2011. október 25., kedd

Ők így szeretik az életet! – A Pfneiszl lányok kóstolóján jártam

Szépség, természetesség, játékosság, báj, barátságosság, igényesség, kreativitás, kalandvágy, nyitottság, és még sokáig sorolhatnám, mennyi minden jutott eszembe a fentieken kívül azon a székesfehérvári Monarchia szaküzletben tartott kóstolón, ahol a soproni Pfneiszl Pincészet mutatkozott be. Nem csak a két fiatal leányzó, a fiús anyák álma, Birgit és Katrin bemutatkozása során bukkantak fel bennem ezek az érzések, hanem boraik kóstolgatása közben is. Újra együtt Székesfehérváron, ahol nem maradt el a Tangó sem, majd a Távoli világba utaztunk, és egy Mesés vidéken is jártunk. Ja, és még filmet is néztünk!

Birgit és Katrin Pfneiszl - Teljes fotógalériáért katt a képre!

A kóstolót a „hugi”, vagyis a fiatalabb testvér, Katrin vezette. Rögtön hozzáteszem: remekül. A borbemutató ugyanis nehéz műfaj, hiszen rá kell hangolódni a hely atmoszférájára, a jelen lévők adott esetben eltérő hangulatára, gondolkodásmódjára, éberen kell tartani figyelmüket, és nem utolsósorban a borokról is úgy kell beszélni, hogy ne silányuljon az este egyfajta unalmas termékbemutatóvá, vagy száraz szakmai előadássá. Katrin és Birgit egyénisége azonban annyira elragadó, természetességük és lelkesedésük annyira üdítő a mai céltalanul rohangálós, panaszkodós, fanyalgós világban, hogy nem fordulhatott elő ilyesmi. 


A magyar ősökkel rendelkező osztrák családból származó testvérpárt 2006-ban ajándékozták meg a szülők az 1993-ban alapított családi borászat irányításával. Katrin - elmondása szerint - nem örült akkor annyira ennek az ajándéknak, de négy évvel idősebb nővére, Birgit, aki tudatosan mindig is boros pályára készült, majd a borász diploma megszerzése után körbeutazta a világot, hogy különböző pincészeteknél szerezzen tapasztalatot - annál inkább. Később aztán Katrin is rákapott a bor „ízére”: borismereti kurzusokra járt, részt vett és vesz a szőlő és a bor körüli munkákban, egyetemi tanulmányai mellett borbemutatókat tart, a pincészet marketing munkájával foglalkozik, és nagyon szívesen traktorozik. Példaképe pedig nővére, Birgit. Jelenleg 21 hektáron gazdálkodnak, bővíteni már nem szeretnének, a nagy fordulat pedig akkor következett be a birtok életében, amikor pár évvel ezelőtt belevágtak az organikus (bio) szőlőtermesztésbe. Ez a művelés ugyanis már nem csak pusztán növényvédelmi kérdés, hanem komplex gondolkodásmód is.  

   
A Pfneiszl lányok további gondolatait és élményeit már borok mellett ismerhettük meg. Elsőként a Sparkelina 2010 került a pohárba, amely nem más, mint egy félédes rozé gyöngyöző bor. Először 2010-ben készült Shirazból a Sparkelina, korábban a Zenit fajtát zárták ebben a formában palackba. A nehéz évjáratban azonban a Shiraz kifogástalan érése elmaradt, ezért készült belőle ez a friss, málnás, cseppnyi fűszerrel meghintett, a magasabb cukortartalmat nagyon szép savakkal üdítő, gazdagon gyöngyöző bor, amely nem csak 0,75 l-es palackban került piacra, de 0,2 l-es „hordozható” változatban is, a kis palackban egy rózsaszín szívószállal. „Miért is nem nyár elején ismertem meg ezt a bort!?” – kérdezte sóhajtva mellettem ülő kóstolótársam. Sajnos én is így jártam, de soha nem késő, a cudarabb hónapokban sem kell lemondanunk róla: év végi baráti összejövetelek remek bevezetője lehet, jól behűtve házibulikban tánc közben tehet jó szolgálatot, és szilveszter éjszaka is könnyen válhat a társaság középpontjává. Vigyázat! Észrevétlenül kúszik a pohárba, és makacsul itatja magát!    


