A lifelong learning jegyében még most, a lassan éledező borfesztivál-szezon előtt, és nyolc hónappal az alapfokú borismereti kurzus elvégzése után gyorsan újra beültem a sulipadba, a Borkollégium tavaszi középfokú szemeszterére. A legjobb talán ilyenkor tenni ezt, hiszen később folyton az az érzése támadna az embernek, hogy lemarad valamiről, és ez az érzés a – sajnos még csak nem is csersav okozta – kicsit keserű szájíztől egészen a mély depresszióig terjedhet.
Szóval a tavasz úgyis késik, tehát ilyenkor a legideálisabb tanulni. Ráadásul a tanultakat hamarosan az itt-ott beinduló borfesztiválokon már a gyakorlatba is átültethetem. Talán ez lesz a leginkább várva várt része a dolognak, bár amúgy sem lehet okom panaszra, már a kurzus öt napja alatt is meglehetősen sokat kóstoltunk. Nemcsak „sima” borokat, jöttek a párlatok, az erősített és természetes édes borok, a pezsgők és habzóborok is. Némelyikük alaposan feladta a leckét, köztük egy Landy Cognac, valamint egy La Maziére Armagnac, mindketten Franciaországból. Konkrétan lebénultam tőlük, már ami az ízlelésemet illeti, pedig az elején minden szép és jó volt, csábítottak a finom füstös, mazsolás, birses, csokis, érett fügés illatokkal, aztán kicsit megbántottak a cseppet sem kedves alkoholjukkal. Hát így megy ez… Mézesmadzag, aztán felébredés és valóság. Viszont a Plantation barbadosi rum kellemesen vigasztalt, simogatott, karácsonyi mézes sütit, gyömbért, ánizst varázsolgatott a poharamba, kicsi grillázst és puncsot is téve desszertként a lecsengésbe.
Sokat utaztam az öt nap alatt. Igaz, csak térképeken nézegetve Bordeaux-t, Elzászt, Moselt, Toscanat, Riojat vagy éppen Burgundiát (álmodozva a tenger gyümölcseihez kortyolgatott Chablis-ról!). De közben a Chardonnay, Pinot Noir, Syrah, Sauvignon Blanc, Cabernet Sauvignon, Merlot, és Rizling fajtákhoz is közelebb kerültem.
Szóval a Rizling. Igen. Ahogyan mondani szokás kedves szerelmek esetében: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Igaz, mi már korábban is találkoztunk. De nem tudtam, hogy szerelem lesz belőle. Hát most, 2010 tavaszán bekövetkezett. Ez talán annak a Dr Loosen 2004-es Mosel-Saar-Ruwer vidékről származó rizlingnek köszönhető, amelyet kóstolhattam. Nem tudni… tény, hogy itt van az érzés, és nem hagy nyugodni. És valószínűleg én sem hagyom majd őt. Kitartóan követem.
És a pezsgők... Hát igen. Eddig elkerültük egymást. Sajnos most is. Talán a sors akarta úgy, hogy a pezsgőkóstolási gyakorlat kellős közepéről távoznom kelljen, hogy időben odaérhessek egy Áts Károly által prezentált tokaji borvacsorára. Szóval lemaradtam a Champagne-ról. Sajnáltam-e? Igen, nagyon. De milyen csapongó a szív, miközben az általam igencsak nagyra tartott Kántor Ferenc András séf remekelt „nekem” a konyhában, majd feltálalták az előételt, a cheddar felfújtat szezámos körtével, egy 2007-es Tokaji Furmint kíséretében, őszintén bevallva, már nem gondoltam a Champagne-ra (na jó, talán egy kicsit a vacsora végén, a crème brulée-nél bevillant az arca). Talán egyszer még(is) találkozni fogunk. Én nagyon szeretném.
Eljött az egyik órára a szívemnek régóta kedves fajta, a Tempranillo is. Igaz, csak 70%-ban, hiszen abban a 2005-ös, Rioja-ból származó Bodegas Muga borban, amely igazán felkeltette az érdeklődésemet 20%-ban a Garnacha, és 10%-ban a Graciano és a Mazuelo is jelen volt. Nem baj, nem zavartak semmiben. Sőt. Egy pici fűszerkertet ápolgattak közösen a palackban, kaprot, borsot, vaníliát nevelgettek. Hozzá egy kis kávét és csokoládét is kínáltak a hosszú lecsengésben. Talán még egy portugál játékos, Herdade do Esporáo 2005-ös Touriga National tétele marad emlékezetes, illatban vaníliával meghintett szeder, áfonya és kökény, ízben a szépen kiegyensúlyozott sav és tannin mellett lekváros, asztalt gyümölcsös ízek.
No lám, egy suliban is lehet nagy élményekre szert tenni, és akkor még nem is említettem Mészáros Gabriella tanárnő étel-borpárosításról szóló előadását, ahol nemcsak "ittunk", de ettünk is. A juhtúrós körözöttet most rögtön elkészítem. Na és persze tanulok. Mert ahogy a mondás tartja: "Tanulni mindig érdemes, mert egy idő után a tanulásba fektetett munka meghozza a gyümölcsét, s mint tudjuk, a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!" Na igen, a legutolsó órán kóstolt agárdi szilva is frenetikus volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése