2011. március 22., kedd

A „gondolatborász” - Lenkey Géza évjárat bemutatóján jártam

„Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül,
hogy maga is meg ne változna.”
(Simone de Beauvoir)

Ritkán írok mottót a posztok elé, ha jobban végiggondolom, soha nem tettem, de ez most valamiért idekívánkozott. Ráadásul a cím sem egészen egyértelmű, mert hát joggal kérdezheti bárki, hogy mi a szösz az, hogy „gondolatborász”? Nagyon remélem, hogy a végére kiderül. Hacsak el nem visznek másfelé a gondolatok…

Mert van az úgy, hogy az ember Badacsony tél végi nyugalmából egy fővárosi borkóstolóra mégis valami nyughatatlanságot visz magával. Nem tudni miért, beül az autóba a szélfútta bazaltorgonák árnyékában, majd kiszáll a nyüzsgő Ferencziek terén, ahol mérgesen pöfög a 7-es busz, a láb alatt vakon dübörög a metró, és hirtelen olyan elanyátlanodottá válik. Nem, ez nem a „vidéki kislány Pesten”- effektus, ez bizony valami más. Van ilyen. Szemben a Jégbüfé, talán be kellene térni egy vigasztaló, forró, éppen azon nyomban kisült tökmagos pogácsára, meg egy finom, forralt tejjel krémesített kávéra, és csak a kirakatból nézni a szaladgáló délutáni hangyabolyt, de most mégsem teszem. A Kárpátia étterembe igyekszem, Lenkey Géza, pontosabban a Tokaj-Hegyaljai Lenkey Pincészet évjárat bemutató kóstolójára.

A barátokra várva

Ahogy csukódik mögöttem az étterem ajtaja, kívül rekednek a zajok, valahogy puhává és otthonossá válik minden. Géza minden érkező vendéget kedvesen fogad, és mindenkit külön üdvözöl, a köszönéshez keresztnevet is illesztve. Valahogy talán ez hiányzik egyre jobban a világból. A figyelem. És a figyelmesség. Aztán asztalhoz ülünk, és a kóstolósor első tételére esik a tekintetem: Az Élet Szép. Tudva az e tétellel történő korábbi találkozásaimból, hogy a bor neve milyen nehéz periódusban és körülmények között fogant, máris jön az először halvány, majd egyre bizakodóbb mosoly, és végül a tudat, hogy bizony azt a Pestre hozott furaságot tényleg kívül tudtam hagyni, és talán már a Jégbüfében kávézik valaki mással. És tudom, hogy itt, a harmadik bekezdés közepén már régen tényszerűen és röviden a kóstolt tételekről, a savakról, az alkoholról és az egyéb titrálható bigyókról kellene írnom. Nem marad el persze az sem, de hogy még nem teszem, annak oka van. És azt hiszem, itt jön a „gondolatborász” szó magyarázata.

Lenkey Géza borász, Niklai Ákos a Kárpátia étterem tulajdonosa

Aki ismeri Lenkey Gézát, tudja, hogy nagyon jó beszélgetőtárs, ha már nagyon elég egy borfesztivál nyüzsgéséből vagy zajából, hozzá lehet „szaladni”, mert nem csak bort tölt a pohárba, hanem lelassít és elcsendesít a jelenléte. Nem véletlen, hogy a borairól sem hétköznapi módon beszél. Gondolatokkal öleli őket körül, és ezen a belülről jövő, néha különös érzésekkel, érzetekkel kipárnázott csatornán keresztül mutatja be őket. Mint ezen az estén is. Gondolat gondolatot szül, és aztán karöltve cikáznak mindenfelé, szerencsére mindemellett Tallián Hedvig, az est jelentős karizmával megáldott háziasszonya sokat kérdez, ezáltal Géza sokat is beszél. Magáról, a családjáról, a borairól és a gondolatairól. És persze elhangzanak a számokban mérhető adatok is, hiszen a szakma számára ez is fontos.

