2010. január 3., vasárnap

Tárcán a bor 1. - Boldog új év...

Vannak-e újévi fogadalmaid? Melyeket egy bor- vagy pezsgőmámoros éjszakán talán kicsit elhamarkodottan felfirkálsz egy nyilvános wc falára, mondván nesze utókor, én meg úgysem járok többé erre? Vagy amelyeket a Himnusz alatt végigfuttatsz az agyadon, igen, ez így lesz az úgy lesz, csak isten áldd meg... Én meg álljam meg, hogy nehogy másképpen legyen. Vagy amelyeket tényleg komolyan gondolsz – na de most tényleg… Lefogysz, nem iszol, nem szólsz be másoknak, nem bliccelsz a BKV-n, na jó, csak a négyeshatoson, mert elég hosszú a combino, hogy leléphess ha jön a kékruhás. Hogy nem írsz többé selejtet, csak jót, mert már eleget írtál a fióknak… Hogy nem iszol rossz bort, na jó csak azért, mert azt is meg kell ismerni, hogy aztán soha többé… Szóval gondolsz-e ilyeneket? Újévkor…

Fotó: Nyulasi Gábriel

Rossz szokások, szevasztok, vagy csak elhamarkodottan gondoltam ezt a Himnusz alatt miközben a pezsgő lazán kipukkantotta magából a megfeszegetett dugót? Ilyenkor mindenki kicsit visszagondol, aztán kicsit előre… Aztán megint a jelenben találja magát, jobb esetben egy pezsgőspohárral a kezében álldogál egyik lábáról a másikra taposva, rosszabb esetben egy hűvös vécékagylóhoz bújik, hátha oltalmat talál a porcelán ölelésében. Volt már ilyen… Hiszen volt már mindenki fiatal, csak olyan régen, hogy néha nem emlékszik (vissza szívesen).

És ittuk a nemminőségit, és gondoltuk, ez ám a szilveszter, kik korán kelnek, majd aranyat lelnek, de mi majd akkor fekszünk és nem érdekel minket semmi, csak a saját kis világunk. És fújtuk eszetlenül a trombitát, a panelkockákon csattogva visszhangzott a petárda. Néhányan csillagszórót dobáltunk az erkélyről, de az öreg nénik ránk ripakodtak, hogy felgyulladnak a kutyák… Mi csak röhögtünk és nem törődtünk semmivel. Rég volt, szép volt… Nekünk legalábbis szép.

De szép most is… Isszuk a minőségit, és gondoljuk, na még ezt a palack bort csendesen a Himnusz után felbontjuk és gondolunk. Aztán fekszünk, mert reggel megy tovább a lét és már nem lehet hülyéskedni mert meg kell kötni holnap reggel is a nyakkendőt precízen. És már csak magunkban dudorászunk, eszegetjük a sajtot, átnézünk a poháron, bele a vörösbe, és hallgatjuk a jazzt, meg jár a lábunk a ritmusra, de csak szolidan, éppen hogy csak… A rend kedvéért. Aztán fekszünk, nehogy felvirradjon, még félálomban hallunk néhány hazafelé tartó ordító fiatalt az utcáról felszűrődni, de már csak a minőségi ködön át, és mi már amúgy sem vagyunk „ilyenek”… de megfogadtunk valamit idén is, ez a lényeg.

Bár a fogadalmak már igazából csak elméletben léteznek, mert amit akkor fiatalon megfogadtunk abból sem lett semmi, mert mások lettünk, mint akik… De így a jó, így a szép, így a helyes… Járjuk – idén is – az utunkat. Néha hőzöngve, mint azok a fiatalok lent az utcán, néha csendesen érlelődve a mi kis palackunkban, ledugózva a múltat… Boldog minőségi új évet!


E bortárcám legelőször Az ihatóbb Magyarországért-nál jelenhetett meg, köszönet érte!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...