Másodikként az Újra együtt 2010-es Kékfrankost kóstoltuk. 2004-ben hagyta el az első Újra együtt bor a pincét, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. A lányok szerint nem ez a bor jellemzi leginkább a Pfneiszl Pincészetet, hiszen itt Sopron fő fajtája, a Kékfrankos könnyedebb, gyümölcsösebb, bohókásabb, frissebb arcát mutatja, a csillámpalás talaj csodái még részben rejtve maradnak. Következik ez abból is, hogy a bor reduktív, és a tőkék is fiatalok. Gurul a meggy és a málna, csipetnyi édesfűszer és leheletnyi parfümösség teszi még kedvesebbé a bort. A palackcímke akár egy képeslap, apró részleteket villant fel a borvidék kincses ládájából.


Aztán jön a tánc. Vagyis a Tango 2009. Ez esetben nem ketten, hanem hárman táncolják: Merlot, Cabernet Sauvignon és Shiraz a palackban. És hogy miért éppen tangó? A Merlot jelképezi a Nőt, a Cabernet Sauvignon a Férfit, a Shiraz fűszeressége pedig a Szenvedélyt. Márpedig ha mindhárom dolog együtt áll, valóban könnyen kerekedik belőle egy vérforraló tánc, na meg nem sokkal később egy ilyen szép házasság. A bor három hónapot használt barrique hordóban érlelődött, fűszeres, érett, erdei gyümölcsös, kerek, benne a Soprontól keletre fekvő Langschilling dűlő adta frissességgel, és a Kraftner dűlő ásványos jegyeivel. Miközben kóstolgatjuk a Tangót, a lányok érezhetően nagy büszkesége, vagyis édesapjuk, Pfneiszl Franz is szóba kerül. „Néha azért apunak is lehet igaza.” – mondja nevetve Katrin, utalva arra, hogy nem feltétlenül hallgatnak mindig és mindenben a szülői szóra, illetve a szülők sem feltétlenül szólnak bele mindenbe. Hiszen ha így történne, Katrin és Birgit nem tudnának úgy tekinteni a szőlőre és a borra, mintha a sajátjuk lenne.

 
Mielőtt a kóstolással tovább léptünk volna, a lányok a korábbi évek tapasztalatairól, és a bio termesztésre való átállás nehézségeiről beszéltek. Ezen a ponton vált igazán érezhetővé, hogy a fiatalság és a báj mellett bizony már komoly felelősségtudat, gondolkodásmód és határozottság is áll. Amikor eldöntötték ugyanis, hogy organikus gazdálkodásra állnak át, édesapjuk egyáltalán nem örült. A próbaév rendkívül nehéz volt, sok dolgot a maguk kárán tanultak meg a lányok, de a tavalyi év végleg meggyőzte őket – és édesapjukat is – hogy a kitartás meghozta a gyümölcsét: az esős és nehéz év ellenére nagyon szép termésük lett. A 2009-es évjárat pedig már bio borként került forgalomba. 