Tallián Hedvig, az est háziasszonya

Amíg meggyőződünk arról, hogy az Élet tényleg szép, Rohály Gábor tanár úr vezeti fel az estét, amely a 2007-es évjárat és a dűlőszelekció jegyében telik. Géza elmondása alapján ugyanis 2007-ben „kapott a Jóistentől” egy olyan évjáratot, amely igazán széles és sokszínű. Aztán a tanár úr máris megfogalmazza a lényeget, vagyis hogy a dűlőszelektált borok készítése bizony már árulkodik. Nem másról, mint arról, hogy a borász – jelen esetben Lenkey Géza - meglehetősen ambiciózus, és a lécet is magasra teszi, mi több, emelgeti is rendesen egyre feljebb. Ezt a véleményt csak erősíti Szepsy István (vagy, ahogy Géza emlegeti, „Szepsy István bátyám”) levele is, amelyet egy székesfehérvári borbemutató miatti távolléte miatt Hedvig olvas fel. Sok mindent megtudhatunk és megérthetünk a két ember viszonyáról. Szepsy István szerint Géza az, akire mindig lehet számítani, akinek a szőlősorai mindig pedáns rendben vannak, aki a termőhelyek titkát elsőként értette és érezte meg, és a borainak súlya van. Aztán Géza mesél Szepsy Istvánról, valamint arról a 2001-ben történt két órás beszélgetésről, amely során végleg megpecsételődött a sorsa. És amelynek az eredménye, illetve eredményei sorban érkeznek a poharunkba.

    Lenkey Géza, Niklai Ákos és Dr. Rohály Gábor

A Hegyfarok dűlő Az Élet Szép (80% Furmint, 20% Hárslevelű) magnum palackos ivóbora után (amely sajnos 2007-ben jelent meg utoljára, és azt hiszem, sok borrajongó társammal együtt várjuk azt az évjáratot, amelyben majd újra visszatér), máris érkezik a Kishegy (56% Hárslevelű, 44% Furmint). És máris „szokhatjuk” Géza stílusát, nem csak a borban, de annak bemutatásban is, hiszen máris egy gondolatot társít a borhoz. Őszinteség. Ez volna az. Nem súlyos, nem nehéz bor, illatban kedvesen mézes, szőlővirágos, ásványos, körtés. A korty krémes, selymes, ízben kicsit szikárabb, mint amit illatban ígért, de ez is az őszinteség része. Na meg az is, hogy a maradékcukor mégis szépen kerekíti az összképet.

Mosolyra hangoló...

A Korposd Furminttal kapcsolatban sem maradunk gondolatok nélkül. A Korposd dűlő nem amolyan „sztárdűlő”, történetesen a Betsek aldűlője. Nem is annyira tipikus mádi dűlő, inkább „Bodrogkeresztúros”, a talaj porózusabb, a kövek sem olyan nehezek, Géza ezt érzi tükröződni ebben a borban. Az illatok teltek, az ásványosság mellé jönnek a gyümölcsök is, ízben a méz és a mazsola játszik, testesebb a bor, és bár több a maradékcukra (2,7 g/l), mint az előző tételnek, mégis kevésbé érezhető. Mert hogy nem is amolyan „cukorkás”, behízelgő bor, hanem céltudatos, lehengerlő, és nagyon tudja, hogy mit akar. Negyedikként egy Dűlőházasság tanúi lehetünk, és Géza gondolata a borral kapcsolatban így hangzik: „Becsapós bor”. Majd mosolyogva hozzáteszi: „Mintha túl sokat koptatta volna az iskolapadot.” A kétharmad részben a bodrogkeresztúri Hegyfarok dűlőből, egyharmad részben a mádi Bomboly dűlőből származó, 75%-ban Furmint, 25%-ban Hárslevelű házasítás már tényleg egy másik stílus. 5,4 g/l maradékcukrával már „macskásan” simulékony (azért a behúzott karmokról ne feledkezzünk meg!), íz- és illatbeli gazdagságával már az „aszalt” zamatok felé mozdul el. A test is olajosabb, teltebb, illatban vanília, narancs, némi kis petrolosság. Ez már összetettebb tétel, nincs mese tehát, emelkedünk szépen felfelé.

A 2007-es évjáratban elsőként elkészült bor következik, a Holdvölgy (65% Furmint, 35% Hárslevelű). Géza számára ez a bor mindig „narancssárga”. Ő maga azért is szereti, mert soha nem unalmas, mélységei, magasságai és titkai vannak, melyeket szeret megfejteni. Illatban és ízben is újabb és újabb rétegekkel találkozunk: citrusok, érett barack, tűzkövesség. A savak bár erőteljesek, de kezesek és simulékonyak, az alkohol pedig kellemesen melegít. Szépen komponált bor. A következő tételről, vagyis az Úrágya-Kövesről Géza csak így nyilatkozik: „Nehéz eset, de ez is volt a cél. Amolyan megosztó, vitatkozó bor”. A legkövesebb (Géza viccelődő szavaival élve „ekebarát”) dűlőben november 13-án szüretelt szőlőből (60% Hárslevelű, 40% Furmint) készült. A száraz házasítás a 2006-os aszúseprőre lett öntve, így ázott 2 hétig, majd 13 hónap érlelés következett. Érdekes kísérlet, melynek eredménye ez az illatban rumos, birses bor. Az alkohol már illatban is kiugrik, majd a krémes, kajszis, birsalmasajtos ízek mellett szájban is soknak bizonyul. Valóban megosztó, nehezebben érthető bor, ahol bár látszólag minden a helyén van, az összképben mégis érzek valami kis zavart, de ez inkább arra serkent, hogy továbbgondoljam.

