2010. december 14., kedd

Borforraló pillanatok

Nem, most nem a minden évben ilyen tájt csapból folyó forralt bor receptek következnek, legalábbis nem rögtön az elején. Én inkább azzal kezdeném ugyanis, hogy „játékos” társam, Ági, akivel már nemrégiben játszottunk egy jót egy sütőtökleves ürügyén, most azt kérte, írjak pár sort színes blogjába a forralt borokról.  Bár továbbra sem szeretem magammal kapcsolatban a "szakértő" szót, a felkérésnek mégis örömmel tettem eleget, és a posztot ezennel a Borgőz olvasóival is megosztom. Nekem a forralt bor témáról évről évre egy kedves kis történet jut eszembe, ami anno még könnyeket is csalt a szemembe, de nem sírás, hanem megállíthatatlan nevetés formájában, na jó, nevezzük inkább egyszerűen csak nyerítésnek… azóta kicsit csillapodott bennem az élmény, így már „csak” rázkódó, elfojtott befelé kuncogás következik be, ha eszembe jut ez a pár évvel ezelőtti, akkori kolléganőmmel és egyben mostani barátnőmmel, Hanival megesett történet.



Kezdjük ott, hogy amikor „boros” pályára tévedtem, baráti köröm azonnal közölte, tőlem kérnek majd tanácsokat borok ügyében. Volt, aki élt is ezzel, és volt, aki sajnos csak későn. Ő volt Hani. Szóval egy szép téli napon, amikor a jégvirágok csikordulva fordították arcukat a napba az ablaktáblákon, a vastag hó ropogva szikrázott a napsütésben, valahogy az iroda év végi őrületében, a csörgetőző-kergetőző telefonok zajában szóba kerültek a forralt borok. Persze mindenki saját kis titkos favoritját, receptjét próbálta megosztani a másikkal, és mivel az már nem volt számunkra újdonság, hogy milyen összetevőkkel lehet megbolondítani egy ilyen fűszeres csodát, így inkább az után érdeklődtünk egymástól ki, milyen borból készítette el a forró lélekmelegítőt (mert a forró ital a testünket nem melegíti fel, lelassítja ugyanis vérkeringésünket, és miközben úgy érezzük, testünk hőmérséklete növekszik, valójában épp az ellenkezője történik). Szóval amikor Hanira került a sor, ártatlan hatalmas kék szemekkel kiejtette a bor nevét...

A végkifejlet itt olvasható, szó esik arról is, hogy milyen borból és hogyan érdemes forralt bort készíteni, valamint megismerkedhetünk egy cseresznyepaprikás "gyógyitallal" is!

(A fotó Ági blogjából szánkózott át hozzám.)

2 megjegyzés:

  1. Ó, Zita, ez jól esett. Jómagam is maradnék a klasszikus forralt bornál.
    Kb. 10 évvel ezelőtt kipróbáltam egy filteres forralt bor fűszerkeveréket. Horror volt, ment a szemétbe. Azóta lehet, hogy van jobb is.
    Viszont ha szép napunk van, mazsolát szoktam bele főzni, amit persze először jól ki kell mosni az esetlegesen ráragadt szemét miatt. Helyes, gömbölyű kis "malacok" formájában jól mutatnak egy üvegpohárban, ahogy úszkálnak.:)

    VálaszTörlés
  2. Igen, valóban, duci mazsolákkal is vonzó lehet! :) Viszont Ági nemrég tájékoztatott, hogy éppen bodza- illetve meggybort volt kénytelen fogyasztani forralt állapotban a karácsonyi vásárban (szegény :)), szóval gyümölcsborokkal is érdemes próbálkozni!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...