Hova tűnt Damon Hill, vagyis merre száll(t) a Borgőz?

Még múlt év végén, vagyis 2018 decemberében kopogtatott nálam Messengeren ezzel a kérdéssel éjjel 3-kor és telefonnémítás nélkül ofkorsz Palik László egy kedves ismerősöm személyes blogom, vagyis a Borgőz sorsáról érdeklődve, mert hogy olvasná, csak hát (akkor) az uccsó bejegyzés június, köszi... Viszlát alvás, de nem érdekes, megbocsátom neki, egyrészt, mert tudom, hogy köztünk "picit" eltolódott az idő, másrészt igaza van (el sem hiszem, hogy ezt kimondtam, hová fejlődök még ebben az évben?). 

Bár azóta picit éledezett már a blog, de mivel ez a kérdés már nem először, és nem csak tőle hangzik el az elmúlt időszakban, itt az ideje, hogy rendesen megválaszoljam. Tartozom is ezzel régóta azok felé, akik, annak ellenére, hogy hosszabb ideje csak ritkán libben némi Borgőz a levegőbe, még mindig itt vannak a blogon velem/velünk, vagy a facebookon, vagy az Instagramon. Nahh, most, hogy ez a cseppet sem burkolt reklám is megvolt, tényleg nagy-nagy köszönet, hogy kitartottatok!

Szögre akasztottam a tollat, papírt és a borospoharat. Ja, nem!

Az „eltűnésem” okával kapcsolatban nem jönnek itt most vérfagyasztó sztorik, autós üldözésekkel tarkított krimijelenetek, nem lettem Columbo felesége (sem), sőt még a szakmát sem hagytam el, és nem lettem hegesztőlány, aki titokban táncosnő karrierre vágyik, és rengeteg gyakorlás után végül sikerül valóra váltani tervét (ez egy kis Flashdance spoilerezés volt, ha még létezik egyáltalán valaki, aki látta ezt a filmet).

Szóval velem annyi történt „csupán”, hogy az életem és a munkám tavaly új fordulatot vett, történetesen Wawrzsák Lászlóval, aki mind e blogban, mind a szakmai életben is társam, belevetettük magunkat egy - fogalmazzunk úgy - nagy álomba, ami aztán szép lassan valóság is lett.

Ez pedig nem más, mint a Borista kóstolóműhely és delikát üzlet felépítése, létrehozása, méghozzá Sárváron. 

Hogy tulajdonképpen miről is szól ez a hely? Mivel mindketten régóta aktívan a borok világában mozgunk, úgy éreztük, hogy itt az ideje szakmai tapasztalatainkkal és tudásunkkal belevágni ebbe a "küldetésbe". Történetesen szeretnénk sok-sok mindenkinek átadni mindazt az élményt, érzést, a borok, és a hozzá kapcsolódó izgalmas dolgok világának szeretetét, de legalábbis annak lehetőségét, amit mi is napról napra tapasztalunk, átélünk. Mindezt pontosan ekkorában képzeltük el, amekkorák vagyunk, vagyis kicsiben, és ami a fő szempont: mindenképpen közvetlen hangulatban, sokat beszélgetve, ismerkedve, nyitottan mindenre és mindenkire.

Bár "Boristásodásunk" mozzanatai és napjaink történései szépen végigkövethetők a Borista facebook profilján is, azért úgy gondoltam, egy kis fotósorozattal szaladjunk végig a sztorin, mintegy végképp  megnyugtatandó háborgó lelkiismeretemet a Borgőz "hanyagolása" miatt (ide képzeljetek el egy intenzív, lapítós "vigyélhaza" kutyanézést), és egy kicsit bekukkantva a kulisszák mögé is.

Szóval, lássuk csak...

Minden így kezdődött 

Vagyis bontási/rombolási munkákkal, ahogy kell... Jeeeaahh!  

Egyre szépülünk! 

Egyre több minden alakulgatott a helyiségben, lett csempe is a falon, meg kiépültek a mindenféle fontos vezetékek...

Alakulunk I.

Bár itt még mindig narancssárgák voltunk, de legalább boroztunk.

Alakulunk II.

Viszlát narancssárga, helló Borista-színek!  

Kis lépés az emberiségnek...

... de hatalmas lépés nekünk! Megérkezett, és helyére került a pult...

... érkezett egy mosolygós hűtőszekrény is...

Megjelent a zöld szemű szörny!

Soha nem gondoltam volna, de simán lehet féltékeny az ember lánya az alábbi cuccokra, ha a párja hosszú hónapokra „eltűnik”, és csak velük tölti az időt (meg velük pózol a fotókon). Szóval ilyen például

a vízmérték (már ha ez a neve):

a különböző festékes izébizék, amit én leginkább nokedliszaggatónak néztem (l. 3. kép):

meg a fúrógép és a hozzá tartozó színes akármik (ha egyedül maradnék velük egy lakatlan szigeten, én fülbevalónak használnám őket):

Na de aztán jöttek a részletek...

