlő, mert Géza nem tartotta elég jó alapanyagnak, igazából le is mondott már róla. Amikor azonban megkóstolta, az íze jó volt, így azt gondolta magában, ez a szőlő mégiscsak akar valamit. Így aztán 2005. december 13-án mínusz 5 fokban leszüretelték.

A már kétszer kiaszúzott alapanyagból egy hordónyi bor lett, amely extrém hosszú érlelést kapott - öt és fél évet töltött hordóban -, majd másfél évet palackban. És hogy a számmisztika még folytatódjon kicsit az 5-ös szám jegyében, 555 palack készült belőle mindössze. Illatában-ízében dió, erdei gomba, naspolya, grillázs, rumba áztatott mazsola, szamorodnira emlékeztető aromavilág. Megfontolt bor, ásványosságát is csak finoman szövi a gazdag részletek közé.

- A hordónak és a kövességnek előbb-utóbb össze kell találkoznia - mondta Géza, immár az Édes kövek 2010-es tételével a pohárban, majd hozzátette, hogy kizárólag zempléni tölgy hordókat használ,  mert szerinte nem éreznék jól magukat a borok egy amerikai hordóban. - De lehet, hogy rosszul gondolom... A megérzéseimre hagyatkozom - fűzte hozzá.

A Furmint és Hárslevelű házassága nyolc hónapot töltött hordóban, a tervezett 100 gramm/liter cukor helyett végül csak 75 maradt. A névválasztás pedig úgy esett, hogy ilyen minerális édes bora még nem volt Gézának azelőtt. Citromlekvár, kandírozott citrushéjak, aszalt gyümölcsök, fantasztikus savak, és egy picinyke grapefruit-csepp a lecsengésben - természetesen az elmaradhatatlan ásványossággal együtt. Ezen a ponton kezdtem el vágyakozni egy csodás narancssaláta után, mézédes naranccsal, jófajta olívaolajjal, durva szemű tengeri sóval, és friss pirítóssal...

Narancssaláta nem, de a száraz Túlélő 2008 édes testvére, a Dárius 2008 megérkezett. 81% Furmint, 19% Hárslevelű, 65 g/l cukor, 4-5 hónap hordós érlelés. Telt, krémes, selymes, hosszan nyelvet simogató textúra mézzel, barackkompóttal, érett körtével, tejcsokoládéval, és finom ásványossággal - ez utóbbi kapcsán Géza is megjegyezte, hogy az Édes kövek jóval ásványosabb karakterű. A névválasztás Géza unokaöccse, Dárius után történt, mint megtudtuk, ezt a 2008-as tételt érezte leginkább hasonlónak a birkózó és sakkozó, vagyis tűz és víz Dáriushoz.

A soproni estét a 2000-es évjárat 6 puttonyos aszújával zártuk. Furmint és Hárslevelű aszúszemekből, felöntőborként a mádi Nyulászó dűlő Furmint újborát használva, 2 év és 8 hónap hordós érleléssel készült. Grillázs, leheletnyi fahéj, kandírozott gyümölcsök, kamilla, citrusok, sóskaramella, mindez Tokaj-hegyalja csodás savaival gazdagítva... Bevallom, nehéz volt megszólalni az est végén, illetve valahogy nem is akaródzott.

Megnyugtatott, lelassított az este, a borok, a gondolatok, talán az idő is megállt picit, és bekukucskált a soproni borbár ajtaján, talán oda is intett Gézának, aki - láthatóan, érezhetően, és borai által kóstolhatóan - szintén nem siet sehová. A szőlőnek, a bornak, és saját magának is időt hagy, az a mondata pedig, hogy "Mádért én még az ördöggel is cimborálnék, vagy legalábbis elgondolkodnék az ajánlatán..." azt hiszem, végképp mindent elárul a kövekhez, a természethez, és a borokhoz való viszonyáról.

Egy Fecsegővel, Alexszel, Szabolccsal, Gézával, Zsolttal és Szabolcs bácsival töltött pillanatot még magunkkal vittünk az estéből, átmenteni az utókornak, vagy csak úgy őrizni magunknak, magunkban, talán mindegy is... Mindenesetre ez volt az...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

                 

A trüffelkrém esete a faszenes kecskesajttal - A Móló étteremben borvacsoráztunk

Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám" említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"

A Móló étterem séfje, Németh Dániel

Maximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.

A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.

Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.

A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta be

Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.

A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!

Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta

A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).

Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom

A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).

Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya

Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).

Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.

A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.

Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).

Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab

A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.

Kávés trüffelkrémmel töltött füge faszenes kecskesajttal

Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.

A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.

Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.

Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...

- Teljes képgaléria a facebookon -