Gondolatébresztő

A Vilmány (58% Furmint, 42% Hárslevelű) dolgaiba Géza közbeavatkozott, azaz megállította az erjedést. Így lett a borban 12 g/l cukor. „Fennhordja az orrát. Feszes a szerkezete, de majd talán barátságosabb lesz.” – mondja Géza. Nekem különösebben nem okozott gondot megbarátkoznom vele, illatban gazdag, aranymazsola, aszalt barack, méz, ízben mindez finom vaníliával fűszerezve, és citrommal frissítve. Savai nem harsányak, pedig jócskán van belőlük (7,7 g/l) inkább szépen kézen fogják a többi összetevőt, és nem rakoncátlankodnak. Következik a Második, amely 58% Furmint, 42% Hárslevelű házasítása. És ahogy a kóstolólapon áll zárójelben: Egy igaz Birtokbor. A birtok valamennyi dűlőjének termése megtalálható benne, hiszen Géza ismét kísérletező kedvében volt, amikor ezt a bort megálmodta. Hiába a szakirodalom, amely azt javasolja, hogy a második préselés utáni présmust a borkészítéskor már nem igazán használható fel, ő pontosan a dűlős tételek második préselésével és házasításával készítette ezt a bort. Amit nagyon köszönünk neki. Illatban intenzív, almás pités, édes, ásványos, kortyban pedig a 7,2 g/l sav egyensúlyoz a 18 g/l cukorral, ráadásul nagyon szépen. Nem akar igazán nagyot dobni ez a bor, csak egyszerűen lágy, kedves és nagyon szerethető.

Aztán minden jó véget ér, így ez az este is. Búcsúzóul 6 puttonyos 2003-as Aszú kerül a pohárba. Géza nagy büszkesége, mely december 12-én készült, az aszúszemek murcis felöntésével (120 kg aszúszem/100 liter murci). Fajtára nézve az alap Furmint az Úrágya-Köves dűlőből, és némi Hárslevelű a Hegyfarokról. Rendkívül gazdag illatok és ízek, füge, datolya, aszalt gyümölcsök, ásványosság. Kortyban krémes, koncentrált, nagyon hosszú lecsengéssel. Géza elmondása szerint ez, a 2003-as volt az az évjárat, amikor úgy érezte, hogy ura végre az eseményeknek, és mint ahogy első fia születésénél is, könnybe lábadt a szeme. A párhuzam nem véletlen a birtok és a gyerekek között, hiszen ugyanúgy félti a szőlőjét a vihartól, a széltől, a jégesőtől, és óvja borait, akárcsak fiait, Zalánt és Milánt. Géza azt sem titkolta, hogy a szőlő „nem vált kárára”, nagyon sokat változtatott rajta, korábbi kevélysége mára már a múlté.

Az igaz mese helye

Őszinteség. Valahogy magam is ezzel az egy szóval jellemezném az estét, Gézát, és a borokat is (és nem csak a Kishegy tételt). Lenkey Géza borai mesélnek, csak oda kell figyelnünk rájuk. Ha pedig éppen nincs Lenkey bor a poharunkban, olvassuk el Géza igaz meséjét a Lenkey Pincészet weboldalán. Nem könnyű rálelni, de itt van egy kis segítség: Belépés után csak kattintsunk a felül csendben poharazgató bácsikákra. És a mese elkezdődik…


Fotók: Nagy Zita - Borgőz

1 megjegyzés:

  1. Kedves Zita!
    Igazán jó volt olvasni a beszámolódat,amelyik egyszerre volt olvasmányos és tárgyilagos. Örülünk, hogy sikerült egy szép délutánt adni a Lenkey borokkal és, hogy azok gyógyírt jelentettek a bazaltorgonák árnyékából magaddal hozott nyughatatlanságra is. Azt hiszem fel kellene vennie Gézának a kapcsolatot a gyógyszertárosok szövetségével, vagy valami hasonló szervezettel, hogy nyugodtam javasolják vény nélkül mindennemű melankólia, nyugtalanság, álmatlanság, vagy boldogtalanság ellenszereként! Mert végül is "Az élet szép!"
    Üdvözlettel: Szabó Zoltán

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...