Aztán kicsit eltávolodtunk Soprontól, igaz, csak képzeletben. „Testvérem élete palackba zárva.” – mondja Katrin, miközben a poharakba tölti a Távoli világ 2008 tételt. Ez a bor ugyanis valóban távoli világok fajtáiból – Shiraz, Carmenére, Malbec, Zinfandel, Sangiovese – készült, olyan távoli világokéból (Ausztrália, Chile, Argentína, Kalifornia, Olaszország), ahol Birgit Pfneiszl szakmai tapasztalatait szerezte, és ahol ezek a fajták fő fajtának számítanak. Mindegyikből telepítettek hát Sopronba is néhány tőkét, így az utazások, élmények és tapasztalatok lenyomata immár egy soproni házasításban is megkóstolható. Testes, komplex, több rétegű bor, benne érett gyümölcsök, feketecseresznye lekvár, pörkölt kávé, feketebors, finom tanninok, lendületes savak és ásványosság. A borhoz ajándékba egy zenés filmvetítést is kaptunk, ahol Sopronból indulva először Ausztráliába, majd Chilébe, aztán Argentínába, San Francisco-ba, és végül Olaszországba utaztunk. A lányok ételeket is ajánlottak az adott országból, valamint az apróbb, eldugott kis helyekre is elvittek minket magukkal, így ismerhettük meg például Argentínában La Boca-t, azt a pici városrészt, ahonnan a tangó származik. Hogy milyen mindeközben Gotan Project-re Távoli világot kortyolgatni, érdemes kipróbálni… Last Tango in Paris. Test nem marad mozdulatlanul. Ha mégis, én kérek elnézést.


Aztán két 007-es „ügynök” következett, a 2007-es Cabernet Sauvignon, és a 2007-es Kékfrankos. A lányok rendszerint elnevezik az évjáratokat, hogy ezzel is közelebb hozzák és egyértelművé, emlékezetesebbé tegyék a borkortyintók számára az információkat. Így lett például a 2004-es évjárat Hűvös elegancia (nem titkoltan Audrey Hepburn „keze” is benne volt a dologban!), 2005 pedig A seregélyek kedvence, némileg Hitchcock Madarak című filmjére asszociálva. 2007 egy kicsit férfiasabb évjárat volt, így került „címkére” a 007-es ügynök. Mellette azonban találkozhatunk a lányok édesapjával is, hiszen mindkét palack címkéje az ő kézírásával készült. A Cabernet Sauvignon - kettő007 2007 nagyon markáns és karakteres, illatban és ízben rumos meggy, kevés animalitás, dohány és kávé. Szépen összerendeződött bor elegáns tanninokkal és savakkal. De ne érjük be egyetlen 007-essel, ha bevetésre készen mindjárt ott sorakozik a második!


A Kékfrankos – kettő007 2007 illata már előre sejtetett valamit. Erőteljesebb, érettebb, kimunkáltabb illatok érkeznek a pohárból, némi kis gumi kíséretében. Ízekben is izmosabb és összetettebb a Cabernet Sauvignon-nál, az ízek koncentráltak, masszív és gyönyörűen felépített bor. Mi a titok? A 48 éves Kékfrankos tőkék. Na meg az, hogy Birgit felfogásában a szőlő nagyon is jól tudja a dolgát, nincs szükség különösebb beavatkozásokra, hogy ilyen bor legyen az eredmény. Túlnyomórészt a tőkének köszönhető, hogy ilyen lesz. Majd hivatalosan az utolsó, nem hivatalosan pedig az utolsó előtti tételünk, az Impression Rouge 2008 következett. Frissen palackozva érkezett a Cabernet Sauvignon, Merlot és Kékfrankos házasítás. Ismét dúskálhattunk az érett illatokban és ízekben, mindezt bársonyos tanninok és selymes textúra kíséretében. Birgit ragaszkodik a magyar tölgy hordókhoz, így ez a tétel is abban érett. 