... felkerültek a lámpák (na nem maguktól, persze, és sokkal több, mint a képen):

... meg a Boristás tapéta:

... meg a mattfekete apróságok:

... meg a külső megjelenés:

És eljött a nagy pillanat: megérkezett az első fecske a polcra!

... amit egyre több követett ...

... berendezkedtünk (tesztüzemmód az elmaradhatatlan létrával):

... még egy kis létra (néha kivittük sétálni) ...

... aztán december végén kinyitottunk. Az első év végi nagy évértékelő csapatbuli a Boristában:

Beindult az élet

Aztán elindultak a kóstolók és "műhelymunkák", velük párhuzamosan pedig a ZK-k is, amelyek arról szólnak, hogy a hozzánk érkező új tételeket, esetlegesen a Borista polcaira bekerülő borokat, mintákat egy érdeklődő csapattal (szakmai és "csupán" borkedvelő érintettekkel) lekóstoljuk. Ilyenkor csakis a "bor beszél" magáért, vagyis kizárólag kóstolás után beszéljük meg a tapasztalatokat, véleményeket. Közel 250 bor "ment át" már így a "zékások" poharán és ízlelőbimbóin, és nagyon sok közülük azóta fel is került a polcainkra.

Meglátogatott minket Borbás Marcsi is a legszuperebb Gasztroangyal-stábjával:

Utána pedig "kitelepültünk", vagyis rengeteg élmény várt minket a Borista falain kívül is  

A sárvári NEO étteremben szerveztük meg tavaly az I., majd idén a II. Boristavasz sétálókóstolót (jövőre folytatása következik!), ahol több, mint 20 borászat közel 100 tétele volt kóstolható (Vas megyétől Tokajon át Franciaországig), amelyeket a résztvevő borászatok, képviselőik kínáltak. A második rendezvény sikerét bizonyítja, hogy az este folyamán kikerült a megtelt tábla. (A fotókat köszi Tóth Zoltánnak (www.sarvarikum.hu):

Ismét volt, idén pedig újra lesz TOP30+ sétálókóstoló a Nádasdy-vár, azon belül is a Nádasdy Ferenc Múzeum falai között:

Amit pedig személy szerint a legjobban imádtam a sok külsős programunk közül: egy csodás helyszínen, a Nádasdy Vár udvarán 3 napra létrehoztuk a Nádasdy Történelmi Fesztivál Jubileumi Pezsgőbárját, sok-sok pezsgővel, champagne-nyal és rengeteg kedves pezsgőimádó érdeklődővel...

... amit aztán "át is költöztettünk" a Boristába, vagyis azóta is egyre bővülő pezsgő- és champagne-választékkal várunk benneteket:

Ott voltunk a város 50. születésnapján is, ahol szintén nagyon sokan látogattatok meg minket, kösziii, és boldog születésnapot, Sárvár!:

Közben a Borista falain belül egyre nőtt a választékunk, két nagy szerelem is betoppant az üzletünkbe, vagyis a champagne és az olíva, de egy csomó izgi delikát termékkel is bővültünk, jöttek az olaszok (tészták, szószok, napsütötte paradicsomok), a csodás csokoládék, a kőszegi sörök, és még sorolhatnám, de inkább gyertek el, és nézzétek/kóstoljátok meg:

2018 második felében pedig elindult "élesben" számomra is az új időszámítás, vagyis állandó "szereplője" lettem a Boristának: 

Azóta pedig épülünk, szépülünk, haladunk tovább, rengeteg ötlettel és tervvel, na és ami a legfontosabb, veletek együtt! Köszönjük az eddigi látogatásokat, támogatásokat, bizalmat, segítséget, türelmet, pozitív hozzáállást, odafigyelést, törődést és drukkolást mindenkinek, aki bárhogyan, bármilyen formában részese volt eddig a Borista életének, fejlődésének! Nélkületek nem lenne olyan ez a hely, amilyennek mi szerettük volna, amilyennek mi szeretjük!

Szeretettel várunk benneteket a jövőben is, akár a Borista falai között (akik még nem jártak nálunk: Sárvár, Batthyány u. 33. kapualj, jobbra a 4. üzlet), akár bármelyik programunkon a "külsős" helyszíneken is.

"Borgőzileg" pedig nem merek olyan ígéretekbe bocsátkozni, hogy a jövőben heti 4 posztot felteszek, de mindenesetre nagyon szeretném, ha a 2009-ben indult (tehát idén decemberben 10 éves, hűtöm is a champagne-t) blogom picit újra megtelne élettel. Rajta leszek ezen az ügyön is, köszönöm, ha velem maradtok!

Borbaráti üdv:

Zita&Laci

U.i.: Itt tudjátok követni napi Boristás történéseinket. Köszönjük, és várunk benneteket szeretettel!