Novembert írunk. Óraátállítás, korán sötét, „mikor lesz már nyár?”-mantra, morcos sálakba és sapkákba burkolózás, romló kedélyállapot, csúszós utak, téligumi csere mizéria, orvosmeteorológiai ostorsuhogtatások, üzletek polcaira szemtelenül korán beszökött csoki mikulások, szóval úgy egyáltalán: „Minek örüljünk?” Pedig éppenséggel a november is ad okot az ünneplésre. Érdemes libavacsorával megörvendeztetni a családot és a barátokat, újbor kóstolóra indulni a pincékbe, vagy vigyázó szemünket Párizsra, pontosabban a francia Beaujolais nouveau-ra vetni, egyszóval: örülni. Ahogyan tették azt egyébként őseink is, márpedig egyre inkább elismerjük ugyebár, hogy ők aztán tényleg tudhattak valamit. Mert voltak például ünnepeik...
A bejegyzés folytatása itt olvasható, ahol "terítékre kerül" a Beaujolais nouveau, az Amélie-film világjáró kerti törpéje, a brutálisnak hangzó szénsavas maceráció, Paul Bocuse lyoni mesterszakács műve és egy kis "lúdbőrözés" a konyhában, a végén pedig Hamvas és Krúdy, valamint egy 1892-es ludaskása recept!
(Fotó: Flickr, catimini)
Hozzánk is eljutottak az idén a francia Primeur borok, na nem épp a Beaujolais, hanem a Vin de Pays de L'Herault.
VálaszTörlésJapánban meg van egy városka, ahol minden évben megünneplik az első Beaujolaist, méghozzá úgy, hogy...benne fürödve kortyolgatják...(majd küldök erről képet is):Mátray . ---
Köszönöm! Erről a japán tradícióról még nem hallottam, hiába no, mindig tanul valami újat az ember! :)
VálaszTörlés