A kóstolósor végére érkeztünk… volna… Ha a lányok elő nem hozzák féltve őrzött kincsüket, az értékes ékszert, egy lakattal ellátott fadobozt, amely nem rejtett mást, mint a Mesés vidéket, vagyis egy magnum palackos 2003-as Kékfrankos válogatást. Talán erre a borra a legbüszkébbek, hiszen kívül-belül őket tükrözi, az ő érzéseiket, a család történetét, Sopronhoz és a Fertő-tóhoz való szoros kötődésüket hivatott elmesélni. Kíváncsi lény az ember, így mi sem elégedtünk meg azzal, hogy kívülről szemléljük az egyébként gyönyörű és egyedi címkét, melyet a lányokkal történt sok-sok személyes értekezés után Gaál Fruzsina tervezett. Szerettünk volna Katrin és Birgit címkén áradó vörös hajzuhataga mögé pillantani, azaz a palackban lévő bort kóstolgatni. Mindössze ezer palack készült ebből a mesés nedűből, melyből egyet a kóstoló társaság megvásárolt ezen az estén. (Valahogy mindig éreztem, hogy jó csapat a székesfehérvári!) 4 év barrique hordós érlelés után 3,5 évet pihent palackban ez a bor. Ami a pohárba érkezett, azt bizony hosszasan lehetne elemezgetni. Aki eddig legyintett Sopronra és/vagy a Kékfrankosra, annak kötelezővé tenném kóstolását. A gyümölcsei napsütötték, gyönyörűek, érettek, lédúsak, kerekek, buják, ott csillámlik ízében a már sokat emlegetett pala, tartásában ott van a nemesség, lecsengésében az elegancia, tanninjai bársonyként simulnak, és a savak sem billentik még csak játékból sem a tökéletes harmóniát.


Aztán Katrin és Birgit elköszön, mert reggel fél 8-kor már érkeznek hozzájuk a vásárlók, mi pedig maradunk még kicsit a mesés világban. Az este összegzéseként talán csak annyit mondanék, hogy ne tévesszen meg senkit a Pfneiszl lányok szinte szemtelen fiatalsága. Nem ez a lényeg. Mint ahogyan az sem, hogy ezek a borok nőiesek-e, vagy sem. Sokkal fontosabb az a hitelesség és önazonosság, ami a palackokból érkezik felénk. Mert ők tényleg így szeretik az életet. Az a minőség és színvonal, amit a Pfneiszl borok képviselnek, csak olyan hozzáállással hívhatók életre és tarthatók fenn, amilyennel a lányok belevágtak a birtok körüli dolgokba.  És ne feledjük el, Katrin és Birgit még csak az út elején járnak. Én pedig szeretnék még ezen az úton sokszor összefutni velük.


Köszönet a lehetőségért a székesfehérvári Monarchia borszaküzletnek, és Szurok Gábornak!
Fotók: Nagy Zita - Borgőz












 



4 megjegyzés:

  1. Így volt, így volt és jó volt. :-)

    VálaszTörlés
  2. Ismét egy csodás beszámoló, egy csodás borszakértőnek köszönhetően.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm! És ha már így "összefutottunk": csodás lett a lilahagyma lekvár! :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Zita. Köszönöm az elismerő szavakat, de igazándiból a Te blogodtól kapom a pozitív energiákat. Nagyon olvasmányos, engem amúgy is érdekel, és felettébb ösztönöz a további ételek elkészítésében, megvalósitásában. Titkon mindig arról álmodozom, hogy ételeimhez, Te ajánlod a hozzá illő bort, egy olyan étteremben, ahol nem a szakbarbár "kollégáim" vesznek körül, és ahol kreatívitásomat nem törik derékba ezek az említett egyének. Aztán "felébredek" és kitartóan olvasom tovább írasaidat. Köszönöm neked, hogy nem rövidíted le ezeket a bejegyzéseket, mert űrt hagynál gasztro lelkemben. Illenék egy könyvet is kiadnod, hiszen van egy pár borral foglalkozó könyv a piacon, akarom mondani könyvespolcomon, de azok csak porosodnak ahová betettem őket. A munkám során, minden nap forgatnám és fenntartás nélkül párosítanám ételeimhez azokat a nedűket, melyeket Te ajánlanál. További szép napokat, és jó munkát kívánok Néked! Foodafok.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...